69. rész: Hónapokkal később

Sziasztok! Köszönöm a türelmet. Nem lett hosszú rész, de ígérem a következő hosszabb lesz. Köszönöm a sok kommentet az eddigi részekhez. Nem hiszem, hogy sokan ezeket a fordulatokat vártátok, de kíváncsi vagyok. Hosszabb véleményeket kérnék. Jó olvasást. xoxo
                                                                  ******

Hát ez a nap is eljött. Vége tért a kilencedik osztály. Kezdődik a nyár. A lazulás, a pihenés, és rengeteg nyári kaland és élmény. Mivel a suli két hetes nyári tábort szervez, melyre mindenkinek kötelezően kell részt vennie, így nem kell nagyon hiányolnunk egymást a nyáron sem. Két hét a Balaton parton rengeteg kalanddal vár minket egy hét múlva. A bizonyítványom a szokásos négyes átlagot érte el, ami nekem tökéletesen megfelel. Gergő hamar beilleszkedett közénk. Mindenhova jön velünk, benne van a hülyülésekben is, és sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanunk. Hozzám áll a legközelebb.

Roli.. Hüm Roli. Hát az igazság az  hogy az utóbbi időben nem nagyon kommunikáltunk. Persze nem miattam. Teljesen megváltozott. Más ember lett. A közösségi oldalát meg- meg lesem néha, de olyankor elgondolkozom, hogy „Ő tényleg a barátom volt?”  Madrid nem vált az előnyére. Semmilyen szempontból sem. Rengeteg bulis képek kerültek fel, amiket inkább elrejteni kellenem nem pedig a világ elé tárni. Minden második képen alkoholos befolyásoltságban, mindig más lány társaságában pózolt. Az utolsó e-mailt körülbelül egy hónapja kaptam tőle. Megírta, hogy imádja az új életét. Új barátnője van. Vagyis akkor volt még. A legjobban Tomi viseli ezt nehezen. Legjobb barátja végleg elveszett.

-Elz gyere már! Nem várunk rád örökké. - ordított fel az emeletre Gergő.

-Jövök már- szaladtam le a lépcsőn.

-Acca’ ide – nyúlt a gitáromért. A kezébe adtam, majd együtt siettünk. Kilenckor a helyi bárban léptünk fel. Szerencsénkre nem volt messze. Egy villamos megállóra volt a hely. A többiek már ott türelmetlenkedtek. Megkaptam a lecseszést is.

-Ezért nem kellenek lányok a bandába- morog Levi. Megszólalását egy tarkón csapással díjaztam.

-Na te csak maradj csöndben. Minden szembe jövő csajt megbámulsz, majd megállsz és próbálod elkérni a számukat- cukkolja Marci. Ők ketten elkezdtek vitatkozni.

-Oké. Ideje lenne bemenni és felkészülni – szóltam közbe. Bementünk, majd előszedtük a hangszereket. Főpróba, majd kezdődött is a koncert. Rengeteg ember a suliból és sok más ember innen – onnan. Nagy sikerünk volt. Talán most kezdtünk igazi együttesé válni. Túlléptünk az iskolai fellépéseken. Már csak saját számokra van szükségünk.

-Köszönjük emberek. Mi voltunk a SPARKS. A közösségin megtaláltok minket. Sziasztok- köszönünk el. Nagy taps, majd leviharzunk a színpadról.

-Na akkor benne vagytok?- kérdi hirtelen Tomi. Felvetült egyik nap,hogy tábor előtt már le kéne menni a Balcsira. Tomiéknak van egy nyaralójuk Siófokon. A tábor is pont ott lesz, úgyhogy ez csak jó lehet.

-Engem elengedtek- mondom. A többiek szülei is mind belementek.

-Ú vihetem Napóleont?- forog körbe Léna. Napóleon a tacskója. Születésnapjára kapta.

-Jah, de te sétáltatod, meg eteted. Ha behugyozik te takarítasz- köti le a szabályokat Tomi. Léna egy puszit nyom Tomi szájára, majd boldogan fecseg tovább.

-Mikor indulunk?- rágcsál egy ropit Gergő. Marci kiszórja a maradékot a kezéből – Barom.- a mutatványt nagy röhögéssel díjazzuk.

-Három kocsival megyünk holnap egykor. Léna faterja, anyám és Léna nagybátyja visz minket. Nálunk van a gyülekező. Aki késik, itthon marad –röhög Tomi. Megbeszéljük a további infókat, majd tizenegy felé hazaindulok. Gergő kíséretében természetesen. Nem engedné, hogy egyedül mászkáljak ilyenkor.

-Tudsz valamit róla?- kérdezi hirtelen, én meg majdnem eltaknyoltam egy kőben, olyan hírtelen jött.

-Nem. Nem tudok róla semmit- mondom, mikor sikerült két lábon megállnom. Gergő furcsán nézeget. Valamit el akar titkolni előlem. De mit?. Kiszedem belőle.

-Tudsz valamit, amit én nem?- kérdezem mikor befordulunk az utcánkba. Gergő nem néz rám, nem mond semmit.- Beszéltél vele – ez olyan egyértelmű volt, mint, hogy ott sétál mellettem. Bólintott. Nagy levegőt vettem, majd próbáltam úgy tenni, mintha egy cseppet sem érdekelne.

-Annyit mondott, hogy elvan és nem biztos, hogy haza jön a nyárra- bumm a másik oldalamra is egy pofon. Megérkeztünk. Gyorsan elköszönök Gergőtől, majd besietek. Felfutok a lépcsőn, majd erősen becsapom magam mögött az ajtót. Megállok a tükröm előtt. Tele képpel. Rengetegen Rolival vagyok. Egy határozott mozdulattal letépem az mindet amin szerepel. Belehajítom a kukába. Még mindig nem sírok. Eltervezem, hogy nem is fogok. Lefekszem aludni. A zenelejátszót bekapcsolom, majd a fülest a fülemre helyezem. Zene be, világ ki.