66. rész: Még egyszer utoljára

Az idő nem áll meg. még ha nagyon rákoncentrálsz sem. Van ami eljön, s van ami el is múlik. Bárhogy akartam, a búcsút sehogy sem tudtam elkerülni. A napokban rengetegszer gondolkoztam azon, hogy hogyan lenne könnyebb. Szó nélkül elengedni? Vagy könnyes búcsúval elválni? Netán magamhoz kötve, nem engedni? Számtalan variáció és lehetőség. De egyik sem a tökéletes megoldás. Ha lehetne kívánságom, biztosan az lenne, hogy itt maradjon. De nincs. A legjobb barátok is egyszer elmennek mellőlünk és egyedül hagynak. Minden búcsú nehéz. Csak rajtunk múlik, milyenné tesszük. Megkönnyítjük vagy épp az ellenkezője.
Roli holnap hajnalban indul. Ma van az utolsó ehetőségünk, hogy együtt töltsük ezt a kevés, nagyon kevés időt. Anett tegnap este utazott haza, most már mint párkapcsolatban élő fiatal. Aminek én nagyon örülök. Tíz órára mentem koleszba, hogy bepakoljak. Mindjárt kezdődik a suli, vége a szünetnek.Apa  átdobott kocsival. Az úton be nem állt a szája. Minden hülyeséget összehordott.

Volt olyan pillanat amikor nem sok tartott vissza, hogy ki ne ugorjak a kocsiból. De szerencsére maradtam. A nem olyan hosszú úton, bár nekem egy életnek tűnt, sikerült épségben odaérnünk a koleszba. Elköszöntem aputól, majd a csomagokkal együtt, felmásztam az emeletre. Léna írt, hogy ő csak holnap este jön. Addig egyedül vagyok. Felértem a lépcsőn majd előbányásztam a kulcsom és bementem. Hosszú volt a szünet. A szoba úgy volt ahogy hagytam. Poszterekkel, képekkel. Bepakoltam a szekrénybe a ruháimat, majd megnéztem a telefonomat. SMS-em érkezett. Megnyitottam. Roli írta, hogy negyed egyre itt van, menjek le és öltözzek melegen. Visszaírtam majd, folytattam a pakolást. Letettem mindent a szokásos helyére. Aztán elkezdtem készülődni. Felvettem egy kapucnis pulcsit, csőfarmerrel, bakancs, bélelt kabát, sapka sál és kesztyű. Lementem a lépcsőn. Köszöntem vagy húsz embernek míg leértem. Roli a falnak dőlve támaszkodott. Hát ez sem lesz már holnaptól.
-Szia- öleltem meg mikor odaértem. Mélyen beszippantottam az illatát. 
-Szia- suttogta. Hatalmas csomó nőtt a torkomba. Nehéz volt a levegő vétel is. De nem kenődhetek el ennyire, majd csak ha elmegy. Addig míg itt van olyan leszek mint eddig. Hülyülünk meg a szokásos. Jól érezzük magunkat.
-Na és mi lesz a program?- érdeklődtem.
-Szánkózás-húzta óvatos mosolyra a száját. Én rögtön ugrálni kezdtem örömömben. Előhúzott egy szánkót a háta mögül majd elindultunk. Egy hatalmas dombhoz értünk. Felgyalogoltunk a tetejére.
-Na ülj előre- utasított. Ráültem a szánkóra, majd Roli mögém ült és egy határozott lökéssel elindultunk lefelé. Eszméletlen jó volt. Amikor leértünk gyorsan visszafutottunk, majd újra és újra.

Mentünk úgy , hogy én ültem hátra Roli meg előre, de abból hatalmas borulás lett. Rengeteget nevettünk. Hógolyóztunk meg megfürdettük egymást a hóba. Élveztem ezt a programot. Ezerszer jobb volt mintha egy étteremben könnyes szemekkel bámulnánk egymásra. Ehelyett rengeteget nevettünk és szórakoztunk. Az idő nagyon hamar elrepült. Bementünk egy gyors kajáldába és ettünk. Volt pillanat amikor el is felejtettem, hogy ez a búcsúnk. Olyan érzésem volt, mintha egy hétvégén csak úgy spontán lementünk volna egyet szórakozni. 
-Milyen lesz a suli?- érdeklődtem. Kicsit szomorúan, de próbáltam leplezni.
-Sikerült egy angol nyelvű suliba felvenniük- mondta. Elkezdtünk beszélni a suliról, házról meg Madridról. Néha poénkodtunk, másszor meg komolyan beszélgettünk. Roli már nem koleszos így nem tudunk tovább maradni. Elkísért a koleszig. Majd megállt a bejárat előtt. Tudtam most jön a búcsú. Nagy levegőt vettem, próbáltam visszatartani a könnyeimet. Roli a szemembe nézett. Én törtem meg a csendet elsőként.
-Írj minél többször. Beszámolót kérek mindenről. Ne feledkezz meg rólam. Örökre barátok maradunk, ezt ne feledd.- szipogtam. Roli nem szólt csak magához húzott és nagyon erősen magához szorított. Így voltunk hosszú percekig. Majd Roli megszólalt.

-Soha nem felejtelek el. Szeretlek. És barátok maradunk örökre.- suttogta a fülembe. Majd elengedett. Még néztük egymást, majd mennie kellett. Hirtelen olyan magány telepedett rám amit nem tudok sehogy sem leírni. Láttam a távolodó alakját.Majd mikor végleg eltűnt felmentem a szobámba. Még le sem ültem egy SMS-em érkezett. Megnyitottam és olvastam.
Hiányzol! Xxx" Bele kell törődnöm, hogy elment. Nehéz lesz. A továbbiakban nem volt kedvem semmihez. Levágtam magam az ágyra majd bekapcsoltam egy filmet. Valami béna vígjáték. Nem nagyon kötött le. Este lefürödtem majd korán le is feküdtem aludni.

*Roli szemszöge*

Ránéztem az órámra. Fél négy. Elindultam felfele a lépcsőn, majd Elz ajtaja előtt megtorpantam. Reménykedtem, hogy nyitva legyen. Megfogtam a kilincset majd lenyomtam. Nyitva volt. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd körbenéztem. Elz aludt.

Odamentem az ágyához, majd leültem az ágya szélére. Néztem ahogy alszik. Mint mindig gyönyörű volt. Ott ültem és csak néztem, hirtelen kipattant a szeme.Kicsit hátrébb mentem. 
-Jézusom. Roli te mit keresel itt?- döbbent le teljesen. Én csak mosolyogtam.
-Egy óra múlva indul a repülőm- mondtam. Elz arca meggyötört lett. Odaült mellém, majd beszélgettünk. Mondtam, hogy még látnom kellett. Ő csak bólogatott. Végig beszéltük az időt. Az órám csipogni kezdett. Idő volt. Elz is tudta. Megpusziltam a homlokát, majd Felálltam.
Ránéztem az arcára. Potyogtak a könnyei.
-Nemsokára találkozunk- majd kimentem. Lefutottam a lépcsőn, majd beszálltam a . kocsiba. Még hátranéztem utoljára az iskolára és a koleszre. Az emlékek csak úgy záporoztak. Magam mögött hagytam mindent. A barátaimat, a sulit és a szobában lévő Elzt.
FOLYT.KÖV