40. rész

Október 28, Kedd

Reggel nagy zajra keltünk fel. Lesiettünk Zsomborral a nappaliba ahonnan a zaj jött.
-Mi volt ez a zaj?- kérdeztem anyától. 
-Apád ledobta a kristályvázát, amit fogni kellet volna amíg letörlöm az asztalt. Hát nem sikerült- mondta csalódottan. A váza még a nagyiéké volt. Amúgy elég ronda váza volt. Apával rendszeresen szidtuk, amiért egy csúfság virít az asztalan. Lehet hogy apa direkt dobta le? Ááá dehogy.
Segítettem anyának feltakarítani a romokat, majd leültünk reggelizni. Amúgy október végéhez képest elég jó idő volt. Sütött egy kicsit a nap is, bár azért maradt a tíz fok.
-Zsombor te tudsz gördeszkázni?- fordultam felé miközben egy pirítóst vajaztam meg. 
-Nem igazán. Az igazság az, hogy még nem próbáltam.-akkor meg van a mai programunk. Éljen. Megtanítom deszkázni.
-Ma lesz rá alkalmad, hogy megtanulj- mosolyogtam rá. Ez az a mosoly amitől Zsombor gyakran fél, mert ilyenkor tuti, hogy valami őrült ötletem van. És milyen jól tudja. Meg reggeliztünk, majd visszamentünk a szobámba. Zsombor a fényképezőjével babrált én addig felöltöztem. 
-Add ide egy kicsit- kértem el a gépét. Szó nélkül odaadta, én pedig odaálltam a tükör elé. Bekapcsoltam majd csináltam egy fényképet.

Majd visszaadtam, neki. Furcsán nézett majd megnézte a képet. Elmosolyodott amikor megnézte. Tipikus Elza kép volt. Az arcom persze nem látszik. Én már csak ilyet tudok csinálni.
-Mehet a gyűjteménybe- rakta félre mosolyogva. Ja igen. Van már neki egy egész mappányi ilyen képe rólam. És ő ezt gyűjti. LOL.
-Most te tényleg meg akarsz tanítani gördeszkázni?- nézet fel rám amikor megfogtam a deszkámat. Csak vigyorogtam.-Hát jó- adta meg magát. Kimentünk a ház elé, majd letettem elé a deszkát. Furcsán nézett egy kis ideig, majd megszólalt.
-Te tényleg azt akarod, hogy erre most ráálljak?-mondta komolyan, de a szemén látszott, hogy mosolyog.
-Igen, de várj. Megmutatom, hogyan- álltam rá és elkezdtem gurulni. Ez nem egy nagy dolog.
-Na ennyi az egész- mentem vissza hozzá.
-Hát jó- azzal ráállt és elgurult. Elég jól ment neki. Nincs elveszve semmi.
-Na látod. Ez nem is olyan nagy dolog- futottam utána. Elég jól elszórakoztunk. A végére sikerült a nagyon alapokat megtanulni. Elég jól elhülyültünk. Zsombor befutott a fényképezőjéért és rengeteg képet készített. 

-Na látod, nem is volt olyan vészes-mosolyogtam rá, mikor mentünk be a házba.
-Nem, de remélem nem haragszol, ha én maradok a gyaloglásnál és nem váltok át deszkás stílusra- nevette és magához húzva megcsókolt. A nap másik felében, megbeszéltem Anettal, hogy találkozunk a közeli parkban. Anyu örült, hogy újra jóban vagyok Anettel mivel nagyon szerette. Zsombor is örült, mer látta rajta, hogy nekem fontos ez, így velem együtt örült. Mivel csak Anettel akartam találkozni (Szabina és bandájával nem) ezért nem szóltunk nekik. Négy órakor elindultam a parkba, ahol találkozunk. Zsombor apával a garázsban ügyködtek. Nagyon jól kijönnek egymással. Apu szerintem megkedvelte zsombort nagyon. Ennek amúgy kifejezetten örülök. Anett már a parkban volt és a hintában ült. Odamentem és elfoglaltam a másikat. Hintázva beszélgettünk és nevettünk. Olyan volt mint régen.
 Este elváltunk, majd hazamentünk.  A vacsora pizza volt. Anya nem ért rá főzni, mivel bekellet rohannia dolgozni. Apáék meg rendeltek. ezt a mai napot is egy jó napnak könyveltem el. 
FOLYT.KÖV...