Huszonegyedik rész

Szeptember 22, Hétfő

A vasárnap szinte elrepült. Nem sok szabadidőm volt, mivel holnapra kellett az írószakra a mese. Szerencse ezzel volt a legkevesebb dolgom, mivel jó részt már készen volt. Az idő nagy részében a házikat írtam és tanultam, mivel a hétre majdnem minden tanár beígért egy gigantikus felelést és dolgozatot. Úgyhogy ki se látszottam a tanulnivalóból. Roli ez idő alatt velem volt. Aminek következtében kevésbé tudtam koncentrálni a tanulnivalóra vagy bármi másra. Túl estem a szokásos helyzetjelentést kérünk beszélgetésen is anyuékkal. Léna szinte egész nap Tomival lógott valamerre. Ő vajon mikor tanul? Mikor végre mindennel végeztem (Roli természetesen nem tanult) elmentünk a mekibe egy kis kajálásra. És ennyi volt a vasárnap.
Reggel elég nyúzottan keltem, mivel éjszakába nyúló msn-ezés folytattam egy régi barátommal Petrával. Meg mivel Roli is gépezett vele is beszéltem pár.. khöm. órát. Pontosabban hármat. Így az éjszakázás kicsit meglátszott rajtam. Kb. Mint egy zombi, (annyi agysejtet használva) készültem el. Az ajtóban most már nem csak Roli volt hanem Tomi is. Így négyen indultunk a suliba. Az osztályunkhoz érve egyre hangosabb nevetésre lettünk figyelmesek. Ez csak a mi osztályunkból jöhetett. Marci valamin nagyon röhögött. Szinte a földön fetrengett. Majd Levi lépett be totál kivirultan. Sejtettem, hogy valami történt vasárnap. Hamar be is lettünk avatva. 
-Szóval vasárnap óta boldog párkapcsolatban élek- mondta totál büszkén. Mi meg akik az osztályban tartózkodtunk teljesen lefagytunk. Hogy mi?  Levi szerzett egy barátnőt? Woow.
-És ki a szerencsés?- kérdezte Máté, fel sem nézve a telefonjából.
-Egy bomba nő- felelte.
-Aha, és bővebben?- kezdett már Roli is kíváncsi lenni. Levi elregélte, hogy miközben vasárnap a plázában bolyongott (?), összeismerkedett gy lánnyal, és szerelem volt első látásra. Meghívta egy fagyira és nagyon jól elbeszélgettek. Haza kísérte és meg is csókolta. Ez aztán a gyors tempó. Szóval Levi most boldog. Legalább is úgy látszik. Amúgy ezeken kívül tanítás is volt. A kedvenc tanárunkkal Haróccsal kezdődött a nap. Aki nagyon szeret kedves embereket reggel korán szívatni. Aki majdnem mindig én vagyok. Kierőlködtem egy négyest majd folytattuk az órát. Amikor végre kicsöngettek talán túl korán szólaltam meg.
-Na hála égnek- szólaltam meg nem túl halkan. Pechemre nem csak az hallotta aki a közelemben volt.
- Dajbán Elza. Nagyon örülök, hogy ennyire élvezte az órát.A következő órán lesz alkalma megvillantani tehetségét. ismét.- azzal kilépett az osztályból. Ajaj. Ha eddig nem kedvelt akkor már nem fog. Mivel a suliba nagyon komolyan veszik az angol nyelvet, így minden nap van. És ez a mai nap sem volt kivétel. Egyből kettő. hurrá. A következő két órát végigszenvedtem majd egy könnyű rajz óra következett. A tanár nagyon rendes. Egy őszi képet kellett készítenünk. Szinte mindenki ötöst kapott, de Kitti kettőt is mivel eszméletlen rajzot készített. Kis Kálmán tanár úr el is kérte, hogy eltudja küldeni egy pályázatra. A jó hangulatú rajz után következett egy kevésbé jó. Történelem. 
-Mindenki eltesz mindent és elővesz egy lapot.- kezdte mikor belépett az ajtón.
-Tanárnő de hiszen még össze se foglaltunk- háborodott fel Bence. A baj csak az volt, hogy múlt órán már egyszer összefoglaltunk.
-Valóban? Pedig úgy emlékeztem, hogy ma kell megírni a dolgozatot- dörzsölte a halántékát a tanárnő.
-Áá, még csak az anyag első felénél tartunk- szállt be Marci a "nézzük hülyének a tanárt és szívassuk meg" beszélgetésbe. A tanárnő engedett mivel mindenki nagyban mondta, hogy itt  ég nem is tartunk meg hasonlók. Egy valaki nem nézte jó szemmel. Ez pedig Ádám volt. Amikor az utolsó órának is vége volt, nem sietett senki  sehová, mivel következtek a szak órák. Így az osztályunkba ücsörögtünk és beszélgettünk míg valaki meg nem szakította.
-Jól van. Örülök, hogy egy olyan értelmes osztályba kerültem mint ez. De ha még egyszer ezt akarjátok csinálni, nem fogom hagyni.- ezzel kicsörtetett Ádám a teremből. Hát köpni nyelni nem tudtunk, mivel
Ádám eddig nem nagyon kommunikált velünk. Pár percig csendben néztünk utána majd kitört belőlünk a röhögést. Szép lassan szétszéledtünk. Amikor beléptem Ádám épp az ő történetét olvasta fel. Hupsz ezek szerint késtem. Na nem baj. Harócs mérgesen nézett, de nem szakította félbe Ádámot. Amúgy valami rém unalmas történetet olvasott. Büntetésből (azt hiszem az volt.) én voltam az utolsó. Harócs unottan nézett rám, hogy kezdjem már el. Nem nagyon számított arra, hogy jó lesz amit a következő tíz percben hallani fog. De tévedett. Amikor befejeztem mindenki tapsolt. Harócs valami olyat motyogott a bajsza alatt hogy szép munka, de azt hiszem csak félreértettem.Hát így telt el az írószak. Ádám egy szó nélkül elment mellettem. Kis híján fellökött. Roli a lépcső ülve várt majd visszamentünk a koleszba. Nem mondtam neki semmit a szakról. Még azt sem tudja hogy kellett mesét írni. Ezzel nem nagyon szoktam dicsekedni. Nem hiszem hogy ez az oldalam érdekelné Rolit, vagy bárki mást.
FOLYT.KÖV