78. rész Dal

Estére mindent a helyére raktam a szobába. A gitáromat pont a kezemben tartottam és a helyét kerestem, amikor kopogtak az ajtón. Odasétáltam és kitártam szélesre az ajtót. Gergő egy seprűvel a kezében mosolygott.  
-Kéne egy kis segítség odaát.- intett a fejével a folyosó végéhez.- Kiborítottam a mák gyűjteményemet, és kicsit káosz lett.
-Mák gyűjtemény? Hát te beteg vagy- röhögtem ki szerencsétlen Gergőt.-Ha ennyi eszed van, hogy mákot tartasz a szobádban, akkor old is meg.- majd egy cuppanós puszit nyomtam  a homlokára, majd nevetve bezártam az ajtót. Mosolyogva ültem le az ágyra, a még mindig a kezemben lévő gitárral.Ezer éve, hogy egy akkordot is pengettem volna. A szoba csendjében a gondolataim hangos lármává alakultak a fejemben. Csak úgy cikáztak a képek a fejemben. Egy mozdulattal megfogtam a gitár nyakát, a hevedert átlendítettem a vállamon és játszani kezdtem. Először régi Green Day dalokat játszottam le. Majd a pengető megállt a kezemben. Behunytam a szememet és szívből kezdtem játszani. Egy teljesen ismeretlen dallamot.

Már vagy egy órája ültem így a fejemben szóló dallamot játszva. Szinte az egész dal megvolt már, csak  szöveg hiányzott.
Megálltam egy percre és végig gondoltam az amiről írni szeretnék. Amiről akartam, hogy ez a dal szóljon. Majd elkezdtem énekelni.

"Csak a sötétben hiányzik a fény,

A napot is csak akkor hiányolod, ha havazni kezd.

Csak akkor tudod meg, hogy szeretted, mikor elengeded.

Akkor tudod meg milyen boldognak lenni,

Mikor szomorú vagy.

Akkor utálod meg az utat,mikor hiányzik az otthon.

Csak akkor tudod meg, hogy szeretted, mikor elengeded.

És elengeded" 

Az utolsó akkordot is lepengettem. A hangom elhalkult, és csak akkor vettem észre, hogy csorognak a könnyeim. A gitárt félretettem. Felálltam és elindultam az asztalomhoz. Leültem a székhez, elővettem egy papírt s tollat, majd elkezdtem írni. 

"Gergő!..."

77.rész Vége a nyárnak

A nyár egy csettintés alatt eltelt. Azt állítják két és fél hónap volt a nyár. Én nem hiszem. Nekem két hétnek sem tűnt. Ahogy belelendültem, hogy „nyár van, nyár van” már el is telt. Nem tudom,mit gondoltak azok akik kitalálták, hogy hat hónapot szenvedünk az iskola padban és csak ennyi szabadságot kapunk érte. Minimum öt hónap. MINIMUM. Holnap kezdődik is újból a hajtás. Na de előtte egy kis nyár még. Legalább a gondolataimban legyen még egy kicsi „summer time”.

A nyár nagyon jól indult. Tomiék nyaralójában bandáztunk, majd jött a sulis tábor. Hö. Nyári tábor. Mindig is imádtam. A tanárok ilyenkor mindig mindent elkövetnek, hogy összerázzák a csapatot, hogy szeptemberre egy összekovácsolt, összetartó csapat legyünk. Bár nálunk ez fölösleges volt, mert nálunk megvolt. Ezért töltöttük majdnem az egész nyarat együtt. A tábor amúgy nagyon király volt. Komolyan. Haza sem akartam jönni. Imádtam a programokat, az esti szökéseket ( fiúk, lányok takarodó után bandáznak) Marci napi 24-ben pörgött. Ő volt a lelőhetettlen mókamester. Őt még hajnali négykor sem. Ilyenkor a fiúk párszor belehajították a Balatonba, hogy egy kicsit lecsillapodjon. Szeretik a drasztikus megoldásokat. Hát mi, meg szeretünk rajta röhögni. Azért szegény Marci, néha sajnáljuk. Kitti általában rohan a megmentésére. Ők már csak ilyenek. Ilyen kis szerelmesek.

A tábor után voltunk a családdal is nyaralni. Pár napra leugrottunk a tengerre. Persze Zsepit vittem. Melyik kutya tulajdonos hagyná magára (egyes egyedül, egy tök üres lakásban napokra!!) a szeretet kis ölebét?Hát én biztos nem. Zsepi jött velünk. Kicsit nehezen bírta az autókázást, így minél közelebbi részre mentünk. Bár én sem bántam a rövid utat. Általában ha sokáig kell ülnöm egy helyben, hamar elunom magam. Szerencsére a kiskutyámmal elvoltam. Nem engedte túlzottan, hogy unatkozzam. Éljen Zsepi. A Tengerpart csodás volt. Fürödtünk,kirándultunk, fürödtünk, ettünk, fürödtünk. Hát most na fürödtünk szinte, mert hát ha a tengeren vagy, fürödj a tengerbe ne csak nézd. Hátnem? Hát, de. Aztán egy hét múlva vége is lett. Mentünk haza. Anyáék ennyivel le is tudták a családi nyaralást. Mindenki ment vissza a dolgára. De én nem. Rám várt egy két hetes Görögország. Gergővel.!!!! Uristen.. Fantasztikus vooooolt. Görögország csodálatos. És hát nem első sorban Gergő is az, mivel elvitt. A családja nagyon jó fej. Persze ez is kutyás nyaralás volt, mert Lex sem maradhatott otthon. Bár nagyobb kutyával nehezebb volt az utazás, de hát na. Megérte. Szép volt jó volt. Ez a két hét is eltelt. Nem. Nem tanultam meg görögül. pedig, nagyon próbálkoztam. De jobbnak látták a többiek, hogy ezzel a nyelvel inkább ne próbálkozzak. Ajj. Olyan izéééék. Uh, nem lettem gazdagabb még egy nyelvel.

És a nyár végére maradt egy nap kérdőjel. Roli. A nyár eleji Tominak írt egy sms-t amiben írta h újra itthon van, azóta semmi. Nem is baj. Valahogy nem is akartam róla többet tudni. Tomival néha beszéltem, aki annyit mondott, hogy próbálta hívni, de nem válaszolt. Én itt hanyagoltam is a továbbiakban a témát. Nos, ennyi volt a nyár.

-Elz összepakoltál mindent?- lépett be a szobába anya. Igaz, hogy már itt lakunk a suli közelében, de azért a koleszt nem hagynám ott, még ha egy percre is laknánk a sulitól. Még akkor sem. Az az egy jó van a suliban. A Kolesz.

-Ümm. Hüm? -hümmögtem vissza anyának, mert azt hiszem mintha még mondott volna valamit,de kicsit elkalandoztam.

-Kislányom, ne hümmögj itt jobbra balra. Azt kérdeztem Gergő átjön e segíteni cuccolni. Örülnék, ha legalább most figyelnél rám. Egész nyáron,láttalak egy hétig. Elengedtünk mindenhova, úgyhogy legalább a tiszteletet add meg kérlek.

-Jó.jó. Bocsesz anya- felkeltem a székből és egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.-köszi mindent. Gergő nem tud jönni, mert ő is pakol. Levinnél kocsival.-pislogtam, majd levágtam magam az ágyra.

-Apádat kérd. Nekem még dolgom van. De ne készítsd ki ahogy szoktad.- azzal ki is ment. Hát ennyi volt anya. Kicsit lehet berágott, hogy egész nyáron volt más programom mint velük Betűtornyot és minden egyéb nagyon gáz családi játékot játszani.

Most jut eszembe. Még semmit sem pakoltam össze. Hoppááá.ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ