Nézettség

2013. június 20., csütörtök

45.rész

Az este további részében Lénáékkal túlpörögtünk. Már minden bajunk volt. Zsombor meg persze nem mondott semmit. Ajj. épp az ágyunkon ugráltunk (Léna,Kitti és én) amikor kinyílt a szobaajtó és a fiúk léptek be. Zsombor, Tomi és Marci.
-Ti mi az éget csináltok?- nézett furán Tomi. Most mi a furcsa abban ha három lány az ágy tetején ugrál és visítozik. Mindegy.
-Mi hát éppen,lányosan ugrálunk és örülünk- avattam be a fiúkat, hogy éppen mit csinálunk.
-Aha. És minek?- nézett furán még mindig Tomi.
-Hát, hogy avatás lesz és és meg minden- huppant le az ágy szélére Kitti. Ő nagyon élvezte az ugrálást.
-Biztos jó szobába jöttünk?-fordult a fiúk felé Marci- Nem lehet, hogy rossz szobába jöttünk. A barátnőink meg egy másik szobába várnak, normálisan?- hahaha. Jót röhögtem.
-Megnyugtatlak Marci. Jó helyen járunk- tette a kezét Zsombor olyan haveri stílusban Marci vállára. Abbahagytuk az ugrálást és normálisan próbáltunk viselkedni a fiúk előtt. tízig beszélgettünk, majd sietősen lementünk a hallba.
-Ez nagyon igi-ugrált Kitti. Aszt hiszem ő izgult a legjobban. A hall megtelt. zsombor eltűnt mellőlem. Sejtettem, hogy neki feladata van. A társalgóban ültünk, mi kilencedikesek. egyszer csak lekapcsolódott a villany. Korom sötét lett. Nem láttam az orromig sem.
-Baszki nem látok semmit- ijedtem meg. utálom a sötétet. Hirtelen egy kéz nyúlt hozzám. 
-Ki vagy?- de válasz nem jött. Nem hiszem el. Megfordultam, hunyorogtam de nem nagyon láttam a körvonalakon kívül semmit. Valakivel szemben álltam. Ennyi. Mást nem tudtam. Már éppen megakartam szólalni amikor zseblámpa fények jelentek meg. A fény felé fordultam, majd vissza. És akkor láttam meg...Rolit. Ott állt előttem. Mosolygott. Nem tudtam mit mondani, előre mentem a többiekhez. Ott hagytam.
-A feladatotok a következő- ez zsombor hangja volt- kimentek az udvarra. Ott várni fog benneteket egy feladat. Aki nem teljesíti, az lesz az évfolyam lúzere. A feladathoz öt percetek van. ÉÉS ILDUUUUL!- mindenki egyszerre özönlött ki az ajtón. Keresgéltük, hogy mi a feladat. Egy medence volt ami televolt sárral és tollal. Benne labdák voltak elrejtve. A fiúk egyből belemásztak. Az a-s csitricsapat hezitált, így mi gyorsan beleugrottunk és kerestük. Danielláék fúj hangot kiadva léptek be. Én eszeveszetten kerestem, elég nehéz volt. Majd találtam egy szétnyitható gömböt. Kimásztam. Persze tiszta sár és toll voltam. Gyönyörűen néztem     ki. Szétnyitottam a gömböt, amiben egy cetli volt. A szöveg ez volt "Menj a kolesz lépcsőhöz" ennyi semmi más. Futottam, mint állat. Elsőnek értem oda. Fogalmam sem volt mit kell csinálnom. Odaértem és az egyik tizedikes fiú várt. 
-Grat te lettél az első.- ennyi? Hát jó. Első lettem. majd szépen sorban megérkeztek a többiek. zsombor fújt egyet a sípba és vége lett. Majdnem mindenki végzett, csak Danielláék nem értek oda. És mivel nem nyitották ki a kis gömböt amiben a további utasítás volt, nem tudták hova kell menniük. HAHAHA.
-A feladatnak még nincs vége. Mindannyian gyönyörűen néztek ki.- röhögte Milán- most menjetek zuhanyozni. De senki sem mehet a saját fürdőjébe. mindenki húzzon egy számot- nyújtott felénk egy dobozt amiben cetlik voltak. Húztam egyet. 47-es. 
-Kié a 47-es szoba?-emeltem fel a kezem.
-A miénk- szólalt meg Roland. na baszus.
-Ja és még valami. Nem vihettek semmit a ti szobátokból. Azt kell felvennetek amit abban a szobában találtok.-és igen. Egy fiú szobát kaptam. Regina jött még velem. Mi ketten mentünk a 47-es szobába. regina kezdte. Majd jöttem én. Pasi tusfürdő, remek. Lemosakodtam, majd ruhát kerestem. Egy DC-is póló és egy farmer. Ami Rolié. Hurrá. Kimentünk a folyosóra. zsombor szúrós szemmel nézett, de nem szólt semmit. Szerintem bánta, hogy ilyen feladatot találtak ki. Nem én voltam a hibás. Megérkeztek a többiek. Marci az én (!!)Green day felsőmben volt. 
-Jól áll- mosolyogtam.
-Aha. Szerintem is. Bár a tusfürdőd szépen szólva nem fiús illat- nevettük el magunkat. Amikor mindenki megérkezett. (voltak akik elég rosszul jártak)  vége lett a beavatásnak. Visszamentünk a szobánkba. Nekem már ne volt semmihez energiám. Így ahogy voltam lefeküdtem és elaludtam.
FOLYT.KÖV......

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése