49. rész

November 8, Szombat

reggel mikor felébredtem, zsombornem volt sehol. Körbenéztem a szoba üres volt. Kikászálódtam az ágyból és az asztalon megláttam egy cetlit. Elolvastam gyorsan a sorokat. "Elz! Ma korán elkellet mennem. Sietek vissza. Xxx Zsombor." Felkaptam a holmimat és átmentem a szobámba.Léna a laptopjából felnézett egy pillanatra, és köszönt. Majd ismét elveszett a gépben.
-Mi ilyen érdekes?- kérdeztem miközben ledobtam a cuccomat az ágyra. 
-Ustream van az egyik pop sztárral- ujjongott. Odaléptem hozzá és belenéztem az adásba. Aha angol adás.
-Értesz valamit belőle?- húztam fel a fél szemöldökömet. Én még úgy egy-egy szót megértettem, de Léna nem igazán tud angolul. Őszintén, a köszönésen kívül nem sokat tud.
-Öö nem igazán értem- motyogta. De tudtam.
-Akkor miért nézed, ha nem értesz semmit sem belőle?- tettem fel ezt az egyszerű kérdést. 
-Ház izé. Mert elég helyes. És nagyon cukin mosolyog- virult. Atya ég. Hátráltam pár lépést,majd átvettem a ruhámat. Mikor felöltöztem lementem a étkezőbe, hogy egyek valami ehetőt. Lebaktattam a kolesz lépcsőjén és egyenesen az ebédlőbe mentem. Marci és Kitti egy négyes asztalnál ültek. Elvettem a reggelim, majd csatlakoztam hozzájuk.
-Sziasztok-tettem le a tálcámat velük szembe.
-Szia Elz- köszönt Marci.-Na mi volt tegnap?-érdeklődött. Ja igen. Ők nem tudják, hogy hogyan folytatódott a tegnap esti beszélgetésünk Zsomborral. Ők azt hiszik, hogy szétmentünk. 
-Minden rendben van. Megbeszéltük a tegnap történteket- mosolyogtam. Majd belekortyoltam a teámba. Elég jól elbeszélgettünk, de menniük kellett mert rajzszakra egy beadandó munkát kell csinálniuk.
-Oké, ügyesek legyetek. sziasztok- köszöntem el. Beadandó munkát csinálnak. Az tök jó. Várjunk csak. Nekem is van házim bakker.
-Basszus- tudatosult bennem az a tény, hogy nekem most Ádámmal kéne találkoznom, hogy megcsináljuk a házit. Gyorsan visszavittem a tálcát, majd kirohantam az étkezőből. Gyorsan kikerestem a telefonszámot, majd tárcsáztam. Negyedik csörgésre felvette.
-Halo! Ádám mikor csináljuk meg a házit?- szóltam bele legelőszőr a telefonba.
-Én már megcsináltam- mondta közömbösen. Mi van? Ő már megcsinálta? De hogyan? Ah ezt nem hiszem el.
-Jó de én nem csináltam még meg.-kezdtem kiakadni.
-Akkor nem ártana elkezdened-folytatta az enyhén idegesítő stílusával. 
-És még is hogyan csináljam meg, ha az ég világon semmit sem tudok rólad?- kiabáltam a telefonba.
-Az a te bajod-és azzal kinyomta a telefont. Nem hiszem el, hogy egy ilyen arrogáns bunkót kaptam feladat partnernek. Dühöngve vágtattam fel a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Léna még mindig a gépet bújta, de a hangzavarra felnézett.
-Mi történt?-érdeklődött.
-Egy arrogáns barom történt- vágtam le magam az ágyra és az ölembe vettem a laptopom. Elkezdtem gépelni. A véleményemet kezdtem el leírni Ádámról. Mindent amit az utóbbi hónapokban megtudtam róla. Viselkedés, bunkó stílus stb.. Fél óra múlva elmentettem az anyagot majd félreraktam a gépet.
-Na kész is vagyok- mondtam büszkén.
-És milyen lett?- jött oda Léna és leült az ágyam szélére.
-Pazar. el is küldöm a tanárnak- nyúltam újra a gépért majd gyorsan elküldtem. Elég hosszú vélemény kinyilvánítás lett.
-Zsomborral mi a helyzet?- kérdezte.
-Minden oké. Megbeszéltük a dolgokat. Ma reggel korán el kellett mennie.-hadartam gyorsan a történteket.
Mivel már elég rég vettem a kezembe a gitáromat, levettem az állványról majd megpengettem. Szegény nagyon elhanyagoltam. Gyorsan behangoltam, majd elkezdtem játszani rajta. Észre sem vettem mennyi idő telt el, amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS érkezett Zsombortól. Azt írta menjek a suli elé. Letettem a gitárt, majd felvettem a dzsekim és lementem. Zsombor a lépcsőnél várakozott egy kislánnyal. Egy kislánnyal? Furcsán lépkedtem hozzájuk, majd Zsombor mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szia Elz. Bemutatom a kis húgomat, Nórit.-mutatott be egymásnak minket. Ó, szóval ő a kis húga.
-Szia. Én Elz vagyok- guggoltam le Nórihoz. Nagyon szép kislány. 
-Tudom, hogy te vagy Elz. Zsombi máj szokat mesélt rólad-mosolygott. 
-Anyukád is itt van?-néztem fel Zsomborra.
-Igen ő is itt van. Nálunk vannak. Ha elkészültél mehetünk is.- mosolygott rám. Majd felemelte Nórit és elindultunk. Zsombor mondta, hogy nem laknak messze a kollégiumtól, így mehetünk gyalog. Zsombor egyik kezében Nóri volt a másik kezével meg az enyémet fogta. Ezek szerint eljött az a pillanat amikor engem mutat be a családjának. Bekanyarodtunk egy utcába, majd pár száz méter múlva megálltunk egy hatalmas kertes ház előtt. 
-Te itt laksz?- ámuldoztam. Zsombor nem mondott semmit, csak kinyitotta a kaput és előre engedett. A ház körülbelül mint egy villa. Rengeteg virág a kertben. Egy emeletes ház, rengeteg ablakkal. Az ajtóban egy pillanatra megtorpantam.
-Nem nézek ki túl slamposan?- fordultam Zsombor felé. Zsombor felnevetett majd kinyitotta az ajtót, hogy menjek már be. Nagy nehezen beléptem a házba. Bámulatos volt. Hirtelen csodaországban éreztem magam. Zsombor lerakta kishúgát majd Nóri elszaladt. 
-Gyönyörű ez a ház-ámuldoztam. 
-Gyere beljebb. Ez csak a folyosó- ragadta meg a kezem és beljebb vezetett. Beléptünk a nappaliba amiből egyből nyílt a konyha is. Ilyen házat csak a tévében láttam. Fantasztikus volt. A bútorok a dekoráció mind mind lélegzetelállító volt.. A nappali kanapéján az igazgató ült, vagyis Zsombor apukája. A konyhában pedig szerintem az anyukája sertepertélt. Nem voltam benne biztos mert még nem találkoztam vele. Nórika az apukája ölébe fészkelt be magát.
-Megjöttünk. Anyu, apu. Bemutatom Elzt.- ez vicces volt, mivel az apukáját ismertem, de ez így volt rendjén. Az anyukája mosolyogva odajött hozzánk.
-Jó napot- köszöntem.
-Szervusz Elz. Én Eszter vagyok. nyugodtan tegezzél. Nem vagyok olyan öreg. Rengeteget hallottam már rólad- mosolygott kedvesen. Nagyon szimpatikus volt. Feri bácsi is odajött köszönni. (azért mégsem hívhatom igazgató úrnak. Az azért vicces lenne) 

Leültünk az étkező asztalhoz. Zsombor természetesen mellettem foglalt helyet. velünk szemben Nóri és Eszter. A fő helyen pedig Feri bácsi. Mennyei ebéd volt. nagyon jól elbeszélgettünk. Kérdeztek a suliról, hogy mi érdekel. Egyszóval mindenről. A desszert után Zsombor elnézést kért, majd elrabolt. Felmentünk az emeletre. Egy nagyon hosszú folyosó volt fent. Rengeteg ajtóval. Bementünk a harmadik szobába. Ez Zsombor szobája volt. Tele volt a fal fotókkal (többnyire tájképek) földgömb, távcső ami az erkély ajtó mellet volt. Egy hatalmas ágy, íróasztal. És egy nagy gardrób.
Kinyitottam az erkélyt majd kiléptem. Gyönyörű volt a kilátás. Mindenfelől magas hegyek és dombok. Rengeteg fa. zsombor kilépett majd hátulról megölelt és az állát a vállamra helyezte. 
-Szép, nem igaz?-suttogta halkan.
-Lélegzetelállító- mondtam.
-Akkor még nem láttál semmit- ragadta meg a kezemet és elvezetett. Lementünk az emeletről és kimentünk a kertbe. Rengeteg virág itt is. Majd megpillantottam egy medencét.

Hatalmas volt. Igaz most le volt fedve, de akkor is nagyon szép volt. Körülötte rengeteg napozó ágy. A háttérben egy kisebb játszórét. Csúszda, hinta, mászóka. Egy fedett kiülő. Amikor kellőképpen kicsodálkoztam magam, Zsombor elvezetett. Szóval ez még nem minden. Egy terembe léptünk be. Tele hangszerrel. Egy gyönyörű fekete zongoraközépen. Zsombor leült a zongorához, majd intett hogy én is üljek oda. Leültem mellé. Végig húztam a kezem a billentyűzeten.

-Esetleg egy duett?- mosolygott. És elkezdtünk játszani. nagyon sokat nevettünk, majd Eszter belépett a szobába.
-Ugye itt maradtok éjszakára?-mosolygott.
-Ö én nem készültem. Nem hoztam semmi ruhát, se semmit-motyogtam zavartan.
-Semmi baj. Van itt rengeteg ruha és egyéb ami csak kell- mondta Eszter. 
-Köszönöm- mondtam. Eszter pedig kiment. 
-Mondhattad volna legalább, azt hogy hozzak váltó ruhát- szúrtam le Zsombort.
-De akkor nem lett volna meglepetés- válaszolta egyszerűen. Még egy kicsit zongoráztunk majd átmentünk a nappaliba. Mindenki ott volt, így mi is csatlakoztunk.  Sokat nevettünk, majd elvonultunk. Kaptam egy pizsamát, majd gyorsan lefürödtem. Zsombor mellé feküdtem majd még beszélgettünk kicsit, majd mindketten elaludtunk.
FOLYT.KÖV....