47. rész

November 7, Péntek

Áááá. Ma van a gólyabál. Reggel izgatottan keltem. Meg volt a tökéletes ruha, a tökéletes barát. Semmi nem hiányzott a képből.  Gyorsan elkészültünk, mivel azért ma is volt tanítás.
-Elza, nem találom a telefonomat. Nem láttad?- forgolódott össze vissza a szobába Léna. Ledobtam a táskámat és nekiálltam keresni.
-Nem tudod, hogy hova tetted?- kérdeztem, miközben az ágy alá néztem be.
-Szerinted ha tudnám, akkor most keresnénk?- jó ez jogos. Kopogtak az ajtón.
-Ez Tomi lesz. Beengedem-siettet az ajtóhoz. Tomi belépett az ajtón és furcsán nézett. A földön hasaltam és kerestem a telefont.
-Mit kerestek ennyire?-huppant le az ágyra.
-Nem találom a telom- ecsetelte azt az egyszerű tényt, hogy miért is fekszem a földön Léna.
-Aha. Arra gondoltatok, hogy megcsörgetitek?-röhögött Tomi. Aha, mi persze erre nem gondoltunk. Gyorsan tárcsáztam a számot és hívtam. A telefon csörgött. Remek. Ezek szerint a szobába van. Léna kifutott a fürdőbe, majd a telefonnal a kezében tért vissza. Na, a telefon ügyet is sikeresen megoldottuk. Átsiettünk a suliba. Én megálltam a büfénél. Amikor végre sorra kerültem,(egy srác fel vásárolt előttem mindent) vettem egy csokis kuglófot és felsiettem a nyelvibe. Az osztály már ott volt. Leültem a helyemre és beleolvadtam a csajos beszélgetésbe.
-Regina, te kivel jössz este?-pörgött Kitti. Kicsit belelkesedett az este miatt.
-Az meglepetés- mosolygott. Ezek szerint talált valakit. Na hurrá.
A jegyzetfüzetemet bámultam és a tollam végét rágcsáltam, amikor valaki megszólított. Hátrafordultam Rolihoz. Egy lesajnáló nézéssel ajándékoztam meg, de úgy csinált mintha nem vette volna észre.
-Beszélhetnénk?
-Persze, semmi akadálya. Amint normálisan tudsz kommunikálni beszélhetünk-vágtam rá. Azért a múltkori még mindig zavart. Amikor én akartam vele beszélni szép szóval elküldött a busba.
-Aha. Jó.- és ennyi volt. Szóval megsértődött. Hát gratulálok. Tényleg  a korához képest viselkedik. Pont a négyéves színtett üti. Én csak gratulálni tudok hozzá. Mr.Selfrid becsapta maga után az ajtót, jelezve, hogy a terembe van és elkezdődött az óra. Ezt Marciéknak szánta, ugyanis az asztal tetején éppen..táncoltan? Én nem annak nevezném. Regina lefelelt ötösre, majd Ádám is. Az anyaggal viszont nem mentünk tovább. Kell egy kis laza óra néha. A laza angol után következett, egy nem túl laza matek.
-Elza, kifáradnál a táblához?-szólított fel a matek tanár. Komótosan kivánszorogtam a táblához és ránéztem a feladatra. Aha. körülbelül mintha egy idegen nyelven lett volna felírva. Pedig ezek csal számok. Mindenhol ugyanaz.
-Nos?- vonta fel a fél szemöldökét a tanár, mikor már vagy öt perce a képletet bámultam.
-Öö, izé..-kezdtem kicsit bizonytalanul.
-Pszt.-hallottam mellettem egy hangot. Kitti mutogatott. De nem a megoldást. Hátramutatott Rolira. Ránéztem és egy papírt mutatott fel. Leolvastam az üzenetet.
-Nincs megoldás- fordultam a tanárhoz.
-Bámulatos. Majdnem tíz percbe tellett.
-De meglett- mosolyogtam.
-Négyes. Ülj vissza.- boldogan mentem vissza a helyemre. Hűű négyest kaptam. Hátrafordultam Rolihoz és tátogtam neki egy köszönöm félét. Válaszul csak biccentett egyet. A többi óra csak eltelt. ofő órán Szépendrei az esti bált ismertette. Hogyan viselkedjünk, ne hozzunk rá szégyent és..blablabla...
Lénával felsiettünk a szobánkba és elkezdtük a készülődést.
FOLYT.KÖV...