Harmincadik rész

A délelőttöt nagyon jól eldumáltuk. Csak úgy szaladt az idő. Fél kettő felé Zsombor mondta, hogy van egy kis dolga, de majd még jön. Élveztem ezt a beszélgetést. Nagyon sok mindent megtudtam róla. Nagyon megkedveltem. A laptopommal az ölembe ültem az ágyon amikor megszólalt a telefonom. Anyu. Úgy kellene elmondani neki a történteket, hogy ne akarjon rögtön felutazni. Nagy levegő és lenyomtam a hívás fogadás gombot.
-Szia anyu-szóltam bele.
-Szervusz kicsim. hogy vagy? Történt valami?- szokás szerint a lényegre tapintott. És akkor kezdődjön a beszélgetés.
-Nem sok. Leestem a lépcsőn, kiment a lábam. De minden jó. Sok barátom van már. Tegnap megismerkedtem az igazgató fiával is. Ma vele töltöttem a napot. Otthon mi a helyzet?- na most reménykedjünk, hogy a beszélgetés elejét nem fogta fel.
-Mii? Leestél a lépcsőn? Hogy történt? orvos látott?- ijedt meg. de jó pedig azt hittem megúszom. Nem ismerem eléggé anyumat. Nagy vonalakban elmondtam anyunak a történteket. Szerencsére nem fújta fel annyira a dolgokat. Jó nem egészen az igazat mondtam, de az csak részlet kérdés. Kopogtak az ajtón.
-Anyu most le kell tennem valaki jött. Szia.- nyomtam ki a telefont. Megfogtam a mankót majd kivánszorogtam az ajtóhoz. Az ajtóban Roli állt. Mivel nehezemre esett állni, bejött majd visszaültem az  ágyra. A tegnapi dolgot még mindig nem sikerült nagyon megemésztenem.
-Szia. Beszélhetnénk?- kérdezte. Bólintottam, de valahogy furcsa volt a tekintete. Nem volt önmaga. 
-Tegnap kicsit túl lőttem a célon. Nem szabadot volna így kiabálnom veled. Sajnálom.- nem tudtam mit szólni. Szeretem Rolit, de a tegnapi viselkedését sehogy sem tudtam összerakni. Nem velem kellet volna így viselkednie.
-Nézd Roli nekem idő kell, hogy feldolgozzam a történteket.- néztem a szemébe. Roli arcvonásai megváltoztak. Már nem az a nyugodt, sajnálkozó tekintett. Nem, ez teljesen más volt.
-Mihez kell idő?- állt fel hirtelen. Kicsit megijedtem tőle.-Nem szeretsz? Van valaki más? Az a nyomorult aki tegnap itt volt? Szólalj meg!- rántotta meg a karom.
-Áú Roli ez fáj! Engedj el!- szorított még jobban. D Roli nem engedett. A kezem már nagyon fájt, a könnyeim is hulltak. Roli tekintete eszelős lett. Nem tudtam mi ütött belé. 
-Roli kérlek! Eresz el!-könyörögtem.
-Most azonnal enged  el!-jött a hang az ajtó felől. Zsombor volt az. Látta rajtam a rémületet, a fájdalmat. Megragadta Roli kezét, amivel engem fogott és elrántotta.
-Te ki vagy, hogy beleavatkozz más dolgába? Mi? Ki vagy?- kiabált rá Roli. Éreztem, hogy most nem lesz szerencsém, hogy Tomi vagy valaki bejön. Nem itt most egyedül maradtam. 
-Hagyd békén Elzt! Vagy nem tudod felfogni?- dühödött be Zsombor is. 
-A barátnőm! Jogom van hogy itt legyek!!-Ordította Roli.
-Nem, ő már nem a barátnőd! Szállj le róla amíg szépen mondom- mondta erélyesen Zsombor.
-Nem!- válaszolta Roli. Abban a percben Zsombor egy hatalmasat húzott be Rolinak. Egymásnak estek. Én nem tudtam mit csinálni csak sírtam. Kiabáltam hogy hagyják abba, de csak azért sem. Egymást ütötték. 
-Mi folyik itt? Fejezzétek be most!- szólalt meg Léna. A fiúk abbahagyták egymás püfölését. Roli felkelt, majd kiment a szobából. Zsombor ott feküdt. Az órából ömlött a vér. Léna keresett egy rongyot, majd Zsombornak adta. Nem tudom most mit érzek. teljesen össze vagyok zavarodva. Itt ápolom Zsombort, akire ha ránézek egy furcsa érzés kerít hatalmába. És ott van Roli, akinek szüksége lenne rám, ha hagyná. Teljesen megváltozott. Már nem önmaga. Gondolkodnom kell, hogy mi lesz most. Ezt az érzést senkinek sem kívánom.
FOLYT.KÖV