Sziasztok! Meghoztam az új részt! Tudom hogy nagyon rég írtam, de nem volt időm. Kicsit szüneteltettem. Mielőtt elmegyek táborba gondoltam hozok egy újat. Nem sok minden derül ki. Ha sok komment érkezik, lehet írok egy ráadást. Köszönöm az eddigi látogatásokat. xoxo
***
Az első óra végén, mindenki Gergőt körbevéve
kérdezgette, meg ilyenek. Kérdések, hogy milyen volt annyi helyen élni, folyton
utazni, milyen volt magántanulónak lenni stb..stb..stb..
-Utáltam a rengeteg utazást. Mondjuk jó, ha
az ember tud pár nyelven. Magántanulónak
jó lenni, mivel akkor tanulsz, amikor akarsz. –válaszolta. Mindenki ámulattal
hallgatta a sztorikat. Én a telefonomat néztem, hátha Roli posztolt-e vagy
írt-e. De nem. Így félredobtam a telefonomat és beleolvadtam a beszélgetésbe.
Gergő jó fej.
Átmentünk a nyelvibe. A folyosón mindenki
Gergőt nézte és susogtak. De volt, akiket nem nagyon zavarta az, hogy éppen
senki sem kíváncsi rá. Daniella. A csatlósaival lépett elénk.
-Szia Gergő- nyávogta. Komolyan csak én
kapok agybajt ettől a csajtól? – tök szupi, hogy te is ide jársz. Ha akarod,
körbevezetlek- csavargatta a haját. Gergő rám nézet, egy olyan „ez most
komoly?” pillantással. Én csak a
szememet forgattam.
-Kösz Daniella, majd ha lesz szükség rád
szólunk- mondtam végül, majd tovább mentünk. A fiúk a nyelviig röhögtek. Én
csak unott fejjel ültem a szokásos helyemre le. Mr. Selfrid lépett be a
terembe. Mindenkit kedvesen köszöntött, majd felszólította Gergőt, hogy pár
szóban mutatkozzon be. Mivel angolul szólt hozzá a tanár, Gergő tökéletes
kiejtéssel, mondott pár mondatot. A tanár csak ámult és mosolygott. Én persze semmit
nem értettem belőle. A mai órán fordítás volt. Egy két oldalas szöveget kellett
lefordítani óra végéig. Nekiálltam. Az első mondatokkal még nem is volt baj.
Majd következtek, az összetettebb mondatok. Na itt már kicsit kétségbe estem.
Rengeteg ismeretlen szó, így a mondat felel értelmetlen maradt, mert ki
hagytam, amit nem tudtam. A tollam végét rágcsáltam majd valaki megrúgta a
székem. Hátra fordultam Gergőhőz. Kérdőn
néztem rá.
-Add ide a füzeted- mondta. Én kicsit
furcsán néztem majd megvontam a vállam és hátraadtam neki. Idegesen kattogtattam a tollamat. Majd ismét
megrúgták a székem. Hátrafordultam és kikaptam Gergő kezéből a füzetem majd visszafordultam.
Rápillantottam a sorokra. Az egész szöveget lefordította. Hátranéztem majd
tátogtam egy köszit. Megvonta csak a vállát, majd tovább firkálta a füzetét.
Óra végén a tanár beszedte a füzeteket. Nagy kő esett le a szívemről, mivel nem
egyes lesz. A többi óra elment azzal, hogy Gergő mutatkozott be a tanároknak, a
tanárok pedig kérdezgették. Ennek a fiúk örültek a legjobban. Semmiből nem
kaptunk házit, mivel nem is volt tanóra. Felkaptam a vállamra a táskám, majd bevártam
Gergőt.
-Kollégium?- kérdeztem. Gergő megrázta a
fejét.
-Itt lakunk a suli mellett. Nincs szükség
rá- mondta. A koleszig beszélgettünk, majd a kapuban elváltunk. Felmentem a
szobámba. Léna már mosolyogva várt. Ledobtam a kabátom és a táskám majd
lehuppantam az ágyra és az ölembe vettem a gépet. Míg töltött ránéztem Lénára.
-Történt valami?- vizslattam, mert olyan
furcsán nézett. Nem tudtam hová tenni.
-Te és Gergő?- hogy mii?? Ha nem ültem
volna tuti le kellett volna. Megráztam a fejem és belekezdtem.
-Csak haverok vagyunk. Semmi több. - állítottam
le Lénát mielőtt nagyon belelendül ebbe a témába. Egy jah oké-val le is zárta. Megnyitottam
az e-mail-eket. De semmi. Rengeteg spam, közösségi jelölés. Idegesen magam mellé dobtam a laptopott.
Miért nem ír? Hisz meg Ígérte?
*Roli szemszög*
A gép leszállt. Megkerestük a csomagokat,
majd fogtunk egy taxit. Borzalmasan hosszú út volt. Beszálltunk a taxiba és az
új ház felé vettük az irányt. Fantasztikus város. Bár a nyelv még furcsa, de
majd belejövök. A házat még csak képekről láttam. Hatalmas volt. Segítettem a nagyszüleimnek a
csomagokkal, majd birtokba vettük az új helyet. Az emeleten meg is találtam a
tökéletes szobát. Bár voltak benne bútorok, még is üres volt. Ledobtam a
táskákat, majd lementem a lépcsőn.
-Elmegyek körülnézek kicsit- mondtam, majd
kiléptem. Fogalmam nem volt merre mennyek, merre mi van, így a tömeg felé
indultam. Pazar város. Már esteledett. Előkaptam a telefonomat, majd hívást
kezdeményeztem.
-Halló- szóltam bele. A vonal túloldalán
lévő hang izgatott volt. Persze Elz sosem tud normálisan beszélni. Elnevettem.
-Ott vagy már?- kérdezte.
-Igen. Nem rég érkeztünk meg. Most a
belvárosban sétálok. Látnod kellene.
-Majd egyszer.
-Minden képen- mosolyogtam. Még beszéltünk
pár sablon dologról. Elmondta, hogy Gergő az új osztálytárs, majd letettük.
Hazasétáltam. Hát most kezdődik a új életem.
