Roli elment.
Akaratlanul is könnyes szemmel ébredtem.
A tudat, hogy már nem látom iszonyatosan fájt. Léna tegnap megérkezett,
így már ő is a kollégiumban volt. Komótosan, nulla élet kedvel kezdtünk neki a
félév utolsó hetének. Felkaptam egy fekete csőnadrágot, egy hosszított
pulcsival, kabát, bakancs, sál. Kevés smink, épp hogy eltakarja a szemem alatti
karikákat. Készen is álltam. Lénával és Tomival ballagtunk át a hideg januári
reggelen a suli épületébe. Olyan volt, mint eddig, de mégis más. Felmentünk az
osztálytermünkbe. A szokásos reggeli emberek. Máté és Ben valamit nagyon néztek
a telefonjukon, Levi skypeon (??) beszélt valakivel, (gondolom Anett), a
többiek meg beszélgettek. Leültem a helyemre. Hátra fordultam. És igen. üres
volt egy hely. Egyetlen egy hely maradt az osztályban üresen. Rolié. De ez sem
sokáig, mivel belépett az ofő a termünkbe. Ezek szerint elkért minket az első
óráról.
-
Jó reggelt- köszöntött minket.
-
Tanár bá’, ki jön Rol helyére?- kérdezte Tomi, a
székén hintázva.
-
Fiam először is, megkérnélek, hogy ne hintáz a
széken, mert hanyatt esel. Az új
osztálytársatok bármelyik pillanatban megérkezhet. - ült le a tanári asztalhoz.
Mindenki tippelt, hogy lány vagy fiú jön-e. De amikor kinyílt az ajtó mindenki azon
nyomban odakapta a fejét. Idegesen pillantottam az ajtó felé. Lehunytam a
szemem és erősen koncentráltam, hogy ne valami ribanc lépjen be az ajtón.
Kinyitottam és megláttam. Fekete bakancs,
sötét farmer, bundás bőrkabát lehúzott cipzárral, enyhén összevissza zselézett
hajjal, ragyogó kék szemekkel Gergő lépett be. Mindenki egymásra nézett, teljes
döbbenet szállt az osztályra. Elsőként Levi kapcsolt.
-
Hálaégnek’ egy normális ember. Szasz Geri- és
lepacsiztak. Gergő mindenkivel kezet
fogott, majd elindult felém. Rám mosolygott, majd leült a mögöttem lévő padba.
Én még mindig teljes döbbenet alatt álltam. Ez hogy lehet? Gergő, pont Gergő? Ilyen
nem létezik. De, ezek szerint igen. Hátrafordultam.
-
Hát te?- nyögtem ki az első mondatot, ami az
eszembe jutott. Azért azt még sem kérdezhettem, hogy mi a francot keres itt.
-
Tudod magántanuló voltam. Most költöztünk ide,
és mondták, hogy megüresedett egy hely. Jelentkeztem és felvettek. - adta meg
az ésszerű magyarázatot. Mindenki örült, hogy nem egy idegen jött Roli
helyére. Igen, ez így jobb. Az ofő kérte, hogy Gergő mutatkozzon be pár
mondatban. Igaz ismerjük Gergőt, de nem sokat beszél magáról, sőt a zenén kívül
semmiről.
-
Kontor Gergő vagyok. Ezt már tudjátok mind-
kezdte a mondandóját.
-
Nem. Nekem fogalmam sincs ki vagy és hogy
hívnak. – szólt bele Ádám. Kapott pár
szúrós pillantást.
-
Ezzel én is így vagyok veled kapcsolatban. Na, szóval
akkor. - folytatta- magán tanuló voltam eddig. Apámmal élek, mivel anyám a
születésemnél meghalt. – mindenki ledöbbent. Tényleg nem beszélt semmiről sem
Gergő. Így mindenki döbbenten hallgatta a történetét- Apám régész-kutató. Ezért
rengeteget költöztünk. Rengeteg országban éltem már. A zenéléssel foglalkoztam
a legtöbbet. Három nyelven beszélek a magyaron kívül anyanyelvi szinten. Angol,
német, spanyol. Rengeteget költöztünk és
utaztunk, ezért volt a legegyszerűbb, hogy magántanuló legyek. de most rendes
iskolába kerültem, mivel hosszabb ideig maradunk itt. Hát ennyi - ült le. Marci
megtapsolta, mi pedig felnevettünk. Az ofő megkérte, hogy diktálja be az
adatait, addig mi elfoglaltuk magunkat. Odaültem Kittiékhez és óra végéig
beszélgettünk. Hát így lett Gergő a 11. osztálytársunk.
FOLYT.KÖV….
