78. rész Dal

Estére mindent a helyére raktam a szobába. A gitáromat pont a kezemben tartottam és a helyét kerestem, amikor kopogtak az ajtón. Odasétáltam és kitártam szélesre az ajtót. Gergő egy seprűvel a kezében mosolygott.  
-Kéne egy kis segítség odaát.- intett a fejével a folyosó végéhez.- Kiborítottam a mák gyűjteményemet, és kicsit káosz lett.
-Mák gyűjtemény? Hát te beteg vagy- röhögtem ki szerencsétlen Gergőt.-Ha ennyi eszed van, hogy mákot tartasz a szobádban, akkor old is meg.- majd egy cuppanós puszit nyomtam  a homlokára, majd nevetve bezártam az ajtót. Mosolyogva ültem le az ágyra, a még mindig a kezemben lévő gitárral.Ezer éve, hogy egy akkordot is pengettem volna. A szoba csendjében a gondolataim hangos lármává alakultak a fejemben. Csak úgy cikáztak a képek a fejemben. Egy mozdulattal megfogtam a gitár nyakát, a hevedert átlendítettem a vállamon és játszani kezdtem. Először régi Green Day dalokat játszottam le. Majd a pengető megállt a kezemben. Behunytam a szememet és szívből kezdtem játszani. Egy teljesen ismeretlen dallamot.

Már vagy egy órája ültem így a fejemben szóló dallamot játszva. Szinte az egész dal megvolt már, csak  szöveg hiányzott.
Megálltam egy percre és végig gondoltam az amiről írni szeretnék. Amiről akartam, hogy ez a dal szóljon. Majd elkezdtem énekelni.

"Csak a sötétben hiányzik a fény,

A napot is csak akkor hiányolod, ha havazni kezd.

Csak akkor tudod meg, hogy szeretted, mikor elengeded.

Akkor tudod meg milyen boldognak lenni,

Mikor szomorú vagy.

Akkor utálod meg az utat,mikor hiányzik az otthon.

Csak akkor tudod meg, hogy szeretted, mikor elengeded.

És elengeded" 

Az utolsó akkordot is lepengettem. A hangom elhalkult, és csak akkor vettem észre, hogy csorognak a könnyeim. A gitárt félretettem. Felálltam és elindultam az asztalomhoz. Leültem a székhez, elővettem egy papírt s tollat, majd elkezdtem írni. 

"Gergő!..."