37. rész

Október 26, vasárnap

Végre sokáig aludhattam, és a saját ágyamban, itthon. Fél tizenegykor keltem fel. Úgy emlékeztem Zsombor mellettem aludt, de nem volt ott amikor felkeltem. Komótosan letrappoltam a lépcsőről. Anya a konyhába reggelit készített, apa meg Zsombor a tv-t bámulta.
-Jó reggelt- köszöntem, és odamentem Zsomborhoz, hogy adjak egy puszit neki. Alap, hogy a szülők előtt, nem smároljuk le egymást.
-Mit néztek?- ültem le a kanapéra. 
-A tegnapi meccs ismétlése- mondta apu. Aha. Így persze hogy értem. Nem nem értem. Mindegy. Kábé négy percig néztem a meccset majd meguntam és átmentem anyuhoz segíteni. Vajas piritós és kakaó. Mind régen.Apáékat sikerült elráncigálni a tv elől, hogy legalább reggelizzünk. Nehezen ment, de sikerült. Itt van egy hét szünet és fogalmam sincs mit csináljunk. Azért nem maradhatunk egész álló héten a szobámban. Az azért unalmas lenne. De mit tudnánk itthon, ebbe a kisvárosba csinálni? Ezen még gondolkodnom kell. 
-Zsombor, nem lennél kíváncsi a kis Elzára?- szólalt meg hirtelen anyu. Én kiejtettem a piritóst a kezemből. MIii? csak azt ne!!
-Neem!- válaszoltam Zsombor helyett. Lehet kicsit erélyesen de nem baj. A lényeg, hogy Zsombor ne lássa a házi videókat.
-De, nagyon kíváncsi vagyok milyen volt Elz kiskorában- vigyorgott Zsombor. Miért büntetsz Istenem? Ajj.
-rendben, akkor elő is kotorom. Rengeteg van a padláson. Elz szeretett szerepelni- állt fel anya az asztaltól, én meg egyre lejjebb csúsztam a széken és éreztem, hogy ég a fejem. Zsombor persze észrevette, és nem hagyhatta ki a szívatást.
-Szép a színed, hol jártál?- gúnyolódott. Remek napunk lesz. Akkor kezdődjék Elz megaláztatása a barátja előtt. Mindig remek program. Sajnos sehogy sem tudtam megakadályozni a videó nézést. Pedig mindent megpróbáltam. De Zsombor csak azért is megakarta nézni. Hurrá.
-Akkor kezdjük- ült le apu a kanapéra egy tál popcornal. Anyu elindította az első felvételt. Amikor megláttam a tenyerembe temettem a arcom. Nem hiszem el. Pont az első osztályos karácsonyi bemutatónkat kellet megtalálnia. Én alakítottam az egyik királyt. Aha, gyönyörűen néztem ki. 
-Elz ez te vagy?- nézett nagyot Zsombor,amikor Boldizsárként előre lépek és elkezdek szavalni. Nem éppen a cuki kisgyerek jutna eszembe magamról. És következett a második videó. Nee! Akkor inkább az előző. HELP! A felvételen már nagyobb vagyok. Kilenc éves. Akkor kaptam meg az első gördeszkámat aputól. Természetesen egy iszonyatosat borultam. És ha ez nem elég fogszabályzó, kettőbe font haj, rózsaszín bukó és könyök és térdvédők. Majd jöttek az énekes videók. Zsombor a videók alatt végig  a kezemet fogta és néha felnevetett, vagy megkérdezte, hogy hogyan vehettem fel ilyen ruhákat. Igen akkoriban volt egy kis baj az ízlésemmel. Amikor vége lett a kínos videónézésnek, amit én egyáltalán nem élveztem, gondoltam ha ezek után nem szakít velem, akkor már semmi miatt. Fél három felé kiszabadultunk otthonról és elmentünk egy közeli pizzázóba. Régen naponta megfordultam ezen a helyen a volt barátaimmal. Igen a volt barátaimmal. Még nem mondtam semmit eddig róluk. Nyolcadikig mindenkivel nagyon jóban voltam, de amint kiderült hogy felvettek egy magánsuliba a fővárosba, máshogy néztek rám. Sznobnak és beképzelt majomnak tartottak. Akkor meg is szakítottam velük a kapcsolatot. Nem is hallottam felőlük semmit. Volt egy fiú, Viktor akibe szerelmes voltam. De sosem mondtam ezt el senkinek még az akkori legjobb barátnőmnek sem, akit Anettnak hívtak. Meg ott volt Blanka és Szabina is. Fhú elkalandoztam. Meg is jött a pizza. 
-Mond csak Elz, a régi barátaiddal mi történt? Sosem beszélsz róluk?- tapintott a lényegre Zsombor.
-Hát, amikor megtudták, hogy Pesten fogok tovább tanulni valahogy szétváltunk. Ennyi- zártam rövidre.
-Értem- harapott bele a pizzájába.- Szeretlek- mondta hirtelen és odahajolt hozzám és megcsókolt. 
-Miért bámulnak annál az asztalnál?- szólalt meg Zsombor már egy kis idő után.
-Mi?- fordultam hátra. És akkor megláttam a volt barátaimat. Mind egy asztalnál ültek és engem néztek.Anett,Blanka,Szabina és Viktor. Rég nem láttam őket. Teljesen megváltoztak. Blanka aki eddig visszafogottan öltözködött, nem sminkelt. Most úgy nézett ki mintha egy sminkes láda megerőszakolta. A ruhái pedig a legújabb divat szerint. Szabina is így nézett ki. Anett volt az aki nem változott. Csak a haja egy kicsit.hosszabb lett. Viktor pedig.. hát ő olyan Viktoros volt.
-Ők a régi barátaim- fordultam vissza.
-Nem köszönsz nekik?- kérdezte.
-Nem.- vontam meg a vállam.
-Aha. amúgy ide tartanak- hirtelen megfordult a fejembe, hogy elmegyek, vagy úgy csinálok mintha nem ismerném őket. De az nem az én stílusom. 
FOLYT.KÖV.

36.rész

Október 25, Szombat

Már három hete nem írtam.. Nem sok minden történt. Roli lenyugodott, azt hiszem. Zsomborral boldogok vagyunk. Az osztályban új pár lett. Kitti és Marci. Nagyon aranyosak együtt. A tanárok bekeményítettek. Haróccsal még mindig utáljuk egymást, és ez szerintem ez így is lesz. Az őszi szünetre hazautazok. Természetesen Zsombor velem jön. Az első alkalom lesz, hogy bemutatok valakit a szüleimnek. Kicsit izgulok.
-Készen vagy?-jött be a szobába Zsombor. A vonatunk egy óra múlva indul. Már bepakoltam mindent.
-Igen, mehetünk- emeltem le az ágyamról a bőröndömet. Léna mivel Pesten lakik minden második hétvégén haza szokott menni. De most Tomi is vele tartott. De ő nem először találkozik Léna szüleivel. zsombor apukája (az igazgató) vitt minket ki a vasútállomásra. Nagyon kedves az igazgatónk. Persze nem kivételezik Zsomborral. Ugyanúgy bánik vele mint minden diákkal. Amúgy civilként nagyon laza és vicces. Megérkezett a vonatunk. Én már nagyon izgultam. Természetesen szóltam anyáéknak, hogy Zsombor jön hozzánk és az egész szünetet nálunk tölti. Nem akadtak ki amikor ezt elmondtam nekik, úgyhogy örültem.
-Izgulsz?-nézett rám Zsombor, amikor már egy ideje az ablakon bámultam ki.
-Kicsit- mosolyogtam. A négy óra utazás lassan telt el. Nem azért mert nem tudtam elfoglalni magam, csak ideges voltam. Amikor leszálltunk a vonatról, megláttam apát. Szeptember óta nem láttam.
-Apuuu!-kiáltottam és felé futottam. Szinte a nyakába ugrottam.
-Szia prücsök- puszilta meg a fejem búbját. Nagyon jó érzés volt, hogy hosszú idő után újra látom.
-Khüm- hallatszott mögöttem egy hang. Zsombor volt. Kedvesen mosolygott és letette a földre a bőröndöket.
-Apu, ő itt Zsombor- mutattam be.
-Üdvözlöm! Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek a szünetben-nyújtott kezet illedelmesen Zsombor. Apa végig nézte zsombort, majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Kezet ráztak. Szerintem apának szimpatikus volt, de ezt nem mondta. Beültünk a kocsiba, majd a  házunkhoz hajtottunk. Anyát a konyhában találtuk. Valamit főzőt.
-Szia anyu. Megjöttünk!-kiabáltam át a nappaliból.
-Óó már meg is jöttetek?-jött ki a konyhából.-Kicsim de hiányoztál-ölelt át. Kicsit szorosan is.
-Öö anyu jó elég lesz. -röhögtem. Anyu kicsit beleélte magát. Amikor sikerült elengednie, odaálltam Zsombor mellé.
-Anyu ő itt Zsombor. A barátom.
-Jó napot kívánok. Zsombor vagyok. Remek illatok jönnek a konyhából-pillantott a konyha irányába. Zsombor rögtön belopta magát a szüleim szívébe. Felmentünk az emeletre. Az ajtóban kicsit hezitáltam.
-Mivel nincs vendégszobánk, választhatsz. Három lehetőséged van. Első. A nappaliban alszol a kanapén. Kettő. Anyuék szobájában a földön.-Itt Zsombor elröhögte magát- vagy eltűrsz magad mellett és a szobámban. Nos hogy döntesz?-mosolyogtam.
-Hát nem is tudom. Nagyon csábító, hogy a szüleid lábánál aludjak, de azt hiszem elpróbállak viselni- mondta és megcsókolt. Bementünk a szobámba. Olyan érzésem volt, mintha már több éve nem jártam volna itthon. Minden ugyanolyan volt mint ahogy itt hagytam. Az íróasztalom, a francia ágyam, a tükröm ,ami tele van fotókkal, és a zöld falam ami tele van poszterekkel.
-Jó kis szoba- dobta le a csomagokat és a gördeszkáimhoz lépett. volt egy pár. Levettem a régi fényképeket a tükrömről, majd előkotortam azokat amiket a koleszban készültek. Osztálykép, egy kép Lénával amikor csücsörítünk mint egy kacsa, és rengeteg kép Zsomborral. Állatkert, séta a Várban, egy egy sétányon, suliban.
-Gyerekek, kész a vacsora. gyertek- szólt fel anya. Zsombor megfogta a kezem és úgy mentünk le. A vacsi nagyon finom volt. Mászkárpóne, desszertnek pedig csoki torta. Anyu kitett magáért. Vacsora közben beszámoltam a suliról meg a programokról. Itthon is történtek események. Aput előléptették a munka helyén.
-Elmegyünk kicsit sétálni? Megmutatom hova jártam régen deszkázni, meg csak úgy lézengni- ajánltam fel Zsombornak. Rögtön bele ment. Mivel már sötét volt, anyu megkért minket, hogy ne nagyon mennyünk messze és ne legyünk sokáig. Zsombor érdeklődve figyelte ahogy minden percben rámutatok valamire és hosszú sztoriba kezdek. Szeretek beszélni na.
-És ott borultam tavaly nyáron egy hatalmasat. Eltört a bal karom- mutattam az előttünk lévő utcára. Tíz órakor haza is értünk. Anyáék tévéztek, mi meg felmentünk a szobámba. Még pár órát beszélgettünk majd elaludtunk. Hosszú nap volt.
FOLYT.KÖV

35.rész

Zsombor pár percig nézett, majd adott egy puszit a homlokomra, majd idegesen kiment.
-Zsombor hová mész?-kiabáltam utána, de se hang se kép. Felálltam, a vizes ruhát ledobtam a földre majd Zsombor után futottam. Roliék szobája előtt láttam meg. Az ajtót verte, és kiabálta, hogy nyissa ki. Oda futottam hozzá.
-Zsombor mit művelsz? Gyere innen.-próbáltam elhúzni, de nem sikerült. Hirtelen kinyílt az ajtó. Nem Roland volt, hanem Tomi és Léna.
-Hol van?- kérdezte, egyre idegesebben zsombor.
-Elment. Mi történt nézett rám- amikor meglátta az arcom amin piros volt, és véraláfutásos, Tominak összeállt a kép. Mivel nem találtuk ott Rolit, zsombor kirohant az épületből. Odament Marciékhoz akik az udvaron bandáztak. Ők se tudták hol lehet. zsombor egyre idegesebb lett.
-Hagyjad-mentem oda hozzá. Az arcomon végig simította a kezét, majd szorosan magához húzott és megölelt. Éreztem, hogy a kemény testtartása megenyhül. Visszamentünk a szobájába. Mivel Zsombornak nincs szobatársa, egyedül lakik. Bekapcsoltuk a tv-t, de csak háttérzajként szolgált.
-Nagyon fáj?-kérdezte váratlanul és a szemembe nézett. Nem hazudhattam, mivel rettentően fájt.
-Kicsit-sütöttem le a szemem. Zsombor magához húzott és megcsókolt. Kopogtak az ajtón.
-Gyere- hívta be vakon Zsombor azt aki kopogott. Az ajtó felé néztem. Az igazgató lépett be. Hirtelen felpattantam Zsombor mellől, és igazgatni kezdtem magamon a ruhát. Zsombor felröhögött.
-Szasz fater- köszönt az apjának, aki mellékesen az igazgató.
-Szervusztok. Mi volt az a verekedés ma kora délután?-tért a lényegre. Akaratlanul az arcomhoz kaptam. Zsombor kiment az apjával beszélni, én pedig ott maradtam egyedül. Nem tudom mennyi idő telt el, de egy évnek tűnt. Amikor Zsombor visszajött egy szó nélkül leült mellém. Nem mondott semmit. Ha akarja majd elmondja. Fél kilenc felé visszamentem a szobámba, gyorsan megcsináltam a magyar beadandót, meg tanult az órákra. Összepakoltam a holnapi sulicuccot, majd lefeküdtem aludni. A mai nap valami borzalmas volt. Hát az ember nem sokáig élvezheti a boldogságot. Legalábbis én nem. 
FOLYT:KÖV...

34. rész

Október 5, vasárnap

Reggel már korán kipattant a szemem. Léna még aludt. Így egyedül mentem le az étkezőbe, reggelizni. Még csak nyolc óra volt, ezért nem sokan voltak. Elvettem a reggelit, és leültem egy asztalhoz. Épp a müzlit turkáltam amikor valaki odajött.
-Hali Elz.-ült le velem szembe Roli. Kicsit meglepődtem. Már három napja nem beszéltünk. Amióta Zsomborral volt az az incidense. 
-Szia. Mizu?- kezdtem bájcsevegni. Roli furcsán nézett majd, elröhögte magát. Most mi ennyire vicces egy mizu? kérdésben?
-Nem sok, de nálad annál inkább. Összejöttél az ig. fiával? gyorsa voltál- nézett rám lesajnálóan. 
-Igen, és ezzel van valami problémád?-kérdeztem egyre idegesebben. Most neki tényleg Zsombor a problémája? Szakítottunk. Azt hittem ezt lezártuk. Hát Roli még nem nagyon festett úgy, hogy túl lépne ezen. Akkor kezdjük ezt a szép reggelt egy veszekedéssel. Nincs is annál szebb.
-Nekem az ég világon semmi problémám. De egyet tudj-állt fel- nem leszel sokáig boldog vele. Nem vagy az a fajta aki egy hónapnál tovább lenne egy emberrel- azzal elment. Mi van? Még engem hibáztat? Úristen de nagyot csalódtam Roliban. Ahogy ránéztem a reggelimre még jobban elment az étvágyam. Visszavittem a tálcát, szinte hozzá sem nyúltam. Kifelé vettem az irányt, elég ideges voltam. Amikor a lépcsőhöz kanyarodtam, gyorsan felfutottam. A folyosón Zsomborral futottam össze.
-Hová sietsz ennyire?- húzott magához, majd megcsókolt. A hirtelen kialakult haragom teljesen eloszlott. Ahogy belenéztem Zsombor zöld szemébe, már Roli is kiment a fejembe. Kétségtelen, szerelmes vagyok. De úgy igazából. Lementünk az udvarra és a színpadon hülyéskedtünk. Vicces előadások, táncok, ami éppen jött. Nagyon jól  szórakoztunk. Aha addig míg egy határozott mozdulattal ki nem csapódott az udvarra vezető ajtó. Mindketten odakaptuk a fejünket. Roli jött ki dacosan. Egyenesen felénk. 
Ahogy közelebb ért megcsapott a tömény pia szag. bah. Fél egy és Roli teljesen eláztatta magát. 
-Nagyon vagánynak képzeled magad? Elveszed az egyetlen embert aki maradt nekem? Mi?- lökte meg Zsombor vállát. 
-Állj le ember. Mi bajod van?- ment bele Zsombor a vitába. 
-Miért kellett közénk állnod?
-Nem állt közétek senki. Te taszítottad el magadtól Elzt.- folytatta Zsombor.
-Mi az hogy eltaszítottam?-lökte meg még egyszer Roland Zsombort. Közéjük kell állnom míg egymásnak nem esnek. Hirtelen közéjük álltam, olyan hirtelen, hogy Roli épp akkor lendítette a kezét és az ütés engem talált el. Az ütés erősségétől a földre zuhantam. 
-A rohadt életbe. Ez is mind miattad van!!-ordította Roli. Zsombor figyelmen kívül hagyta és felkapott a földről. Bevitt a szobájába, és letett az ágyára. Elővett egy vizes rongyot és az arcomra tette. 
-Nagyon sajnálom- suttogta. 
-Nem te tehetsz róla.- mondtam. Az arcom égett. Roli hatalmasat ütött. Ennek nagyon szép nyoma lesz. Roli ááá, most már tényleg nagyot süllyedt a szemembe.
FOLYT.KÖV

33.rész

Október 4, Szombat

Tudtam, hogy nem kell megnéznek az a hülye filmet. Éjszaka fél egy van, Léna sehol, szerintem majd csak reggel jön. Király. Egyedül vagyok egy sötét szobában és félek. Ajj, nem hiszem el. Előkotortam a telefonomat és tárcsáztam Zsombort. Reménykedtem, hogy még nem alszik. Három csörgés után felvette.
-Tudtam, hogy hívni fogsz- szólt bele.
-Aha. Jó. Többet nem nézek veled filmet-mondtam erélyesen. A vonal másik végén Zsombor nevetett fel.-Ez csöppet sem vicces. Egyedül vagyok és félek!-motyogtam. Néma csönd. Semmi válasz. Na itt kicsit megijedtem. Az ajtón kopogást hallottam. Na most csak reménykedjünk, hogy nem egy szellem jött értem. Felkapcsoltam a villanyt (jobb a világosság), és kinyitottam az ajtót. Zsombor volt.
-Na még mindig félsz?-húzta mosolyra a száját és bejeb jött. Mivel nem beszéltünk a csókról semmit, így nem tudtam, hogy most hogyan állunk. De hamar érthetővé vált. Zsombor magához húzott és megcsókolt. Sokkal intenzíven, több érzelemmel mint az elsőnél. Teljesen más volt, mint amikor Roli csókolt meg. Zsombor csókjába valahogy az egész testem beleremegett. Kicsit eltolt magától, és a homlokát az enyémnek támasztotta, és mosolygott. Visszamosolyogtam. Pár percig így voltunk, majd leültünk az ágyamra és beszélgettünk. 
-Hajnali négy-nézett rá az órájára. 
-Mennyi??- nem hittem el. Zsombor tudta, ha elmegy akkor nem fogok aludni, mivel félni fogok. Ennyire ismerne? Hát, lehet. 
-El fér melletted egy vendég?- mosolygott rám szemtelenül szép mosollyal. Magához húzott és a mellkasára 
döntöttem a fejem. Tudtam, hogy ma már nem fognak elkapni a szellemek, mivel volt aki megvédett. Hihi. Elaludtunk. Arra ébredtem, hogy valaki bejön, elég nagy zajjal.
-Áááúú- üvöltött fel- Felemeltem a fejem és láttam, hogy Léna jött meg. Nem törődtem vele tovább, visszaaludtam. 
reggel, mikor kinyitottam a szemem, megbizonyosodtam arról, hogy nem csak álmodtam, azt hogy Zsombor itt fekszik mellettem. A keze a derekamon pihent és ahogy felemeltem a fejem láttam, hogy már ébren van. 
-Jó reggelt- köszönt és egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Neked is- csókoltam meg. Feltápászkodtunk, és ránéztem Léna ágyára. Ruhástól, ahogy volt az ágyon feküdt. Teljesen kiütötte magát.
-Szerintem, hagyjuk, hogy kialudja a másnaposságát-tanácsolta Zsombor. Bólogattam, majd gyorsan kimentem a fürdőbe, hogy elkészüljek.
Zsombor elmentünk az állatkertbe. Úgy ujjongtam mint egy ötéves. Imádok állatkertbe járni. A Pestibe még nem voltam, úgyhogy örültem. Amikor megérkeztünk, előtört belőlem a kisgyerek és mindenfelé (összevissza) rángattam Zsombort, aki elég jól tűrte a rohamomat. Megnéztük az állatokat. Kicsodálkoztam magam a zsiráfokon. Még az állatsimogatót is megtaláltuk. Természetesen rögtön bementem. Egy két kis kecskét meg is nyúztam, Zsombor meg elképesztő fényképeket készített. 
-Na most idemenjünk be- húzott a hüllő ház felé.
-A-a. Én oda be nem megyek- ráztam a fejem.
-Na, gyere. Én kíváncsi vagyok a hüllőkre-unszolt.
-Menj csak én kint megvárlak.
-Nem, nem. Bejössz.- akaratoskodott.
-Pff. Jó.-azzal elindultunk. Abban a pillanatban elengedtem Zsombor kezét, és elkezdtem futni. Csak is előre néztem. Amikor végre a végére értem, megfordultam. Zsombor megdermedve állt ugyanott ahol hagytam. Pár másodpercet töprengett, majd elröhögte magát és elindult. Szerencsére hamar végignézte a csúfságokat és jött is. Természetesen nincs állatkert vattacukor nélkül, így kifelé kaptam egy hatalmasat. A haza utat végig nevettük. Megnéztük a képeket. Nagyon jó képeket készített. Ami természetes, mivel fotográfiára jár. Amikor visszaértünk a koleszba, szétváltunk. Egy ráérős csók az ajtóban majd elment. Nagyon boldog voltam. Nagyon jól éreztem magam. A szobába lépve, megláttam Lénát, aki az ágyon feküdt. Sejtettem. Enyhén macskajajos. Beszámoltam Lénának a fejleményekről, hogy miről maradt le. Majd utána én is meghallgattam az "eszméletlen buli" sztorijait. Enyhén illuminált állapotban lévő tizenévesek. Aha ezt jól tettem hogy kihagytam. Bekapcsoltam a gépem és felléptem fb-re. Zsombor töltött fel képeket, amiken be is jelölt. Az album címe: "csodálatos nap ♥"  Átnéztem a képeket (le is mentettem a gépemre) belájkolgattam, majd elolvastam a kommenteket is. Négy fénykép volt amint ketten voltunk. Egyiken a háttérben a zsiráfok. Volt egy kép amin egy kis kecskét nyúztam halálra, meg ehhez hasonlók. Kikapcsoltam a gépem majd Lénával megnéztünk egy vígjátékot. Nagyon jól eltöltöttük az időt. Hát ilyen volt a szombat. Egyszerűen felejthetetlen. 
FOLYT.KÖV...

32. rész

Október 3, Péntek

Péntek van végre. Ez a hét..áá inkább nem fűznék hozzá semmit. Az idő egyre rosszabb. Már nincs az a "meleg van, egy szál top/póló is elég" idő. Felkaptam a dzsekim és Lénával mentünk át a suliba.
-Lesz ma egy házibuli a II. kerületben, egy 11.-es srác rendezi. Nem jössz?- kérdezte, amikor felfelé haladtunk a lépcsőn.
-Nem hiszem. Nincs nagyon kedvem. A bulizás nem az én stílusom.- mondtam, mikor benyitottam a nyelvi előadóba. Roli, Tomi, Marci, Levi a hátsó padban ültek és Marci telóján néztek valami vicces videót. Odamentem Reginához, hogy megkérdezzem odaadja e a tegnapi jegyzeteit, mivel én egész nap nem írtam semmit (írtam de nem azt amit kellett volna) az órákon. 
-Miért kéne odaadnom? Miért nem írtad le? Hümm?- de kedves. Most meddig tart neki odaadni? Szó nélkül ráadásul, Ajj nem hiszem el.
-Tudod mit? Majd elkérem mástól- azzal otthagytam.Francnak van kedve neki könyörögni hogy adja oda.
-Kitti, te jegyzeteltél múlt órákon?- fordultam felé. Egy füzetet rajzolgatott. 
-Öö. Nem igazán.- de jó. Most kitől kérjem el? Kimentem a tanári asztalhoz és az osztály felé fordultam.
-Hahó emberek!-kezdtem. Na legalább figyelnek- Van valaki aki a tegnapi napon jegyzetel az órákon és odaadná nekem, hogy leírhassam?- néztem körbe az osztályon. Mindenki furán nézett. Mi van, ha én nem figyelek akkor más sem? Agrr.
-Tessék itt van.-dobta elém Regina a füzetét.Na hálaégnek' 
-Kösz- azzal visszaültem a helyemre. Gyorsan lemásoltam majd visszadobtam Reginának. Mr.Selfrid ma feleltetéssel kezdett. Marci hármast, Léna kettest kapott. Az óra további részében egy párbeszédet hallgattunk arról, hogy valaki útbaigazítást kér. Roppant izgalmas volt.
A dupla óra végén lefutottam a büfébe, hogy még a sor előtt odaérjek. gyorsan vettem egy minyomot és egy sós perecet. Az osztályba visszaérve, valamin nagyon röhögtek a többiek. Valami hülye videó vagy mi. Roli amúgy újra a régi. Zenelejátszó a fülébe, telefon a kezébe és a fiúkkal dumál és röhög. Ami jó. Jó újra a régiként látni. Magyaron Harócs feladott egy négy oldalas házi dolgozatot, az Én és a művészt címmel. Voltak páran akiknek ez nem nagyon tetszett (jó rajtam kívül senkinek). Majd következett egy roppant izgalmas matek óra Szabó Péter tanár úrral. A matek valahogy nem az erősségem. Nem nagyon érdekelnek a számok/függvények/egyenletek. Őszintén van olyan aki érti hogy hogy lesz x-ből egy szám, vagy mi? Na mindegy. Ofőire  Szépendrei elég gondterhelten érkezett. Gondoltam, hogy a mai órán sem fogunk játszani. 
-Elmondaná valaki, hogy ki dobálta tele az ebédlőt makaróni tésztával?- kérdezte az ofő, de válasz helyett mindenki csak röhögött. -Senki?- nézett furcsán. Hát persze, hogy senkinek sem volt fogalma róla. Főleg Marcinak és Bennek. Az óra további része így telt. Senki nem mondta el, hogy kik voltak. Szegény ofő, óra végére gazdagodott pár ősz hajszállal. MA mindenki a házibuliról beszélt a suliba. természetesen mindenki megy (majdnem). Én elköszöntem a többiektől és visszamentem a koleszba. Na itt az egész péntek délután és nem tudok mit csinálni. Előkotorta Gárdonyi Géza-Ida regényét és belekezdtem. Még régebben kaptam a szüleimtől, de eddig nem nagyon kötött le. Ma viszont volt elég időm. Így elkezdtem. Nem sokáig tartott az olvasás mivel valaki kopogott. Kinyitottam, majd  Zsombor mosolygott rám az ajtóból.
-Szia.Bejöhetek?- mosolygott. Beengedtem, ma leültünk az ágyra.
-Hogy van a lábad?- nézett a bokámra. Már nem volt bekötve. Már meg sem éreztem.
-Kösz, jól. Már nem fáj- nyomkodtam meg a bokámat.
-Akkor jó.Hogy hogy nem mentél te is bulizni?-kérdezte. 
-Nem volt kedvem. Nem vagyok az a bulizós típus-vontam meg a vállam. 
-Aha.Én sem-mosolygott.-Gondolta unatkozol, így hoztam filmet. Vett elő a táskájából egy DVD-t.
-Úúú. Oké.Mit nézünk?- ahogy megláttam a borítót a kedvem hirtelen elment az egésztől. Újabb parajelenségek. Ugye ez csak valami vicc? Neeem.
-Ugye hoztál mást is ezen kívül?-néztem rá reménykedve. Zsombor mosolyra húzta a száját. Sejtettem.
-Nem szereted a horrort?-hogy nem-e?Utálom, utálom, utálom. Én nem nézek horrort. Nem fogok tudni aludni..Áááá. Zsombor leolvashatta az arcomról a rémületet, és felnevetett.
-Nyugi itt vagyok. Különben meg elég ratyi.- hűű ez de megnyugtató. Betette a filmet én meg kerestem egy zacskó chipset, hogy legalább valami jó is legyen a filmnézésbe. A film valami borzalmas volt. Ha valami ijesztő volt sikoltoztam, Zsombor meg csak nevetett. Legalább ő jól szórakozott.
-Na, ennyi volt.-kapcsolta ki a tv-t. Hála égnek.Üdv rémálmok. Mától újra találkozunk. A párnámat szorongatva bámultam magam elé. Nem hiszem el, hogy ennyire betoji vagyok. Észre sem vettem, hogy Zsombor elment. Felkeltem, hogy megnézzem hol lehet. Nem volt sehol. 
-Búú- ugrott elém Zsombor.
-Ááááá. Jézusom Zsombor. Ezt muszáj volt?- jöttek ki a könnyeim. Rohadtul megijedtem.
-Ne haragudj- szorított magához.
-Ez nem volt vicces. Nagyon megijedtem-suttogtam a vállába. Zsombor a fejemet simogatta, hogy nyugodjak meg. Mikor nagyjából sikerült leültünk az ágyra.
-Na megnyugodtál?-mosolygott.
-Azt hiszem- szórakoztam a pulcsim bojtjával ami lelógott. Nagyon érdekes volt.
-Elz
-Hümm?-néztem rá. De akkor hirtelen olyan történt amire nem számítottam. Zsombor megcsókolt.
Furcsa érzés volt. Nem ellenkeztem. Olyan érzés fogott el amit nem tudok leírni.Amikor elhúzódott rám mosolygott. A fejem csak úgy vöröslött. Rettentően elvörösödtem. avaromba meg sem tudtam szólalni. Zsombor törte meg a csendet.
-Amióta belém jöttél a folyosón, azóta nem tudlak kiverni a fejemből.- nézett a szemembe. Nem válaszoltam. Összezavarodtam újra. A héten már sokadszor. Szeretem Rolit, de Zsombor..húú..Az biztos, hogy erős vonzalmat érzek iránta. 
-Most mennem kell.-állt fel hirtelen- Ha netán félnél, csak csörgess meg.-mosolygott rám. Azzal kiment a szobából. Hogy mit érzek most? Fogalmam sincs.Áááá
FOLYT:KÖV

31. rész

Október 2, Csütörtök

Álmatlan éjszaka éljen. Ezen már meg sem lepődök. Rolival most már tényleg külön utakon járunk. Ennek az egésznek vége lett. Nem tartottak sokáig a boldog napok. Most hogy újra egyedül vagyok, nem úgy tekintek vissza a kapcsolatunkra, vagy Rolira, hogy jézusom hogy tudtam vele járni. vagy hogy tudtam szeretni. Nem. Boldogan tekintek vissza erre az időszakra. Rolit még mindig szeretem. Kikászálódtam az ágyból. Fél hat hurrá. Legalább lesz időm elkészülni. Léna még aludt. Kibotorkáltam a fürdőszobába. A lábam már jobban van. Már nem is nagyon fáj. Ráérősen elkészültem, majd visszamentem a szobába. Felvettem a laptopom és bekapcsoltam. Már rég nem néztem a közösségi oldlak. Beléptem gyorsan a facebook-ba. Tizenkettő ismerősfelkérés, kettő üzenet és rengeteg értesítés, hogy megjelöltek képeken. Mindenkit visszajelöltem, mind a suliból. Zsombor is köztük volt. Majd megnéztem az üzeneteket. Egy Zsombortól és egy Rolandtól. Rákattintottam Zsombor üzenetére. tegnap éjjel küldte.

Bajkó Zsombor üzenete: Szia Elz! sajnálom a történteket. Nem kellett volna Rolandot megütnöm. Még egyszer sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.

Visszaírtam majd rámentem Roland üzenetére. sok minden forgott a fejembe, hogy vajon mit írhatott. Arra viszont nem számítottam amit küldött.

Nagy Roland üzenete: http://www.youtube.com/watch?v=D0GwXB5DAKA 

Egy Youtube link volt. Rákattintottam. Ahogy meghallottam a dalt elmosolyodtam. Sokkal többet jelentet ez a szám bármilyen sornál is. Sum 41-Crash. A mi dalunk. Léna közben felébredt, én még pötyögtem pár percet a gépen majd elindultunk. Csak mi ketten Lénával. Tominak ma bekellet mennie nulladikra. A sulirádióból egy nagyon szép szám szólt. Bár csak most hallottam először, nagyon megtetszett.

-Mi ennek a számnak a címe?- kérdeztem Lénától. 

-Emeli Sande-Read all about it- mosolygott rám. Beléptünk az osztályba. Roli sehol sem volt. Leültem a padomra és elővettem egy üres füzetet. Óra kezdetéig írogattam. Leírtam mindent ami akkor a fejembe volt. Óra kezdetéig négy oldal lett. Első órán angol, de ma nem kellett a nyelvi terembe menni, mivel valami filmet nézünk meg. Engem nem nagyon érdekelt a film, így folytattam az írást amit abbahagytam. És ez így ment egész nap. Az órákról nagyon tudomást sem vettem, csak írtam. Majd Kittiékkel átmentünk az öltözőbe. Az a-sok már ott voltak. Hurrá. Levágtam magam a padra. Előszedtem a tesi cuccomat, épp öltözni akartam amikor Daniella odajött..

-Hallom szakítottatok Rolival -vigyorogta. 

- Neked ehhez semmi közöd. Hagyj békén. Kösz.- folytattam az öltözést. Daniella visszament a csatlósaihoz, hogy együtt viháncoljanak. Nem utálom annyira a tesit de nem is a kedvencem. Ma Kerő kitalálta, hogy másszunk kötelet. Neki is milyen remek ötletei vannak. Mivel a-sok-c-sek, Fiúk-lányok együtt vannak, így vegyes párok lettek. Én egy a-s fiúval kerültem össze. szemüveges, kicsit nyomi. Megfogtam a kötelet és másztam. Teljesen kikapcsolt az agyam. nem gondolkoztam semmin csak másztam. Kizártam a külvilágot. Felértem a kötél tetejére. Nem gondolkodtam. Hirtelen elengedtem a kötelet és zuhantam lefelé. Nehogy azt higgyétek hogy megakartam halni vagy valami. Dehogy. A kötelek alatt tatamin van ha valaki leesne. Mondjuk ez a többieknek váratlan volt és egy kicsit megijedtek. de nekem jól esett. tiszta extázis. 

-Elz megőrültél? Mégis miért ugrottál le?- hüledezett a tanár. Megvontam a vállam és hátramentem. Leültem egy zsámolyra és gondolkoztam. Marci jött oda hozzám.

-Hűű Elz ez király volt- ült le mellém.- Mi a baj?

-Semmi, csak kicsit kikellet kapcsolnom az agyam.A héten túl sokat gondolkodtam.- szerencsére Marci értette, így nem kérdezősködött. Az óra további részében azzal foglalkoztunk hogy az egyik a-s nem mert lejönni a kötélről. Vicces volt. Óra végén átmentünk az ebédlőbe, hogy kajáljunk. Nem volt nagyon étvágyam, csak turkáltam az ételt. Bencéék azzal szórakoztak, hogy a makaróni tésztát feldugták az orrukba és harcsát játszottak. Máté kamerázta mi meg röhögtünk, és megbizonyosodtunk róla hogy elment az eszük, és hogy ez mennyire gusztustalan.Felmentem a koleszba. A folyosó üres volt. Rajtam kívül senki sem volt ott. Bementem a szobámba, bekapcsoltam a zenelejátszóm és lefeküdtem az ágyamra. Nem törődtem semmivel csak a zenére koncentráltam. Fél óra múlva felültem, megkerestem a füzetet majd folytattam az írást. Csak írtam, írtam írtam. És betelt a füzet. Úgy gondoltam, hogy még nem írtam le mindent így kerestem egy másik füzetet és abba folytattam. Akkor hagytam abba, amikor már úgy éreztem ínhüvely gyulladást kapok ha tovább írok. Az íróasztalom fiókjába  süllyesztettem. Visszafeküdtem az ágyamra és zenét hallgattam. Nem akartam más csinálni. Így telt el az egész délután.

FOLYT:KÖV