Haho! Tudom.hogy már régen írtam részt, de most itt van. Ez egy extra rész, amiben Roli a főszereplő. Roli szemszög. Olyanra írtam amilyenre terveztem. Remélem tetszik nektek is. xoxo
********
*Roli szemszöge*
Nem tudom, hogy mi és hogyan történt. Hirtelen az biztos.
Felfogni sem volt időm, és már benne is voltam. Nagy bajban vagyok, azt az
egyet tudom. Ki kellene szállnom minél hamarabb. De ez valahogy nem megy. Itt a
cucc a táskámban és én egy elhagyatott erdőben vagyok. Ahol, még madár sem
nagyon jár. Várok, és közben gondolkozok, hogy hogyan jutottam el idáig. Ez én
lennék? Miért változtam meg ennyire? Túl sok a kérdés, és az emberem már felém tart.
Elrugaszkodok a fától és elé megyek. Piros kapucnit visel, ami a fejébe van
húzva. Átadom a csomagot egy szó nélkül, majd ő egy köteg pénz ad át. Bólintok
egyet és már el is tűntem. A táskám aljára süllyesztem a köteg zsét és
határozott léptekkel haladok előre. Nem nézek hátra. Előkotorászom a telefonom
és tárcsázom a számot. Egy csöngés után fel is veszi.
-Vidd a szállítmányt a keleti városrészbe. Ott fognak várni.-
adta az utasítást a hang a telefonon keresztül.
-Rendben- és azzal kinyomtam a telefont. Mivel
tömegközlekedés túl zsúfolt és kerülnöm kell a feltűnést és a tömeget, gyalog
tettem meg a távot. A nyári melegben kicsit feltűnő lehetett a fekete kapucnis
felsőm, de ezt muszáj volt felvennem. Gyorsan haladtam az utcán. Egy idős
néninek is véletlenül nekimentem. Szerencse, hogy nem nagyon beszélem a nyelvet
és nem értettem mit mondd. Kifogtam az egyetlen magyar drogkereskedelmet
Madridban. Ekkora balszerencsém csak nekem lehet.
Észre sem vettem és már a megadott helyen voltam. Megláttam
a célpontomat is. Egy magas kigyúrt csávó. Körbenéztem majd átmentem az út túloldalára.
-Megszerezted a pénzt? – kérdezte morgós hangon.
-Itt van- vettem elő.
-Megszámoltad? Pontosan annyi?- vizsgálta végig a köteg
pénzt.
-Nem. Nem mondták, hogy ez az én feladatom lett volna. Kérem
a részem és megyek is- mondtam türelmetlenül. A srác végigmért, majd annyit mondott:
-Majd megkapod. Most
tünés – nem akartam ellenkezni, mert eddig is mindig kifizettek. Így
hazaindultam. Ledobtam magamról a ruhákat, majd bevágódtam az ágyamba és
aludtam.
A telefonom rezegni, majd egyre hangosabban zenélni kezdett.
Megnéztem a kijelzőt. Ismeretlen szám. Ez csak egyet jelenthetett. Munka van.
Felültem az ágyon és felvettem a telefont.
-Hallgatlak- szóltam bele határozottan.
-Feladat van kiskölyök. Nem az ami eddig. Sokkal fontosabb
és persze a lé is több.- szólt a telefon másik végében az eddigi ismerős hang.
-Mit kell tennem?
-Van egy srác, aki egy ideje nem fizet. Jobb belátásra
kellene téríteni, hogy megadja tartozását- a hang elnémult. Most pontosan arra
kérnek, hogy verjek össze valakit? Ez kizárt. Én ezt nem csinálom.
-Amennyiben nem csinálod azt amit mondok, neked lesznek súlyos
gondjaid. A saját érdekedben fogod megcsinálni.
-Rendben.- nyeltem egy hatalmasat. Megkaptam az
utasításokat. Hely, idő, személyleírás. Felvettem a „bevetéshez”szokott fekete
kapucnis pulcsit, majd indultam is. Egy városrészben találtam meg az emberemet.
Nem volt senki rajtam és az áldozatomon kívül.
-Hello- sétáltam magabiztosan a srác elé. A fiú megszeppent.
Nem volt valami kemény legény.
-Csá- köszönt zavartan vissza.
-Úgy hallottam tartozásod van. Meg kellene adni…MOST-
ordítottam. A fiú menekülni próbált, de elálltam a z útját és a falhoz
nyomtam.- Nem szép dolog tartozni. Cöcö- mutogattam a mutató ujjammal.
-Megadom amint tudom. Ígérem- hadarta.
-Sajnos ez nem így megy. Van egy napod, hogy megadd, különben
nagy bajban leszel.- mondtam fenyegetően. Mielőtt elengedtem volna egy
hatalmasat húztam be neki. Felrepedt a szeme alja.- Egy napod van!- aztán
elengedtem. A srác gyorsan elfutott én pedig tovább mentem. Oda ahol megkapom
végre a pénzemet. És ki is fogok szállni. Ez nem az én melóm.
Mikor megérkeztem a régi romos épülethez, felmentem az
emeletre. Két kigyúrta faszi állt az ajtó előtt. Beengedtek az ajtón. Most
találkozok először a megbízómmal. Fekete
szmokingot visel és egy bőr karosszékben ült egy asztal mögött. Rámutat a
székre én pedig leülök.
-Szép munka volt. Itt a fizetésed- dob elém egy elég vastag
borítékot.
-Kösz. Most pedig, hogy elvégeztem ki is lépnék- mondtam
határozottan. Vagyis úgy terveztem, de elcsuklott a hangom. A fickó
felnevetett.
-Itt nincs kiszállás kisfiam. Ha egyszer beszálltál nem léphetsz
ki.- mondta dühös magabiztossággal.
-De én nem tudom ezt tovább csinálni. Ki akarok szállni-
erősködtem.. És ki is szállok- azzal felpattantam a székből és kirohantam. A borítékot
a zsebembe mélyesztettem. Ahogy futottam lefelé, hallottam a lépteket mögöttem.
Ezek követnek. Vagyis inkább üldöznek. Egyre gyorsabbra vettem a tempót és
kirohantam az épületből. Már beesteledett. Úgy tíz óra felé járhatott a idő.
Nem volt időm megbizonyosodni róla, mert a nyomomba voltak. Nem is kevesen.
Csak futottam.
Végre egy forgalmas szakaszhoz értem. Egy taxi állt meg
előttem. Gondolkodás nélkül beszálltam. Megadtam a címet és már mentünk is.
Hátranéztem. Megálltak. Nem követtek tovább. De nem lehet biztonságba itt
biztos, hogy nem. A taxi bekanyarodott az utcánkba, majd megállt a ház előtt.
Kifizettem a fuvart majd gyorsan berohantam.
-Nagyi! Hol vagytok?- kiabáltam lihegve. Kijöttek a
nappaliba.
-Mi történt kisfiam? Mi a baj?- kérdezte aggódva a mamám.
-Azonnal el kell tűnnünk. – mondtam és felrohantam a
szobámba. Előkaptam az utazótáskám és beleszórtam egy adag ruhát, laptopot,
telefon töltőt, és amit találtam. Nagyapám
lépett be az ajtón.
-Mit csinálsz Roland. Mi történt?
-Haza kell mennünk. Amint tudunk! Üldöznek. Biztonságba kell
lennünk.- mondtam miközben a következő táskába szórtam a holmikat. Nagyapám bólintott
és átment, hogy ők is összepakoljanak. Megnéztem gyorsan a menetrendet, hogy
mikor indul leghamarabb a következő gép Magyarországra. Három óra. Addig
eltudunk készülni. Mindannyian bepakoltuk a legfontosabb holmikat és már
indultunk is repülőtérre. Csak remélni tudom, hogy nem találnak meg bennünket…
