November 6, Csütörtök
Reggel egy nagyon idegesítő dologra ébredtem. Egy telefonból üvöltött valami borzalmas zene.
-Léna kapcsold már ki!- üvöltöttem túl a zenének nem nevezhető dolgot, közben meg ráhúztam a párnát a fejemre.
-Nem nálam szól- kiabálta. Na erre félredobtam a párnát és álmosan felültem. Az asztalon egy idegen telefon rezget és zenélt.
-Kié ez a telefon?- álltam fel és kinyomtam a borzalmat. Megnéztem a háttérképet. Amikor megláttam a háttérképet a szemöldököm a plafonig szaladt.-Mi a ..,?
-Mi az?- jött oda Léna kíváncsian.- Várj, ez te vagy.- tátotta el a száját ő is.
-Igen. De kié a telefon?- kezdtem hisztérikus lenni.
-Talán ha belenézel, megtudod.
-Tudom. De hogy került ide?-törtem a fejem, ami reggel elég nehezen megy. Gyorsan végig nyomkodtam a telefon menüjét és a galériára kattintottam. -Basszus ez Roli telefonja.-esett le az állam.
-Ja, tényleg. Ő volt itt tegnap Marcival. Biztos itt felejtette- értelmezte a dolgokat Léna.
-Aha jó. De miért én vagyok a háttere, amikor Daniellával jár?- még mindig ezen rágódtam. kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Roli ruhájában voltam. Kiment teljesen a fejemből. gyorsan átvettem a saját ruhám, de előttem lefürödtem, majd felkötöttem a hajam, és készen is voltam. Felkaptam a táskám meg Roli telefonját és átsiettem a suliba. Léna még nem készült el, úgyhogy ő még maradt. Mivel angol volt az első a nyelvibe siettem. Már sokan ott voltak.
-Sziasztok- léptem be a terembe. Megkerestem a tekintetemmel a keresett személyt, majd lassan és nyugodtam odamentem.
-Hali. Ezt a szobánkban felejtetted- tettem le a telefont elé.
-Kösz- és ennyi. Semmi más.
-Azért valami magyarázattal tartozol- kezdtem el.
-He? Miről beszélsz? Te belenéztél a telefonomba?- háborodott fel. Még ő van kiakadva. Hát ez jó.
-Inkább hagyjuk.-és ott hagytam. Különben sem érdekel a magyarázata. Leültem a helyemre és figyeltem a körülöttem lévő káoszt. A terembe Levi lépett be. Elég bús fejet vágott.
-Mi baj Levi?-kérdetem.
-Áá dobott a csaj- mondta és levágta magát a székére. Szóval szakítottak. Pedig jól elvoltak. Szegény. Óra kezdetéig mindenki Levit vigasztalta. Mr. Selfrid ma dolgozattal készült. Nem lett olyan rossz. Meglesz a négyes. Óra végén lementünk a termünkbe.
-Úúú Elz képzeld- ugrált Kitti. Neki vannak ilyen kitörései néha. Mindig.-Marcival ma elmegyünk az állatkertbe- vidult. Amikor Kitti kiugrálta magát becsengettek. Már mindenki felkészült hogy agyon szívat minket Szabó, de meglepetésünkre nem ő lépett be a terembe. Az ofőnk volt.
-Szervusztok gyerekek. Ma én leszek veletek a további órákban, mert...-és itt már nem hallottuk, hogy mit mond az ofő, mert mindenki kiabált és őrült.
-Csönd már!-kiáltottam, mert szegény ofőnek nem nagyon ment. Abban a percben mindenki elhallgatott. Tekintély? Hát valahogy úgy. Az ofőnek sikerült végig mondni a mondandóját. A tanárok ma mind a saját osztályuknak tartanak órát, mert valami fontos mondanivaló van. Vagy nem tudom, nem igazán figyeltem.
-pénteken tartjuk a gólyabált. A részvétel kötelező minden kilencedikesnek. A rendezvényre elegánsan kell érkezni. Mindenki szerezzen egy partnert magának. Ez egy táncos esemény. Ennyi lenne.
-Tanár bá' játszunk valamit. Már tök régen játszottunk- nyafogta Ben.
-Játszhatunk is, de én azt gondoltam, hogy lemehetnétek az udvarra- az ötlet mindenkinek jobban tetszett. A fiúk beálltak focizni, mi lányok meg leültünk a padra és beszéltünk a pénteki bálról.
-Nekem nincs semmi ruhám. el kéne menni a plázába vásárolni-csillant fel Léna szeme.
-Igen nekem sincs semmi ruhám, ilyen alkalomra.- egyeztem bele abba hogy menjünk vásárolni. Így meg is lett a délutáni programunk. A négy órát az udvaron töltöttük. Mi akik nem fociztunk, kicsit fáztunk, de felmentünk egy kabátért és folytattuk a beszélgetést. Kettő órakor négyen lányok, bevettük a várost, hogy ruhát keressünk. Rengeteg boltba voltunk, mire mind megtaláltuk a megfelelő ruhát. Én beleszerettem egy gyönyörű ruhába. Meg is vettem. A lányoknak is nagyon tetszett. Igazán hozzám illő ruhát találtam. Felszálltunk a villamosra és visszaindultunk. Zsombornak nem mutattam meg a ruhám, mert meglepetésként akartam. Természetesen én Zsomborral fogok holnap megjelenni. Kitti Marcival, Léna Tomiva, Regina pedig.. Nos nem tudom, de holnapig biztos megfenyeget valakit, hogy menjen vele. A kérdés már csak az, hogy ki lesz a szerencsés.
FOLYT.KÖV...
Az este további részében Lénáékkal túlpörögtünk. Már minden bajunk volt. Zsombor meg persze nem mondott semmit. Ajj. épp az ágyunkon ugráltunk (Léna,Kitti és én) amikor kinyílt a szobaajtó és a fiúk léptek be. Zsombor, Tomi és Marci.
-Ti mi az éget csináltok?- nézett furán Tomi. Most mi a furcsa abban ha három lány az ágy tetején ugrál és visítozik. Mindegy.
-Mi hát éppen,lányosan ugrálunk és örülünk- avattam be a fiúkat, hogy éppen mit csinálunk.
-Aha. És minek?- nézett furán még mindig Tomi.
-Hát, hogy avatás lesz és és meg minden- huppant le az ágy szélére Kitti. Ő nagyon élvezte az ugrálást.
-Biztos jó szobába jöttünk?-fordult a fiúk felé Marci- Nem lehet, hogy rossz szobába jöttünk. A barátnőink meg egy másik szobába várnak, normálisan?- hahaha. Jót röhögtem.
-Megnyugtatlak Marci. Jó helyen járunk- tette a kezét Zsombor olyan haveri stílusban Marci vállára. Abbahagytuk az ugrálást és normálisan próbáltunk viselkedni a fiúk előtt. tízig beszélgettünk, majd sietősen lementünk a hallba.
-Ez nagyon igi-ugrált Kitti. Aszt hiszem ő izgult a legjobban. A hall megtelt. zsombor eltűnt mellőlem. Sejtettem, hogy neki feladata van. A társalgóban ültünk, mi kilencedikesek. egyszer csak lekapcsolódott a villany. Korom sötét lett. Nem láttam az orromig sem.
-Baszki nem látok semmit- ijedtem meg. utálom a sötétet. Hirtelen egy kéz nyúlt hozzám.
-Ki vagy?- de válasz nem jött. Nem hiszem el. Megfordultam, hunyorogtam de nem nagyon láttam a körvonalakon kívül semmit. Valakivel szemben álltam. Ennyi. Mást nem tudtam. Már éppen megakartam szólalni amikor zseblámpa fények jelentek meg. A fény felé fordultam, majd vissza. És akkor láttam meg...Rolit. Ott állt előttem. Mosolygott. Nem tudtam mit mondani, előre mentem a többiekhez. Ott hagytam.
-A feladatotok a következő- ez zsombor hangja volt- kimentek az udvarra. Ott várni fog benneteket egy feladat. Aki nem teljesíti, az lesz az évfolyam lúzere. A feladathoz öt percetek van. ÉÉS ILDUUUUL!- mindenki egyszerre özönlött ki az ajtón. Keresgéltük, hogy mi a feladat. Egy medence volt ami televolt sárral és tollal. Benne labdák voltak elrejtve. A fiúk egyből belemásztak. Az a-s csitricsapat hezitált, így mi gyorsan beleugrottunk és kerestük. Danielláék fúj hangot kiadva léptek be. Én eszeveszetten kerestem, elég nehéz volt. Majd találtam egy szétnyitható gömböt. Kimásztam. Persze tiszta sár és toll voltam. Gyönyörűen néztem ki. Szétnyitottam a gömböt, amiben egy cetli volt. A szöveg ez volt "Menj a kolesz lépcsőhöz" ennyi semmi más. Futottam, mint állat. Elsőnek értem oda. Fogalmam sem volt mit kell csinálnom. Odaértem és az egyik tizedikes fiú várt.
-Grat te lettél az első.- ennyi? Hát jó. Első lettem. majd szépen sorban megérkeztek a többiek. zsombor fújt egyet a sípba és vége lett. Majdnem mindenki végzett, csak Danielláék nem értek oda. És mivel nem nyitották ki a kis gömböt amiben a további utasítás volt, nem tudták hova kell menniük. HAHAHA.
-A feladatnak még nincs vége. Mindannyian gyönyörűen néztek ki.- röhögte Milán- most menjetek zuhanyozni. De senki sem mehet a saját fürdőjébe. mindenki húzzon egy számot- nyújtott felénk egy dobozt amiben cetlik voltak. Húztam egyet. 47-es.
-Kié a 47-es szoba?-emeltem fel a kezem.
-A miénk- szólalt meg Roland. na baszus.
-Ja és még valami. Nem vihettek semmit a ti szobátokból. Azt kell felvennetek amit abban a szobában találtok.-és igen. Egy fiú szobát kaptam. Regina jött még velem. Mi ketten mentünk a 47-es szobába. regina kezdte. Majd jöttem én. Pasi tusfürdő, remek. Lemosakodtam, majd ruhát kerestem. Egy DC-is póló és egy farmer. Ami Rolié. Hurrá. Kimentünk a folyosóra. zsombor szúrós szemmel nézett, de nem szólt semmit. Szerintem bánta, hogy ilyen feladatot találtak ki. Nem én voltam a hibás. Megérkeztek a többiek. Marci az én (!!)Green day felsőmben volt.
-Jól áll- mosolyogtam.
-Aha. Szerintem is. Bár a tusfürdőd szépen szólva nem fiús illat- nevettük el magunkat. Amikor mindenki megérkezett. (voltak akik elég rosszul jártak) vége lett a beavatásnak. Visszamentünk a szobánkba. Nekem már ne volt semmihez energiám. Így ahogy voltam lefeküdtem és elaludtam.
FOLYT.KÖV......
November 5, Szerda
Igeeen. Ma elmaradt az összes óránk. Mind a hét. Juppi. Na most, hogy kiörültem magam kezdem az elején.
Ma a három kilencedikes osztály beavatásban vett részt. Gólyaavatás ezerrel. nagyon vicces volt. Reggel már izgatottak voltunk. A tornateremben volt a gyülekező. Mi kilencedikesekés egy kettő tizedikes akik segítőként vettek részt. Természetesen Zsombor ott volt (L). Az igazgató, az ig. helyettes és a három osztályfőnök volt jelen. nyolc órakor elkezdődött a beavatás. Az első feladathoz kaptunk egy ropit. Igen egy száll ropit. Párokba kellett rendeződnünk. Mondták, hogy lehetőleg egy magas párok legyenek. Na szuper. Léna, Kitti kilőve. Mindketten sokkal alacsonyabbak nálam. Így kaptam meg párként Marcit.
-Az első feladat az, hogy a párok eljuttatják a ropit a pálya másik végébe. A ropihoz kézzel nem lehet hozzáérni. Csakis szájjal. Ha eltörik a pár kiesik- ismertette a feladatot az igazgató.
-Öh kaphatnék egy ropit?- kérdezte Marci. Mindenki felé fordult.
-Nem kaptál? Pedig mindenkinek osztottam-szólt oda az ofő.
-De, de megettem- rántotta meg a vállát.
-Fiam, miért etted meg?- fogta a fejét az ofő. A tömeg meg felnevetett. persze, hogy egyedül Marci ette meg. senki más. Jézusom.
-Nem mondta senki.- ez kész. Egy kisebb veszekedés után elkezdtük a játékot. Igen, Marci kapott egy másik ropit, de most a szájába rágták, hogy ne egye meg.
Sípszóra indultunk. Mi voltunk a harmadik pár. Elég jól haladtunk. Bár nagyon vicces volt. A feladatot elsőként végeztük el.
-Ezzzzzzaaaaaaazzzz! Gyíkoook!-kiáltotta kicsit túl nagy átéléssel Levi a másik két osztálynak. Kicsit túlteng benne a versenyszellem.
-Levente kérlek viselkedj-nyugtatta az ofő. A második feladathoz minden osztályból 1-1 ember kellett. Mi Rolit választottuk. Azt persze nem tudtuk, hogy mi a feladat.
-A következő feladathoz a gyorsaságra lesz szükség. Egy ember a vizes vödör elé térdel. A vödörben egy-egy alma van. Az almát szájjal kell kivenni. Az nyer aki először kiszedi. jó játékot.-fejezte be az igazgató a feladat ismertetését.
-Mi? Ne már.Szét jön a hajam- jajgatott nevetve Roli. Jó poén. Beállt három ember a vödör elé és vártuk a sípot. Mi már buzdítottuk Rolit, pedig még el sem kezdődött a verseny.
-Mehet- fújt egyet a sípjával. Roli feje a vödörben és pillanatok alatt már az almával a felszínen. Hát ezt is megnyertük. Nagyon jók voltunk. Három feladatból kettőt mi nyertünk. Mivel nincs gólyaavatás szívatás nélkül, ez nem maradhatott ki. Bár ezt nem a tanárok találták ki. Ez estére maradt. Amikor minden tanár kiment, a három tizedikes megállított minket és figyelmet kért.
-Gólyák. A beavatás este lesz. Mindenki tíz kor a hallban legyen!-utasított minket az egyik srác akit Milánnak hívtak. Zsombor odajött hozzám.
-Te tudsz valamit?- mosolyogtam rá, közben megöleltem.
-Igen- mosolygott.-De nem mondok semmit- a francban.
Kicsit csalódottan néztem rá majd kimentünk a suli udvarára.Az idő már nem jó, így majd megfagytam a nirvanas pólómban. Anyám meglátna jól lecseszne, de nincs így nem. hah. Zsombor látta rajtam hogy fázok, így szó nélkül rám terítette a Londane-London-os pulcsiját. Egy puszit kapott cserébe.(♥) négy órakor felmentünk a szobámba. Még mindig Zsombor pulcsijában voltam. Wáá nagyon jó illata volt. Olvadok. na beléptűnk skype-ra és hívást indítottunk Anettnek. Az ablak betöltött és megláttuk Anettet aki mosolyogva integetett. örült nekünk.
-Sziasztok! elz jó a pulcsid? Mostanában fiú ruhákat hordasz?-hunyorgott a kamerába. zsombor fogta a fejét és hátra dőlve nekitámasztotta magát a falnak.
-Neeem. Hideg volt lent, és Zsombor odaadta a pulcsiját.
-Hogy Zsombor fagyjon meg- bólogatott. Mondjuk ja. Hupsz.
-Képzeld, ma volt az avató. És este lesz még egy nagyon izgi része.- kezdtem mesélni belelkesedve. Anett velem együtt örült, zsombor megunta a nyávogásunk és kiment. Nem hibáztatom. Csatlakozott Léna is hozzánk. Kíváncsi vagyok az estére. Juuj, mi lesz itt.
FOLYT.KÖV...
November 4, Kedd
Utálom a keddet. hét óra. Dupla magyar, dupla tesi. Kész horror az egész. Életkedv nulla. De várjunk? Nekem mi is a bajom? Miért nem vagyok boldog? vannak barátaim, van barátom. Boldognak kellene lennem. De nem vagyok teljesen. Talán az zavar, hogy Daniella és Roli járnak? Szeretem még Rolit?? nem, nem és határozottan NEM! Roli a múlt. Na megvolt a reggeli világmegváltó gondolat is. Úgyhogy indulhat a nap. Elhúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen az idő. Aha, zuhogott az eső. Persze, tényleg az időjárás rontsa el a hangulatom. Ezt nem hagyom. Erőltetett mosoly az arcomon. Akkor újból induljon a mai nap. Léna már az ajtóban toporgott.
-Mi lesz már? gyere, mert elfogunk késni- jó lehet kicsit sokáig időztem azon, hogy mit vegyek fel. De mentségemre legyen, hogy az időjárás hibája.
-Jövök.- siettem és becsaptam az ajtót. Átrohantunk a suli épületébe. esernyőt persze nem vittünk. Minek? Egy perc alatt átérünk. Hát kicsit megáztunk, de majd megszáradunk. Tegnap nem igen kommunikáltam senkivel, szóval ezt ma helyrerakjuk.
-Sziasztok-léptünk be ázottan a terembe.
-Héj Elz. Tudod, van az a szerkezet, ami megakadályozza hogy elázz. Ha jól tudom esernyőnek hívják- kezdte el a napot Marci. Mindenki nevetett. Már is jobb kedvem lett és nem kellett erőltetni. Jó az osztály. Szeretem.
-Mi lesz az első óránk?- borította ki a táskája tartalmát Ben, és valamit nagyon keresgélt.
-Asszem magyar. Dupla- hajolt oda Levi Ben padjához és nézte mit rejt a táska tartalma.
-Fhúú ez tök menő- vette fel, Ben pilóta szemüvegét Levi. Nem értem novemberben minek van nála napszemcsi. Fiúk és a táskájuk. Szinte rejtély. Az osztályba Roli lépett be. Szokásos menő stílus. A suli sztárjaként lépkedett a padja irányába. Köszönt mindenkinek majd leült. Épp a telefonomat nyomkodtam, amikor Ádám jött oda. Felnéztem és lehet kicsit furcsán néztem rá, de elég szokatlan volt a szitu, hogy Ádám bárkivel is önszántából kommunikálna.
-Szia-köszönt.
-Hali- néztem még mindig furcsán.
-A feladatról akarnák veled pár szót váltani- áá vagy úgy. Az írószakos feladat.-mivel te mindig rettentő elfoglalt vagy-kezdte pöppet cinikusan-mondj egy időpontot amikor megcsinálhatnánk.
-A péntek megfelelne?
-Az nem jó. Szombat?- ajj ne már. Elcseszem a szombatomat.
-Jó. Jó lesz a szombat- adtam meg magam. És a kommunikáció itt meg is szűnt. Visszament a helyére és olvasott. Harócs belépett a terembe. Rémalmaim főszereplője. Elkezdte az órát, de tíz perc múlva abbaszakadt. ugyanis Marci unatkozott az órán és amikor a tanár a táblára írt, hülye fejeket és egy két szép dolgot mutogatott a tanárnak. Persze az osztály nem tudott csendben maradni, így hamar feltűnt a tanárnak. Én nehezen bírtam. Én vihogtam a legjobban.
-Mi folyik itt? Mi ez a nevetés? Csöndet!- és visszafordult. Marci ugyanúgy nem hagyta abba. Marci épp egy kakas táncot adott elő (nagyon vicces volt) és nem bírtam tovább. Felröhögtem. Harócs abban a percben hátrafordult.
-Dajbán az igazgatóiba- mii? A francba.
-De nem csináltam semmit- próbáltam tiltakozni.
-Mondom most!!!-ordította. Kimentem a teremből és megkerestem az igazgatóit. Kopogtam majd bementem.
-Igen?- fordult felém az igazgató- Elz, mi a baj?- jah igen. Bajkó ig. Zsombor apukája. Én nagyon bírom.
-Hát igazgató úr, az történt, hogy felnevettem az órán és Harócs tanár úr kiküldött- meséltem a történetet.
-Csak ennyi? valami nagy durranásra számítottam- húzta óvatos mosolyra a száját.
-Harócs tanár úrral nem igazán kedveljük egymást-vázoltam fel a történteket. Az ig. nevetett. Nagyon jól elbeszélgettünk. el is felejtettem miért is mentem le. Hupsz. Óra végén visszamentem, természetesen nem kaptam semmit. Hihi. Protekció.
-Nocsak. Alapos fejmosást kaptál- gúnyolódat.
-Ó igen persze- nevettem. Harócsnak nem tűnt fel szerencsére. Kicsöngettek. Óra végén mindenki a padomhoz tobzódott és tudni akarták mi volt a dirinél.
-Na mit kaptál? Miért voltál olyan sokáig?- kezdte a faggatózást Tomi.
-Hát az az igazság, hogy elég jól el beszéltük az időt.- nevettem.
-Mi? Te azért nem jöttél vissza órára mert elcsacsogtál az igazgatóval? Ez hallatlan!- csapta le a mappáját Regina. A fiúk persze csókosnak neveztek, de belefér. A másik magyar már csendesen zajlott. Mindenki unatkozott és látványosan szenvedett. és végre vége lett. Majd egy szép kis ének óra következett. nagyon jó hangulatú volt. Egy kis össznépi éneklés után beszélgettünk.A többi óra elrepült. Szenvedtünk pár sort dupla tesin. De túléltük. Zsomborral találkoztam tesi után. Felmentünk a koleszba. Az ő szobája olyan rendezett, amilyen az enyém soha sem lesz. Csináltunk rengeteg képet. Komolya és vicceset is.A viccesből kicsit több lett, mert nem nagyon akartam komoly képet vágni.
-Na, most maradj kicsit nyugton. nem mozdulj- adta az instrukciókat.-A pislogást elfelejtettem mondani- fogta a fejét. Kicsit nehéz engem fényképezni, na.
-Add ide- kértem el.-várj, hogy kell automatára állítani?- jól kiröhögött majd beállította. felraktam a szekrény tetejére és beálltam Zsombor mellé.
-Zsíííz- vigyorogtam- és elsült a kép. Jól telt az idő. Kilenckor átmentem a szobámba. Léna és Kitti az ágyon ült. Valamit nagyon néztek a laptopon.
-Hali. Mit nézünk?-mentem oda hozzájuk kíváncsian. Kár volt. Ugyanis Daniella és Roli volt a képernyőn. Egy halom taggelt kép. BAh.
-Én inkább kimaradok- dőltem le az ágyamra. Kitti még fél tízig maradt, majd elment. A tévé uncsi volt így hamar bealudtam.
FOLYT.KÖV...
November 3, Hétfő
Vége a szünetnek. Már nem aludhatok tovább fél hétnél. Nem vagyok otthon már, újra a koleszban. Kételyek és zavaró tényezők. A tegnapi hír, az valami sokkoló volt. Nem kellene, hogy érdekeljen, de nem tudom. valahogy rosszul érzem magam ha erre gondolok. Na mindegy. Én most boldog vagyok. itt van Zsombor. Igen boldog vagyok. Aha, vagy nem?
Lénával elkészültünk és átmentünk a suliba. Olyan érzésem volt mint a legelső nap. Mindenki siet az iskola felé. A sulirádió üvölt, a diákok tombolnak. Felmentünk a termünkbe. Az osztály nagy része már ott volt. Ádám az asztalának tetején ülve olvasott és nem vett senkiről sem tudomást. Kitti és Marci egymással szemben ültek és egymást rajzolták. Tomi amikor észrevett minket felénk jött és megcsókolta Lénát. A helyemre mentem. Mögöttem Roli a telefonját nyomkodta. Ben és Levi valamin röhögött, Máté pedig akkor érkezett. Regina a mappájával csapkodta az asztal és valamit kiabált. Nem nagyon foglalkozott vele senki. Előkotortam a magyar felszerelésem és kinyitottam a füzetem. Átolvastam az előző órai anyagot és próbáltam memorizálni. Az ajtóban Daniella jelent meg. Amint meglátta a keresett személyt elindult. Az őszi divatkollekció rajta és mint egy modell szökkent át a termen és megállt mögöttem. Mivel nem voltam kíváncsi sem Daniellára sem arra amit beszélnek, előrántottam az mp3-am és bedugtam a fülembe. Harócs belépett a terembe.
-Daniella maga mit keres még itt? Azonnal menjen órára- ordította el magát. Hát ezt a hétfőt is elkezdtük.
Az Antigoné nem nagyon kötött le az órán. Mikor végre vége lett, szó nélkül felmentem a nyelvibe. Következő két óra angol.
-Elz várj- kiáltott utánam tomi. Megálltam és bevártam.- Történt valami? Olyan furcsa vagy.
-Nem semmi. Csak kicsit fáradt vagyok. Ez minden- hazudtam.
-Értem. Nincs kedved délután deszkázni a többiekkel?- váltott témát.
-Nem, köszi.Délutánra már van programom- és otthagytam. A folyosón szembe velem pont Zsombor jött. Még ma nm is találkoztunk. gyorsan egy csókváltás és mindketten siettünk órára. Az angol óra hamar elment. Én feleltem. ötöst kaptam. Dupla óra után Kittiékkel mentünk le a büfébe. Vettünk egy halom kaját. Matek órán Szabó Péter tanár úr Reginát felelte, aki hibátlanul megoldotta a feladatot. Majd egy jó kis rajz következett majd egy kevésbé jó töri óra. Mivel ma hétfő van ma vannak a szakok. Hetedik-nyolcadik óra. Éljen. Bementem a terembe ahol már mindenki ott volt. Leültem a helyemre és hallgattam a tanárt. kicsit nehezemre ment,d e túléltem.
-A következő hétre kaptok egy feladatot- na ez is pont jókor.-Párokban fogtok dolgozni. A párokat én jelölöm ki. A feladat pedig egy cikk írása lesz. A párok azért kellenek mivel egymásról fogtok írni. Bármit írhattok ami az alanyról szól. A párok itt vannak. Nincs kérdés? Remek- azzal kiment a teremből. mindenki az asztalon lévő laphoz sietett. Amikor odafértem megkerestem a nevem. Az én párom pedig...neeee..Ádám lett.
-Óriási- tettem a vállamra a táskám. Már csak ez hiányzott. Követhetek egy hétig egy utálatos embert. Tényleg semmi más dolgom nem lenne. Kimentem a teremből. Zsombor várt a suli előtt. Na valami jó a mai napból. Elmentünk sétálni. Megbeszéltük a mai napot. Inkább ő mesélt. Én nem nagyon vettem tudomást a mai napról. Nem maradtunk sokáig, mivel az idő rohamosan rosszabbodik. A szobámba elpakoltam holnapra, rácsörögtem Anettra majd lefeküdtem aludni. Életkedv? Áá hagyjuk.
FOLYT.KÖV...
November 2, Vasárnap
Az utolsó nap itthon. Ma este ötkor indul a vonatunk vissza a suliba. Olyan jó volt az elmúlt hét. Sok időt töltöttem anyuékkal, Anettel és persze Zsomborral.
Reggel korán keltünk mert össze kellett pakolni a cuccokat. Anyu segített, mert nem nagyon akart beférni a cuccom abba az egy bőröndbe amit hoztam. És tényleg nem. Még plusz két bőrönd. Nem is gáz, mivel legközelebb csak téli szünetre jövök haza. Ma átjött Anett is, hogy az utolsó nap velünk legyen. Nagyon megkedvelte Zsombort is. Tök jóba lettünk. Így hárman. A többiekről inkább nem mondanák sokat. Szabina csütörtökön átjött és megkérdezte "udvariasan", hogy meddig szándékozok még maradni. De kedves. Tegnap pedig Anett mondta, hogy nem nagyon tetszik nekik, hogy újra jóban vagyunk. Milyen kedves, aranyos barátaim voltak régen. El sem hiszem.
-Sütöttem kuglófot az útra. A konyhában van. ehettek belőle most is- jött fel anyu az emeletre.
-Úú milyen ízű?- csillant fel Anett szeme. Ja igen. Anett enyhén édesség és süti függő.
-Csokis.- mosolygott anyu
-Megyek megkóstolni- és már futott is le a lépcsőn.
-Egy keveset hagyj nekünk is- kiáltottam nevetve utána. Lementünk mi is Anett után, hogy együnk mi is egy kicsit.
-Ani úgy eszel mint aki életében nem evett- röhögött Zsombor.
-köhi-válaszolt Anett teli szájjal. Mi meg röhögtünk. Amikor végeztünk a kuglóf betermelésében, kimentünk a közeli parkba. Az idő már rohamosan romlik. Itt az ősz. Lehullott levelek az utakon. Nagy széllökések és a hideg. Szerencsére a héten eső még nem esett. A parkban hülyültünk amikor a csitricsapat és Viktor megérkezett.
-Nocsak, még itt vagytok?-kezdte el a kommunikálást Szabina.
-Képzeld igen. Amúgy értelmes vagy még mindig- szóltam oda neki. Az arc kicsit eltorzult.
-Remélem egy hamar nem jössz vissza. rontod a levegőt- válaszolt.
-Hallod, nem vagy menő azért mert van kettő pincsid. Szánalmas vagy- szálltam le a mászóról. Zsombor és Anett rám hagyták a beszélgetést, mivel nem akartak beleszólni és úgy látták el tudom intézni magam is.
-Nem nagyon érdekel a véleményed tud meg. Örülök, hogy elmentél és a továbbiakban nem rontod itt a levegőt.- dobta át a haját a vállára. Pláza barbie bekeményített.
-Szerintem menjünk. Túl sok itt a használt levegő- fordultam Anettékhoz. Egyetértően bólogattak és elindultunk. negyed ötkor kimentünk az állomásra. Anett is velünk jött. Apu nem jött velünk, mert sürgős munka jött neki. Így tőle otthon elköszöntünk. A vonatállomáson ücsörögtünk és vártuk a vonatot. Zsombor vett egy keresztrejtvényt és egy magazint az útra. Begurult a vonat és eljött a búcsú. zsombor megköszönte anyának a vendéglátást, Anettet meg megölelte és feltette a csomagokat. Addig én is elköszöntem.
-Mindennap írj majd és telefonáljatok.- ölelt meg Anett.
-Persze, de te is jelentkezz. Sok szerencsét a csitricsapathoz- röhögtem. Majd anyához fordultam.
-Anyuu- öleltem át.- majd gyertek fel néha Pestre meglátogatni. Szeretlek titeket-mondtam. Anyu nyomott egy puszit a fejemre majd felszálltam a vonatra. Zsomborral az ablakhoz mentünk és integettünk. Elindultunk. Olyan volt mikor legelőszőr indultam fel Pestre. Csak a körülmények változtak. Az úton kivégeztük a két újságot, majd laptopon néztünk egy filmet. Este kilencre értünk fel a városba. Zsombor apukája jött értünk az állomásra. A koleszban elváltak útjaink Zsomborra. Léna már a szobába volt.
-Wíííí. végreee- futott hozzám Léna és megölelt.-Na mesélj milyen volt?- ugrált. lepakoltam a bőröndöket és elkezdtem a beszámolót. Amikor végeztem Léna mesélt a szünetéről. Kitti is átjött hozzánk és hárman örültünk egymásnak. Kittiék elutaztak a szüleivel Kecskemétre, majd Marcival töltött időt. Lénától megkérdeztem mit tud Roliról, mert hát Tomi biztos mondott valamit.
-Hát az a helyzet, hogy barátnője van- mondta Léna, nekem pedig leesett az állam. Mi? Rolinak barátnője van? OMG:!
-És kivel jár?-kérdeztem a sokk után.
-Nem éppen a legjobb választással.- fintorgott Léna.
-Mondjad már- kezdtem hisztérikus lenni.
-Daniellával- nyögte ki. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Teljesen lefagytam. Hogy Roli és Daniella? Ez valami vicc? Jézusom.
FOLYT.KÖV...
Október 28, Kedd
Reggel nagy zajra keltünk fel. Lesiettünk Zsomborral a nappaliba ahonnan a zaj jött.
-Mi volt ez a zaj?- kérdeztem anyától.
-Apád ledobta a kristályvázát, amit fogni kellet volna amíg letörlöm az asztalt. Hát nem sikerült- mondta csalódottan. A váza még a nagyiéké volt. Amúgy elég ronda váza volt. Apával rendszeresen szidtuk, amiért egy csúfság virít az asztalan. Lehet hogy apa direkt dobta le? Ááá dehogy.
Segítettem anyának feltakarítani a romokat, majd leültünk reggelizni. Amúgy október végéhez képest elég jó idő volt. Sütött egy kicsit a nap is, bár azért maradt a tíz fok.
-Zsombor te tudsz gördeszkázni?- fordultam felé miközben egy pirítóst vajaztam meg.
-Nem igazán. Az igazság az, hogy még nem próbáltam.-akkor meg van a mai programunk. Éljen. Megtanítom deszkázni.
-Ma lesz rá alkalmad, hogy megtanulj- mosolyogtam rá. Ez az a mosoly amitől Zsombor gyakran fél, mert ilyenkor tuti, hogy valami őrült ötletem van. És milyen jól tudja. Meg reggeliztünk, majd visszamentünk a szobámba. Zsombor a fényképezőjével babrált én addig felöltöztem.
-Add ide egy kicsit- kértem el a gépét. Szó nélkül odaadta, én pedig odaálltam a tükör elé. Bekapcsoltam majd csináltam egy fényképet.
Majd visszaadtam, neki. Furcsán nézett majd megnézte a képet. Elmosolyodott amikor megnézte. Tipikus Elza kép volt. Az arcom persze nem látszik. Én már csak ilyet tudok csinálni.
-Mehet a gyűjteménybe- rakta félre mosolyogva. Ja igen. Van már neki egy egész mappányi ilyen képe rólam. És ő ezt gyűjti. LOL.
-Most te tényleg meg akarsz tanítani gördeszkázni?- nézet fel rám amikor megfogtam a deszkámat. Csak vigyorogtam.-Hát jó- adta meg magát. Kimentünk a ház elé, majd letettem elé a deszkát. Furcsán nézett egy kis ideig, majd megszólalt.
-Te tényleg azt akarod, hogy erre most ráálljak?-mondta komolyan, de a szemén látszott, hogy mosolyog.
-Igen, de várj. Megmutatom, hogyan- álltam rá és elkezdtem gurulni. Ez nem egy nagy dolog.
-Na ennyi az egész- mentem vissza hozzá.
-Hát jó- azzal ráállt és elgurult. Elég jól ment neki. Nincs elveszve semmi.
-Na látod. Ez nem is olyan nagy dolog- futottam utána. Elég jól elszórakoztunk. A végére sikerült a nagyon alapokat megtanulni. Elég jól elhülyültünk. Zsombor befutott a fényképezőjéért és rengeteg képet készített.
-Na látod, nem is volt olyan vészes-mosolyogtam rá, mikor mentünk be a házba.
-Nem, de remélem nem haragszol, ha én maradok a gyaloglásnál és nem váltok át deszkás stílusra- nevette és magához húzva megcsókolt. A nap másik felében, megbeszéltem Anettal, hogy találkozunk a közeli parkban. Anyu örült, hogy újra jóban vagyok Anettel mivel nagyon szerette. Zsombor is örült, mer látta rajta, hogy nekem fontos ez, így velem együtt örült. Mivel csak Anettel akartam találkozni (Szabina és bandájával nem) ezért nem szóltunk nekik. Négy órakor elindultam a parkba, ahol találkozunk. Zsombor apával a garázsban ügyködtek. Nagyon jól kijönnek egymással. Apu szerintem megkedvelte zsombort nagyon. Ennek amúgy kifejezetten örülök. Anett már a parkban volt és a hintában ült. Odamentem és elfoglaltam a másikat. Hintázva beszélgettünk és nevettünk. Olyan volt mint régen.
Este elváltunk, majd hazamentünk. A vacsora pizza volt. Anya nem ért rá főzni, mivel bekellet rohannia dolgozni. Apáék meg rendeltek. ezt a mai napot is egy jó napnak könyveltem el.
FOLYT.KÖV...
Október 27, Hétfő
A mai nap, anyás nap volt. Mivel amióta hazajöttem nem nagyon volt alkalmam egy jó beszélgetni anyuval, így tegnap este kitalálta, hogy menjünk el vásárolni. Zsombor és apu pedig a közeli tóhoz mentek horgászni. Azt nem tudom, hogy nekik milyen volt a programjuk, de az enyém nagyon jó volt.
Zsomborék hajnalban indultak. Én még aludtam volna, de Zsombor ezt nem igazán akarta engedni.
-Elz!-adott egy puszit a homlokomra- biztos nem akarsz velünk jönni?- kuncogott halkan.
-Ezt már tegnap este megbeszéltük. Tényleg nem akarsz hagyni aludni?- fordultam felé, és hunyorogva kinyitottam résnyire a szemem. Amúgy hajnali fél öt volt. Csak megjegyezném.
-Hümm. Nem- csikizte meg az oldalamat, mire felsikoltottam.
-Neee. Ez nem ér- visítottam. Hosszan megcsókolt majd, még egyszer és körülbelül tíz perc múlva el is indult. Én nem mentem le, mivel úgy terveztem sokáig fogok aludni, és ha felkelek nem fogok tudni visszaaludni. Így maradtam.
Legközelebb anyu jött be és ébresztett fel. Tíz óra volt. Nagy nehezen feltápászkodtam és lementem anyával. A reggeli omlett volt, amit nagyon jól elkészített anyu.
-Na akkor merre menjünk?- kérdezte anyu, majd belekortyolt a kávéjába.
-Hát jó lenne, ha először egy fodrászt keresnénk meg. Már nagyon ráférne a vágás és talán egy kis festés. Utána meg megtámadhatnánk a plázát.-ismertettem az ötletemet, ami anyunak tetszett is csak a hajfestős rész nem igazán. Tizenegy órakor elindultunk. Anyu kocsijával mentünk, mivel a másikkal apuék mentek, és gyalog meg nem akartunk. A fodrászhoz sikerült időpont nélkül bejutnunk. Leültem a fodrászszékbe és a tükörképemet néztem. Már a derekamig ért a hajam, de eléggé töredezett. Rövid hajat eleve nem akartam, így maradt az, hogy csak a végéből vág. Sikerült anyut meggyőznőm, hogy igen is jó lenne egy kis színvilágosítás a hajamnak. Az eredmény nagyon tetszett. Világos haj, frissen vágva. Mosolyogva léptünk ki a fodrászatból és indultunk el a plázába. Rég volt alakalmunk anyuval csak így ketten eltölteni egy kis időt. Sokat beszélgettünk. Mondta, hogy nagyon hiányzok otthonról, beszéltünk a munkáról, suliról, Zsomborról. Meg rengeteg csajos dologról. Egy nagyon szép fölsőt találtam magamnak, amikor a második üzletben voltunk. Vettem hozzá egy farmert és egy új converset is, plusz egy zöld sálat és egy karkötőt.
-Üljünk be a cukrászdába sütizni- ajánlottam fel anyának, amikor kiértünk az üzletből. Bementünk a kedvenc cukrászdánkba( kiskorom óta ide jártunk) és egy nagy szelet dobos tortával ültünk le egy asztalhoz.
-Mi a helyzet Zsomborral?- mosolygott anyu, az én fejem meg átvett egy kellemes színt. Anyával régen mindent megbeszéltünk és most sem akartam semmiből kihagyni így elkezdtem beszélni.Csak beszéltem s beszéltem, és beszéltem.
-Ő most fotográfiát tanul. Hú nagyon ügyes. rengeteg képet készített rólam- áradoztam anyunak aki nagyon örült annak, hogy beavatom a dolgokba. Fél négy felé indultunk haza, mivel Zsombor dobott egy sms-t miszerint apu otthon felejtette a kulcsát és nem tudnak bemenni. Hazafelé a kocsiba bekapcsoltuk a CD-t és anyával üvöltöttük a régebbinél, régebb dalokat. A látvány ami akkor fogadott minket amikor felhajtottunk a kocsifeljáróra, nagyon vicces volt. Zsombor és apu a lépcsőn ült. Horgász sapka a fejükön, elég fáradt tekintetek, és egy hálónyi hal előttük. Kiszálltunk és kivettük a csomagtartóból a szatyrokat (elég jól bevásároltunk) és odamentünk apuékhoz. Zsombornak adtam egy csókot, majd el fintorodtam.
-Fúj de büdös vagy. tiszta halszagod van- röhögtem.
-Aha. Elég nagy a valószínűsége annak, ha horgászol halszagú lesz az ember.- mosolygott. Bementünk a házba és letettük a csomagokat. Én felszaladtam a szobámba, hogy megnézzem miket vásároltunk, a többiek meg a konyhába vonultak a halakkal. Zsombor közbe elment lezuhanyozni, mivel megfenyegettem, hogy ha nem teszi meg, akkor kerülni fogom egész délután. Hát nem vagyok kedves? Így ő elment zuhanyozni. Felpróbáltam a ruhákat amiket vettünk és gyors divatbemutatót tartottam anyáéknak, akik a halakkal voltak elfoglalva. Épp egy zöld szettben voltam amikor mentem fel és a folyosón jött velem szembe Zsombor, egy szál törölközőben (!!) vizes hajjal. Woow. Akaratlanul is elvörösödtem, amikor megfogta a kezem és magához húzott.
-Így megfelelek?- kérdezte, nekem meg még jobban lángolt a fejem. Jellegzetes Zsombor-illat amitől rendszerint félájult vagyok.
-Azt hiszem igen- nevettem. zsombor megcsókolt.
-Csini vagy- nézett végig rajtam.
-Köszi- fúrtam a fejem a vállába. Majd bementünk a szobámba. Ő felöltözött én meg át. Átmentem a fürdőszobába. épp a kád felé fordultam mire megláttam a kádban lubickoló halakat.
-Wáááááá- sikoltottam. Pár másodperc múlva Zsombor tört rám. majd meglátta, hogy a halaktól ijedtem meg és elkezdett röhögni. Hát köszi. A pillanatnyi sokkból feleszmélve lementünk a nappaliba, hogy segítsünk, de mivel útban voltunk hamar a tévé előtt kötöttünk ki. Közben eltűntek a halak a kádból és egy szép kis edényben party-ztak tovább. A vacsora természetesen hal volt minden mennyiségben. Mivel imádom a halt örültem neki. A fiúk élménybeszámolót tartottak a horgászosról, amit ők nagyon élveztek, mi anyával meg hallgattuk a roppant "érdekes" (számunkra legalábbis) beszámolót. Zsombor hamar kidőlt, mivel már hajnalok óta fent volt, én pedig még gépeztem. beszéltem msn-en Lénával, majd fb üzit küldött Anett. Fél tizenegy felé már engem is elnyomott az álom így odabújtam Zsomborhoz és elaludtam.
FOLYT:KÖV....
-Ők a régi barátaim- fordultam vissza.
-Nem köszönsz nekik?- kérdezte.
-Nem.- vontam meg a vállam.
-Aha. amúgy ide tartanak- hirtelen megfordult a fejembe, hogy elmegyek, vagy úgy csinálok mintha nem ismerném őket. De az nem az én stílusom.
Így hát hátrafordultam és megvártam míg odaérnek a mi asztalunkhoz. Elsőként Anett jött közel és ölelt meg. Nem tudtam, hogy ez most mi, mivel haragban váltunk el és nem tartottuk a kapcsolatot tovább. De amikor ott ölelt, elfelejtettem, hogy mi már nem vagyunk barátok. Amikor elengedett mosolyogva nézett rám.
-Szia Elz. Rég találkoztunk. Hogy vagy?- kérdezte. Megdöbbentem Most még is mi van?
-Köszönöm, egész jól.-zártam rövidre.
-Na most bájcsevegni fogtok? Én ebbe nem vennék részt. Minek jöttél vissza? Tudtommal egy magán iskolába jársz, ahol te vagy a kis sztár- mondta enyhe gúnnyal Szabina. Na ő változott a legtöbbet. Mind kinézetre, mint stílusra.
-Khöm- köhintett Zsombor. A sokktól meg is is feledkeztem, hogy mellettem ül.- zsombor vagyok. Gondolom ti pedig Elz régi osztálytársai.
-Jah- lépett ki Viktor Blanka háta mögül.-Elz, hogy hogy itt vagy?- most akkora bűnt követtem el, hogy már haza sem jöhetek?
-Tudjátok, még egyenlőre itt lakok. Ebben a városban. Akkor jövök haza amikor akarok. Nektek semmi közötök hozzá. Amúgy Szabina látom te lettél a menő csaj, de majd rájössz, hogy nem sokra mész vele- azzal felálltam az asztaltól és velem együtt zsombor is így tett. Letett egy összeget az asztalra majd kimentünk. Kicsit felkavart, hogy itthon vagyok és a régi barátaimmal találkoztam.
-Jól vagy?- állt elém Zsombor, és a szemembe nézett.
-Aha, persze. semmi gond- aha tényleg semmi. csak a régi életem. Már hazafelé tartottunk amikor kiabálást hallottunk mögöttünk.
-Elzaaaa!!- hátrafordultam, és Anettet láttam, ahogy felénk fut. Egyedül volt. Megálltunk és bevártuk Anettet. Kíváncsi voltam, hogy mégis mit akarhat.
-Tudnánk beszélni?- kérdezte amikor beért minket.
-Aha. Nálunk megfelelne?- Anett bólogatott, majd hárman indultunk haza. Út közben Anett olyan volt mint régen. Kedvesen érdeklődött az új sulimról. Az osztályról, hogy milyen Pesten élni. Nagy vonalakban válaszoltam neki, majd én is érdeklődtem.
-Semmi sem olyan mint régen- komolyodott el. Megöleltem, mivel azt láttam jónak. majd tovább mentünk és már zsombor is bekapcsolódott a beszélgetésbe. hazaértünk. Megkértem Zsombort, hogy maradjon egy kicsit lent apuékkal, míg Anettel beszélgetek. felmentünk az emeletre és bementünk a szobámba. Anett leült a babzsák fotelemre (régen is mindig ott ült) én pedig vele szembe a szőnyegre. Pár perc kínos csönd után megszólalt.
-Elz, tudom, hogy nem jól reagáltunk anno, amikor elmondtad, hogy Pesten fogsz tovább tanulni. Megbántam mindent amiket akkor mondtam. Nagyon sajnálom- mondta már könnyes szemmel. Ahogy láttam az elérzékenyült Anettet, görcsbe rándult a gyomrom. Igaz hogy nem a legjobb módon váltunk szét, de attól még mindig a barátomnak tartom. Egy gyerekkori barátságot nem olyan könnyű elfelejteni.-Szeretném ha tényleg megbocsátanál és tartanánk a kapcsolatot. Nagyon hiányzol- mondta ki de ekkor már sírt- szorosan magamhoz öleltem és együtt sírtunk. Majd hirtelen nevettünk fel és töröltük le a könnyinket.
-Mi történt Szabinával? Teljesen kifordult magából- kezdtem el a beszélgetést, hogy egy kicsit terelődjön a téma.
-Hát amikor elmentél, ő vette át a helyedet. Menő lett, most Viktorral jár, de nem szeretik egymást. Ez inkább érdek kapcsolat. Olyan mindketten menők vagyunk és együtt jobb. Szabina rettentő gonosz lett. Nagyképű. Teljesen ellentéte a régi önmagának- na így már értettem a viselkedését.
-És veled mi van?
-Nem sok. Szabináék társaságában vagyok, bár elítélem a viselkedésüket- még egy órát beszélgettünk, majd Anett szólt, hogy menni kell, mert az anyukájával és a bátyjával mennek vendégségbe.
-A héten még itthon leszel?- állt meg a bejárati ajtóban és visszafordult hozzám.
-Aha. Vasárnap utazunk vissza.- mosolyogtam- még találkozunk a héten biztosan- majd megöleltem és elment. Jó érzés volt visszakapni a legjobb barátnőmet. Zsombor a tévét bámulta apával. Mivel a Dr. Csont legújabb része volt, amit egyébként nagyon szeretek
, csatlakoztam hozzájuk. Este meg vacsoráztunk majd, elmentünk aludni. Hát ilyen volt ez a nap itthon. Régi barátok, a családi ház, Zsombor.
FOLYT.KÖV...
