Harmincadik rész

A délelőttöt nagyon jól eldumáltuk. Csak úgy szaladt az idő. Fél kettő felé Zsombor mondta, hogy van egy kis dolga, de majd még jön. Élveztem ezt a beszélgetést. Nagyon sok mindent megtudtam róla. Nagyon megkedveltem. A laptopommal az ölembe ültem az ágyon amikor megszólalt a telefonom. Anyu. Úgy kellene elmondani neki a történteket, hogy ne akarjon rögtön felutazni. Nagy levegő és lenyomtam a hívás fogadás gombot.
-Szia anyu-szóltam bele.
-Szervusz kicsim. hogy vagy? Történt valami?- szokás szerint a lényegre tapintott. És akkor kezdődjön a beszélgetés.
-Nem sok. Leestem a lépcsőn, kiment a lábam. De minden jó. Sok barátom van már. Tegnap megismerkedtem az igazgató fiával is. Ma vele töltöttem a napot. Otthon mi a helyzet?- na most reménykedjünk, hogy a beszélgetés elejét nem fogta fel.
-Mii? Leestél a lépcsőn? Hogy történt? orvos látott?- ijedt meg. de jó pedig azt hittem megúszom. Nem ismerem eléggé anyumat. Nagy vonalakban elmondtam anyunak a történteket. Szerencsére nem fújta fel annyira a dolgokat. Jó nem egészen az igazat mondtam, de az csak részlet kérdés. Kopogtak az ajtón.
-Anyu most le kell tennem valaki jött. Szia.- nyomtam ki a telefont. Megfogtam a mankót majd kivánszorogtam az ajtóhoz. Az ajtóban Roli állt. Mivel nehezemre esett állni, bejött majd visszaültem az  ágyra. A tegnapi dolgot még mindig nem sikerült nagyon megemésztenem.
-Szia. Beszélhetnénk?- kérdezte. Bólintottam, de valahogy furcsa volt a tekintete. Nem volt önmaga. 
-Tegnap kicsit túl lőttem a célon. Nem szabadot volna így kiabálnom veled. Sajnálom.- nem tudtam mit szólni. Szeretem Rolit, de a tegnapi viselkedését sehogy sem tudtam összerakni. Nem velem kellet volna így viselkednie.
-Nézd Roli nekem idő kell, hogy feldolgozzam a történteket.- néztem a szemébe. Roli arcvonásai megváltoztak. Már nem az a nyugodt, sajnálkozó tekintett. Nem, ez teljesen más volt.
-Mihez kell idő?- állt fel hirtelen. Kicsit megijedtem tőle.-Nem szeretsz? Van valaki más? Az a nyomorult aki tegnap itt volt? Szólalj meg!- rántotta meg a karom.
-Áú Roli ez fáj! Engedj el!- szorított még jobban. D Roli nem engedett. A kezem már nagyon fájt, a könnyeim is hulltak. Roli tekintete eszelős lett. Nem tudtam mi ütött belé. 
-Roli kérlek! Eresz el!-könyörögtem.
-Most azonnal enged  el!-jött a hang az ajtó felől. Zsombor volt az. Látta rajtam a rémületet, a fájdalmat. Megragadta Roli kezét, amivel engem fogott és elrántotta.
-Te ki vagy, hogy beleavatkozz más dolgába? Mi? Ki vagy?- kiabált rá Roli. Éreztem, hogy most nem lesz szerencsém, hogy Tomi vagy valaki bejön. Nem itt most egyedül maradtam. 
-Hagyd békén Elzt! Vagy nem tudod felfogni?- dühödött be Zsombor is. 
-A barátnőm! Jogom van hogy itt legyek!!-Ordította Roli.
-Nem, ő már nem a barátnőd! Szállj le róla amíg szépen mondom- mondta erélyesen Zsombor.
-Nem!- válaszolta Roli. Abban a percben Zsombor egy hatalmasat húzott be Rolinak. Egymásnak estek. Én nem tudtam mit csinálni csak sírtam. Kiabáltam hogy hagyják abba, de csak azért sem. Egymást ütötték. 
-Mi folyik itt? Fejezzétek be most!- szólalt meg Léna. A fiúk abbahagyták egymás püfölését. Roli felkelt, majd kiment a szobából. Zsombor ott feküdt. Az órából ömlött a vér. Léna keresett egy rongyot, majd Zsombornak adta. Nem tudom most mit érzek. teljesen össze vagyok zavarodva. Itt ápolom Zsombort, akire ha ránézek egy furcsa érzés kerít hatalmába. És ott van Roli, akinek szüksége lenne rám, ha hagyná. Teljesen megváltozott. Már nem önmaga. Gondolkodnom kell, hogy mi lesz most. Ezt az érzést senkinek sem kívánom.
FOLYT.KÖV

Huszonkilencedik rész

Október 1, Szerda

Imádok karikás szemekkel ébredni. Megijedek amikor belenézek a tükörbe. Egész éjszaka aludtam vagy két órát. És ezzel sokat mondtam. A lábamra nem állhatok rá, de akkor hogyan mennyek suliba? Az oké, hogy a szobába még a bútorok segítségével még elmászok, de lépcsőn és bútorok nélkül (mivel elég hülyén nézne ki a folyosó ha bútorok lennének kint), hogyan jutok el a suliig. Hiányoznom meg nem kéne. Valahogy Léna segítségével sikerült felöltöznöm. egyszer csak kopogtak az ajtón. Léna kinyitotta az ajtót. 
-Szia zsombor. gyere be.- mi zsombor? Úristen, hogy nézhetek ki? Várjunk csak, miért is érdekel ez engem? Különös.  
-Szia Elz.- nyomot egy puszit a homlokomra.-Hoztam neked valamit.- azzal előrántott a háta mögül egy mankót. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az elég furcsa lenne.
-Jaj, nagyon köszönöm. Honnan tudtad, hogy erre van szükségem?- vettem el a mankót és mosolyogtam. Nagyon jól esett a figyelmessége.
-Gondoltam, hogy szükséged lesz rá- mosolygott. Teljesen elvörösödtem.
-Itt van Tomi, jöttök?- kapta fel a táskáját Léna. 
-Aha, egy perc. Nekem nem megy olyan gyorsan a mozgás- szóltam oda Lénának, de már kiviharzott a szobából. Zsombor ott maradt velem. 
-Biztos ezzel akarsz szenvedni? Ne vegyelek fel inkább az ölembe?- mosolygott. jó tény és való, hogy elég bénán nézhettem ki a mankóval, meg az igazság az hogy elég szerencsétlen voltam vele. 
-Amúgy miért nem maradsz itt? Nem muszáj suliba menned?- kérdezte.
-Tudom, de nincs kedvem egyedül gubbasztani a szobába. Akkor inkább szenvedek a suliba.- röhögtem.
-És ha nem lennél egyedül?- kérdezte hirtelen.
-Akkor talán. De mindenkinek suli van. Ezt megszívtam- indultam meg a bottal, de Zsombor visszahúzott.
-Megoldhatom hogy itt maradjak veled.- nézett a szemembe. Már megint majdnem elvesztem a tekintetébe, de észhez kaptam.
-Mi? Nem lóghatsz a suliból!- döbbentem le teljesen. Lógni akar? Azért ez túlzás.
.-Ki akar lógni. Megmondom az apámnak, hogy a te egészséged forog kockán. - mosolygott. Végkép elvesztettem a fonalat. Hogyan tudná ezt az apja megoldani?
-Nem értem. Hogy jön ide az apukád?- kérdeztem.
-Hát apám az igazgató- mosolygott rám eszméletlenül szép mosollyal. hogy mi? az apja az igazgató? OMG.
-Miiii?-döbbentem le teljesen. Zsombor elmesélt mindent a családjáról, magáról meg ilyesmik. Amúgy nem mentünk suliba. Az ágyamon ülve hallgattam. Nagyon aranyos srác.  Tizedikes, fotográfiára jár, de szeret zenélni. A szülei elváltak, apukájával él most. Van egy húga is, Nóra. Ő az anyukájával él, Szombathelyen. Hétvégénként szokott feljönni az anyukájával. Nagyon szereti a kishúgát. Ilyen és ehez hasonló dolgokról beszélgettünk. Az idő csak úgy szaladt. Nagyon sok dolgot megtudtam róla. Úgy éreztem több mindent tudok róla mint Roliról. Vele sosem ültünk le így beszélni. Nem nyíltunk meg egymásnak ennyire. Jól esett, hogy valaki figyel rám. Amúgy rendeltünk pizzát ebédre. Én pepperónisat, Zsombor meg Magyarosat. Cseréltünk szeleteket és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon megkedveltem Zsombort. Talán még alakulhat jól is az életem.
FOLYT.KÖV

Huszonnyolcadik rész

Amikor kiléptem az öltözőből Tomi már ott volt. Elindultunk a koleszba. A fejembe rengeteg gondolat kavargott. Nem tudtam megemészteni azt amit Tomitól tudtam meg. Roli iszik? Nem, nem, nem! Nem lehet. Jó tényleg furán viselkedik. Tegnap is egy elhagyatott utca részen találtam meg. Azt mondta, hogy ott a hangszerbólt, de most így belegondolva nem nagyon hiszem, hogy ez lenne az igazság. Beszélnünk kell vele. A szoba ajtó nem volt zárva, így Rolit ott találtuk. Az ágyon feküdt és zenét hallgatott. Fülhallgatón az igaz, de  teljesen tisztán hallottam mint ha, fülhallgató nélkül, csak szimplán háttér zajként szólna. Beléptem a szobába, majd odamentem Rolihoz. Tomi leült az ágyára és onnan nézte Rolit.
-Roli beszélnünk kell- ültem le mellé. Roli ugyanúgy maradt, csak a fülhallgatót vette ki. Milyen megtisztelő.
-Miről?- kérdezte, enyhén flegmán, és tekintetét a zenelejátszóra szögezte. Milyen jó amikor ennyire figyelnek rám. Felemelő érzés.
-Mondjuk a viselkedésedről. Teljesen kifordultál önmagadból. Rád sem ismerek.- förmedtem rá. Roli ledobta a kezéből az mp3-at majd felállt.
-Mégis ki vagy, hogy számon kérsz? Egyáltalán mi jogod van neked az életemben vájkálni?- kiabálta. teljesen megszűntem létezni. A fülem zúgott. A számon egy hang sem jött ki. A könnyeim elkezdtek potyogni. Vettem egy nagy levegőt és felálltam.
-A barátnőd vagyok/voltam, már nem tudom. Megértem, hogy kivagy készülve teljesen, de ez nem normális viselkedés. Elegem van, hogy semmibe veszel. Nem érdekelsz!!- azzal kirohantam a szobából. A könnyeim csak gy hullottak. Nem gondolkoztam csak futottam. Kikanyarodtam a folyosóról és futottam le a lépcsőn. Az utolsó pár lépcsőfokot már nem is néztem. Hiba volt. Megbotlottam és legurultam a lépcsőn. A fájdalomtól még jobban sírtam.
-Úristen, jól vagy?- futott hozzám valaki. A hangja ismerős volt. Amikor kinyitottam a szemem, a srác láttam akinek nekimentem a suliban. Ijedt fejet vágott, szerintem látta az esésemet.-Fel tudsz állni?- kérdezte.
-Ááá. Nem, a lábam. Nagyon fáj- zokogtam. Egy erős fájdalom nyílalt a lábamba amikor megmozdítottam.
-Jól van, nyugodj meg. Minden rendben lesz- azzal felkapott és az ölében vitt. Ahogy a kezeiben tartott, elárasztott a nyugalom. Éreztem, hogy biztonságban vagyok. A megmentőm egyenesen az orvosiba vitt.
-Jó napot! A lány elég nagyot esett a lépcsőről. A lába nagyon fáj.- tett le az ágyra.
-Hogy hívnak kislány?- kérdezte a doktor nő. Nagyon kedves volt.
-Dajbán Elza vagyok.- szipogtam.
-Szervusz Elza. Hol fáj a lábad?- kérdezte kedvesen. Rámutattam a lábamon arra a pontra ahol fájt.
-Sszz.- szisszentem fel amikor megérintette.
-Kificamodott a lábad. Rendbe fog jönni, csak pihentetned kell egy két napot. Bekötözöm. Ha lehet ne nagyon állj rá.- mondta a diagnózist. Bekötözte a lábamat, majd adott egy fájdalom csillapítót. Ekkor már megnyugodtam. A fiú még mindig ott volt. Nem mozdult el mellőlem.
-Fiatalember! Ha kérhetném, felsegítené Elzát a kollégiumba?- mosolygott rá a doktor nő.
-Ez természetes- mosolygott rám, majd odajött. Megfogtam a vállát és ismét az ölébe vett. Elindultunk vissza a koleszba. Egy kicsit idegesített, hogy még mindig nem tudom a nevét.
-Szóval, te már tudod az én nevemet, de én még a tiédet nem.- mosolyogtam rá.
-Zsombor- nézett a szemembe. Elkaptam a tekintetem, mert enyhén zavarba voltam. A szituáció, hogy a karjaiba visz meg minden. Felértünk az első emeletre.
-És innen merre tovább?- mosolygott. nagyon szép mosolya van. Pillanatra elvesztem a zöld szemében és válaszolni is elfelejtettem.- Esetleg segítenél? Mondjuk az is egy megoldás, hogy minden szobába benyitok, hátha az az.-nézet rám egy elképesztően szép mosollyal.
-Öö ja persze. Az ott- mutattam a szobám felé. Zsombor felnevetett majd elindult. Benyitott a szobába, ami üres volt. Léna sehol. Zsombor belépett majd egy másodperc alatt körbenézett, majd lerakott az ágyamra.
-Honnan tudtad, hogy ez az én ágyam?- néztem rá, mosolyogva.
-Hát gondoltam. A pólód eléggé elárulta.- ült le mellém. Gyorsan ránéztem, hogy mi van rajtam. Green Day póló. Teljesen elfelejtettem. Elnevettem magam. Zsombor hozott egy párnát a lábam alá, majd visszaült.
-Miért futottál? Láttam hogy már akkor sírtál amikor jöttél lefelé.-nézett mélyen a szemembe. Elkaptam a tekintetem. Eszembe jutott minden ami ebbe a húsz percben történt. Az egész Rolis dolog, meg úgy minden. A könnyeim önálló életre keltek. Csak úgy potyogtak. Zsombor megfogta az állam és a tekintetemet kereste. Még csak ma találkoztunk, de úgy éreztem ő az akinek erről tudnék beszélni. Nem tudom miért, de biztonságban, teljesen nyugodtnak éreztem a közelében magam. Elmondtam mindent Zsombornak. Elejétől a végéig. Ő csendben nézett és hallgatott. Amikor elmondtam mindent, megkönnyebbültem. Jól esett, hogy elmondhattam valakinek. Már egy órája beszélgettünk, amikor kinyílt az ajtó és Roli lépett be. Pár másodpercig nézett minket, majd közelebb jött. Zsombor felállt és Rolira nézett. Nem tudtam mi lesz csak vártam, hogy történjen valami.
-Menj el.- mondta Zsombor teljesen nyugodtan Roli szemébe.
-Mi van? ki vagy te hogy megmondjad mit csináljak?- kelt ki magából teljesen Roli. Rossz előérzetem volt.
-Nézd meg mit tettél vele? Tönkretetted teljesen- kezdett Zsombor is egyre idegesebb lenni.
-Miről beszélsz? Mit csináltam?- lökte meg Roli Zsombor vállát.
-HAGYJÁTOK ABBA!!!- ordítottam rájuk. Mindketten felém néztek. Zsombor rám nézett, én pedig rá. Roli kettőn között kapkodta a fejét.
-Te amúgy ki a fene vagy? És mit keresel itt?- támadt neki Zsombornak. Azt hittem megüti. Talán az is lett volna ha a nagy kiabálásra nem figyel fel Tomi és Léna. Berontottak a szobába majd Tomi lefogta Rolit. 
-Haver mi ütött beléd?- azzal kivitte Rolit. Léna aggódva nézett rám, mivel ismét elkezdtem sírni. Leült mellém. Zsombor adott egy puszit a homlokomra majd kiment. Nem értettem mi volt ez az egész. Már semmit sem értek. Teljesen összezavarodtam.
FOLYT.KÖV 

Huszonhetedik rész

Szeptember 30, Kedd

Ma már Roli is jött suliba. Úgyhogy Tomival az ajtóban vártak minket. Léna kicsit náthás lett, de amúgy szokásos reggelnek tudtuk be ezt is. Roli nem igazán vett tudomást a környezetéről. Néma csöndben vonultunk át a suliba. Az osztályba éppen Regina és Máté veszekedtek. Ez mindennapi, mivel Regina és Máté enyhén szólva utálják egymást. Már nem is tudjuk min vesznek össze, csak legyintünk egyet, majd ők ketten elintézik elven. Ha már kedd, akkor dupla magyar örömömre. Néma csendben behúzott nyakkal ültem a helyemen és néztem a körülöttem lévő káoszt. Majd kinyílt az ajtó, és nem Harócs lépett be a terembe, hanem az ofő. Na akkor fellélegezhetek.
-Gyerekek, Harócs tanár úrnak közbejött valami, ezért én helyettesítem. Kérlek foglaljátok el csendben magatokat.- foglalt helyet a tanári asztalnál az ofő.
-Nincs Harócs? Ez az!!- ugrott fel a pad tetejére Marci. Ez kész. Mindenki röhögött miközben Marci elkezdett öröm táncot táncolni az asztal tetején! Mi pedig szakadtunk a röhögéstől. A ofő megkérte Marcit, hogy fejezze be a táncot(?), és foglalja el magát csendben. Hátrafordultam Rolihoz, de ő a padon feküdt és a zenelejátszóját max hangerőn hallgatta. Hát jó. Odamentem Kittiékhez és beszélgettünk. Kitti megmutatta a tegnapi rajzát amit rajzszakon csinált. Nagyon szép rajz volt. Egy lány ült a padon egyedül magányosan. A rajz fekete fehér volt, de nekem nagyon megtetszett.
-Neked adom- mosolygott rám Kitti. 
-Húú tényleg? Köszönöm, ki is rakom a szobámba.- virultam. 
-Elz, mi van Rolival? Elég furcsa.- szólalt meg Léna. átnéztem a vállam fölött, és ugyanazt láttam amit az előbb. Roli a padon alszik zenelejátszóval. Ami mondjuk ki normális is lenne, ha nem szokott volna Roli ilyenkor a többiekkel hülyülni vagy velem beszélgetni, vagy együtt hallgatni a zenét. Megvontam a vállam és visszafordultam.
-Nem tudom. nagyon megviseli a szülei halála.- válaszoltam. A két lyukasóra hamar eltelt. matattam a táskámba majd odafordultam Rolihoz.
-Kérsz valamit a büféből?- kérdeztem, Roli meg feltápászkodott a székről majd megrázta a fejét és kiment. Hát jó. Lefutottam a büfébe, hogy minél kisebb sort keljen kivárnom. Majd egy sprite-al és egy pereccel indultam vissza. A lépcsőn felfelé elbambulta és nekimentem valakinek.
-Bocsi ne haragudj- néztem fel és megláttam egy srácot aki mosolygott. Még nem láttam, ami nem vészes mivel nem nagyon teszem ki a lábam az osztályból. 
-Semmi baj. Megesik ez néha- mosolygott rám majd kikerült. Hűű elég helyes srác volt. Felmentem az osztályba. Leültem a helyemre és a fejem fölött repült el egy üres üveg. Mivel pont lehajoltam, nem engem talált el. Roli volt az akit eltalált az üveg.
-Ki volt ez a *****? (cenzúra)- ordította. Roli nagyon idegesnek látszott, így még nem láttam soha.
-Bocs haver. Nem akartalak eltalálni- ilyet meg Ben. Roli felkapta az üveget és teljes erővel hozzávágta Bencének.
-Roli te megvesztél? Véletlen volt!Mi ütött beléd?- kerekedett el a szemem teljesen. Nem vall Rolira hogy ilyen miatt ilyet tenne. vagy csak én nem ismerem? Roli nem válaszolt, kicsörtetett a teremből. Odamentem Benhez hogy megnézzem jól van-e.
-Jól vagy?- hajoltam le hozzá.
-Aha persze. Semmi vész- legyintett. Felálltam és kimentem Roli után, de nem találtam. Juci néni jött a folyosón. A fenébe. Visszamentem, majd leültem a helyemre. Nem volt nagy kedvem az ének órához. Egy papír galacsin repült az asztalomra. Körbenéztem, hogy honnan jöhetett, majd kinyitottam.
Elz! Roli nagyon furán viselkedik napok óta. Beszélj vele. Szerintem gáz van. Tomi. Elolvastam az egy sort majd gyorsan válaszoltam.
Persze hogy gáz van. A szülei meghaltak. Így jön ki rajta ez az egész.  Írtam majd visszadobtam Tomi padjára. pár pillanat múlva jött is a válasz.
Ezt tudom, de ez nem normális viselkedés. Most is hova tűnt? Tegnap egész napra lelécelt. Este is elment és mikor visszajött enyhén áradt belőle a pia szag.  Hogy mi? Elment az éjszaka és piált? Ezt nem hiszem el. Hátrafordultam Tomihoz, és puszta szem kontaktussal megbeszéltük a dolgokat. Beszélnünk kell Rolival. A többi órára sem jött vissza Roli. Tomival megbeszéltük, hogy délután beszélünk a fejével, mert ez így nm mehet tovább. A többi óra lassan de elment valahogy. Matekon tovább mentünk az anyaggal, angolon fordítottunk. Dupla tesin pedig terem köröket futottunk, sokak örömére. Az öltözőben Daniella furcsán méregetett, de nem igazán  foglalkoztam vele. Nagyobb bajom is van nála. Roli, és ő fontosabb mint hogy Daniellával rivalizáljak.
FOLYT.KÖV

Huszonhatodik rész

Roland nagymamája három csörgés után felvette a telefont.
-Csókolom, Elz vagyok.- köszöntem.
-Szervusz Elz. valami baj van?- kérdezte,kicsit megijedve.
-Az az igazság, hogy Rolit nem találom sehol. Azt mondta ma nem jön be suliba. A telefont nem veszi fel, és a szobájában sincs. Aggódom.-mondtam ki a könnyeimmel küszködve.
-Itt nincs. Nem jelentkezett tegnap óta. Van sejtésed hogy hol lehet?-kérdezte. Megráztam a fejem automatikusan.
-Nincs. Fogalmam sincs hol lehet- estem teljesen kétségbe.
-Jól van. Ne ess pánikba! Biztos csak egyedül akart lenni. Most mennem kell, mert odaég az ebéd, de ha valami baj van kérlek értesíts- mondta majd letette a telefont. Vettem egy nagy levegőt majd bementem a szobámba és ledobtam a táskám. Előkerestem egy térképet, amit még az érkezésemkor adtak. Akkor még azt hittem, hogy hülyeség, de most tudtam hogy szükségem lesz rá. Ugyanis megkel találnom Rolit. A suliba nem szándékoztam visszamenni, így írtam egy sms-t Lénának, hogy mondja azt a tanároknak, hogy nem érzem jól magam és inkább a szobámban maradnék. Majd gyorsan kirohantam a koleszból és elindultam. Fogalmam sem volt, hogy hol kellene keresnem, vagy merre. Ezért elindultam oda ahova egyszer Roli vitt el. Az utca csak úgy nyüzsgött. Kb. három pacák nekem jött, mivel egy térképet bújtam, hogy merre kell menni.  Amikor leértem a partra nem láttam Rolit, így tovább mentem. Fogalmam sem volt, hogy merre járhatok. Igazából már a térképet sem néztem. Már nagyon régóta bóklásztam. Az idő lehűlt. Egy utcába fordultam b, amikor valaki hozzám szólt.
-Héj, kislány. Miért mászkálsz egyedül?- egy húsz éves fazon lehetett körülbelül. Nem volt egy szimpatikus alkat. Magas, közepes alkatú. Sietősebbre kapcsoltam, hogy minél hamarabb egy zsúfolt utcába érjek. Bekanyarodtam a következő utcába, hátha ott már tudni fogom merre lehetek. Pechemre, nem így lett. Egy zsákutcába futottam. A srác még mindig követet. Egyre közelebb ért hozzám. Megfordultam, hogy más irányba menjek de hirtelen valaki megfogta a vállam. Megijedtem, azt hittem a követőm lesz. De nem. Ahogy megfordultam megkönnyebbültem, mivel Roli volt mögöttem. Elrángatott arról a helyről, faképnél hagyva az ijesztő fickót. Amikor végre egy forgalmas útszakaszhoz értünk Roli megállt.
-Mit kerestél itt? -nézett a szemembe elég idegesen.
-Eltévedtem- motyogtam.
-Azt észrevette. Mi van ha nem vagyok ott? Az a srác mögötted egy csöppet sem volt szimpatikus. Elz megőrültél, hogy egyedül nekivágsz a nagyvárosnak? Felfedező útra indulsz?Komolyan nem értelek- nem igazán értettem, hogy most mért is én vagyok a hibás. Nem szóltam egy szót sem. Láttam rajta hogy nagyon feszült.
-Sajnálom. De nem vetted fel a telefonodat, nem voltál a kollégiumba. Megijedtem. Még is hol voltál?- néztem mélyen a szemébe.- És mit kerestél itt?- kezdtem összezavarodni.
-A telefon a koleszban van, nem akartam beszélni senkivel. Percenként csörög a telefonom. Már teljesen begőzöltem tőle. A másik kérdésedre pedig, erre van a hangszerbólt.- vonta meg a vállát. Elindultunk visszafelé. Felültünk a metróra, mivel észre sem vettem, hogy milyen messze kerültem el a kollégiumtól. Egy óra múlva visszaértünk. Roli egy puszit nyomott a homlokomra majd elrohant. Most mi van? Nagyon furcsa volt, ahogy Roli viselkedett. De lehet, hogy így dolgozza fel a traumát, amiben most része volt. Remélem hamar tovább tud majd lépni.
FOLYT.KÖV

Huszonötödik rész

Szeptember 29, Hétfő

Ha egy mondatban kéne jellemeznek a napomat, akkor ez lenne az. Kapkodás, semmire sem volt időm, kikészítettek a tanárok és Rolival is gáz van. Húúú akkor az elejétől. Mivel tegnap hulla fáradt voltam, elfelejtettem beállítani az ébresztőt, és mivel Léna is az enyémre szokott felkelni, neki sem volt beállítva. Így várhattuk, hogy szóljon a telefonból a Green Day-Boulevard of broken dream (erre szoktunk kelni), ez nem történt meg. Arra keltünk, hogy valaki dübörög az ajtónkon. Komótosan kikászálódtam az ágyamból,( félig még aludtam) és kinyitottam az ajtót. Tomi volt az. Sulicuccban meg minden. Lassan kezdet beindulni az agyam. Baszki elaludtunk.(!!!!)
-Jó reggelt! Tízperc múlva csengetnek. Talán elkezdhetnétek felöltözni. Hol van Léna?-nézett át a vállamon.
-Szerintem még álmodik- nyöszörögtem. Tomi odament Lénához és felkeltette. Roli nem jön ma suliba, de azért kinéztem hátha még is. Hát nem volt ott.  Gyorsan elkészültünk, Tomi addig a gitárommal szórakozott. Öt perce már becsengettek. Ajjaj. Pont magyar az első. Ezt nem hiszem el. Amikor úgy ítéltem meg h készen vagyok kimentünk Tomihoz. Pár percig furcsán nézett majd elkezdett röhögni. Nem értettem, hogy mi a baja.
-Ööö Elz, esetleg a nyuszis papucsot itt hagyhatnád.Nem igen megy a szettedhez.- a francba még ez is. Gyorsan felkaptam a zöld conversem, és rohantunk. A suli folyosója már üres volt, csak mi és a "kedves" ig. helyettes voltunk. Egy szigorú nézéssel gazdagodtunk, nem volt időnk csevegni. Az ajtón szinte mind a hárman beestünk. Velem az élen. Mindenki némán nézett minket.
-No lám. Gondolom, életbevágóan fontos dolguk volt, hogy emiatt tízpercet késtek az órámról.- nézett ránk nem túl kedvesen. Mondtam már hogy a magyar tanárt egyszerűen imádom?  Nem? Hát ennek megvan az oka.
-Elnézést, a lányok elaludtak. nem szólt az órájuk- válaszolt Tomi.
-És maga? miért nem jött  és hagyta ott őket?- Harócsnak már vérben forogtak a szemei. Gondoltam, ha más késik (vagy nem vagyok közte) nem szól semmit csak beírja a hiányzást. De mivel a késők között voltam. Hát, így jártam.
-Nemtom' nem volt kedvem- azzal Tomi levágta magát a székére. Lénával még mindig a dühöngő Harócs mellett álltunk. Hiba volt.
-Mit keresnek még itt? Azonnal üljenek LEEE!- ordított ránk. Magának is szép jó reggelt. Behúzott nyakkal ültünk le. Egész órán meg sem nyikkantam, nem akartam még jobban kihúzni a gyufát. A dupla angol nem volt olyan jó mint szokott, mivel Roli nem volt. Írtam neki egy sms-t de nem reagált. Ami különös mivel a telefonja mindig a kezében vagy a zsebében, de mindig a közelében van. Elég nyugtalan voltam, de nem tudtam mit tenni. Küldtem még egyet hátha nem hallotta, vagy nem vette észre. hát erre sem reagált. valamit ki kellet találnom. Felkel hínom, de hogyan, ha a éppen óra van? És nem igen akar vége lenni. Meglöktem Léna karját, aki épp egy párbeszédet hallgatott, míg nem zavartam meg.
-Psz. Roli nem válaszol az sms-ekre. Aggódom. Fel kell hívnom.-suttogtam. Kitti is meghallotta és ő is odahajolt hozzánk, hogy hárman találjuk ki, hogyan tudnánk elterelni a tanár figyelmét pár percre míg egy gyors telefont váltok Rolival. Gondolkodtunk egyszer csak Léna hátra mutatott. Marci. Ez az. Marci eltereli majd a tanár figyelmét.
-Marci. Tereld el a tanár figyelmét míg telefonálok- adtam az instrukciót Marcinak.
-Oké- vigyorgott. Na, így vártuk míg Marci kitalál valamit. szerencsére leleményes gyerek.
-Tanár úúúúr- óbégatta. Addig gyorsan előkotortam a telóm, hogy kéznél legyen. - Kérem nagyon rosszul vagyok. Azt hiszem csillagokat látok.-fogta a fejét, "enyhén" túldramatizálva.
-Nee, ne menj a fény felé- kiáltotta Levi. Hát ezek bolondok. De hatott, mivel Mr. Selfrid azonnal Marci mellett, termet és kérdezgette hogy mit érez meg stb. Eléggé bekajálta. Kikísérte az orvosiba addig én gyorsan benyomtam a hívásgombot.
-Mi lesz már. Vedd már fel.-estem teljesen kétségbe, mivel a hatodik csörgetésre sem válaszolt. Dühösen ledobtam az asztalra a telefonomat, majd pár perc habozás után kirohantam a teremből.
-Elz, mit művelsz? Hová mész?- kiáltott utánam Léna, de választ már nm kapott tőlem, mivel már rég a termen kívül voltam. Átfutottam a kollégiumba, fel az első emeletre, majd megálltam Roliék szobája előtt. Kifújtam magam és benyitottam. Vagyis csak akartam, mivel az ajtó zárva volt.
-Mi a..-rángattam a kilincset, hátha beragadt. De nem, zárva volt. Nem tudtam hol lehet, vagy hova ment. Nem tudtam semmit. Elővettem a telefonomat és kikerestem a telefonszámat, majd hívást kezdeményeztem.
FOLYT:KÖV    

Huszonnegyedik rész

Szeptember 28, vasárnap

Tegnap délután Rolival elmentünk a nagyszüleihez. Nagyon kedvesek voltak. Beszélgettünk. Roli elvonult a nagypapájával, hogy a temetést megbeszéljék, én pedig ott maradtam a nagymamájával. Egy darabig csak magam elé bámultam, nem szóltam egy szót sem. Nem tudtam mit kellene mondanom. Szerencsére Roli nagymamája tudott mit mondani. Kedves volt. Nem tűnt idősnek.
-Elz. Most nagyon nagy szüksége van rád. Legyél mellette, amikor csak tudsz. Borzalmas időszaknak néztek elé. Rolinak pedig kell valaki aki ezen átsegíti.- nézett rám. Ahogy beszélt, a sírás fojtogatott.
-Ez természetes. Segíteni fogok neki mindenben- suttogtam.
-Tudom- mosolygott. Aztán visszajöttek Roliék. Mivel már későre járt, Roli nagymamája nem akarta, hogy ilyen későn mászkáljunk így ott aludtunk. Amúgy a ház elég nagy. Emeletes. Woow. Rolinak már volt ott szobája, mivel a nyár nagy részét itt szokta tölteni. Amikor bementünk én ráhuppantam az ágyra. Roli engem nézett majd, egy halovány mosolyra húzta a száját. Amióta megtudta a hírt, azóta nem láttam, hogy mosolygott volna. Leült mellém és magához húzott. Szenvedélyesen megcsókolt, majd elaludtunk.
Reggel amikor felkeltem, Rolit nem találtam mellettem. Még a szobában sem. Felöltöztem és kimentem. De a nappaliban sem volt. Nem tudtam, hol keressem. A nagyszülei még aludtak. Kimentem az udvarra és leültem a lépcsőre. Az idő kezdett hűvös lenni. Már nem volt olyan jó idő reggel mint pár hete. A felhők is gyülekeztek, már az égen. A szél fújdogált. Beköszöntött az ősz. Az udvar elég nagy volt. Szépen gondozott virágok és egy nagy diófal állt. Hatalmas volt. Már jó ideje itt állhat. Felálltam, hogy közelebbről megnézzem. Odasétáltam és láttam,hogy a fán egy kis faházikó áll. Ha messziről nézzük nem látszik, mivel egy hatalmas, vaskos ág kitakarja. Egy létra volt nekidöntve a törzsének. elmásztam rá. Egy kis ajtó is volt, amin be kellett menni. Nagyon takaros kis faház volt. Amikor bemásztam, ott találtam Rolit. Leültem mellé, és körbenéztem. Tele volt poszterrel, a fa deszkákon filc rajzok és írások voltak. Egy matrac volt elhelyezve (azon ültünk) ami  már ütött kopott volt. Elég poros is ráadásul. Még ablak is volt. Nagyon jó kis rejtekhely lehetett.
-Ezt a faházat, még apámmal építettem. Tízéves koromig itt laktunk ahol most a nagyszüleim- ezt nem is tudtam. Azt hittem, hogy csak a nagyszülei laktak itt, meg hogy azért van szobája mert sokat volt itt nyaranta. 
-Ide jöttem mindig, amikor valami rosszat csináltam, vagy egyedül akartam lenni.Szerettem itt élni. A nagyszüleim is velünk éltek. A házat apám és a nagyapám építették, mivel mind ketten építészek voltak. Aztán amikor anyám kapott egy állás lehetőséget, el kellett költöznünk. A nagyszüleim itt maradtak. Én nagyon nehezen viseltem, így egy egész héten át a faházban bujdostam. De nem maradhattam itt, így beletörődtem.- mesélte, én pedig figyelemmel hallgattam. Elmesélte a gyermekkorát, a faházról mindent, régi csíny tevéseket, a szüleivel való kapcsolatáról, hogy milyen szülők voltak és mennyire szerette őket. Elmondta, hogy beakart mutatni nekik. Az őszi szünetre tervezte, hogy ketten leutazunk Debrecenbe. De ez sajnos már nem fog megvalósulni. Sok időt töltöttünk a faházban. Kora este elköszöntünk, majd visszautaztunk a koleszba. A kolesz kezdett nyüzsögni. Visszatértek a diákok, akik elutaztak a hétvégére. Marcival futottunk össze a folyosón. Marci a kezét nyújtotta Roli felé majd megveregette a vállát. 
-Részvétem. Nagyon sajnálom- mondta őszintén, Roli szemébe nézve. Roli csak biccentett majd tovább mentünk. Az osztályfőnők tegnap beszélt telefonon Rolival, hogy részvétét fejezze ki és megmondja neki, hogy a héten nem kell bejönnie suliba. Maradjon a családjával. Roli megköszönte a figyelmességet, majd közölte, hogy csak hétfőn akar csak hiányozni. Elköszöntem Rolitól majd bementem a szobámba. Léna a laptopját bújta. Képeket szerkesztett vagy mit.
-Szia- köszöntem.
-Szia. Hogy van Roli?-kérdezte, miközben lehajtotta a laptopja tetejét, hogy figyelhessen.
-Hát a körülményekhez képest...nem tudom. Nem mutatja, próbál erős lenni, de amikor megölel érzem, hogy nagyon fáj neki és össze van törve teljesen.- ültem le vele szemben egy zsámolyra.  Egy órát beszélgettünk, majd gyorsan bepakoltam holnapra. nem tanultam semmit. Nem volt hozzá lelkierőm. Ez a hétvége teljesen megváltoztatott. Átértékeltem  azt, hogy van egy szerető családom akik mindig ott vannak nekem. Megbántam minden egyes olyan döntésem/viselkedésemet, amivel a múltban a szüleimet megbántottam. Nem tudom mit csinálnék ha ők már nem lennének.
FOLYT.KÖV

Huszonharmadik rész

Szeptember 27, Szombat

Borzalmas éjszakán vagyunk túl. Roli próbált erős maradni, de ebben a helyzetben nem nagyon lehet. Az éjszaka felét végigbeszéltük/sírtuk, a második felét pedig forgolódással töltöttük. Nem nagyon tudtunk aludni. Próbáltam megnyugtatni, ott voltam, hogy érezze nincs egyedül. Borzalmasan kikészültem. Nem tudtam elképzelni, milyen érzés lehet ez most Rolinak. Léna ahogy megígérte nem jött át.Jobb is volt. Roli teljesen kikészült. A családja volt számára a legfontosabb. 
Reggel hatkor már fent voltam. Roli felé fordultam és láttam , hogy ő nem alszik. A plafont bámulta.
-Szia. Tudtál valamit aludni?-kérdeztem, miközben hozzá bújtam. A szemeim égtek, annyit sírtam.
-Nem igazán. Gondolkodtam- mondta, de a hangja rekedtes volt. tudtam azon gondolkodott, hogy mi lesz most vele. egyedüli gyerek, nincs testvére. A nagyszüleivel erős kapcsolatot ápol. Ezt mind este mondta. Azt gondolja hozzá fog kerülni. Próbáltam az este a tudtára adni, hogy mindenben támogatom, mellette állok. 
-Kérsz valamit enni?-néztem a szemeibe. A csillogás helyett komor, ködös tekintet nézett rám. megrázta a fejét. Szóval nem eszik.
Felálltam, hogy megnézzem van e a szobába valami dugi rágcsa, vagy valami ehető. De Roli visszahúzott, és a mellkasára hajtottam a fejem.
-Köszönöm, hogy itt vagy velem. Már csak te maradtál nekem- suttogta a fülembe. Abban a pillanatban nem tudtam mit mondani. A könnyeim ismét elárasztották az arcomat. Mélyen belefúrtam az arcom a vállába és sírtam. Roli erősen magához szorított. Kb. délig így voltunk, de gondolom Léna csak haza akar jönni meg stb. elvégre az ő szobája is. Így felöltöztem majd Rolival kimentünk a udvarra. Ilyenkor nem szoktak sokan lenni, szinte senki, mert ilyenkor haza szoktak utazni. Rolival kézen fogva kisétáltunk (rajta még a tegnapi ruha volt) és felültünk a színpadra. Némán néztük a tájat, majd megcsörrent a telefonja. 
-Haló-szólt bele.Láttam, hogy az arcvonásai megfeszülnek. Megijedtem, már nem tudtam mire számítsak. Roli csak hallgatott.
-Jó. Délután elmegyünk.- elmegyünk? Többesszám. Nem tudtam miről van szó. Csak megfogtam Roli kezét, hogy erősítsem. Majd letette a telefont. Pár percig nézte a kijelzőt majd felém fordult:
-A nagypapám volt. Azt mondta a temetést meg mindent ők elintézik, nekem az iskolával kell csak foglalkoznom.Náluk fogok lakni. Ők itt laknak Pesten. Mondta hogy délután menjünk át. Mi ketten.beszélni- szóval elmegyünk ketten. Nem tudtam, hogy mit kellene mondjak, azt nem mondhattam hogy nem megyek el vele. Szüksége van rám. Főleg most. Egy két órát még kint töltöttünk majd bementünk, hogy eltudjon készülni. Mielőtt bement volna visszahúzott.
-Kérlek beszélj a többiekkel. Én elmondom Tominak, de a többiekkel nem akarok erről beszélni. Megtennéd, hogy elmondod nekik, hogy kb. mi történt?- nézett rám elég fáradt tekintettel. Ez természetes. Nem akartam, hogy még ezt is neki keljen. Megcsókoltam, majd elmentem. A szobában Léna várt. Nem nézhettem ki valami fényesen, mert amikor meglátott komolyan megijedt. 
-Elz, mi történt? Nagyon rosszul nézel ki- állt mellém.
-Mind-járt- szipogtam. Majd mikor levegőhöz jutottam elmondtam Lénának, hogy mi történt Roli szüleivel. Léna is elkezdett sírni. Az lett a beszélgetés vége, hogy egymást ölelve sírunk. Majd átmentünk a többiekhez, hogy nekik is elmondjuk. Mindenki kiborult. Ebből látszott hogy már most egy nagyon összetartó osztály vagyunk. És igen vannak már nagyon szoros barátságok is. Mi így tízen. Persze Ádámnak is elmondtuk, részvétét küldeni meg minden, de ez nála egy felszínes dolog. Nem is törődtünk nagyon vele. Fontosabb volt Roli. 
FOLYT.KÖV

Huszonkettedik rész

Szeptember 26, Péntek

Nagyon zsúfolt hetünk volt. Jó formán levegőt venni sem volt időnk. Minden órán gigantikus dolgozatok és felelések. Harócs elküldte az író szakra készített dolgozatomat egy versenyre, aminek nem nagyon örültem. Nem szeretem amikor elküldik vagy bármit is kezdenének vele. Nem szeretem ezt az írós oldalamat. Próbálom eltitkolni a világ elől.Rolinak sem beszélek erről soha. Amúgy a mai nap már szerencsére jól telt (az eleje legalább is). Mindenki örült a pénteknek, tervezgették az esti programokat. Mint mindig most is dupla angollal kezdtünk. Az utóbbi időben, elég jól belejöttem ebbe az angol nyelv dologba. De lehet ennek az az oka, hogy nagyobb energiát fektetek a tanulásba. Mr. Selfrid a mai dupla órára film nézést tervezett. Ezt már egy hete megvolt beszélve, így nem lepődtünk meg amikor bekapcsolta a filmet. Mivel egy angol történelmi film volt, ráadásul angolul, nem nagyon törtem magam, hogy nézem. helyette odaültem Roli mellé és ráhajtottam a fejem a padra. Elővette az mp3-át hogy akkor legalább valamit hallgassunk, ha már a filmet nem tudja nézni. A fél fülhallgatót megkapva, folytattam eddigi tevékenységemet. Vagyis aludtam. Szerencse Roli a hasonló zenéket preferálja így Green day-t hallgattunk egész dupla órán. Mivel Mr. Selfild nem akarta megszakítani a filmet, így a dupla órát egybetartotta, és előbb elmehettünk. Mikor végre vég lett, elég nagy hangzavarba vonultunk át a termünkbe. A halk folyosón eléggé hallatszott az egy két vicces beszólás és hangos vihorászás.
-Kilencedik cé. Mit keresnek maguk a tanóra alatt a folyosón?- kérdezte szúrós szemmel az ig. helyettes. Jah ige. Az igazgató helyettes. pár szó róla. Elég öreg hapsi, nincs soha jó kedve és elég szigorú (ha már az igazgató nem az) nem sokan szeretik. 
-A dupla angolt egybe tartotta a tanár úr, így előbb eljöhettünk- válaszolta Regina. Az ig. helyettes bólintott majd utunkra engedett. Az osztályon eluralkodott a káosz. Mindenki kiabált, zene üvöltött a telefonokból.  A nap a szokásos menetében folytatódott. Harócs kiakadt az osztályra mert senki nem tanult. Khömm.. kivétel aki igen. Szabó Píí ( mi már csak így hívjuk) brutál nehéz feladatokat adott fel, amit csak Ádám tudott megcsinálni. Bah. Majd következett az ofő óra. A szokásos jó hangulat helyett egy nagyon unalmas óra volt. Adminisztrációval foglalkoztunk egész órán, mivel valakik nem adtak meg pár adatott vagy éppen poénosnak tartották hogy a születés helyére azt írták, hogy: Városi kórház, taxi, útszéle. Aha az utóbbi három Marci, Levi és Ben volt. Ők ezt poénra vették, az ofő nem igazán értette a humorukat. Amikor végre végeztünk a hétre a sulival átvonultunk a kolesz nappalijába. Általában ott szoktunk péntekenként bandázni. Mindenki beszélt, szórakozott. Én Rolival voltam elfoglalva. Na értitek. Amikor hirtelen kikapta a telefont a zsebéből és megnézte az sms-t. Roli arca eltorzult majd felkiáltott:
-A büdös francbaaaa!!!-kiáltotta majd felugrott és elfutott. Aki a társaságunkban volt mind kérdőn nézték az eseményeket. én sem értettem pontosan hogy mi történt, így utána futottam. Rolit a szobánkban találtam. Az ágyamon ült és elég eltorzult arcot vágott. Tudtam, hogy valami történt. Betettem az ajtót majd leguggoltam el, és megfogtam a kezét. Roli rám nézett és egy könnycsepp gördült le az arcán. Nagyon megijedtem a látványától.
-Mi történt?-kérdezte elég aggódó hangon. Roli vett egy nagy levegőt majd megcsókolt. 
-A szüleim autó balesetet szenvedtek.- amint kimondta, azonnal potyogni kezdtek a könnyeim. Nem akartam hinni a fülemnek. Átöleltem Rolit és úgy sírtunk, nem is tudom mennyi ideig. Amikor elég idő telt el, újra megszólalt.
-Mindketten meghaltak.- suttogta. Nem tudtam mit mondani. Mit mondhattam volna? Hogy semmi baj? Vagy hogy minden rendben lesz? Rettentő nagy baj van ,és nem,  nem lesz semmi rendben. Írtam egy sms-t Lénának, hogy ha lehet ma aludjon Tomiék szobájában. Annyit írt, hogy rendben. Tudta hogy valami nagy baj történt. És óriási piros pont amiért senki nem jött kérdezősködni. Idővel ők is megtudják. Életemben nem éreztem olyan rosszul magam, mint amikor ránéztem Rolira. Iszonyat fájt, hogy ilyen történt vele. 
FOLYT.KÖV.

Huszonegyedik rész

Szeptember 22, Hétfő

A vasárnap szinte elrepült. Nem sok szabadidőm volt, mivel holnapra kellett az írószakra a mese. Szerencse ezzel volt a legkevesebb dolgom, mivel jó részt már készen volt. Az idő nagy részében a házikat írtam és tanultam, mivel a hétre majdnem minden tanár beígért egy gigantikus felelést és dolgozatot. Úgyhogy ki se látszottam a tanulnivalóból. Roli ez idő alatt velem volt. Aminek következtében kevésbé tudtam koncentrálni a tanulnivalóra vagy bármi másra. Túl estem a szokásos helyzetjelentést kérünk beszélgetésen is anyuékkal. Léna szinte egész nap Tomival lógott valamerre. Ő vajon mikor tanul? Mikor végre mindennel végeztem (Roli természetesen nem tanult) elmentünk a mekibe egy kis kajálásra. És ennyi volt a vasárnap.
Reggel elég nyúzottan keltem, mivel éjszakába nyúló msn-ezés folytattam egy régi barátommal Petrával. Meg mivel Roli is gépezett vele is beszéltem pár.. khöm. órát. Pontosabban hármat. Így az éjszakázás kicsit meglátszott rajtam. Kb. Mint egy zombi, (annyi agysejtet használva) készültem el. Az ajtóban most már nem csak Roli volt hanem Tomi is. Így négyen indultunk a suliba. Az osztályunkhoz érve egyre hangosabb nevetésre lettünk figyelmesek. Ez csak a mi osztályunkból jöhetett. Marci valamin nagyon röhögött. Szinte a földön fetrengett. Majd Levi lépett be totál kivirultan. Sejtettem, hogy valami történt vasárnap. Hamar be is lettünk avatva. 
-Szóval vasárnap óta boldog párkapcsolatban élek- mondta totál büszkén. Mi meg akik az osztályban tartózkodtunk teljesen lefagytunk. Hogy mi?  Levi szerzett egy barátnőt? Woow.
-És ki a szerencsés?- kérdezte Máté, fel sem nézve a telefonjából.
-Egy bomba nő- felelte.
-Aha, és bővebben?- kezdett már Roli is kíváncsi lenni. Levi elregélte, hogy miközben vasárnap a plázában bolyongott (?), összeismerkedett gy lánnyal, és szerelem volt első látásra. Meghívta egy fagyira és nagyon jól elbeszélgettek. Haza kísérte és meg is csókolta. Ez aztán a gyors tempó. Szóval Levi most boldog. Legalább is úgy látszik. Amúgy ezeken kívül tanítás is volt. A kedvenc tanárunkkal Haróccsal kezdődött a nap. Aki nagyon szeret kedves embereket reggel korán szívatni. Aki majdnem mindig én vagyok. Kierőlködtem egy négyest majd folytattuk az órát. Amikor végre kicsöngettek talán túl korán szólaltam meg.
-Na hála égnek- szólaltam meg nem túl halkan. Pechemre nem csak az hallotta aki a közelemben volt.
- Dajbán Elza. Nagyon örülök, hogy ennyire élvezte az órát.A következő órán lesz alkalma megvillantani tehetségét. ismét.- azzal kilépett az osztályból. Ajaj. Ha eddig nem kedvelt akkor már nem fog. Mivel a suliba nagyon komolyan veszik az angol nyelvet, így minden nap van. És ez a mai nap sem volt kivétel. Egyből kettő. hurrá. A következő két órát végigszenvedtem majd egy könnyű rajz óra következett. A tanár nagyon rendes. Egy őszi képet kellett készítenünk. Szinte mindenki ötöst kapott, de Kitti kettőt is mivel eszméletlen rajzot készített. Kis Kálmán tanár úr el is kérte, hogy eltudja küldeni egy pályázatra. A jó hangulatú rajz után következett egy kevésbé jó. Történelem. 
-Mindenki eltesz mindent és elővesz egy lapot.- kezdte mikor belépett az ajtón.
-Tanárnő de hiszen még össze se foglaltunk- háborodott fel Bence. A baj csak az volt, hogy múlt órán már egyszer összefoglaltunk.
-Valóban? Pedig úgy emlékeztem, hogy ma kell megírni a dolgozatot- dörzsölte a halántékát a tanárnő.
-Áá, még csak az anyag első felénél tartunk- szállt be Marci a "nézzük hülyének a tanárt és szívassuk meg" beszélgetésbe. A tanárnő engedett mivel mindenki nagyban mondta, hogy itt  ég nem is tartunk meg hasonlók. Egy valaki nem nézte jó szemmel. Ez pedig Ádám volt. Amikor az utolsó órának is vége volt, nem sietett senki  sehová, mivel következtek a szak órák. Így az osztályunkba ücsörögtünk és beszélgettünk míg valaki meg nem szakította.
-Jól van. Örülök, hogy egy olyan értelmes osztályba kerültem mint ez. De ha még egyszer ezt akarjátok csinálni, nem fogom hagyni.- ezzel kicsörtetett Ádám a teremből. Hát köpni nyelni nem tudtunk, mivel
Ádám eddig nem nagyon kommunikált velünk. Pár percig csendben néztünk utána majd kitört belőlünk a röhögést. Szép lassan szétszéledtünk. Amikor beléptem Ádám épp az ő történetét olvasta fel. Hupsz ezek szerint késtem. Na nem baj. Harócs mérgesen nézett, de nem szakította félbe Ádámot. Amúgy valami rém unalmas történetet olvasott. Büntetésből (azt hiszem az volt.) én voltam az utolsó. Harócs unottan nézett rám, hogy kezdjem már el. Nem nagyon számított arra, hogy jó lesz amit a következő tíz percben hallani fog. De tévedett. Amikor befejeztem mindenki tapsolt. Harócs valami olyat motyogott a bajsza alatt hogy szép munka, de azt hiszem csak félreértettem.Hát így telt el az írószak. Ádám egy szó nélkül elment mellettem. Kis híján fellökött. Roli a lépcső ülve várt majd visszamentünk a koleszba. Nem mondtam neki semmit a szakról. Még azt sem tudja hogy kellett mesét írni. Ezzel nem nagyon szoktam dicsekedni. Nem hiszem hogy ez az oldalam érdekelné Rolit, vagy bárki mást.
FOLYT.KÖV