49. rész

November 8, Szombat

reggel mikor felébredtem, zsombornem volt sehol. Körbenéztem a szoba üres volt. Kikászálódtam az ágyból és az asztalon megláttam egy cetlit. Elolvastam gyorsan a sorokat. "Elz! Ma korán elkellet mennem. Sietek vissza. Xxx Zsombor." Felkaptam a holmimat és átmentem a szobámba.Léna a laptopjából felnézett egy pillanatra, és köszönt. Majd ismét elveszett a gépben.
-Mi ilyen érdekes?- kérdeztem miközben ledobtam a cuccomat az ágyra. 
-Ustream van az egyik pop sztárral- ujjongott. Odaléptem hozzá és belenéztem az adásba. Aha angol adás.
-Értesz valamit belőle?- húztam fel a fél szemöldökömet. Én még úgy egy-egy szót megértettem, de Léna nem igazán tud angolul. Őszintén, a köszönésen kívül nem sokat tud.
-Öö nem igazán értem- motyogta. De tudtam.
-Akkor miért nézed, ha nem értesz semmit sem belőle?- tettem fel ezt az egyszerű kérdést. 
-Ház izé. Mert elég helyes. És nagyon cukin mosolyog- virult. Atya ég. Hátráltam pár lépést,majd átvettem a ruhámat. Mikor felöltöztem lementem a étkezőbe, hogy egyek valami ehetőt. Lebaktattam a kolesz lépcsőjén és egyenesen az ebédlőbe mentem. Marci és Kitti egy négyes asztalnál ültek. Elvettem a reggelim, majd csatlakoztam hozzájuk.
-Sziasztok-tettem le a tálcámat velük szembe.
-Szia Elz- köszönt Marci.-Na mi volt tegnap?-érdeklődött. Ja igen. Ők nem tudják, hogy hogyan folytatódott a tegnap esti beszélgetésünk Zsomborral. Ők azt hiszik, hogy szétmentünk. 
-Minden rendben van. Megbeszéltük a tegnap történteket- mosolyogtam. Majd belekortyoltam a teámba. Elég jól elbeszélgettünk, de menniük kellett mert rajzszakra egy beadandó munkát kell csinálniuk.
-Oké, ügyesek legyetek. sziasztok- köszöntem el. Beadandó munkát csinálnak. Az tök jó. Várjunk csak. Nekem is van házim bakker.
-Basszus- tudatosult bennem az a tény, hogy nekem most Ádámmal kéne találkoznom, hogy megcsináljuk a házit. Gyorsan visszavittem a tálcát, majd kirohantam az étkezőből. Gyorsan kikerestem a telefonszámot, majd tárcsáztam. Negyedik csörgésre felvette.
-Halo! Ádám mikor csináljuk meg a házit?- szóltam bele legelőszőr a telefonba.
-Én már megcsináltam- mondta közömbösen. Mi van? Ő már megcsinálta? De hogyan? Ah ezt nem hiszem el.
-Jó de én nem csináltam még meg.-kezdtem kiakadni.
-Akkor nem ártana elkezdened-folytatta az enyhén idegesítő stílusával. 
-És még is hogyan csináljam meg, ha az ég világon semmit sem tudok rólad?- kiabáltam a telefonba.
-Az a te bajod-és azzal kinyomta a telefont. Nem hiszem el, hogy egy ilyen arrogáns bunkót kaptam feladat partnernek. Dühöngve vágtattam fel a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Léna még mindig a gépet bújta, de a hangzavarra felnézett.
-Mi történt?-érdeklődött.
-Egy arrogáns barom történt- vágtam le magam az ágyra és az ölembe vettem a laptopom. Elkezdtem gépelni. A véleményemet kezdtem el leírni Ádámról. Mindent amit az utóbbi hónapokban megtudtam róla. Viselkedés, bunkó stílus stb.. Fél óra múlva elmentettem az anyagot majd félreraktam a gépet.
-Na kész is vagyok- mondtam büszkén.
-És milyen lett?- jött oda Léna és leült az ágyam szélére.
-Pazar. el is küldöm a tanárnak- nyúltam újra a gépért majd gyorsan elküldtem. Elég hosszú vélemény kinyilvánítás lett.
-Zsomborral mi a helyzet?- kérdezte.
-Minden oké. Megbeszéltük a dolgokat. Ma reggel korán el kellett mennie.-hadartam gyorsan a történteket.
Mivel már elég rég vettem a kezembe a gitáromat, levettem az állványról majd megpengettem. Szegény nagyon elhanyagoltam. Gyorsan behangoltam, majd elkezdtem játszani rajta. Észre sem vettem mennyi idő telt el, amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS érkezett Zsombortól. Azt írta menjek a suli elé. Letettem a gitárt, majd felvettem a dzsekim és lementem. Zsombor a lépcsőnél várakozott egy kislánnyal. Egy kislánnyal? Furcsán lépkedtem hozzájuk, majd Zsombor mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szia Elz. Bemutatom a kis húgomat, Nórit.-mutatott be egymásnak minket. Ó, szóval ő a kis húga.
-Szia. Én Elz vagyok- guggoltam le Nórihoz. Nagyon szép kislány. 
-Tudom, hogy te vagy Elz. Zsombi máj szokat mesélt rólad-mosolygott. 
-Anyukád is itt van?-néztem fel Zsomborra.
-Igen ő is itt van. Nálunk vannak. Ha elkészültél mehetünk is.- mosolygott rám. Majd felemelte Nórit és elindultunk. Zsombor mondta, hogy nem laknak messze a kollégiumtól, így mehetünk gyalog. Zsombor egyik kezében Nóri volt a másik kezével meg az enyémet fogta. Ezek szerint eljött az a pillanat amikor engem mutat be a családjának. Bekanyarodtunk egy utcába, majd pár száz méter múlva megálltunk egy hatalmas kertes ház előtt. 
-Te itt laksz?- ámuldoztam. Zsombor nem mondott semmit, csak kinyitotta a kaput és előre engedett. A ház körülbelül mint egy villa. Rengeteg virág a kertben. Egy emeletes ház, rengeteg ablakkal. Az ajtóban egy pillanatra megtorpantam.
-Nem nézek ki túl slamposan?- fordultam Zsombor felé. Zsombor felnevetett majd kinyitotta az ajtót, hogy menjek már be. Nagy nehezen beléptem a házba. Bámulatos volt. Hirtelen csodaországban éreztem magam. Zsombor lerakta kishúgát majd Nóri elszaladt. 
-Gyönyörű ez a ház-ámuldoztam. 
-Gyere beljebb. Ez csak a folyosó- ragadta meg a kezem és beljebb vezetett. Beléptünk a nappaliba amiből egyből nyílt a konyha is. Ilyen házat csak a tévében láttam. Fantasztikus volt. A bútorok a dekoráció mind mind lélegzetelállító volt.. A nappali kanapéján az igazgató ült, vagyis Zsombor apukája. A konyhában pedig szerintem az anyukája sertepertélt. Nem voltam benne biztos mert még nem találkoztam vele. Nórika az apukája ölébe fészkelt be magát.
-Megjöttünk. Anyu, apu. Bemutatom Elzt.- ez vicces volt, mivel az apukáját ismertem, de ez így volt rendjén. Az anyukája mosolyogva odajött hozzánk.
-Jó napot- köszöntem.
-Szervusz Elz. Én Eszter vagyok. nyugodtan tegezzél. Nem vagyok olyan öreg. Rengeteget hallottam már rólad- mosolygott kedvesen. Nagyon szimpatikus volt. Feri bácsi is odajött köszönni. (azért mégsem hívhatom igazgató úrnak. Az azért vicces lenne) 

Leültünk az étkező asztalhoz. Zsombor természetesen mellettem foglalt helyet. velünk szemben Nóri és Eszter. A fő helyen pedig Feri bácsi. Mennyei ebéd volt. nagyon jól elbeszélgettünk. Kérdeztek a suliról, hogy mi érdekel. Egyszóval mindenről. A desszert után Zsombor elnézést kért, majd elrabolt. Felmentünk az emeletre. Egy nagyon hosszú folyosó volt fent. Rengeteg ajtóval. Bementünk a harmadik szobába. Ez Zsombor szobája volt. Tele volt a fal fotókkal (többnyire tájképek) földgömb, távcső ami az erkély ajtó mellet volt. Egy hatalmas ágy, íróasztal. És egy nagy gardrób.
Kinyitottam az erkélyt majd kiléptem. Gyönyörű volt a kilátás. Mindenfelől magas hegyek és dombok. Rengeteg fa. zsombor kilépett majd hátulról megölelt és az állát a vállamra helyezte. 
-Szép, nem igaz?-suttogta halkan.
-Lélegzetelállító- mondtam.
-Akkor még nem láttál semmit- ragadta meg a kezemet és elvezetett. Lementünk az emeletről és kimentünk a kertbe. Rengeteg virág itt is. Majd megpillantottam egy medencét.

Hatalmas volt. Igaz most le volt fedve, de akkor is nagyon szép volt. Körülötte rengeteg napozó ágy. A háttérben egy kisebb játszórét. Csúszda, hinta, mászóka. Egy fedett kiülő. Amikor kellőképpen kicsodálkoztam magam, Zsombor elvezetett. Szóval ez még nem minden. Egy terembe léptünk be. Tele hangszerrel. Egy gyönyörű fekete zongoraközépen. Zsombor leült a zongorához, majd intett hogy én is üljek oda. Leültem mellé. Végig húztam a kezem a billentyűzeten.

-Esetleg egy duett?- mosolygott. És elkezdtünk játszani. nagyon sokat nevettünk, majd Eszter belépett a szobába.
-Ugye itt maradtok éjszakára?-mosolygott.
-Ö én nem készültem. Nem hoztam semmi ruhát, se semmit-motyogtam zavartan.
-Semmi baj. Van itt rengeteg ruha és egyéb ami csak kell- mondta Eszter. 
-Köszönöm- mondtam. Eszter pedig kiment. 
-Mondhattad volna legalább, azt hogy hozzak váltó ruhát- szúrtam le Zsombort.
-De akkor nem lett volna meglepetés- válaszolta egyszerűen. Még egy kicsit zongoráztunk majd átmentünk a nappaliba. Mindenki ott volt, így mi is csatlakoztunk.  Sokat nevettünk, majd elvonultunk. Kaptam egy pizsamát, majd gyorsan lefürödtem. Zsombor mellé feküdtem majd még beszélgettünk kicsit, majd mindketten elaludtunk.
FOLYT.KÖV....

48. rész

Belevetettük magunkat a készülődésbe. A ruháink megvoltak, a szék tábláján várakoztak. Már csak a kinézetünkön kellett javítanunk. Haj, szolid smink. Kitti közben átjött hozzánk, hogy segítsünk neki a haját megcsinálni. Így hárman készültünk. Körülbelül mintha egy esküvőre mentünk volna. Amikor már mindenki haja a kellő képen göndör, vagy éppen egyenes lett, felvettük az álomruhákat. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam amit láttam.
-Na akkor mindenki készen van?- fordultam a lányokhoz.
-Igen- válaszolta Léna, Kitti pedig bólogatott.
-Akkor induljunk- indultunk meg. A lépcső alján három fiú várakozott. Marci, Tomi és Zsombor. Mindhárom öltönyben. Wow. Amikor leértem a lépcsőn Zsombor odajött és a kezét nyújtotta. Megmarkoltam majd leléptem az utolsó lépcsőfokról is. Zsombor magához húzva megcsókolt, majd szorosan megölelt.
-gyönyörű vagy- suttogta. Pirultan elhúzódtam, majd a többiek felé fordultam. Mindenki mosolygott,majd elindultunk a tornaterembe. 
Beléptünk a bál helyszínére és elállt a lélegzetem. gyönyörűen fel volt díszítve a terem. Lufik, virágok minden mennyiségben. A lelátó felé mentünk, mivel már ott várakoztak a többiek. Leültünk Leviék mellé. Reginát még nem láttam, de már mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, hogy kit sikerült magával hoznia. A tornaterem ajtaja kitárult és mindenki odakapta a fejét. Roli és Daniella lépkedett kézen fogva. Hüm szép páros. Bah. Roli lepasszolta Daniellát és felült mellénk a lelátóra. Mivel Roli és Zsombor nem igazán bírják egymást (ez lehet miattam van) elég messze ültek egymástól. Körbenéztem a termen, hogy ismerősöket keressek. Megpillantottam az egyik sarokban Ádámot, aki nem nagyon vett tudomást senkiről (szokás szerint) és olvasott. Jó ha az ember közösségi életet él. Majd megláttam Reginát és (na itt kicsit lefagytam) ugyanis mellette Máté (!!) jött. 
-Nézzétek- mutattam Regináék felé. A fiúk a mutatott irány felé néztek és ugyanúgy meglepődtek mint én.
-Na kijelenthetjük, hogy ők a legfurább pár a bálon- röhögött Marci. Regina és Máté pont akkor értek oda.
-Szép pár vagytok- köszöntöttem őket. Máté leült a fiúk mellé, Regina pedig a mi lányos társaságunkat választotta az estére. Az igazgató megnyitotta a bált és elkezdődött a zene. Elsőként Lady Gaga- Poker face száma csendült fel, és a tánctért elöntötték a diákok. 
-Na valaki tánc?- fordultam a lányokhoz. Mind a négyen belementek. Csatlakoztunk a többi ugráló diákhoz. Három számot végig ugráltunk majd egy lassú szám következett. Már vissza akartam volna menni, amikor hirtelen egy kéz ragadott meg. Megfordultam és Zsomborral találtam magam szembe. Rámosolyogtam majd elkezdtünk táncolni. a szám végén Zsombor megcsókolt majd kézen fogva elmentünk a büfébe.
-Mit kérsz:?- kérdezte Zsombor amikor sorra kerültünk a büfében.
-Egy sprite-ot köszi- mondtam. Megkaptam az üdítőmet majd visszaindultunk a tornaterembe. Zsombor az igazgatói iroda előtt megállt.
-Apámmal beszélnem kell. Addig menj vissza a terembe. Sietek- Puszilta meg a homlokomat. Egyedül baktattam vissza, majd leültem a többiek mellé. Valamin nagyon röhögtek. Lénával beszélgettem amikor Roli megállt előttem. Kérdőn néztem fel rá.
-Szabad egy táncra?- nyújtotta a kezét. nem tudtam mit válaszolni. Teljesen ledöbbentem. Semmi rossz nincs abban ha táncolok egyet Rolival. Ugye? Megmarkoltam a kezét, majd felhúzott. Leértünk a táncparkettre és pont átváltott a Green Day szám. James Morrison-Broken Strings. Oh szóval lassúzni fogunk. Roli megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Elkezdtünk táncolni.

Mélyen egymás szemébe nézve. Nem tudom mit éreztem akkor abban a pillanatban, de hirtelen még közelebb kerültünk egymáshoz, és akkor Roli megcsókolt. Olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam ellenkezni. Olyan volt, mint amikor még együtt jártunk. Abban a percben elfelejtettem Zsombort. De csak egyetlen másodpercig.
-Te szemétláda- hallottam Zsombor hangját. Eltoltam magamtól Rolit. Nem hiszem el. Ilyen nincs. Zsombor arcán düh és csalódottság látszódott egyszerre. Dühös volt Rolira, benne pedig csalódott. Hirtelen a könnyeim kezdtek el potyogni. Én Zsombort szeretem. nem veszíthetem el őt. 
-Zsombor ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém- mentegetőztem de Zsombor nem figyelt rám. Roli elé állt és egy hatalmasat húzott be neki. Roli az ütéstől a földre került. A többiek mind körénk álltak. Tomi és Levi felállították Rolit és elvitték. Zsomborban még mindig tombolt a düh.
-Zsombor kérlek beszéljük meg-szipogtam, kétségbeesve.
-Mit? Hogy megcsalsz? Van valami magyarázatod? Mert akkor hallgatlak- nézett mélyen a szemembe. 
-Van mindenre van csak ne itt- fordultam körbe. A fél suli ott állt. Zsombor bólintott, majd kimentünk az udvarra. Zsombor felült a színpadra én meg vele szemben álltam meg. Az idő hideg volt, én pedig majdnem megfagytam.  De akkor ez volt a legkisebb bajom. 
-Nem tudom mit történt. Hibáztam. Tudom. És nem akarok mentegetőzni. Ami megtörtént megtörtént. De egy valamire rájöttem- kezdtem bele. Zsombor csak nézett nem szólt semmit.- Hogy Roli a múltam. Szerettem régen, de ez mára megváltozott. Nem kezdeném, újra vele. Mert az az idő már elmúlt. Már nem ő kell nekem. Zsombor- léptem oda hozzá és megfogtam a kezét, és a szemébe néztem.- amikor beléptél az életembe, minden megváltozott. Boldog vagyok veled és mindennél jobban szeretlek. Belehalnék ha elveszítenélek. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek.
-Én is szeretlek- és megcsókolt. Nem úgy mint szokott. Ez sokkal több volt. Rengeteg érzéssel és vággyal. Amikor elengedett szorosan magához húzott.
-Nem tudok nélküled élni- suttogta a fülembe. Most tudatosult bennem, amit eddig nem tudtam. Roli már nem jelent nekem semmit. Zsombor az aki miatt bármit megtennék. Aki a legfontosabb az életemben. Nélküle nem lenne egész az életem. 
-Megbocsátasz?- kérdeztem.
-Meg. Nem rád haragszom. Rád nem tudok.- és sokadszorra megcsókolt. Már nemvolt kedvünk visszamenni a bálra. Zsombor a zakóját a vállamra terítette és úgy mentünk át a koleszba. Felmentünk Zsombor szobájába. Leültem az ágyára Zsombor pedig elővette a fényképezőjét. Csináltunk vagy száz fényképet, majd bekapcsoltunk egy filmet. Az ágyon, Zsombor mellkasán éreztem, hogy ott a helyem. Nincs semmi és senki aki közénk tudna állni. 
FOLYT-KÖV...

47. rész

November 7, Péntek

Áááá. Ma van a gólyabál. Reggel izgatottan keltem. Meg volt a tökéletes ruha, a tökéletes barát. Semmi nem hiányzott a képből.  Gyorsan elkészültünk, mivel azért ma is volt tanítás.
-Elza, nem találom a telefonomat. Nem láttad?- forgolódott össze vissza a szobába Léna. Ledobtam a táskámat és nekiálltam keresni.
-Nem tudod, hogy hova tetted?- kérdeztem, miközben az ágy alá néztem be.
-Szerinted ha tudnám, akkor most keresnénk?- jó ez jogos. Kopogtak az ajtón.
-Ez Tomi lesz. Beengedem-siettet az ajtóhoz. Tomi belépett az ajtón és furcsán nézett. A földön hasaltam és kerestem a telefont.
-Mit kerestek ennyire?-huppant le az ágyra.
-Nem találom a telom- ecsetelte azt az egyszerű tényt, hogy miért is fekszem a földön Léna.
-Aha. Arra gondoltatok, hogy megcsörgetitek?-röhögött Tomi. Aha, mi persze erre nem gondoltunk. Gyorsan tárcsáztam a számot és hívtam. A telefon csörgött. Remek. Ezek szerint a szobába van. Léna kifutott a fürdőbe, majd a telefonnal a kezében tért vissza. Na, a telefon ügyet is sikeresen megoldottuk. Átsiettünk a suliba. Én megálltam a büfénél. Amikor végre sorra kerültem,(egy srác fel vásárolt előttem mindent) vettem egy csokis kuglófot és felsiettem a nyelvibe. Az osztály már ott volt. Leültem a helyemre és beleolvadtam a csajos beszélgetésbe.
-Regina, te kivel jössz este?-pörgött Kitti. Kicsit belelkesedett az este miatt.
-Az meglepetés- mosolygott. Ezek szerint talált valakit. Na hurrá.
A jegyzetfüzetemet bámultam és a tollam végét rágcsáltam, amikor valaki megszólított. Hátrafordultam Rolihoz. Egy lesajnáló nézéssel ajándékoztam meg, de úgy csinált mintha nem vette volna észre.
-Beszélhetnénk?
-Persze, semmi akadálya. Amint normálisan tudsz kommunikálni beszélhetünk-vágtam rá. Azért a múltkori még mindig zavart. Amikor én akartam vele beszélni szép szóval elküldött a busba.
-Aha. Jó.- és ennyi volt. Szóval megsértődött. Hát gratulálok. Tényleg  a korához képest viselkedik. Pont a négyéves színtett üti. Én csak gratulálni tudok hozzá. Mr.Selfrid becsapta maga után az ajtót, jelezve, hogy a terembe van és elkezdődött az óra. Ezt Marciéknak szánta, ugyanis az asztal tetején éppen..táncoltan? Én nem annak nevezném. Regina lefelelt ötösre, majd Ádám is. Az anyaggal viszont nem mentünk tovább. Kell egy kis laza óra néha. A laza angol után következett, egy nem túl laza matek.
-Elza, kifáradnál a táblához?-szólított fel a matek tanár. Komótosan kivánszorogtam a táblához és ránéztem a feladatra. Aha. körülbelül mintha egy idegen nyelven lett volna felírva. Pedig ezek csal számok. Mindenhol ugyanaz.
-Nos?- vonta fel a fél szemöldökét a tanár, mikor már vagy öt perce a képletet bámultam.
-Öö, izé..-kezdtem kicsit bizonytalanul.
-Pszt.-hallottam mellettem egy hangot. Kitti mutogatott. De nem a megoldást. Hátramutatott Rolira. Ránéztem és egy papírt mutatott fel. Leolvastam az üzenetet.
-Nincs megoldás- fordultam a tanárhoz.
-Bámulatos. Majdnem tíz percbe tellett.
-De meglett- mosolyogtam.
-Négyes. Ülj vissza.- boldogan mentem vissza a helyemre. Hűű négyest kaptam. Hátrafordultam Rolihoz és tátogtam neki egy köszönöm félét. Válaszul csak biccentett egyet. A többi óra csak eltelt. ofő órán Szépendrei az esti bált ismertette. Hogyan viselkedjünk, ne hozzunk rá szégyent és..blablabla...
Lénával felsiettünk a szobánkba és elkezdtük a készülődést.
FOLYT.KÖV...