54. rész

November 16,Vasárnap

Ma rengeteg dolgunk akadt. El kellett menni a pólókért, amiket tegnap rendeltünk. Próbáltunk, fellépést szerveztünk, mert hát nem játszhatunk mindig egy raktárban öt ember előtt. Szóval ment a szervezkedés ezerrel. Az osztály nagy része segített (azért nem mindenki). Kitti és Marci plakátokat terveztek, Léna takarította a próbatermet, mert egy nap alatt eléggé feléltük a helyet (üdítős üvegek, rengeteg pizzás doboz és maradvány). Zsombor fellépést szervezett, mi pedig megbeszéltük a dallistát és próbáltunk. A pólók nagyon jók lettek. Az enyém különösen tetszik. Az események csak úgy pörögtek.

-         - Van egy fellépésünk- emelte fel a kezét Zsombor.

-          - Ilyen hamar? Hogy csináltad?- pattant mellé Levi és érdeklődve figyelte a telefont Zsombor kezében.

-          Lesz egy suli bál. Apa azt mondta, hogy felléphettek. –mindenki örült. Én pedig elgondolkoztam, hogyan lehet ennyire zseniális a barátom. Hüm.  Amúgy a suliban jövő héten egész végig diák hét lesz, és pénteken egy buli lesz. Itt fogunk bemutatkozni a nyilvánosság előtt, mint SPARKS, az együttes. Hűha. Mivel a dátum elég közeli és még csak most alakult a banda, nekiálltunk a próbáknak. Összesen négy számot sikerült eljátszanunk, ugyanis megszólalt a telefonom. Egy pillanat türelmet kértem, majd kimentem telefonálni.

-          - Halo –szóltam bele a telefonba.

-          - Szia, kicsim. Minden rendben van? – szólt a telefonba anya. A hangja elég izgatott volt.

-          - Aha. Minden oké, de nem igen tudok most beszélni. –próbáltam rövidre venni ezt a telefonbeszélgetést. és így próbáltam hamar a lényegre törni.

-          - Van egy hírűnk számodra –lelkesedett a telefonba anya. Ami nem jelent sok jót.

-          - Jó hír? –kérdeztem félénken.

-          - A legjobb. –lelkesedett.

-          - És még ma elmondod? Nem igazán van időm kitalálni? –kezdtem elég hevesen válaszolgatni, mert anya nem igazán akart a tárgyra térni.

-          - Jól van, jól van. Az a helyzet, hogy költözünk –na, ennél a mondatnál lesokkolódtam és egy hang sem jött ki a torkomon. Elköltözünk? De hova? És még is milyen hatással van ez rám? Biztos komoly. Ó istenem, csak ne keljen más suliba mennem. Azt nem viselném el.

-          - Hallo, Elz itt vagy? – szólt bele a telefonba anya, mivel nem válaszoltam.

-          - Aha. Még is hova költözünk? Vagyis én remélem sehova –adtam a tudtára, hogy márpedig nem megyek másik suliba.

-          - Nyugalom, nem kell másik iskolába járnod szívem, ha ettől félsz. Pestre költözünk. Kaptam egy nagyon jó állásajánlatot. –hirtelen akkora kő zuhant le rólam. Pestre költözünk, vagyis anyáék, mert én már itt élek.

-          - Hálaégnek. De maradhatok koleszos ugye?

-          - Persze. Elég messze van az iskolától. A város másik felébe találtunk lakást.

-          - Akkor jó. Most mennem kell, mert éppen próbálunk, majd hívlak. Szia, anya –köszöntem el.

-          - Szia, kicsim – köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont. Még pár másodpercig bámultam a telefon kijelzőjét, majd visszamentem.

-         -  Na, végre. Mi tartott eddig? – kérdezte Tomi, mivel ezek szerint csak rám vártak.

-          - Bocs, csak fontos telefonom volt. De itt vagyok, úgyhogy folytathatjuk a próbát-és felkaptam a gitárom és beálltam a helyemre. Mikor eleget próbáltunk, mi elköszöntünk Zsomborral, a többiek még maradtak.

-          - Mi történt? –fordított szembe magával és a tekintetemet kereste.

-          - Költözünk – válaszoltam. Zsombor hírtelen nagyon rosszat sejtett. Az arca eltorzult. Így gyorsan hozzátettem – ide Pestre. Nem kell más suliba mennem – nyugtattam meg. Sikerült. Elmosolyodott majd hosszasan megcsókolt.

-          - Van kedved egy kis városnézéshez? –kérdezte.

-          - Aha. De menjünk tömegközlekedéssel. Az tök bulis –virultam. Zsombor furán nézett, de nem szólt semmit. jobban is tette. Felszálltunk egy villamosra.  Tök vicces volt.

Csak úgy céltalanul utazni. Éppen megálltunk én kitolakodtam, majd megfordultam zsombor sehol. Majd elment a villamos és megláttam Zsombort a másik oldalon. Sikerült a másik oldalon kiszállnom. Nagyon vicces volt. Megvártuk a másik villamost, majd gyorsan beszálltam és átfutottam a másik felébe. Zsombor megfogta a kezem, majd elindultunk. Út közbe nagyon sokat nevettünk. Megálltunk a Hősök terén, Zsombor csinált pár képet. Aztán kerestünk egy mekit. Egy kisebb hadseregnek való kajamennyiséggel ültem le az asztalhoz. Kicsit megéheztem és a mekis kajától sosem lakok jól. Mikor sikerült betermelnem a temérdek ételt, elindultunk. Már eléggé elfáradtam a gyaloglásban, így felszálltunk egy metróra és visszaindultunk.

-          - Anyudék mikor utaznak vissza?- érdeklődtem, mikor már fent voltunk a metrón.

-          - Holnap reggel indulnak. Átjössz velem este?

-          - Persze – mentem bele egyből. Zsombornak nagyon kedves a családja. A húgát nagyon megszerettem. -Nagyon aranyos. Leszálltunk a metróról, majd felszálltunk egy villamosra. Nem a kollégiumba mentünk, hanem Zsomborékhoz. Nagyon örültek, amikor megláttak. Nóri épp babázott. Amikor meglátott minket eldobta és felénk futott.

-         -  Zsombi, Elz. Nézzétek mit kaptam- Zsomborral egymásra néztünk, mert nem láttunk semmit. Pár másodperc múlva viszont megláttuk. Egy nagyon picit labrador kiskutya bukkant elő a kanapé mögül.

-          - Aputól kaptam. –lelkesedett Nóri. Engem azonnal megnyert a kiskutya. Imádom a kutyákat. Lehajoltam az állathoz és játszottam vele. Zsombor mosolyogva figyelt, Nóri pedig csatlakozott. Még csak pár hetes volt. Késő estig ott voltunk. Akkor eszméltem fel, amikor Nóri a kanapén aludt el. Eszter felvitte a szobájába, addig mi is elkészültünk. Elköszöntünk (én a kiskutyától is) majd elindultunk. A kapun túl elkezdtem áradozni a kiskutyáról.

-          - Jaj, annyira aranyos. Gyönyörű. - ilyen és ehhez hasonló mondatokkal mentünk haza. Teljesen feldobódtam a kutyustól. Elköszöntem Zsombortól, majd bementem a szobába. Léna már aludt, így halkan besurrantam majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem én is.

-          FOLYT.KÖV…

53. rész

November 15, Szombat

Az első próbálkozásunk mint együttes. Mint bandatag nem sokat tudnék mesélni. Vagyis de. De az vicces lenne. Nagy vonalakban úgy jellemezném, hogy mi próbálkozunk. Lelkesedés megvan. Hangok is, meg a tudás is. De az összkép fenomenális. Életemben nem nevettem ennyit. Már komolyan a könnyeim potyogtak. Na akkor az elejétől.
Reggel jött egy SMS-em Tomitól, hogy ma próba, már csak helyszín kell. Aha. Jó. Az úgy oké, hogy ma próbálunk, de helyszín még nincs. Nem baj majd kiülünk a főtérre. Lol. Elkészültem majd átmentem Zsomborhoz, hogy beszámoljak neki a történésekről. Elég lazán kezelte ezt a Rolival egy bandában dolgot. Örült, hogy örülök. Támogatott, meg minden. Mondta, hogy segít próbatermet keresni. Így ő lett a menedzserünk. A fiúk örültek, hogy valaki olyan állt rá a témára, mint Zsombor aki tudja, hogy kit kell hívni, mit kell keresni. So sok a kapcsolata és ismerőse. A kolesz társalgójában gyűltünk egy órakor össze. Zsomborral utolsónak értünk oda.  többiek már javában beszéltek. Ben és Levi a csocsó asztal rángatta. Ők játéknak nevezték, én inkább "tegyük tönkre, és szedjük szét" variációra tippeltem. Kitti és Léna a kanapén ücsörögtek és a fiúkat nézték, néha bele beleszóltak a témába. Marci valamin iszonyatosan nevetett, a telefont kis híján kidobta a kezéből. 
-Szasztok-intett felénk Tomi. Tettünk pár lépést majd köszöntünk mindenkinek. Én levágódtam a lányok mellé a kanapéra, Zsombor pedig a fejleményeket ismertette a fiúkkal. 
-Úú és lehetne egyen ruhátok- csillant fel Kitti szeme. Mi mind furcsán néztünk rá, majd elsőnek Marci reagált.
-Hello Kitty megint túlzásokba esel. Minek egyen ruha? Ez nem egy munkahely- röhögte ki a barátnőjét. Amúgy a Hello kitty Marci jóvoltából Kitti beceneve lett. 
-Ez nem is olyan rossz ötlet-gondolkozott Tomi.-Nem egy komplett egyenruha, de mondjuk egy póló az együttes logójával az jó lenne.-firtatta az ötletet. belegondoltunk és ez nem is volt olyan rossz ötlet. Mindenkinek tetszett. 
-Mondjuk egy fekete póló nem is lenne rossz-ötleteltek még mindig.
-Ha kérhetném mint egyedüli lánytag, kérnék egy ujjatlan változatot- közöltem a kérésemet. a fiúk felnevettek és beleegyeztek. Egy óra múlva már meg is volt a hely ahol a pólókat csináltatjuk. Zsombor elintézte. Egész jól kijön az osztálytársaimmal. Jó egy kivételével. Roli. De ők próbálják elkerülni egymást. Még mindig a társalgóban bandáztunk amikor Zsombor hirtelen felállt és a telefonján nyomkodott gyorsan valamit. Majd megszólalt.
-Meg van a próbaterem!-kiáltott fel. Mindenki tapsolni és éljenezni kezdett, hogy végre elkezdhetjük a próbákat.
-Hol van?- kérdezte Tomi, mert az oké, hogy megvan csak többet még nem nagyon tudtunk. 
-Itt az utcában. Egy raktár kiadó. Oda mehetünk. nem kell fizetnünk sem, mivel apám egyik jó barátjáé és használhatjuk amíg el nem adják.-ismertette a helyzetet Zsombor. Az előbbinél hangosabb ujjongásban törtünk ki. Mikor mindenki kiörűlte magát, felpakoltuk a hangszereket Zsombor furgonjára (jó ha van egy )és indultunk is. Én Zsomborral a kocsiban, a többiek gyalog. Az út durván 2 perc volt. Felhajtottunk a feljáróra, majd bevártuk a többieket. Addig Zsombor megszerezte a kulcsokat, és elkezdtünk bepakolni. Amikor sikerült mindent a helyére tenni (sokan voltunk, hamar végeztünk) elkezdtük a próbát. Pontosabban szerettük volna. Mivel akadt nézőnk. (Zsombor, Kitti, Marci, Léna, Ben) elég nagy hangzavar volt. Én beálltam az egyik mikrofon elé (ont középre, hurrá) Megfogtam a gitáromat, és átlendítettem a hevedert a vállamon. A többiek is elhelyezkedtek. Mellém Roli szintén gitárral mikrofon elé. A dobok mögé Levi került. A szólógitárhoz pedig Tomi. Eddig még nem is volt probléma. 
-Na és akkor mit játszunk?-fordultam a fiúkhoz. Mert ezt még nem beszéltük meg. Jó lehet ezt kellett volna először, de már mindegy. Mindenki mély gondolkozásba kezdett, majd egyszerre körülbelül harminc dalcím záporozott felém. A széken ülő nézek csak röhögtek, én meg fogtam a fejem. Jézusom mibe mentem én bele. Velük zenélni, amikor még azt sem tudjuk milyen zenéket játszunk? Sikeres banda leszünk. Öt perc múlva már én is röhögtem. Ez már vicces volt. Amikor végre megállapodtunk egy dalnál, valaki mondott egy másikat ami szerinte jobb lenne. Akkor fele fele arányban döntöttünk. Sehogy sem akart ez összejönni. Röhögtünk, jól szórakoztunk. 
-Kérhetnék egy dalt?- lóbálta a kezét Kitti, amikor épp kiabáltunk, hogy melyik dal jobb. Egyszerre néztünk Kitti felé.
-Mit?-kérdezte Roli.
-Green day-Holiday-válaszolta. Mi csak bólintottunk egyet. És elkezdtük. Na csak sikerült egy dalt eljátszanunk. Nem is voltunk olyan rosszak. Rolival felosztottuk a versszakokat. Elég jó volt mit ne mondjak. Mondjuk Levi néha kicsit beleélte magát a dobolásba és Tomi is néha bele feledkezett a gitározásba. A szám végén mindenki aki jelen volt tapsolt.
Na jók vagyunk. Lejátszottunk még egy két Green day számot, majd este hat órakor visszaindultunk a koleszba. Jó kis szombatunk volt. Hazának még nagyban röhögtünk, megvitattuk a dolgokat. Zsomborral még beszélgettünk egy órát a szobánkba, majd elment. Hát ez volt az első zenekari próbánk.
FOLYT.KÖV...

  

52. rész

November 14, Péntek

A hét csak úgy elrepült. Semmi extra nem történt. Zajlik az élet, ugyanúgy mint eddig. Felkeltem reggel a szokottnál kicsit hamarabb és elkészültem. Megvártam Lénát, majd együtt indultunk át a suliba. Megálltunk a büfénél. Én vettem egy sonkás sajtos szendvicset és egy csokit+kólát, majd felvonultunk a nyelvi előadóba. Lepakoltam a sok kaját az asztalomra, majd Levi és Tomi az asztalom köré gyűlt. 
-Szia Elz- köszönt Tomi.
-Hali. Mi baj?-kérdeztem, mert nem jelent jót ha reggel korán ezek megtalálnak engem.
-Alapítottunk egy bandát-avatott be Levi a részletekbe.
-Ez szuper. És?- mert még mindig nem értettem miért is mondják ezt így nekem.
-Hát szóval kellenél mint énekes-nyögte ki Tomi. 
-Miért Roli nincs benne?- mert hát ő az énekes meg minden. 
-De ő énekel, de kellenél mellé. Mert az úgy lenne a király- vázolta fel a helyzetet Levi. Végig gondoltam a dolgot, majd rábólintottam.
-Na zsír. Akkor megalakult a SPARKS!!- oh hogy van már nevünk is. Jó tudni. A fiúk elkezdték a tervezgetést de még mielőtt nagyon belelendültek volna, felvázoltam azt a tényt, hogy én nem éneklek pop és nyálas zenéket. Csak és kizárólag Rock és Punk dalokat. A fiúk egyetértően bólogattak, majd beesett a terembe Roli.
-Szasz Rol! Megvan az új bandatag- és felém mutatott Levi. Én egy kortyot ittam a kólámból, majd elpakoltam az élelmet és előszedtem az angol felszerelésemet. Csengetéskor Mr. Selfrid lépett be a terembe. Mai órára nem tervezett semmit így kaptunk szabad foglalkozást. Mindenki örült a péntek első órai lazításnak. Én hátrafordultam a fiúkhoz és megbeszéltük a bandával kapcsolatos dolgokat. Máté a telefonjába írogatta a fontos dolgokat, mi pedig Marci és Kitti segítségét kértük a logó tervezésében. El is ment az óra ezzel. Lefelé siettünk a termünkbe. Mivel nem nagy az iskola így hamar híre kelt annak, hogy bandát alapítottunk. Egy csomóan jöttek oda hozzánk, hogy kérdezősködjenek, meg hogy az első koncertünkön ott lehessenek. Már kezdet idegesíteni a sok kérdezősködés és rajongás. A termünkbe érve Ben és Levi a táblára firkáltak valami hülye szöveget, Regina Mátéval ordibált. Ők csak úgy szoktak. Már észre se vesszük. Tomi a székén hintázott és rágózott. Roli a padján feküdt és aludt, Kitti és Marci logót terveztek. Léna pedig nagyban fogyasztotta a csokis maffinját. Kihagytam valakit? Jah igen Ádámot aki szokás szerint olvas. Nagyon nem érdekelt senkit. Szabó belépett a terembe és levágta a naplót az asztalra.
-Kádár a táblához- kezdte a mondandóját Szabó. Léna kivánszorgott a táblához és megoldotta a feladatot. Egy ötössel jött vissza a helyére. Hihetetlen, hogy kevesebb mint 2 perc alatt megcsinálta a szerintem brutálisan nehéz feladatot. Érdekes. Matek óra közepén rezegni kezdett a telefonom a zsebembe.

Előkotortam, majd elolvastam az sms-t. Zsombor írt. Gyorsan visszaírtam majd el rejtettem a telefonom. Óra végén Tomiékkal beszélgettem, hogy meg dumáljuk mikor legyen az első próba és hogy hol egyáltalán. Sajnos nem sokra mentünk. Hirtelen Marci egy felkiáltással átdobott valamit a folyosón ami hangos puffanással, majd csörömpöléssel ért földet. Mindenki kirohant és megnézte mi történt. Sikeresen ledobta az egyik tablót ami darabokra tört.
-Baszus, most mi lesz?- ijedt meg Kitti. Zúgolódás tört ki. Mindenki azon volt, hogy eltüntessük a maradványokat. A fiúk gyorsan összeszedték, majd elrejtették a törött tablót a szekrényben. 
-Na csak észre ne vegyék-dörzsölte meg az orrnyergét Roli. Ha megtudja valaki nagy bajban leszünk. Az órák így mentek. mindenki csöndben, a szokásos zaj sehol sem volt. Idegesen vártuk az utolsó órát ami osztályfőnöki. Az ítélet órája. Szépendrei belépett az osztályba és elég gondterhelt arcot vágott.
-Gyerekek, tudtok valamit az eltűnt tablóról?- kezdte el. 
-Nem- vágtuk rá szinte egyszerre. Az ofő elég meggyötört volt. 
-Nos akkor rendben, de ha valaki tud valamit kérem szóljon- és ezzel befejezte ezt a témát. Szerencsére.Az osztály fel lélegezett. Marci egész órán lapított. Szegényt nagyon megviselte a dolog. Óra után mindenki szétszéledt. Ennyit arról, hogy egy átlagos péntekünk van. 
FOLYT..KÖV... 

51.rész

November 10, Hétfő

A tegnapi kellemes időhöz képest ma egész nap szakadt az eső. Mivel az időjárás nagyban meghatározza a kedvemet elég idegbetegen keltem fel. Nem találtam a kedvenc fölsőmet amit fel akartam venni. Majd mikor új ruha összeállítást találtam ki, meglett a keresett póló. Vissza az egész. Felvettem az eredetinek gondolt ruhát, majd a hajamnak estem neki. Mivel az éjjel sokat forgolódtam a hajam elégrendesen becsomósodott. Úgyhogy azzal szenvedtem egy darabig. Míg el nem tört a fésűm.
-Ezt már komolyan nem hiszem el!- dühöngtem. Léna nevetve odajött és segített a ketté tőrt fésűnek a hajamban ragadt felét kiszedni. Pár hajszállal kevesebb lettem. Nem nagyon vacakoltam tovább. Összefogtam majd felkontyoltam. Na és akkor induljon a nap. Zsomborral a folyosón találkoztam. Egy sietős csókkal köszöntött, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Beléptünk az ajtón. Az osztály  már megtelt.Már csak mi hiányoztunk. Leakartam ülni de Roli az utamban állt. 
-Lennél szíves arrébb menni?- kérdeztem nem túl kedvesen. A mai napomba már csak Roli hiányzott. 
- Nem is tudom. Nekem itt most nagyon jó állni.- mosolygott. De utálom ezt a bunkó nagyképű stílusát. Mivel nem vagyok az a fajta lány aki majd szépen könyörögni fog, így egy határozott mozdulattal félrelöktem. Az osztály felnevetett, én pedig leültem a helyemre. Ha már jó nap akkor első óra Haróccsal. Remek.Szinte vártam már, hogy kihívjon felelni, de erre nem került sor. Ugyanis mindenki írt. De jó, hogy pont most nem tanultam semmit. Mikor megkaptuk a feladatokat, tágra nyílt szemekkel néztem a lapomra. Ezt mikor vettük? Semmi nem rémlett. Na Dajbán Elza büszke lehetsz magadra, hogy egy szó sem rémlik az elmúlt órákról. Idegesen kattogtattam a tollamat, majd segítségkérően Lénához fordultam. Léna sebesen írta a válaszokat.
-Pszt.- sziszegtem. Léna felém fordult majd letátogtam neki, hogy írja le a válaszokat. Pár pillanat és már repült is a kis cetli a padomra. Sebesen leírtam a válaszokat majd elégedetten ledobtam az asztalra a tollamat. Na, csak meglett. A tanár beszedte a dolgozatokat, majd kisétált az óráról. 
-Fhúú Köszi Léna. Ez életmentő volt- hálálkodtam. Dupla angol következet, így felmentünk a nyelvibe. Hirtelen egy kéz húzott hátra. Megfordultam és Roli állt szemben velem. Kirántottam a kezemet a szorításából, majd kérdőn néztem rá.
-Nem gondolod, hogy meg kéne beszélni a dolgokat?- vonta fel a fél szemöldökét.
-Jó. Akkor én elmondom az én részem. Figyelsz? Mert csak egyszer mondom el.- kezdtem bele a mondandómba. Roli kíváncsian fürkészett, majd belekezdtem a mondandómba.
-Ami pénteken történt ráébresztett, hogy n már nem érzek semmit irántad. Semmi az égvilágon világon semmit.Te a múltam vagy, és az is maradsz. nem tudnám újrakezdeni veled. Nem. Mivel Zsombor az akit szeretek és nem hagynám el soha. Te is tovább léptél. Legalább is látszólag. Ott van Daniella. Hozzád való. Ugyanolyan beképzelt mint te. Nos hát ennyi- nem hagytam,hogy Roli reagáljon és bementem a terembe. Tisztáztam már a helyzetet Zsomborral. Itt volt az ideje, hogy Roli is megtudja. Levágtam Kittiék mellé és kapcsolódtam a beszélgetésükhöz. A csengő megszólalt és mindenki helyet foglalt. Mr. Selfrid bevágta az ajtót, majd szólt hogy vegyük fel a fejhallgatókat és hallgassuk a párbeszédet. Nagyon izgalmas dupla órán voltunk túl. Kis híján bealudtam. A másik három óra szinte elrepült. Az anyagokkal haladtunk. Rajzon egy őszi tájképet festettünk. Zsomborral találkoztunk szakok előtt majd megbeszéltük, hogy utána elmegyünk autózni. Berohantam az írószakra és leültem. A tanárnál a házi feladatok voltak Kinyomtatva lefűzve. Kíváncsian vártam, hogy mit szól az enyémhez. Az első olyan munkám amit haragból készítettem. Meghallgattunk pár unalmas jellemzést, majd következett az enyém. Mármint az amit rólam írtak. 
-"Dajbán Elza. Mint külsőleg nagyon ad magára. Nem igazán foglakozik a tanulással. Bár vannak kivételek. Tehetséges sok mindenben. Nem ismerem így nem sokat tudok róla mondani. De jellemzően egy tipikus menő lány, aki...."-olvasta Harócs. Én a felénél már nem is figyeltem. Hát nagyon viccesre sikerült neki. Legalább is én jól mulattam. Majd következett az enyém.
-"Vércz Ádám, avagy a ne vegyünk senkiről sem tudomást csak magamról gyerek.-kezdet bele a felolvasásba Harócs, de mindenki elkezdett nevetni. Ádám szúrós pillantásokat küldött felém,de én nem foglalkoztam vele.-Semmiben sem veszi ki a részét. Egy arrogáns bunkó. Azt hiszi nagyon okos, ami lehet de ez senkit nem érdekel. Roppant elviselhetetlen személy...".Khüm ezt nem olvasnám tovább. De igazán nagyon jól megfogalmaztad a véleményedet Ádámról. Roppant választékos mondatokkal. Gratulálok.-tette le a mappát az asztalra. Elégedetten néztem a tanárra. Hűű ez egy dicséret volt. Ádám elkérte a dolgozatomat, hogy végig tudja olvasni. Én szak után gyorsan kiviharoztam a teremből és egyenesen Zsombor nyakába ugrottam.
-Na milyen volt a szak?- érdeklődött.
-Semmi extra- ráztam le a témát. Nem szeretek erről beszélni. Zsombor tudomásul vette majd az autójához mentünk. Körbeautóztuk a várost. Megálltunk egy pizzázóban és ettünk. Jól szórakoztunk. Öt óra felé visszaindultunk,majd elváltak útjaink. Hosszas csók azért még belefért. Felmentem a szobámba és átvettem a pizsamámat és a laptopot az ölembe vettem amikor felültem az ágyra. Írtam egy mailt Anettnek, majd a közösségit  végigfutottam. Nem volt túl érdekes. Letettem a laptopom majd elpakoltam a táskámat és elmentem aludni. Hát ezen a napon sok minden történt. De ez már csak így van az életemben. Semmi sem olyan átlagos. 
FOLYt.KÖV ....

50.rész

November 9, Vasárnap

Nagyon jól aludtam az éjszaka. Arra ébredtem, hogy Zsombor a homlokomra egy puszit nyom. Kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt álomszuszék- mosolygott.
-Hány óra?-érdeklődtem félig még aludva.
-Fél tíz. Ideje felkelni. Hoztam reggelit- nyúlt a kis asztal felé és elvett egy tálcát, ami tele volt pakolva. Szalonna, tojás, paradicsom, paprika, gyümölcslé.
-Köszönöm- hajoltam Zsombor felé és megcsókoltam. Elfogyasztottuk  a reggelit, majd felkeltünk. 
-Anyu ezt küldi-nyújtott felém egy szépen hajtogatott ruha kupacot.
-Köszönöm- elvettem a ruhákat és a fürdőszoba felé mentem. Kihajtottam a ruhákat és láttam, hogy vadonatúj és elég drága ruhadarabok. Nagyon szép és elegáns volt. Felvettem a ruhát, majd elkészítettem a hajam és egy leheletnyi sminket kentem magamra. Visszamentem a szobába, ahol Zsombor az ágy szélén ült és a fényképezőgépjét nyomkodta. Odamentem hozzá és belenéztem én is. Mikor végig néztük az összes képet lementünk az emeletről. Nórika ahogy meglátott minket felénk szaladt és egyenesen Zsombornak a nyakába ugrott. Zsombor felemelte és megpuszilta. 
-Szép jó reggelt gyerekek. Elz nagyon csinos vagy- dicsért meg Eszter. Hirtelen magamra néztem és gyorsan végig néztem mi van rajtam.
-Jó reggelt. Nagyon szépen köszönöm a ruhákat- köszöntem meg. Leültünk a nappaliba és mivel már mindenki reggelizett beszélgettünk. Tizenegy óra felé elköszöntünk mert nem akartunk tovább maradni. Megköszöntem a vendéglátást és mindent, majd Zsomborral kézen fogva elindultunk vissza a koleszba.
-Nagyon kedves a családod- mondtam hirtelen Zsombornak. Ő csak elmosolyodott és tovább beszélgettünk . A kolesz lépcsőjén megláttuk Rolit és Tomit. Valamit nagyon beszéltek, majd mikor megláttak minket felénk néztek és abbahagyták a beszélgetést. Roli szúrós szemmel nézett végig rajtam, majd Zsomboron. Péntek este óta nem is találkoztunk. Őszintén nem is akartam. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Megszorítottam Zsombor kezét, aki rám nézett és féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Sziasztok- köszöntem legelőszőr. 
-Hali- köszönt vissza Tomi. Roli csak egy gúnyos vigyorral ajándékozott meg. Nem is maradtunk tovább elmentünk mellettük. Egyenesen fel a szobámba. Léna még nem ért vissza. Ő a szüleinél tölti mindig a hétvégét. Ledobtam az ágyra a kabátom, majd végignéztem a szobán.
-Hát nem ártana egy takarítás. Eléggé elszabadult itt minden- nevettem. Zsombor is egyetértően bólogatott. Szóval a délutáni programunk is megvan- ültem le az ágyra. -De először együnk valamit mert éhen halok- ismertettem azt a tényt hogy reggel óta nem ettem.
-Mit ennél? Hamburger?- kérdezte Zsombor. A hamburgerben benne voltam. imádom. Leszaladtunk a közeli gyors étterembe és megebédeltünk.
-Mi lenne ha elhalasztanánk a takarítást?- érdeklődött. Természetesen egyből belementem, hogy áttegyük a takarítást. Semmi kedvem nem volt a vasárnapomat takarításra elpazarolni. 
-Akkor mit találtál ki?- kérdeztem izgatottan.
-Elmegyünk az autó szervizbe- és itt lesokkolódtam. Minek megyünk mi autó szervizbe? 
-És miért is?- néztem furcsán Zsomborra. Felnevetett majd elmondta, hogy megcsinálták a furgonját. Ma el lehet érte menni.
-Neked van autód?- hitetlenkedtem. Igaz Zsombor 10.-es és most lesz tizennyolc éves, mivel halasztott egy évet. De fogalmam nem volt hogy van egy autója. Ez nagyon király.
-Akkor indulhatunk?- állt fel az asztaltól, majd kifizette a számlát és indultunk. Felszálltunk egy villamosra majd át egy metróra. Ki értünk a belvárosból. Már Pesten kívül voltunk. Egy kisebb városba vagy nem tudom. Mivel nem nagyvárosban nőttem fel rögtön megtetszett ez a nyugis kis város. Fél órás séta után megérkeztünk. Bementünk a szervizbe. Egy negyven év körüli férfi jött ki. Zsomborral ismerték egymást már rég óta. Zsombor hátrament a férfival, hogy megnézze az autót. Majd a kulcsokkal jött vissza. Előhozta a furgont és dudált egyet.
-Szabad egy fuvarra?- húzta le az ablakot.
-Hát nem is tudom. Idegenek mellé nem szokásom beülni, de most kivételt teszek.- és azzal beültem Zsombor mellé. Kikanyarodtunk az utcából és egy erdő felé mentünk. Majd Zsombor megállt. Kiszálltunk a járgányból.Zsombor elment. Khüm vizelési gondjai támadtak.
Én addig felültem a furgon platójára. Pár perc múlva Zsombor visszaért és csatlakozott. beszélgettünk majd elővette egy filctollat a zsebéből. Magához húzta a lábamat majd a conversemre írt valamit. Amikor végzett elengedte a lábamat, hogy megtudjam nézni. "Örökké" ezt írta rá. Zsomborhoz hajoltam és hosszan megcsókoltam. 
-Nem nézünk kicsit körül?-érdeklődött. Belementem, mivel az idő kedvező volt. Nem volt túl hideg kivételesen. Kellemes őszi idő. Lezárta a furgont Zsombor majd elindultunk. Út közben nagyon sokat ökörködtünk és nevettünk. Egy tisztásra értünk ki. Nagyon szép volt a kilátás. Itt eltöltöttünk egy órát majd visszafelé indultunk. Már öt óra felé járhatott. Az idő kezdett lehűlni és sötétedett is már. Visszaértünk a furgonhoz majd beültünk és elindultunk vissza. Zsombor nagyon jól vezet. Bekapcsoltam a rádiót, hogy legyen valami háttér zaj. Én énekeltem az úton zsombor meg mosolygott. Bekanyarodtunk a koleszhoz. Nem nagyon voltak a kollégium előtt. Zsombor leparkolt, majd kiszálltunk és felmentünk az emeletre. A folyosón elváltunk Zsomborral, majd én bementem a szobába. Léna már ott volt. Pakolászott a szekrénybe de az érkezésemre abbahagyta és odajött és megölelt. Majd beszámolót tartottunk a hétvégénkről. Amikor kicsacsogtuk magunkat felléptem msn-re majd Anettel beszéltem pár mondatot. Bepakoltam holnapra, majd lefeküdtem aludni. 
FOLYT.KÖV....