November 4, Kedd
Utálom a keddet. hét óra. Dupla magyar, dupla tesi. Kész horror az egész. Életkedv nulla. De várjunk? Nekem mi is a bajom? Miért nem vagyok boldog? vannak barátaim, van barátom. Boldognak kellene lennem. De nem vagyok teljesen. Talán az zavar, hogy Daniella és Roli járnak? Szeretem még Rolit?? nem, nem és határozottan NEM! Roli a múlt. Na megvolt a reggeli világmegváltó gondolat is. Úgyhogy indulhat a nap. Elhúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen az idő. Aha, zuhogott az eső. Persze, tényleg az időjárás rontsa el a hangulatom. Ezt nem hagyom. Erőltetett mosoly az arcomon. Akkor újból induljon a mai nap. Léna már az ajtóban toporgott.
-Mi lesz már? gyere, mert elfogunk késni- jó lehet kicsit sokáig időztem azon, hogy mit vegyek fel. De mentségemre legyen, hogy az időjárás hibája.
-Jövök.- siettem és becsaptam az ajtót. Átrohantunk a suli épületébe. esernyőt persze nem vittünk. Minek? Egy perc alatt átérünk. Hát kicsit megáztunk, de majd megszáradunk. Tegnap nem igen kommunikáltam senkivel, szóval ezt ma helyrerakjuk.
-Sziasztok-léptünk be ázottan a terembe.
-Héj Elz. Tudod, van az a szerkezet, ami megakadályozza hogy elázz. Ha jól tudom esernyőnek hívják- kezdte el a napot Marci. Mindenki nevetett. Már is jobb kedvem lett és nem kellett erőltetni. Jó az osztály. Szeretem.
-Mi lesz az első óránk?- borította ki a táskája tartalmát Ben, és valamit nagyon keresgélt.
-Asszem magyar. Dupla- hajolt oda Levi Ben padjához és nézte mit rejt a táska tartalma.
-Fhúú ez tök menő- vette fel, Ben pilóta szemüvegét Levi. Nem értem novemberben minek van nála napszemcsi. Fiúk és a táskájuk. Szinte rejtély. Az osztályba Roli lépett be. Szokásos menő stílus. A suli sztárjaként lépkedett a padja irányába. Köszönt mindenkinek majd leült. Épp a telefonomat nyomkodtam, amikor Ádám jött oda. Felnéztem és lehet kicsit furcsán néztem rá, de elég szokatlan volt a szitu, hogy Ádám bárkivel is önszántából kommunikálna.
-Szia-köszönt.
-Hali- néztem még mindig furcsán.
-A feladatról akarnák veled pár szót váltani- áá vagy úgy. Az írószakos feladat.-mivel te mindig rettentő elfoglalt vagy-kezdte pöppet cinikusan-mondj egy időpontot amikor megcsinálhatnánk.
-A péntek megfelelne?
-Az nem jó. Szombat?- ajj ne már. Elcseszem a szombatomat.
-Jó. Jó lesz a szombat- adtam meg magam. És a kommunikáció itt meg is szűnt. Visszament a helyére és olvasott. Harócs belépett a terembe. Rémalmaim főszereplője. Elkezdte az órát, de tíz perc múlva abbaszakadt. ugyanis Marci unatkozott az órán és amikor a tanár a táblára írt, hülye fejeket és egy két szép dolgot mutogatott a tanárnak. Persze az osztály nem tudott csendben maradni, így hamar feltűnt a tanárnak. Én nehezen bírtam. Én vihogtam a legjobban.
-Mi folyik itt? Mi ez a nevetés? Csöndet!- és visszafordult. Marci ugyanúgy nem hagyta abba. Marci épp egy kakas táncot adott elő (nagyon vicces volt) és nem bírtam tovább. Felröhögtem. Harócs abban a percben hátrafordult.
-Dajbán az igazgatóiba- mii? A francba.
-De nem csináltam semmit- próbáltam tiltakozni.
-Mondom most!!!-ordította. Kimentem a teremből és megkerestem az igazgatóit. Kopogtam majd bementem.
-Igen?- fordult felém az igazgató- Elz, mi a baj?- jah igen. Bajkó ig. Zsombor apukája. Én nagyon bírom.
-Hát igazgató úr, az történt, hogy felnevettem az órán és Harócs tanár úr kiküldött- meséltem a történetet.
-Csak ennyi? valami nagy durranásra számítottam- húzta óvatos mosolyra a száját.
-Harócs tanár úrral nem igazán kedveljük egymást-vázoltam fel a történteket. Az ig. nevetett. Nagyon jól elbeszélgettünk. el is felejtettem miért is mentem le. Hupsz. Óra végén visszamentem, természetesen nem kaptam semmit. Hihi. Protekció.
-Nocsak. Alapos fejmosást kaptál- gúnyolódat.
-Ó igen persze- nevettem. Harócsnak nem tűnt fel szerencsére. Kicsöngettek. Óra végén mindenki a padomhoz tobzódott és tudni akarták mi volt a dirinél.
-Na mit kaptál? Miért voltál olyan sokáig?- kezdte a faggatózást Tomi.
-Hát az az igazság, hogy elég jól el beszéltük az időt.- nevettem.
-Mi? Te azért nem jöttél vissza órára mert elcsacsogtál az igazgatóval? Ez hallatlan!- csapta le a mappáját Regina. A fiúk persze csókosnak neveztek, de belefér. A másik magyar már csendesen zajlott. Mindenki unatkozott és látványosan szenvedett. és végre vége lett. Majd egy szép kis ének óra következett. nagyon jó hangulatú volt. Egy kis össznépi éneklés után beszélgettünk.A többi óra elrepült. Szenvedtünk pár sort dupla tesin. De túléltük. Zsomborral találkoztam tesi után. Felmentünk a koleszba. Az ő szobája olyan rendezett, amilyen az enyém soha sem lesz. Csináltunk rengeteg képet. Komolya és vicceset is.A viccesből kicsit több lett, mert nem nagyon akartam komoly képet vágni.
-Na, most maradj kicsit nyugton. nem mozdulj- adta az instrukciókat.-A pislogást elfelejtettem mondani- fogta a fejét. Kicsit nehéz engem fényképezni, na.
-Add ide- kértem el.-várj, hogy kell automatára állítani?- jól kiröhögött majd beállította. felraktam a szekrény tetejére és beálltam Zsombor mellé.
-Zsíííz- vigyorogtam- és elsült a kép. Jól telt az idő. Kilenckor átmentem a szobámba. Léna és Kitti az ágyon ült. Valamit nagyon néztek a laptopon.
-Hali. Mit nézünk?-mentem oda hozzájuk kíváncsian. Kár volt. Ugyanis Daniella és Roli volt a képernyőn. Egy halom taggelt kép. BAh.
-Én inkább kimaradok- dőltem le az ágyamra. Kitti még fél tízig maradt, majd elment. A tévé uncsi volt így hamar bealudtam.
FOLYT.KÖV...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése