76. rész: A hír(ek)

A nyárban az a rossz, hogy nagyon gyorsan telnek a napok. Észre sem vesszük és már két hét el is telt. Ami ilyenkor a nyár elején még nem annyira számít.

Jövő héten kezdődik a sulis tábor. Addig még miénk Tomiék nyaralója. Hurrá.

Gergővel összhangba kerültünk. Mivel együtt járunk. Na de ez részletkérdés. Nagyon jól elvagyunk. És azt hiszem, kezdek nagyon-nagyon belezúgni. Amitől kicsit félek.

A délelőtti melegben. (meleg? Inkább kánikulába) ültünk a 5teraszon és beszélgettünk az élet fontos kérdéseiről. Mint például, nem égett e le az arcom, h jó szögben süt e meg a nap és társai. Persze azért néha értelmes dolgokról is szó esett, mint például ki mit tervez nyár végére, vagyis az utolsó hónapra.

- Zúzunk fesztiválozni- mondta Marci és összepacsizott Levivel. Ezek szerint ők ketten vesznek be a fesztiválozásba. Hát nem is tudom. Ahol ezek ketten megjelennek. Háát. Sok szerencsét fesztiválozók, innen üzenek nektek és kívánok sok sikert. Szükségetek lesz rá.

Ha-ha-haa.

- Egy hét olasz- lelkesedett Léna. Mindenki beavatott, hogy hol töltik a nyár utolsó heteit, csak egy ember nem. Gergő.

- Hát? Te nem mész semerre?- fordultam Gergőhöz.

- Egyedül sehova. Amúgy meg Görögországba. Két hétre.- mondta közömbösen. Miii??? Két hétre?? Ááá és én addig mit csinálok nélküle? Szerintem észrevette, hogy lesápadtam mivel megfogta a kezem és a szemembe nézett.

-Természetesen csak akkor megyek, ha velem jössz - és itt azt hiszem elájultam, vagy sokkot kaptam. Szóhoz sem jutottam. A többiek húztak meg éljeneztek én nem nagyon kapcsoltam. Gergő meg csak vigyorgott.

-Uristen. Uristen.- pattantam fel a helyemről és egyenesen leterítettem Gergőt mivel ráugrottam. Ezzel nem is lett volna baj. HA mondjuk Gergő áll, vagy legalább számít az érkezésemre. De mivel egyik sem, ezért ráugrottam és a napozó pedig eltörött. Hoppá. Felpattantunk s néztük a kárt, amit én okoztam.

-Hupszi- vakartam a fejemet kétségbeesetten.

-Semmi gáz. Van még pár száz ilyen a garázsban. No para.- szólt Tomi én pedig megnyugodtam. Én jobbnak láttam, hogy a földre ülök és nem török össze még egy napozót. Gergővel megbeszéltük ezt az egész Görögországi nyaralást. Hogy hogyan jött, mit szólnak a szülei meg ilyenek. El sem hiszem ezt az egészet.

-Lex lábhoz- hívja Gergő a kutyáját én meg felemeltem a lábam alatt futkosó Zsepit. Imádom. Annyira kis cuki. Lex pillanatok alatt Gergő előtt termett.

-Elviszem megfuttatni. Sietek.- majd egy gyors puszit adott a homlokomra majd elsietett Lexel.

Leültem a többiek elé Zsepivel és játszottunk, míg Tomi Egy határozott mozdulattal fel nem pattant és a telefonját tartotta a kezébe, amit olvasott.  

-Mi az?- kérdeztük egyszerre valamennyien.

-Roli.

-Mi van vele?- pattantam fel és Tomival szembe álltam.

- Hazajött. Itt van Magyarországon.- mondta. Én pedig leejtettem Zsepit a kezemből a döbbenettől. Ahogy mindenki. 

75. rész: Különleges rész

Haho! Tudom.hogy már régen írtam részt, de most itt van. Ez egy extra rész, amiben Roli a főszereplő. Roli szemszög. Olyanra írtam amilyenre terveztem. Remélem tetszik nektek is. xoxo

                                                               ********

*Roli szemszöge*

Nem tudom, hogy mi és hogyan történt. Hirtelen az biztos. Felfogni sem volt időm, és már benne is voltam. Nagy bajban vagyok, azt az egyet tudom. Ki kellene szállnom minél hamarabb. De ez valahogy nem megy. Itt a cucc a táskámban és én egy elhagyatott erdőben vagyok. Ahol, még madár sem nagyon jár. Várok, és közben gondolkozok, hogy hogyan jutottam el idáig. Ez én lennék? Miért változtam meg ennyire? Túl sok a kérdés, és az emberem már felém tart. Elrugaszkodok a fától és elé megyek. Piros kapucnit visel, ami a fejébe van húzva. Átadom a csomagot egy szó nélkül, majd ő egy köteg pénz ad át. Bólintok egyet és már el is tűntem. A táskám aljára süllyesztem a köteg zsét és határozott léptekkel haladok előre. Nem nézek hátra. Előkotorászom a telefonom és tárcsázom a számot. Egy csöngés után fel is veszi.

-Vidd a szállítmányt a keleti városrészbe. Ott fognak várni.- adta az utasítást a hang a telefonon keresztül.

-Rendben- és azzal kinyomtam a telefont. Mivel tömegközlekedés túl zsúfolt és kerülnöm kell a feltűnést és a tömeget, gyalog tettem meg a távot. A nyári melegben kicsit feltűnő lehetett a fekete kapucnis felsőm, de ezt muszáj volt felvennem. Gyorsan haladtam az utcán. Egy idős néninek is véletlenül nekimentem. Szerencse, hogy nem nagyon beszélem a nyelvet és nem értettem mit mondd. Kifogtam az egyetlen magyar drogkereskedelmet Madridban. Ekkora balszerencsém csak nekem lehet.

Észre sem vettem és már a megadott helyen voltam. Megláttam a célpontomat is. Egy magas kigyúrt csávó. Körbenéztem majd átmentem az út túloldalára.

-Megszerezted a pénzt? – kérdezte morgós hangon.

-Itt van- vettem elő.

-Megszámoltad? Pontosan annyi?- vizsgálta végig a köteg pénzt.

-Nem. Nem mondták, hogy ez az én feladatom lett volna. Kérem a részem és megyek is- mondtam türelmetlenül. A srác végigmért, majd annyit mondott:

 -Majd megkapod. Most tünés – nem akartam ellenkezni, mert eddig is mindig kifizettek. Így hazaindultam. Ledobtam magamról a ruhákat, majd bevágódtam az ágyamba és aludtam.

A telefonom rezegni, majd egyre hangosabban zenélni kezdett. Megnéztem a kijelzőt. Ismeretlen szám. Ez csak egyet jelenthetett. Munka van. Felültem az ágyon és felvettem a telefont.

-Hallgatlak- szóltam bele határozottan.

-Feladat van kiskölyök. Nem az ami eddig. Sokkal fontosabb és persze a lé is több.- szólt a telefon másik végében az eddigi ismerős hang.

-Mit kell tennem?

-Van egy srác, aki egy ideje nem fizet. Jobb belátásra kellene téríteni, hogy megadja tartozását- a hang elnémult. Most pontosan arra kérnek, hogy verjek össze valakit? Ez kizárt. Én ezt nem csinálom.

-Amennyiben nem csinálod azt amit mondok, neked lesznek súlyos gondjaid. A saját érdekedben fogod megcsinálni.

-Rendben.- nyeltem egy hatalmasat. Megkaptam az utasításokat. Hely, idő, személyleírás. Felvettem a „bevetéshez”szokott fekete kapucnis pulcsit, majd indultam is. Egy városrészben találtam meg az emberemet. Nem volt senki rajtam és az áldozatomon kívül.

-Hello- sétáltam magabiztosan a srác elé. A fiú megszeppent. Nem volt valami kemény legény.

-Csá- köszönt zavartan vissza.

-Úgy hallottam tartozásod van. Meg kellene adni…MOST- ordítottam. A fiú menekülni próbált, de elálltam a z útját és a falhoz nyomtam.- Nem szép dolog tartozni. Cöcö- mutogattam a mutató ujjammal.

-Megadom amint tudom. Ígérem- hadarta.

-Sajnos ez nem így megy. Van egy napod, hogy megadd, különben nagy bajban leszel.- mondtam fenyegetően. Mielőtt elengedtem volna egy hatalmasat húztam be neki. Felrepedt a szeme alja.- Egy napod van!- aztán elengedtem. A srác gyorsan elfutott én pedig tovább mentem. Oda ahol megkapom végre a pénzemet. És ki is fogok szállni. Ez nem az én melóm.

Mikor megérkeztem a régi romos épülethez, felmentem az emeletre. Két kigyúrta faszi állt az ajtó előtt. Beengedtek az ajtón. Most találkozok először a megbízómmal.  Fekete szmokingot visel és egy bőr karosszékben ült egy asztal mögött. Rámutat a székre én pedig leülök.

-Szép munka volt. Itt a fizetésed- dob elém egy elég vastag borítékot.

-Kösz. Most pedig, hogy elvégeztem ki is lépnék- mondtam határozottan. Vagyis úgy terveztem, de elcsuklott a hangom. A fickó felnevetett.

-Itt nincs kiszállás kisfiam. Ha egyszer beszálltál nem léphetsz ki.- mondta dühös magabiztossággal.

-De én nem tudom ezt tovább csinálni. Ki akarok szállni- erősködtem.. És ki is szállok- azzal felpattantam a székből és kirohantam. A borítékot a zsebembe mélyesztettem. Ahogy futottam lefelé, hallottam a lépteket mögöttem. Ezek követnek. Vagyis inkább üldöznek. Egyre gyorsabbra vettem a tempót és kirohantam az épületből. Már beesteledett. Úgy tíz óra felé járhatott a idő. Nem volt időm megbizonyosodni róla, mert a nyomomba voltak. Nem is kevesen. Csak futottam.

Az életem múlik, most azon, hogy meddig bírom. Egy utcára kanyarodtam ki. Nem sok energiám volt már tartalékba, de annak elégnek kell lennie ahhoz, hogy biztonságba lehessek.

Végre egy forgalmas szakaszhoz értem. Egy taxi állt meg előttem. Gondolkodás nélkül beszálltam. Megadtam a címet és már mentünk is. Hátranéztem. Megálltak. Nem követtek tovább. De nem lehet biztonságba itt biztos, hogy nem. A taxi bekanyarodott az utcánkba, majd megállt a ház előtt. Kifizettem a fuvart majd gyorsan berohantam.

-Nagyi! Hol vagytok?- kiabáltam lihegve. Kijöttek a nappaliba.

-Mi történt kisfiam? Mi a baj?- kérdezte aggódva a mamám.

-Azonnal el kell tűnnünk. – mondtam és felrohantam a szobámba. Előkaptam az utazótáskám és beleszórtam egy adag ruhát, laptopot, telefon töltőt, és amit találtam.  Nagyapám lépett be az ajtón.

-Mit csinálsz Roland. Mi történt?

-Haza kell mennünk. Amint tudunk! Üldöznek. Biztonságba kell lennünk.- mondtam miközben a következő táskába szórtam a holmikat. Nagyapám bólintott és átment, hogy ők is összepakoljanak. Megnéztem gyorsan a menetrendet, hogy mikor indul leghamarabb a következő gép Magyarországra. Három óra. Addig eltudunk készülni. Mindannyian bepakoltuk a legfontosabb holmikat és már indultunk is repülőtérre. Csak remélni tudom, hogy nem találnak meg bennünket…

74. rész: Happy Birthday

Haho! Itt az új rész :) Remélem tetszik mindenkinek :) xoxo
                                              *******

Tíz perc múlva éjfél és még mindig fent vagyok. Na nem mintha ez tragédia lenne, vagy valami. Nem csak éppen semmi kedvem megvárni az éjfélt azért, hogy kívánhassak valamit.

-Léna, muszáj ezt? – kérdeztem már elég szenvedős képpel.

-Igeen. A Szent Johanna Gimiben volt. A szülinapi kívánságok mindig teljesülnek- vigyorgott. Gergőre pillantottam, aki már fogta a fejét. Léna nem ment el, mivel biztos akart lenni benne, hogy kívánok.

-Egy perc múlva éjfél. Gondold át, mit akarsz kívánni- pörgött fel teljesen.

-Léna. Nyugi. – nevettem.

-Oké. Kívánj- utasított. Behunytam a szemem és erősen koncentráltam, majd kívántam.

-Boldog szülinapot- ölelt át Léna, majd kiviharzott a szobából.

-Boldog szülinapot- mondta Gergő is.

-Köszi- majd lekapcsoltam a villanyt és elaludtam.

Reggel arra keltem, hogy nagy hangzavar van körülöttem. Kinyitottam a szemem és megláttam a többieket. Mind a szobában voltak.

-BörzdéjGörl- ugrott rám Kitti.

-Ágyba reggeli a szülinaposnak- tört át a tömegen Regi és egy tálcát tartott a kezében.

-Köszönöm- vettem át, majd elfogyasztottam a reggelimet. A többiek valami nagy szülinapi  buliról beszéltek.

-Nem szükséges- motyogtam, miközben belekortyoltam a narancslébe.

-Á dehogy nem- vigyorgott rám Marci. Kiment mindenki a szobából, hogy valamit megbeszéljenek, addig én felöltöztem. Mert csodák csodájára én még pizsiben voltam.  Mikor sikerült végre felöltöznöm, kimentem a fürdőből. Gergő velem szemben állt. A keze a háta mögött volt.

-Mit rejtegetsz?- léptem oda hozzá, hogy meglessem, mi van mögötte.

-Boldog szülinapot- mondta és elővette a kezeit. Amiben egy kiskutya volt.

-Istenem de aranyos- fogtam meg. – Ez az enyém? – néztem Gergőre. Biccentett egyet.

-Kéne neki valami név- mondta.

-Legyen Zsepi- mondtam. Gergő furán nézett, majd elnevette magát.

-Zsepi? Hát jó. Üdv zsepi-és megsimogatta a fejét. Levittem az új jövevényt a többiekhez, akik egyből szétszedték.

-Marci óvatosan. Ne nyírd ki. Köszi- mondtam, mivel Marci éppen feldobni készült.

-Csak meg akartam nézni, nem e tud repülni- rántotta meg a vállát.

-Repülni? Ez egy kiskutya te szerencsétlen- fogtam a fejem.

-És? Attól még  tudhat repülni. Repülő Kutya- kész. Mindenki fulladozott a nevetéstől.

-Marci. – fogtam meg a vállát a hatás kedvéért- Te tényleg nem vagy normális. – a többi kutya is hamar megbarátkozott Zsepivel. Tömeges kutyasétáltatás. Az utcában jártunk éppen, mikor rezegni kezdett a telefon a zsebemben. Átpasszoltam Lénának Zsepit, majd kivettem a telefont és felvettem.

-Boldog szülinapot Kincsem.- szólt bele anya,

-Köszi anyu. Képzeld kaptam egy kiskutyát- közöltem a remek hírt.

-Tudom. Gergő mondta. Megkérdezte, nem e lenne nagy baj, ha egy kiskutyát kapnál. Mondtuk, hogy jó lenne és nem lennél legalább egyedül- itt lesokkolódtam. Anyám Gergővel beszélt? Jeszusom. Gyorsan még beszéltünk pár mondatot, majd letettük. Mikor visszaértünk, mindenki elkezdte a bulit szervezni.

-Héj Elz. Akarsz valakit meghívni a suliból?- kiáltotta Regi, aki a vendég listát nézte(?).

-Mind itt vagytok- mondtam értetlenül. Regi tudomásul vette majd visszatért a teendői közé.

Este hét órára  a nyaraló tele volt emberrel. A suliból, koncertekről ismert arcok. A zene üvöltött, mi pedig jól éreztük magunkat.

-Elz!- szólított egy ismerős hang. Jaj ne, csak ne ő legyen. Megfordultam és szembe találtam magam……..Zsomborral.

-Hát te?- kérdeztem.

-Boldog szülinapot- mondta.

-Aha. Kösz. Akkor mehetsz is.

-Már is elküldesz? – vigyorgott. Hányni tudnák tőle. De most komolyan.

-Kivel csaltál meg? – kérdeztem hirtelen. Mivel váratlanul érte a kérdésem, a mosoly hamar el is tűnt az arcáról.

-Nem lényeges.

-De igen is az. Tudni akarom- kiáltottam.

-Daniella.- ahogy kimondta egy hatalmas pofon csattant az arcán. De nem az én kezem. Gergő állt mellettem. Ránéztem, majd Zsomborra.  Zsombor kapcsolt és megindult Gergő felé.

-ELÉG LEGYEN!- kiáltottam majd Zsomborra néztem.- Minek jöttél ide? Miért kell tönkre tenned mindent? Takarodj innen!- ordítottam és egy könnycsepp hullt le az arcomról. Majd azt az egyet millió követte. Gergő magához ölelt.

-Ne sírj- simította meg az arcom. Az államnál fogva megemelte a fejem. Egy pillanatig néztük egymást, majd MEGCSÓKOLT.

Az az érzés, amikor a szánk összeért, valami elképesztő volt. Nem tudom mi történhetett. Majd elengedett és ismét magához ölelt.

-Nocsak nocsak- mondta Léna. Elengedtem Gergőt bár még a kezemet mindig fogta és szorosan maga mellett tartott. Összemosolyogtam Lénával. Miután Léna elment, Gergő maga felé fordított és elkezdtünk táncolni.

-Boldog szülinapot- suttogta.

-Már mondtad- mosolyogtam.

-Tudom- majd megcsókolt.

-Hol a szülinapos? Itt a torta. Fel kellene vágni- szólt bele a mikrofonba Tomi.

Elindultam a többiek felé, Gergőt húztam magam után, majd a tortához érve kívántam majd elfújtam a gyertyákat. A tömeg éljenzett és tapsolt. Majd felszeltük a tortát. Finom is volt. Még buliztunk egy két órát, majd végetért a szülinapi bulim.

A szobámban Zsepivel és Lexel ültem az ágyon és az ajándékaimat bontottam ki. Gergő lépett be a szobába.

-Lex! Le az ágyról!- mondta. Majd Lex leugrott. Helyére Gergő ült.

-Tetszett a szülinapod?- kérdezte.

-Nagyon. Köszönöm és egy csókot nyomtam a szájára, majd megsimogattam Zsepit. Gyorsan elpakoltuk a csomagoló papírokat és az ajándékokat az ágyról, és lefeküdtünk. Édes tizenhatos.

Off-bejegyzés.: díj

Mivel már tényleg nagyon sokat kapta ezért gondoltam megcsinálom. :) Köszönöm xoxo
                                                             *****

Szabályok: 

1. Írj magadról 11 dolgot
2. Válaszolj 11 kérdésre
3. Tegyél fel 11 kérdést
4. Küldd tovább 11 embernek.

11 dolog rólam:

1.Utálok komoly lenni.

2.A zene az életem. Éjjel nappal csak a zene! :3

3.Utálok korán kelni >.<

4.Szeretek írni :) 

5. Ellenzem az állat kínzást!!!!

6.Imádom a filmeket! Rengeteget megnézek. Akár egy nap :) 

7.Nem szeretem az 1D, Justin Biebert és társaikat.! 

8.Nem hallgatok pop (vagy csak nagyon keveset) és disco zenéket

9. Imádom a Green day-t, The Killers, Korn, The ramonest :) 

10. Ha választhatnék, hogy melyik korban élhetnék biztosan az angol polgárháború idején :D 

11. imádom a kitűzőket és a karkötőket :) 

11 válaszom:

1:Mi a beceneved? Kiki, Kittina (és rengeteg nem publikus :D)
2:Melyik a kedvenc városod? Paris ♥
3: Várod a sulit? Nem xD

4: Kedvenc híresség?Ian Somerhalder ♥
5: Szoktál olvasni? Természetesen :) 

6: Mi a kedvenc tantárgyad? magyar, rajz, ének
7: Kedvenc sorozatod? The vampire diaries
8:Kedvenc szín?Zöld *-*

9: Mi a kedvenc állatod? Ló, Zsiráf

10: Mit szeretsz csinálni szabadidődben? énekelni, rajzolni, írni
11: Bántottak már meg barátaid? Párszázszor

11 kérdés:

1. Melyik a kedvenc városod?

2. Kedvenc együttes ?

3. Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre ?

4.Ricsi vagy Cortez? 

5.Van kabalád? 

6.Van BFF-ed?

7.Sok blogot olvasol?

8.Ha igen, melyik a kedvenced?

9.Mi a kedvenc ételed? 

10.Szereted az állatokat? 

11.Van testvéred?

11 személy akiknek továbbküldöm:

Mindenkinek aki ezt elolvasta :))

73. rész: Együtt a banda

Haho: Bocsánat h ilyen későn hozom az új részt :( Nem volt nagyon időm. A következővel megpróbálok sietni. Kérnék sok kommentet és hosszabb véleményeket és észrevételeket vagy bármit :) xoxo

                                           ****

Reggel korán már mindenki fent volt, ugyanis Anett a hajnali vonattal érkezett. A fiúk kicsit nehezen viselték a korai kelés, de mindenkinek sikerült ébren várnia Anettet. Különösen Levi volt izgatott, hogy barátnőjével töltheti a nyár nagy részét. Levi és én kimentünk a vonatállomásra. Mikor befutott a vonat, Anett nagy boldogan szállt le és szaladt felénk. Levi kikapta a kezéből a bőröndöket, hogy meg tudjuk egymást ölelni.

-Íjj. Nagyon jó nyár lesz- visított a fülemben, miközben szorosan ölelt.

-Igen. Itt az egész nyár, hogy együtt legyünk és bulizzunk- helyeseltem, majd átadtam a terepet Levinek, hogy ő is köszönhessen a barátnőjének.

Visszaindultunk a többiekhez. Anett szája egész úton be nem állt. Nagyon aranyos volt, ahogy mondta, mondta. Mikor visszaértünk, mindenki megölelgette Anettet, majd elfoglalta a szobáját.

-Na, most, hogy mind megvagyunk, csaphatnánk egy bulit- mondja Tomi.

-Igen. Egy nyárköszöntőt – csatlakozott Marci is. Mindenki belement, hogy egy kisebb bulit szervezzünk estére. A fiúk elmentek piáért, mi lányok meg a kaját rendeztük. Fél ötre mindennel el is készültünk. Kaja, pia és még dekorációt is találtunk.

-Nézzétek mit találtam- futott be Ben a házba és egy csomag csillagszórót tartott a kezében.

-Ú, de tök jó. Ezt használhatnánk este- ugrált Kitti. A bulit úgy szerveztük, hogy az ételek és frissítők a konyhában legyenek, hogy ne egyék meg a bogarak. A buli meg az udvaron. A fiúk kicserélték a medence vizét, székeket raktak le körbe, és fát hordtak, hogy tűz is legyen. A grill felszerelés az udvar végébe került. Én hoztam még plédeket le, netán ha este valaki fázna. A zene is már üzemelt, mikor pakoltunk. Épp a takarókat hordtam le, mikor Marci egy csatakiáltással előkapott egy vízi pisztolyt és elkezdett lőni.

-Marci nee. Fejezd be- futottam menedéket keresve. Marcihoz, betársult Levi és Ben is egy egy vízi pisztollyal. Nem úsztuk meg szárazon. Ledobtam a takarókat egy székre, majd sikítva futottam körbe az udvart a többi lánnyal. Az összes fiú üldözőbe vett minket.

-Áá- hallottam Léna hangját majd egy nagy placcsanást. A hang irányába fordultam, majd a látványtól, ami fogadott, röhögő görcsöt kaptam. Léna és Tomi a medencében birkóztak. Ezt megérte látni.  Egy csatakiáltással mindenki a medencébe vetette magát. Szerencse, hogy nagy. Az mellékes, hogy mindenki ruhában volt. Ilyenkor persze, hogy nincs rajtunk fürdőruha. AS fiúk könnyedén lekapták a felsőjüket. Jó nekik. Figyelmem átvándorolt valakinek a kidolgozott hasizmára. Gergőnek valami brutál jó teste van. Bele is pirultam ahogy néztem. A vizes haja, meg a teste ááh.. Úristen miket beszélek? Lebuktam a víz alá, majd mikor feljöttem kivertem ezt a gondolatot a fejemből. Kimásztunk a medencéből, majd mindenki felment a szobájába átöltözni. Beléptünk Gergővel a szobánkba. Ránéztem.

-Öm én megyek a fürdőbe átöltözni- jelentettem ki. Gergő egy fél mosolyt küldött felém. Összeszedtem a ruhákat amiket fel akarok venni.  Fürdőruha, short és egy topp. Beviharoztam a fürdőbe és gyorsan átöltöztem a vizes ruhákat kiteregettem. Kifésültem a hajam, lemostam az elmosódott szemfestéket. Áldom magam amiért nem a vízállót használtam reggel. Mikor elkészültem kiléptem a fürdőből. Gergő az ágyon feküdt és a telefonját nyomkodta. Egy fürdő nadrág volt csak rajta. Kellemetlenül elfordultam, majd matattam a táskámban.

-Öö én kész vagyok. Lementem. Jössz?- kérdem a vállam felett. Biccent egyet és felpattan. Lesietünk a lépcsőn. Lex fut felfelé olyan sebességgel ugrik rám, hogy hátraesek. Lex összevissza nyalja a képem. Hallom Gergő kacaját, majd segít leemelni rólam a kutyát.

-Kösz- állok fel. Megpaskolom Lex fejét, majd kikerülöm.

-Indulhat a buliiii?- ordítja Marci, majd beindítja a zenét. Szegény szomszédok. Rengeteg kaját készítettünk. Saslik, grill húsok tömkeleg, héjában sült krumpli meg minden amit csak akartál. Vettem egy saslikot és egy grill húst meg pár szem krumplit és leültem a többiekhez. Kitti és Anett énekelgetett, a fiúk röhögtek én pedig mosolyogva figyeltem őket miközben ettem.

-Ez isteni kaja.- nyámnyogtam. Nevetés hallatszott. Végeztem az evéssel. Letettem a tálat a többi közé, majd visszahuppantam a kényelmes székbe. A zene hirtelen valami lassúra váltott. Nem is hallottam még ezt a számot. Csak ülök a székemben és egyszer csak egy kéz lendül felém. Felnézek.

-Szabad egy táncra?- mosolyog Gergő. .Megragadtam a kezét, majd felhúzott. Odavezetett a betonra, majd megfogta a derekam meg a kezem. És táncoltunk. Nem is tudom mire gondoltam abban a pillanatban. De jól esett. A többiek is csatlakoztak. Levi-Anett. Kitti-Marci és Tomi-Léna. A szám végével mint ha mi sem történt volna, átváltott egy Korn számra és már is más volt a hangulat. Ettünk röhögtünk. Majd mikor besötétedett elővettük a csillagszórókat

. Éljen a nyári szünet. 

72. rész: Medencés Party

haho! Meghoztam az új rész! Kicsit sokat ültem rajta de meg lett :) Jah és még egy. Már nagyon sok díjat kaptam, csak nem tudtam még ezzel nagyon foglalkozni. Szóval bocsi, akiktől már kaptam, de nem válaszoltam rá. A következő bejegyzés erről fog szólni. xoxo 

                                                                     ******

                                                

Reggel korán már kipattant a szemem. Próbáltam, de nem tudtam visszaaludni. A nap már felkelt. Körülbelül nyolc óra tájéka lehetett. Kimásztam az ágyból és felkaptam egy pulcsit. Leosontam az emeletről. Még mindenki aludt. Kinyitottam a kertajtót, majd leültem a hintára. A reggeli hűvös kellemes volt. Elvoltam a magam világában. Egy ajtócsapásra felkapom a fejem. Tomi lépett ki az ajtón. Odasétál mellém, majd helyet foglal a mellettem lévő hintában.

-Jó reggelt- mosolygok rá.

-Szia. Nem tudsz aludni? – kérdi. Megrázom a fejem, majd a homokba túrom a lábam.

-Veled sem akar beszélni? – nézek rá.

-Nem. De jobb is.- egyre több zaj szűrődik ki a házból. Felkelt a banda. Bemegyünk a házba.

-Cső. Reggeli? – kérdi Marci. Tomi a hűtőhöz megy és előkapja a reggelit. Vaj, szalámi, paprika, paradicsom. Én besegítek neki és kenyeret szelek. Megterítünk a nagy asztalhoz, és szépen sorban mindenki levánszorog.

-Mi lesz a mai program? – szólal meg Levi, mikor lenyeli a falatot. Pillanatok alatt rettentő nagy hangzavar keletkezik. Csak úgy röpködnek a jobbnál jobb ötletek.

-Strand meg, majd ami jön. Minek tervezzük előre?- szóltam közben. Mindenki egyetértően bólogatott. A reggeli után hatalmas felfordulás marad.

-Szerintem egy takarító személyzetet is kellet volna hoznunk- mondom Tominak.

-Az tuti.- Lénával eltakarítjuk a reggeli maradékokat, majd felsietünk átöltözni.

-Irány a part!!- futkos föl alá a házban Marci. Átveszem a fürdőruhám, majd csatlakozok a többiekhez. Elég nagy hangzavarban indulunk le. A fiúk gondoskodtak a jó hangulatról, ugyanis zenét is üzemeltettek a parton. Volt minden. Zene, szép idő és persze jó hangulat.

-Mindenki a vízbeeeee! – kiáltotta Ben majd egy hatalmas placcsanás hallatszott. Nevetve futottunk be a vízbe. Gergő hirtelen felkapott és eldobott. Rengeteget nevettünk.

-Ne ne ne- sikonyáltam amikor a három fiú egyszerre akart a víz alá kényszeríteni. Nem úsztam meg szárazon az tuti. Hazának beugrottunk a supermarketbe, hogy ebédet vegyünk, meg vacsorát. Mi lányok magunkra vállaltuk a főzés szerepét. Igaz én nem nagyon tudok egy egyszerű tojásrántottánál többet, de négyen csak összehozunk valamit. Ebédre sült krumplit rántott hússal terveztünk. Beosztottuk a fiúkat is. Levi a krumplit hámozta, Ben a húst panírozta. A többiek meg a tévé előtt feküdtek. A nagy segítségek. Délre valahogy elkészültünk. Megterítettem majd mindenki helyet foglalt az asztalnál.

-Hümm.Ez ehető – szólalt meg Marci. Kitti válaszul hozzávágta a konyharuhát. Vihogtunk ezen kicsit, majd jóízűen elfogyasztottuk az ebédet.

-Ez jól esett- dőltem hátra a székemen, mikor befejeztem az evést. – ki mosogat? Mondjuk legyen Gergő – mosolyogtam rá kedvesen. Gergő letette a villáját az asztalra majd, megütögette a mellkasát, mintha félrenyelt volna. A társaság felnevetett.

-Bocsi, nem hallottam tisztán. Mit mondtál? – hajolt közelebb.

-Semmit, csak annyit, hogy te mosogatsz – nevettem az arcába. Gergő felállt az asztaltól, majd összeszedte a tányérrakat. A többiek is felálltak az asztaltól, de nekik nem volt szándékukba semmi házimunkával kapcsolatos dolgot csinálni. Valami olyasmit mondtak, hogy „nyár van. Lazuláás”  Gergő maradt egyedül velem segíteni.

-Tomi. Ezt a garázsban találtuk. Használhatjuk? – dugta be a fejét az ablakon Marci és egy medencének a dobozát tartotta a kezében.

-Ja. Ott a slag is, amivel fel tudjátok, majd tölteni.- azzal a tekintete visszavándorolt a tévé képernyőjére. Mikor végeztem a mosogatással, meg úgy mindennel csatlakoztam a többiekhez. Az udvaron nézték, ahogy Marciék a medencével szórakoznak.

-Lesz is még ma ebből medence?- kérdeztem amikor már vagy fél órája e felfújásával szenvedtek.

-Héj. A jó munkához idő kell- vágott vissza Marci.

-JAh. Ha egy képet vagy bármi művészit csinálsz. Nem egy felfújható medencéhez- mondtam. A többiek mind röhögő görcsöt kaptak. Szegény Marci. Azért egy szűk egy és fél órában sikerült felállítani a medencét és még víz is került bele.

-Medencés party az udvaron. Belépés csak meztelenül- üvöltötte Ben. Kapott pár fejbecsapást ezért az ötletéért.

-Marci ugye nem ruhástól akarsz beleugrani a medencébe?- hőkölt hátra Kitti. Marci csak vigyorgott és egy hatalmasat csapódott a vízbe.

Akik a medencében tartózkodtunk lefröcsköltük ezért a mutatványáért. Jó kis nyarunk lesz az már biztos.

71. rész: Kezdődik a nyár

Itt az új rész. Kicsit hosszúra sikeredett.:) Remélem megelégszetek vele. Írjatok komikat. Nemsokára hozom a következő részt. xoxo

Reggel kipattant a szemem. Gyorsan összepakoltam a bőröndömet. Anyu bejött segíteni, hogy mindent eltegyek. Nem sokat leszek itthon a nyáron. Egyrészről örülök, de egy részem nagyon szomorú, hogy nem sokat lehetek a szüleimmel.

-Minden meg van?- nyit be az ajtón apu.

-Igen- majd a kezébe nyomok két bőröndöt, hogy viheti le a kocsihoz. Anyu és én is egy-egy táskával megyünk utána.

-Úgy érzem magam,mint amikor szeptemberben cuccoltam Pestre. Talán még több cucc van most nálam- nevetem. A kapuban már Gergő várakozik. Apa dob el minket Tomiékhoz.

-Csak úgy kérdezem. Hány évre készülsz?- vonja fel féloldalasan a szemöldökét Gergő.

-Minimum tíz- mosolygok. Bepakolunk a kocsiba, majd elköszönök anyutól,és már indulunk is. Tomék házának udvara tele van diákkal. Léna épp Napóleont kergeti, Tomi meg röhög.

-Te, hogy-hogy nem hozod Lexet?- kérdezem.

-Mert már itt van- mutat Marci irányába az ablakon keresztül. Marcit éppen Lex rángatja a pórázon. Nem Marci Lexet.. Áá dehogy, fordítva. Szóval kutyás nyarunk lesz.

Kiszállunk a kocsiból. Kipakoljuk a bőröndöket, gyors puszi apának, majd csatlakozunk a többiekhez. Lex ahogy észrevesz rohanni kezd felém. Marci meg utána. Ezt a képet megérte látni.

-Szia Lex- guggolok le hozzá, hogy megsimogassam.

-Megjött nagybátyám. Hogy lesz a menetel? Ki kivel jön? – lép hozzánk Léna. Gyorsan összedugjuk a fejünket és megszületik a kocsi elosztás.  Tomi anyuja kocsijával megy: Tomi, Léna, Marci és Kitti. Léna apujával: Levi, Ben, Máté és Regi. És az utolsó kocsiban Gergő én és a két kutyus. Mi jártunk a legjobban, mivel nem kell nyomorognunk. Ha. Az út hosszú volt.  Főleg két kutyával. Lexel annyira nem is volt gond. Sokkal inkább Napóleonnal.

-Napóleon ül! Maradj nyugton- kiabálom. Gergő csak nevet.- Ne nevess! Szétrágta a pólómat.

-Szerintem így jobban illik hozzád- mosolyog. Mire végre odaértünk, a pólóm már felismerhetetlen állapotban volt.

-Léna neveld meg a kutyádat mielőtt bárhova is elhozod- mondom neki. A ruhám láttán az egész társaság felnevet. A szülők adnak még pár tanácsot, meg blablát mire elhajtanak. Elfoglaljuk a házat.

-Az emeleten négy szoba van. Lent kettő, plusz egy kanapé.- mondja Tomi. Mindenki felfut és elfoglalja a szobáját. Egy üres szoba maradt. Egy nagy franciaágy volt a közepén.

-Azt hiszem muszáj lesz egy ágyban aludnunk- mosolyog Gergő majd ledobja a cuccokat a földre.

-Vagy- tartom fel az ujjam- leszel olyan lovagias és a földön alszol- mosolygok.

-Kizárt- nevet fel. Hát jó.

-Megyünk a partra gyertek- jön be az ajtón Kitti.

-oké. Csak felveszem a fürdőruhám-közlöm Kittivel. Ő hátat fordít és tovább megy. Matatok a táskámba, hogy elővegyem a fürdőruhám. Rádobom az ágyra, majd észreveszem,hogy Gergő engem néz mosolyogva.

-Estleg ha kimennél..-mondom.

-Az enyém is a szoba. Jogom van itt lenni- nevet.

-Oké. De legalább fordulj el- utasítom. Gergő megfordul az ágyon. – Ne less! – gyorsan átkapom a ruhámat.- oké kész vagyok.

-Gyors voltál- mosolyog. Felkapok egy törölközőt majd lemegyek a nappaliba, ahol a többiek márvártak.

-Na akkor induljunk- pattan fel Marci,majd egyszerre tömörülünk ki a házból. A part közel volt, és még egy jó pont, hogy magán rész, így nem volt rajtunk kívül senki. Leterítettem a törölközöm majd ráfeküdtem, azzal a céllal, hogy napozok.

-Eltakarod a napot- mondom Gergőnek aki felettem állt.

-Minek napozol?

-Mert miért ne?- vágok vissza. Hirtelen lehajol, majd felkap a hátára.

-Tegyél leeeee!!- kiabálom és ütögetem a hátát. A többiek füttyögnek és azt kiabálják, hogy dobjon be a vízbe. Na azt már nem.

-Három, kettő, egy- és bumm. Prüszkölve jövök fel a vízfelszínére.

-Kösz- mondom majd hátra csapom a hajam.

-Vízi bombaaaa- üvölti Marci majd egy hatalmas bombát ugor. A többiek is követik a példáját.

-Kakasozzunk- veti fel ötletként Levi.

-Gyere Elz a nyakamba - húz maga elé Gergő. Lebukik a víz alá, majd beleülök a nyakába. Mikor fent vagyok, felemelkedik.

 -Ellenfél? – kérdezi. A magasba  Léna lesz velem szemben. Összemosolygunk, majd elkezdjük egymást taszigálni.

-Rántsd már le – kiálltja Gergő.

-Próbálom de nem megy- erősködöm.Erősen megrántom Léna karját majd elveszti egyensúlyát és a vízben landol.

-Húhúú.- éljeneznek a többiek.

-Na majd mi elbánunk veletek- mondja Regi és  Máté nyakában terem. Nem egyszerű feladat lerángatni.

-Ááá- kiáltom, és a vízbe csapódom. Gergő felbukkan a víz alól majd lefröcsköl. A többiek is beszálltak. Egész jól elvoltunk.

-Ideje menni. Éhen halok- mondja Levi. Mindenki egyetért. Kifelé odamegyek Levihez és megkérdezem, hogy Anett mikor csatlakozik hozzánk.

-Holnap után. Előbb nem tud jönni, mivel a szüleivel van programja - válaszolja. Mikor megtörölközünk, visszamegyünk a házhoz, ahol a két kutya már türelmetlenül vár minket. Gyorsan felfutok,hogy Gergő érkezése előtt át tudjak öltözni. Mikor végzek lesietek.

-Hova megyünk kajálni?-kérdem Tomitól, mert ő ismeri a helyet.

-Itt van a sarkon egy jó étterem. Már foglaltam helyet is, hogy mindenképpen elférjünk-mondja . Mikor mindenki átöltözött el is indulunk. Mikor odaérünk, leülünk a helyünkre, majd rendelünk is.

 -Hat sör, és négy kóla- mondja Marci a pincér csajnak. Mikor kihozzák az üdítőket, a kaját is mondjuk. Pizza természetesen. Gergő szemben ül velem és kortyol egyet a sörébe. Fél oldalas mosolyra húzza a száját miközben a kólámba én is belekortyolok.

Nem rajongok a sörér, bár a citromos a kedvenceim közé tartozik. Megérkezik a pizza.

-Valaki csereszelet? – kérdi Kitti és egy magyaros pizza szeletet mutat körbe. A fiúk lecsapnak rá. Én a tejfölös pizzámat majszolom. Négy szelet után már mozogni is alig bírok.  

-Oké feladom. Nem bírom megenni. Kéri valaki?- ajánlom fel a két megmaradt szeletem.

-Dobd- emeli meg a kezét Ben. Furcsán nézek.

-Hogy bírsz ennyit enni?- kérdem, mert már a sajátját befalta és Marci pizzájából is evett. Odaadom neki a két megmaradt szeletet, majd nagyot kortyolok a kólámból. Mikor mindenki végzett, kifizettük a számlát, majd visszaindultunk. Felmegyek a szobába, majd elfoglalom a szobához tartozó fürdőt. Kimosom az iszapot a hajamból, majd ázok egy kicsit. Kimászok a kádból és magamra tekerem a törölközőt. Kifésülöm a hajam, majd gyorsan megszárítom. Felveszem a pizsim, majd fogat mosok. Kimegyek a fürdőből, hogy Gergő is elvégezhesse a dolgát.

-Már azt hittem ki sem jössz-gúnyolódik. Szó nélkül kikerülöm. Bezárja a fürdőajtót. Én lehuppanok az ágyra majd a telefonomat nyomkodom, nézve nem e jött hívás. De semmi. Tegnap este hívtam Rolit, de a mamája vette fel. Azt mondta átadja az üzenetem,d e nem hívott. Felnyitom a laptop fedelét majd gyorsan belépek az e-mailemre, de ott se semmi. Ledobom magam mellé, majd a plafont bámulom. Hirtelen felpattanok mert a nyakláncom, nincs rajtam. Megfeledkezem éppen, hogy hol vagyok és hirtelen berontok a fürdőbe. Gergő a mosdó előtt áll egy száll törölközőben. ó atyám. Gergő felnéz,majd hátrafordul. Én elkezdek hebegni.

-Cs-csak a a a nyakláncomat itt felejtettem. – gyorsan felveszem a nyákláncom, majd kiviharzom. Jézusom. Felteszem a nyakláncom, majd leülök az ágyra. Gergő pár percelkésőbb kijön.

-Ez szokásod, hogy rátörsz mindenkire a fürdőben- mosolyog. Tök zavart képet vágok. Hirtelen rezegni kezd a mobilom. Felkapom. Roli.

-Szia- mosolygok. Gergő hátra búrul az ágyon

-Hali- mondja a vonal másik végén Roli.

-Hívtalak, de mamád vette fel.

-Tudom.

-És mi van veled?

-Nem sok. Meg vagyok. Nem megyek nyáron haza- mondja

-De..de azt mondtad,hogy hazajössz és meglátogatsz és –nem bírom tovább elkezdek sírni.

-Ez így alakult. Bocs le kell tennem. Szia- és kinyomta. A könnyeim csak úgy potyognak. Gergő magához von és megölel.

-Csssss- csitit. Majd egy puszit nyom a homlokomra. Nem tudom mi történt Rolival, de nem önmaga. Gergő karjaiban kicsit megnyugszom, majd elalszok.

    

70. rész: Madrid

A mostani rész nagyon rövid. Egy betekintést írtam Roli szemszögéből. MA hozom a rendes részt is estefelé.:) xoxo

*Roli szemszöge*

Hasogat a fejem. Nem nagyon emlékszem mi történt tegnap este. Csak halvány emlékfoszlányok rémlenek. Kivánszorgok a konyhába. Nem otthon vagyok, az rögtön leesik. Jony háza ez. Rémlik valami, hogy velük buliztam az éjjel. Megkeresem a holmimat majd felöltözök. Rendesen eláztam az éjjel. Előkotrom a kocsi kulcsot, majd elhagyom a házat. Jól jönne egy fejfájás csillapító, mert olyan érzésem van mintha ütőkkel vernék a fejemet. Kihajtok az útra, majd egyenesen a házunk felé veszem az irányt. Leparkolok a feljárón, majd mielőtt kiszállok, veszek egy pillantást a tükörre. Borzalmasan festek.

Halkan felosonok szobámba, majd magamra zárom az ajtót. Levetem magam az ágyra és kidőlök.

Kopogásra ébredek.

-Hagyatok már aludni! – kiabálom, majd a fejemre húzom a párnát.

-Fiam, kellj fel. Eleget aludtál. Már dél is elmúlt.- szól a hang az ajtó mögül. Nagy nehezen feltápászkodom, majd kiviharzom a fürdőszobába.  Jó sokáig állok a zuhany alatt. Mikor végeztem a gyógyszeres szekrényben matatok,hogy találjak valami fájdalom csillapítót ebben az istenverte házban. Mikor megtalálom végre, felöltözök majd lecsörtetek a nappaliba.

-Cső- dobom le magam a díványra. Rohadtul nincs kedvem jó pofizni.

-Kerestek telefonon- szól nagyi.- unott képpel nézek rá, várva, hogy kinyögjön valamit. – Elza volt. Azt mondta, ha van időd hívd fel.

-Nincs- azzal a konyhába veszem az irányt. Bekapok pár falatot, majd dobok egy sms-t Susinak. Nem érdekel Elz nyávogása, hogy miért nem jelentkezem. Meg Blabala...Tovább léptem a régi kapcsolatokon. Jobban tenné ha ezt ő is felfogná,,,,,

69. rész: Hónapokkal később

Sziasztok! Köszönöm a türelmet. Nem lett hosszú rész, de ígérem a következő hosszabb lesz. Köszönöm a sok kommentet az eddigi részekhez. Nem hiszem, hogy sokan ezeket a fordulatokat vártátok, de kíváncsi vagyok. Hosszabb véleményeket kérnék. Jó olvasást. xoxo
                                                                  ******

Hát ez a nap is eljött. Vége tért a kilencedik osztály. Kezdődik a nyár. A lazulás, a pihenés, és rengeteg nyári kaland és élmény. Mivel a suli két hetes nyári tábort szervez, melyre mindenkinek kötelezően kell részt vennie, így nem kell nagyon hiányolnunk egymást a nyáron sem. Két hét a Balaton parton rengeteg kalanddal vár minket egy hét múlva. A bizonyítványom a szokásos négyes átlagot érte el, ami nekem tökéletesen megfelel. Gergő hamar beilleszkedett közénk. Mindenhova jön velünk, benne van a hülyülésekben is, és sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanunk. Hozzám áll a legközelebb.

Roli.. Hüm Roli. Hát az igazság az  hogy az utóbbi időben nem nagyon kommunikáltunk. Persze nem miattam. Teljesen megváltozott. Más ember lett. A közösségi oldalát meg- meg lesem néha, de olyankor elgondolkozom, hogy „Ő tényleg a barátom volt?”  Madrid nem vált az előnyére. Semmilyen szempontból sem. Rengeteg bulis képek kerültek fel, amiket inkább elrejteni kellenem nem pedig a világ elé tárni. Minden második képen alkoholos befolyásoltságban, mindig más lány társaságában pózolt. Az utolsó e-mailt körülbelül egy hónapja kaptam tőle. Megírta, hogy imádja az új életét. Új barátnője van. Vagyis akkor volt még. A legjobban Tomi viseli ezt nehezen. Legjobb barátja végleg elveszett.

-Elz gyere már! Nem várunk rád örökké. - ordított fel az emeletre Gergő.

-Jövök már- szaladtam le a lépcsőn.

-Acca’ ide – nyúlt a gitáromért. A kezébe adtam, majd együtt siettünk. Kilenckor a helyi bárban léptünk fel. Szerencsénkre nem volt messze. Egy villamos megállóra volt a hely. A többiek már ott türelmetlenkedtek. Megkaptam a lecseszést is.

-Ezért nem kellenek lányok a bandába- morog Levi. Megszólalását egy tarkón csapással díjaztam.

-Na te csak maradj csöndben. Minden szembe jövő csajt megbámulsz, majd megállsz és próbálod elkérni a számukat- cukkolja Marci. Ők ketten elkezdtek vitatkozni.

-Oké. Ideje lenne bemenni és felkészülni – szóltam közbe. Bementünk, majd előszedtük a hangszereket. Főpróba, majd kezdődött is a koncert. Rengeteg ember a suliból és sok más ember innen – onnan. Nagy sikerünk volt. Talán most kezdtünk igazi együttesé válni. Túlléptünk az iskolai fellépéseken. Már csak saját számokra van szükségünk.

-Köszönjük emberek. Mi voltunk a SPARKS. A közösségin megtaláltok minket. Sziasztok- köszönünk el. Nagy taps, majd leviharzunk a színpadról.

-Na akkor benne vagytok?- kérdi hirtelen Tomi. Felvetült egyik nap,hogy tábor előtt már le kéne menni a Balcsira. Tomiéknak van egy nyaralójuk Siófokon. A tábor is pont ott lesz, úgyhogy ez csak jó lehet.

-Engem elengedtek- mondom. A többiek szülei is mind belementek.

-Ú vihetem Napóleont?- forog körbe Léna. Napóleon a tacskója. Születésnapjára kapta.

-Jah, de te sétáltatod, meg eteted. Ha behugyozik te takarítasz- köti le a szabályokat Tomi. Léna egy puszit nyom Tomi szájára, majd boldogan fecseg tovább.

-Mikor indulunk?- rágcsál egy ropit Gergő. Marci kiszórja a maradékot a kezéből – Barom.- a mutatványt nagy röhögéssel díjazzuk.

-Három kocsival megyünk holnap egykor. Léna faterja, anyám és Léna nagybátyja visz minket. Nálunk van a gyülekező. Aki késik, itthon marad –röhög Tomi. Megbeszéljük a további infókat, majd tizenegy felé hazaindulok. Gergő kíséretében természetesen. Nem engedné, hogy egyedül mászkáljak ilyenkor.

-Tudsz valamit róla?- kérdezi hirtelen, én meg majdnem eltaknyoltam egy kőben, olyan hírtelen jött.

-Nem. Nem tudok róla semmit- mondom, mikor sikerült két lábon megállnom. Gergő furcsán nézeget. Valamit el akar titkolni előlem. De mit?. Kiszedem belőle.

-Tudsz valamit, amit én nem?- kérdezem mikor befordulunk az utcánkba. Gergő nem néz rám, nem mond semmit.- Beszéltél vele – ez olyan egyértelmű volt, mint, hogy ott sétál mellettem. Bólintott. Nagy levegőt vettem, majd próbáltam úgy tenni, mintha egy cseppet sem érdekelne.

-Annyit mondott, hogy elvan és nem biztos, hogy haza jön a nyárra- bumm a másik oldalamra is egy pofon. Megérkeztünk. Gyorsan elköszönök Gergőtől, majd besietek. Felfutok a lépcsőn, majd erősen becsapom magam mögött az ajtót. Megállok a tükröm előtt. Tele képpel. Rengetegen Rolival vagyok. Egy határozott mozdulattal letépem az mindet amin szerepel. Belehajítom a kukába. Még mindig nem sírok. Eltervezem, hogy nem is fogok. Lefekszem aludni. A zenelejátszót bekapcsolom, majd a fülest a fülemre helyezem. Zene be, világ ki.

68. rész. Az új osztálytárs érkezése (2)

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Tudom hogy nagyon rég írtam, de nem volt időm. Kicsit szüneteltettem. Mielőtt elmegyek táborba gondoltam hozok egy újat. Nem sok minden derül ki. Ha sok komment érkezik, lehet írok egy ráadást. Köszönöm az eddigi látogatásokat. xoxo

                                                                          ***

Az első óra végén, mindenki Gergőt körbevéve kérdezgette, meg ilyenek. Kérdések, hogy milyen volt annyi helyen élni, folyton utazni, milyen volt magántanulónak lenni stb..stb..stb..

-Utáltam a rengeteg utazást. Mondjuk jó, ha az ember tud pár nyelven.  Magántanulónak jó lenni, mivel akkor tanulsz, amikor akarsz. –válaszolta. Mindenki ámulattal hallgatta a sztorikat. Én a telefonomat néztem, hátha Roli posztolt-e vagy írt-e. De nem. Így félredobtam a telefonomat és beleolvadtam a beszélgetésbe. Gergő jó fej.

Átmentünk a nyelvibe. A folyosón mindenki Gergőt nézte és susogtak. De volt, akiket nem nagyon zavarta az, hogy éppen senki sem kíváncsi rá. Daniella. A csatlósaival lépett elénk.

-Szia Gergő- nyávogta. Komolyan csak én kapok agybajt ettől a csajtól? – tök szupi, hogy te is ide jársz. Ha akarod, körbevezetlek- csavargatta a haját. Gergő rám nézet, egy olyan „ez most komoly?”  pillantással. Én csak a szememet forgattam.

-Kösz Daniella, majd ha lesz szükség rád szólunk- mondtam végül, majd tovább mentünk. A fiúk a nyelviig röhögtek. Én csak unott fejjel ültem a szokásos helyemre le. Mr. Selfrid lépett be a terembe. Mindenkit kedvesen köszöntött, majd felszólította Gergőt, hogy pár szóban mutatkozzon be. Mivel angolul szólt hozzá a tanár, Gergő tökéletes kiejtéssel, mondott pár mondatot. A tanár csak ámult és mosolygott. Én persze semmit nem értettem belőle. A mai órán fordítás volt. Egy két oldalas szöveget kellett lefordítani óra végéig. Nekiálltam. Az első mondatokkal még nem is volt baj. Majd következtek, az összetettebb mondatok. Na itt már kicsit kétségbe estem. Rengeteg ismeretlen szó, így a mondat felel értelmetlen maradt, mert ki hagytam, amit nem tudtam. A tollam végét rágcsáltam majd valaki megrúgta a székem. Hátra fordultam Gergőhőz.  Kérdőn néztem rá.

-Add ide a füzeted- mondta. Én kicsit furcsán néztem majd megvontam a vállam és hátraadtam neki.  Idegesen kattogtattam a tollamat. Majd ismét megrúgták a székem. Hátrafordultam és kikaptam Gergő kezéből a füzetem majd visszafordultam. Rápillantottam a sorokra. Az egész szöveget lefordította. Hátranéztem majd tátogtam egy köszit. Megvonta csak a vállát, majd tovább firkálta a füzetét. Óra végén a tanár beszedte a füzeteket. Nagy kő esett le a szívemről, mivel nem egyes lesz. A többi óra elment azzal, hogy Gergő mutatkozott be a tanároknak, a tanárok pedig kérdezgették. Ennek a fiúk örültek a legjobban. Semmiből nem kaptunk házit, mivel nem is volt tanóra.  Felkaptam a vállamra a táskám, majd bevártam Gergőt.

-Kollégium?- kérdeztem. Gergő megrázta a fejét.

-Itt lakunk a suli mellett. Nincs szükség rá- mondta. A koleszig beszélgettünk, majd a kapuban elváltunk. Felmentem a szobámba. Léna már mosolyogva várt. Ledobtam a kabátom és a táskám majd lehuppantam az ágyra és az ölembe vettem a gépet. Míg töltött ránéztem Lénára.

-Történt valami?- vizslattam, mert olyan furcsán nézett. Nem tudtam hová tenni.

-Te és Gergő?- hogy mii?? Ha nem ültem volna tuti le kellett volna. Megráztam a fejem és belekezdtem.

-Csak haverok vagyunk. Semmi több. - állítottam le Lénát mielőtt nagyon belelendül ebbe a témába. Egy jah oké-val le is zárta. Megnyitottam az e-mail-eket. De semmi. Rengeteg spam, közösségi jelölés.  Idegesen magam mellé dobtam a laptopott. Miért nem ír? Hisz meg Ígérte?

*Roli szemszög*

A gép leszállt. Megkerestük a csomagokat, majd fogtunk egy taxit. Borzalmasan hosszú út volt. Beszálltunk a taxiba és az új ház felé vettük az irányt. Fantasztikus város. Bár a nyelv még furcsa, de majd belejövök. A házat még csak képekről láttam.  Hatalmas volt. Segítettem a nagyszüleimnek a csomagokkal, majd birtokba vettük az új helyet. Az emeleten meg is találtam a tökéletes szobát. Bár voltak benne bútorok, még is üres volt. Ledobtam a táskákat, majd lementem a lépcsőn.

-Elmegyek körülnézek kicsit- mondtam, majd kiléptem. Fogalmam nem volt merre mennyek, merre mi van, így a tömeg felé indultam. Pazar város. Már esteledett. Előkaptam a telefonomat, majd hívást kezdeményeztem.

-Halló- szóltam bele. A vonal túloldalán lévő hang izgatott volt. Persze Elz sosem tud normálisan beszélni. Elnevettem.

-Ott vagy már?- kérdezte.

-Igen. Nem rég érkeztünk meg. Most a belvárosban sétálok. Látnod kellene.

-Majd egyszer.

-Minden képen- mosolyogtam. Még beszéltünk pár sablon dologról. Elmondta, hogy Gergő az új osztálytárs, majd letettük.

Hazasétáltam. Hát most kezdődik a új életem. 

67. rész: Az új osztálytárs érkezése (1)

Roli elment.  Akaratlanul is könnyes szemmel ébredtem.  A tudat, hogy már nem látom iszonyatosan fájt. Léna tegnap megérkezett, így már ő is a kollégiumban volt. Komótosan, nulla élet kedvel kezdtünk neki a félév utolsó hetének. Felkaptam egy fekete csőnadrágot, egy hosszított pulcsival, kabát, bakancs, sál. Kevés smink, épp hogy eltakarja a szemem alatti karikákat. Készen is álltam. Lénával és Tomival ballagtunk át a hideg januári reggelen a suli épületébe. Olyan volt, mint eddig, de mégis más. Felmentünk az osztálytermünkbe. A szokásos reggeli emberek. Máté és Ben valamit nagyon néztek a telefonjukon, Levi skypeon (??) beszélt valakivel, (gondolom Anett), a többiek meg beszélgettek. Leültem a helyemre. Hátra fordultam. És igen. üres volt egy hely. Egyetlen egy hely maradt az osztályban üresen. Rolié. De ez sem sokáig, mivel belépett az ofő a termünkbe. Ezek szerint elkért minket az első óráról.

-          Jó reggelt- köszöntött minket.

-          Tanár bá’, ki jön Rol helyére?- kérdezte Tomi, a székén hintázva.

-          Fiam először is, megkérnélek, hogy ne hintáz a széken, mert hanyatt esel.  Az új osztálytársatok bármelyik pillanatban megérkezhet. - ült le a tanári asztalhoz. Mindenki tippelt, hogy lány vagy fiú jön-e. De amikor kinyílt az ajtó mindenki azon nyomban odakapta a fejét. Idegesen pillantottam az ajtó felé. Lehunytam a szemem és erősen koncentráltam, hogy ne valami ribanc lépjen be az ajtón. Kinyitottam és megláttam.  Fekete bakancs, sötét farmer, bundás bőrkabát lehúzott cipzárral, enyhén összevissza zselézett hajjal, ragyogó kék szemekkel Gergő lépett be. Mindenki egymásra nézett, teljes döbbenet szállt az osztályra. Elsőként Levi kapcsolt.

-          Hálaégnek’ egy normális ember. Szasz Geri- és lepacsiztak.  Gergő mindenkivel kezet fogott, majd elindult felém. Rám mosolygott, majd leült a mögöttem lévő padba. Én még mindig teljes döbbenet alatt álltam. Ez hogy lehet? Gergő, pont Gergő? Ilyen nem létezik. De, ezek szerint igen. Hátrafordultam.

-          Hát te?- nyögtem ki az első mondatot, ami az eszembe jutott. Azért azt még sem kérdezhettem, hogy mi a francot keres itt.

-          Tudod magántanuló voltam. Most költöztünk ide, és mondták, hogy megüresedett egy hely. Jelentkeztem és felvettek. - adta meg az ésszerű magyarázatot.   Mindenki örült, hogy nem egy idegen jött Roli helyére. Igen, ez így jobb. Az ofő kérte, hogy Gergő mutatkozzon be pár mondatban. Igaz ismerjük Gergőt, de nem sokat beszél magáról, sőt a zenén kívül semmiről.

-          Kontor Gergő vagyok. Ezt már tudjátok mind- kezdte a mondandóját.

-          Nem. Nekem fogalmam sincs ki vagy és hogy hívnak. – szólt bele Ádám.  Kapott pár szúrós pillantást.

-          Ezzel én is így vagyok veled kapcsolatban. Na, szóval akkor. - folytatta- magán tanuló voltam eddig. Apámmal élek, mivel anyám a születésemnél meghalt. – mindenki ledöbbent. Tényleg nem beszélt semmiről sem Gergő. Így mindenki döbbenten hallgatta a történetét- Apám régész-kutató. Ezért rengeteget költöztünk. Rengeteg országban éltem már. A zenéléssel foglalkoztam a legtöbbet. Három nyelven beszélek a magyaron kívül anyanyelvi szinten. Angol, német, spanyol.  Rengeteget költöztünk és utaztunk, ezért volt a legegyszerűbb, hogy magántanuló legyek. de most rendes iskolába kerültem, mivel hosszabb ideig maradunk itt. Hát ennyi - ült le. Marci megtapsolta, mi pedig felnevettünk. Az ofő megkérte, hogy diktálja be az adatait, addig mi elfoglaltuk magunkat. Odaültem Kittiékhez és óra végéig beszélgettünk. Hát így lett Gergő a 11. osztálytársunk.

FOLYT.KÖV….

66. rész: Még egyszer utoljára

Az idő nem áll meg. még ha nagyon rákoncentrálsz sem. Van ami eljön, s van ami el is múlik. Bárhogy akartam, a búcsút sehogy sem tudtam elkerülni. A napokban rengetegszer gondolkoztam azon, hogy hogyan lenne könnyebb. Szó nélkül elengedni? Vagy könnyes búcsúval elválni? Netán magamhoz kötve, nem engedni? Számtalan variáció és lehetőség. De egyik sem a tökéletes megoldás. Ha lehetne kívánságom, biztosan az lenne, hogy itt maradjon. De nincs. A legjobb barátok is egyszer elmennek mellőlünk és egyedül hagynak. Minden búcsú nehéz. Csak rajtunk múlik, milyenné tesszük. Megkönnyítjük vagy épp az ellenkezője.
Roli holnap hajnalban indul. Ma van az utolsó ehetőségünk, hogy együtt töltsük ezt a kevés, nagyon kevés időt. Anett tegnap este utazott haza, most már mint párkapcsolatban élő fiatal. Aminek én nagyon örülök. Tíz órára mentem koleszba, hogy bepakoljak. Mindjárt kezdődik a suli, vége a szünetnek.Apa  átdobott kocsival. Az úton be nem állt a szája. Minden hülyeséget összehordott.

Volt olyan pillanat amikor nem sok tartott vissza, hogy ki ne ugorjak a kocsiból. De szerencsére maradtam. A nem olyan hosszú úton, bár nekem egy életnek tűnt, sikerült épségben odaérnünk a koleszba. Elköszöntem aputól, majd a csomagokkal együtt, felmásztam az emeletre. Léna írt, hogy ő csak holnap este jön. Addig egyedül vagyok. Felértem a lépcsőn majd előbányásztam a kulcsom és bementem. Hosszú volt a szünet. A szoba úgy volt ahogy hagytam. Poszterekkel, képekkel. Bepakoltam a szekrénybe a ruháimat, majd megnéztem a telefonomat. SMS-em érkezett. Megnyitottam. Roli írta, hogy negyed egyre itt van, menjek le és öltözzek melegen. Visszaírtam majd, folytattam a pakolást. Letettem mindent a szokásos helyére. Aztán elkezdtem készülődni. Felvettem egy kapucnis pulcsit, csőfarmerrel, bakancs, bélelt kabát, sapka sál és kesztyű. Lementem a lépcsőn. Köszöntem vagy húsz embernek míg leértem. Roli a falnak dőlve támaszkodott. Hát ez sem lesz már holnaptól.
-Szia- öleltem meg mikor odaértem. Mélyen beszippantottam az illatát. 
-Szia- suttogta. Hatalmas csomó nőtt a torkomba. Nehéz volt a levegő vétel is. De nem kenődhetek el ennyire, majd csak ha elmegy. Addig míg itt van olyan leszek mint eddig. Hülyülünk meg a szokásos. Jól érezzük magunkat.
-Na és mi lesz a program?- érdeklődtem.
-Szánkózás-húzta óvatos mosolyra a száját. Én rögtön ugrálni kezdtem örömömben. Előhúzott egy szánkót a háta mögül majd elindultunk. Egy hatalmas dombhoz értünk. Felgyalogoltunk a tetejére.
-Na ülj előre- utasított. Ráültem a szánkóra, majd Roli mögém ült és egy határozott lökéssel elindultunk lefelé. Eszméletlen jó volt. Amikor leértünk gyorsan visszafutottunk, majd újra és újra.

Mentünk úgy , hogy én ültem hátra Roli meg előre, de abból hatalmas borulás lett. Rengeteget nevettünk. Hógolyóztunk meg megfürdettük egymást a hóba. Élveztem ezt a programot. Ezerszer jobb volt mintha egy étteremben könnyes szemekkel bámulnánk egymásra. Ehelyett rengeteget nevettünk és szórakoztunk. Az idő nagyon hamar elrepült. Bementünk egy gyors kajáldába és ettünk. Volt pillanat amikor el is felejtettem, hogy ez a búcsúnk. Olyan érzésem volt, mintha egy hétvégén csak úgy spontán lementünk volna egyet szórakozni. 
-Milyen lesz a suli?- érdeklődtem. Kicsit szomorúan, de próbáltam leplezni.
-Sikerült egy angol nyelvű suliba felvenniük- mondta. Elkezdtünk beszélni a suliról, házról meg Madridról. Néha poénkodtunk, másszor meg komolyan beszélgettünk. Roli már nem koleszos így nem tudunk tovább maradni. Elkísért a koleszig. Majd megállt a bejárat előtt. Tudtam most jön a búcsú. Nagy levegőt vettem, próbáltam visszatartani a könnyeimet. Roli a szemembe nézett. Én törtem meg a csendet elsőként.
-Írj minél többször. Beszámolót kérek mindenről. Ne feledkezz meg rólam. Örökre barátok maradunk, ezt ne feledd.- szipogtam. Roli nem szólt csak magához húzott és nagyon erősen magához szorított. Így voltunk hosszú percekig. Majd Roli megszólalt.

-Soha nem felejtelek el. Szeretlek. És barátok maradunk örökre.- suttogta a fülembe. Majd elengedett. Még néztük egymást, majd mennie kellett. Hirtelen olyan magány telepedett rám amit nem tudok sehogy sem leírni. Láttam a távolodó alakját.Majd mikor végleg eltűnt felmentem a szobámba. Még le sem ültem egy SMS-em érkezett. Megnyitottam és olvastam.
Hiányzol! Xxx" Bele kell törődnöm, hogy elment. Nehéz lesz. A továbbiakban nem volt kedvem semmihez. Levágtam magam az ágyra majd bekapcsoltam egy filmet. Valami béna vígjáték. Nem nagyon kötött le. Este lefürödtem majd korán le is feküdtem aludni.

*Roli szemszöge*

Ránéztem az órámra. Fél négy. Elindultam felfele a lépcsőn, majd Elz ajtaja előtt megtorpantam. Reménykedtem, hogy nyitva legyen. Megfogtam a kilincset majd lenyomtam. Nyitva volt. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd körbenéztem. Elz aludt.

Odamentem az ágyához, majd leültem az ágya szélére. Néztem ahogy alszik. Mint mindig gyönyörű volt. Ott ültem és csak néztem, hirtelen kipattant a szeme.Kicsit hátrébb mentem. 
-Jézusom. Roli te mit keresel itt?- döbbent le teljesen. Én csak mosolyogtam.
-Egy óra múlva indul a repülőm- mondtam. Elz arca meggyötört lett. Odaült mellém, majd beszélgettünk. Mondtam, hogy még látnom kellett. Ő csak bólogatott. Végig beszéltük az időt. Az órám csipogni kezdett. Idő volt. Elz is tudta. Megpusziltam a homlokát, majd Felálltam.
Ránéztem az arcára. Potyogtak a könnyei.
-Nemsokára találkozunk- majd kimentem. Lefutottam a lépcsőn, majd beszálltam a . kocsiba. Még hátranéztem utoljára az iskolára és a koleszre. Az emlékek csak úgy záporoztak. Magam mögött hagytam mindent. A barátaimat, a sulit és a szobában lévő Elzt.
FOLYT.KÖV