Álmatlan éjszaka éljen. Ezen már meg sem lepődök. Rolival most már tényleg külön utakon járunk. Ennek az egésznek vége lett. Nem tartottak sokáig a boldog napok. Most hogy újra egyedül vagyok, nem úgy tekintek vissza a kapcsolatunkra, vagy Rolira, hogy jézusom hogy tudtam vele járni. vagy hogy tudtam szeretni. Nem. Boldogan tekintek vissza erre az időszakra. Rolit még mindig szeretem. Kikászálódtam az ágyból. Fél hat hurrá. Legalább lesz időm elkészülni. Léna még aludt. Kibotorkáltam a fürdőszobába. A lábam már jobban van. Már nem is nagyon fáj. Ráérősen elkészültem, majd visszamentem a szobába. Felvettem a laptopom és bekapcsoltam. Már rég nem néztem a közösségi oldlak. Beléptem gyorsan a facebook-ba. Tizenkettő ismerősfelkérés, kettő üzenet és rengeteg értesítés, hogy megjelöltek képeken. Mindenkit visszajelöltem, mind a suliból. Zsombor is köztük volt. Majd megnéztem az üzeneteket. Egy Zsombortól és egy Rolandtól. Rákattintottam Zsombor üzenetére. tegnap éjjel küldte.
Bajkó Zsombor üzenete: Szia Elz! sajnálom a történteket. Nem kellett volna Rolandot megütnöm. Még egyszer sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.
Visszaírtam majd rámentem Roland üzenetére. sok minden forgott a fejembe, hogy vajon mit írhatott. Arra viszont nem számítottam amit küldött.
Nagy Roland üzenete: http://www.youtube.com/watch?v=D0GwXB5DAKA
Egy Youtube link volt. Rákattintottam. Ahogy meghallottam a dalt elmosolyodtam. Sokkal többet jelentet ez a szám bármilyen sornál is. Sum 41-Crash. A mi dalunk. Léna közben felébredt, én még pötyögtem pár percet a gépen majd elindultunk. Csak mi ketten Lénával. Tominak ma bekellet mennie nulladikra. A sulirádióból egy nagyon szép szám szólt. Bár csak most hallottam először, nagyon megtetszett.
-Mi ennek a számnak a címe?- kérdeztem Lénától.
-Emeli Sande-Read all about it- mosolygott rám. Beléptünk az osztályba. Roli sehol sem volt. Leültem a padomra és elővettem egy üres füzetet. Óra kezdetéig írogattam. Leírtam mindent ami akkor a fejembe volt. Óra kezdetéig négy oldal lett. Első órán angol, de ma nem kellett a nyelvi terembe menni, mivel valami filmet nézünk meg. Engem nem nagyon érdekelt a film, így folytattam az írást amit abbahagytam. És ez így ment egész nap. Az órákról nagyon tudomást sem vettem, csak írtam. Majd Kittiékkel átmentünk az öltözőbe. Az a-sok már ott voltak. Hurrá. Levágtam magam a padra. Előszedtem a tesi cuccomat, épp öltözni akartam amikor Daniella odajött..
-Hallom szakítottatok Rolival -vigyorogta.
- Neked ehhez semmi közöd. Hagyj békén. Kösz.- folytattam az öltözést. Daniella visszament a csatlósaihoz, hogy együtt viháncoljanak. Nem utálom annyira a tesit de nem is a kedvencem. Ma Kerő kitalálta, hogy másszunk kötelet. Neki is milyen remek ötletei vannak. Mivel a-sok-c-sek, Fiúk-lányok együtt vannak, így vegyes párok lettek. Én egy a-s fiúval kerültem össze. szemüveges, kicsit nyomi. Megfogtam a kötelet és másztam. Teljesen kikapcsolt az agyam. nem gondolkoztam semmin csak másztam. Kizártam a külvilágot. Felértem a kötél tetejére. Nem gondolkodtam. Hirtelen elengedtem a kötelet és zuhantam lefelé. Nehogy azt higgyétek hogy megakartam halni vagy valami. Dehogy. A kötelek alatt tatamin van ha valaki leesne. Mondjuk ez a többieknek váratlan volt és egy kicsit megijedtek. de nekem jól esett. tiszta extázis.
-Elz megőrültél? Mégis miért ugrottál le?- hüledezett a tanár. Megvontam a vállam és hátramentem. Leültem egy zsámolyra és gondolkoztam. Marci jött oda hozzám.
-Hűű Elz ez király volt- ült le mellém.- Mi a baj?
-Semmi, csak kicsit kikellet kapcsolnom az agyam.A héten túl sokat gondolkodtam.- szerencsére Marci értette, így nem kérdezősködött. Az óra további részében azzal foglalkoztunk hogy az egyik a-s nem mert lejönni a kötélről. Vicces volt. Óra végén átmentünk az ebédlőbe, hogy kajáljunk. Nem volt nagyon étvágyam, csak turkáltam az ételt. Bencéék azzal szórakoztak, hogy a makaróni tésztát feldugták az orrukba és harcsát játszottak. Máté kamerázta mi meg röhögtünk, és megbizonyosodtunk róla hogy elment az eszük, és hogy ez mennyire gusztustalan.Felmentem a koleszba. A folyosó üres volt. Rajtam kívül senki sem volt ott. Bementem a szobámba, bekapcsoltam a zenelejátszóm és lefeküdtem az ágyamra. Nem törődtem semmivel csak a zenére koncentráltam. Fél óra múlva felültem, megkerestem a füzetet majd folytattam az írást. Csak írtam, írtam írtam. És betelt a füzet. Úgy gondoltam, hogy még nem írtam le mindent így kerestem egy másik füzetet és abba folytattam. Akkor hagytam abba, amikor már úgy éreztem ínhüvely gyulladást kapok ha tovább írok. Az íróasztalom fiókjába süllyesztettem. Visszafeküdtem az ágyamra és zenét hallgattam. Nem akartam más csinálni. Így telt el az egész délután.
FOLYT:KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése