51.rész

November 10, Hétfő

A tegnapi kellemes időhöz képest ma egész nap szakadt az eső. Mivel az időjárás nagyban meghatározza a kedvemet elég idegbetegen keltem fel. Nem találtam a kedvenc fölsőmet amit fel akartam venni. Majd mikor új ruha összeállítást találtam ki, meglett a keresett póló. Vissza az egész. Felvettem az eredetinek gondolt ruhát, majd a hajamnak estem neki. Mivel az éjjel sokat forgolódtam a hajam elégrendesen becsomósodott. Úgyhogy azzal szenvedtem egy darabig. Míg el nem tört a fésűm.
-Ezt már komolyan nem hiszem el!- dühöngtem. Léna nevetve odajött és segített a ketté tőrt fésűnek a hajamban ragadt felét kiszedni. Pár hajszállal kevesebb lettem. Nem nagyon vacakoltam tovább. Összefogtam majd felkontyoltam. Na és akkor induljon a nap. Zsomborral a folyosón találkoztam. Egy sietős csókkal köszöntött, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Beléptünk az ajtón. Az osztály  már megtelt.Már csak mi hiányoztunk. Leakartam ülni de Roli az utamban állt. 
-Lennél szíves arrébb menni?- kérdeztem nem túl kedvesen. A mai napomba már csak Roli hiányzott. 
- Nem is tudom. Nekem itt most nagyon jó állni.- mosolygott. De utálom ezt a bunkó nagyképű stílusát. Mivel nem vagyok az a fajta lány aki majd szépen könyörögni fog, így egy határozott mozdulattal félrelöktem. Az osztály felnevetett, én pedig leültem a helyemre. Ha már jó nap akkor első óra Haróccsal. Remek.Szinte vártam már, hogy kihívjon felelni, de erre nem került sor. Ugyanis mindenki írt. De jó, hogy pont most nem tanultam semmit. Mikor megkaptuk a feladatokat, tágra nyílt szemekkel néztem a lapomra. Ezt mikor vettük? Semmi nem rémlett. Na Dajbán Elza büszke lehetsz magadra, hogy egy szó sem rémlik az elmúlt órákról. Idegesen kattogtattam a tollamat, majd segítségkérően Lénához fordultam. Léna sebesen írta a válaszokat.
-Pszt.- sziszegtem. Léna felém fordult majd letátogtam neki, hogy írja le a válaszokat. Pár pillanat és már repült is a kis cetli a padomra. Sebesen leírtam a válaszokat majd elégedetten ledobtam az asztalra a tollamat. Na, csak meglett. A tanár beszedte a dolgozatokat, majd kisétált az óráról. 
-Fhúú Köszi Léna. Ez életmentő volt- hálálkodtam. Dupla angol következet, így felmentünk a nyelvibe. Hirtelen egy kéz húzott hátra. Megfordultam és Roli állt szemben velem. Kirántottam a kezemet a szorításából, majd kérdőn néztem rá.
-Nem gondolod, hogy meg kéne beszélni a dolgokat?- vonta fel a fél szemöldökét.
-Jó. Akkor én elmondom az én részem. Figyelsz? Mert csak egyszer mondom el.- kezdtem bele a mondandómba. Roli kíváncsian fürkészett, majd belekezdtem a mondandómba.
-Ami pénteken történt ráébresztett, hogy n már nem érzek semmit irántad. Semmi az égvilágon világon semmit.Te a múltam vagy, és az is maradsz. nem tudnám újrakezdeni veled. Nem. Mivel Zsombor az akit szeretek és nem hagynám el soha. Te is tovább léptél. Legalább is látszólag. Ott van Daniella. Hozzád való. Ugyanolyan beképzelt mint te. Nos hát ennyi- nem hagytam,hogy Roli reagáljon és bementem a terembe. Tisztáztam már a helyzetet Zsomborral. Itt volt az ideje, hogy Roli is megtudja. Levágtam Kittiék mellé és kapcsolódtam a beszélgetésükhöz. A csengő megszólalt és mindenki helyet foglalt. Mr. Selfrid bevágta az ajtót, majd szólt hogy vegyük fel a fejhallgatókat és hallgassuk a párbeszédet. Nagyon izgalmas dupla órán voltunk túl. Kis híján bealudtam. A másik három óra szinte elrepült. Az anyagokkal haladtunk. Rajzon egy őszi tájképet festettünk. Zsomborral találkoztunk szakok előtt majd megbeszéltük, hogy utána elmegyünk autózni. Berohantam az írószakra és leültem. A tanárnál a házi feladatok voltak Kinyomtatva lefűzve. Kíváncsian vártam, hogy mit szól az enyémhez. Az első olyan munkám amit haragból készítettem. Meghallgattunk pár unalmas jellemzést, majd következett az enyém. Mármint az amit rólam írtak. 
-"Dajbán Elza. Mint külsőleg nagyon ad magára. Nem igazán foglakozik a tanulással. Bár vannak kivételek. Tehetséges sok mindenben. Nem ismerem így nem sokat tudok róla mondani. De jellemzően egy tipikus menő lány, aki...."-olvasta Harócs. Én a felénél már nem is figyeltem. Hát nagyon viccesre sikerült neki. Legalább is én jól mulattam. Majd következett az enyém.
-"Vércz Ádám, avagy a ne vegyünk senkiről sem tudomást csak magamról gyerek.-kezdet bele a felolvasásba Harócs, de mindenki elkezdett nevetni. Ádám szúrós pillantásokat küldött felém,de én nem foglalkoztam vele.-Semmiben sem veszi ki a részét. Egy arrogáns bunkó. Azt hiszi nagyon okos, ami lehet de ez senkit nem érdekel. Roppant elviselhetetlen személy...".Khüm ezt nem olvasnám tovább. De igazán nagyon jól megfogalmaztad a véleményedet Ádámról. Roppant választékos mondatokkal. Gratulálok.-tette le a mappát az asztalra. Elégedetten néztem a tanárra. Hűű ez egy dicséret volt. Ádám elkérte a dolgozatomat, hogy végig tudja olvasni. Én szak után gyorsan kiviharoztam a teremből és egyenesen Zsombor nyakába ugrottam.
-Na milyen volt a szak?- érdeklődött.
-Semmi extra- ráztam le a témát. Nem szeretek erről beszélni. Zsombor tudomásul vette majd az autójához mentünk. Körbeautóztuk a várost. Megálltunk egy pizzázóban és ettünk. Jól szórakoztunk. Öt óra felé visszaindultunk,majd elváltak útjaink. Hosszas csók azért még belefért. Felmentem a szobámba és átvettem a pizsamámat és a laptopot az ölembe vettem amikor felültem az ágyra. Írtam egy mailt Anettnek, majd a közösségit  végigfutottam. Nem volt túl érdekes. Letettem a laptopom majd elpakoltam a táskámat és elmentem aludni. Hát ezen a napon sok minden történt. De ez már csak így van az életemben. Semmi sem olyan átlagos. 
FOLYt.KÖV ....