64. rész

Váratlan találkozások

Az utolsó hónapban próbáltunk minél több időt eltölteni Rolival. A kiírt dátum egyre közelebb került a napok múlásával. Bárhogy akartam, az idő nem állt meg. Sőt, még gyorsabban telt ez a pár nap el. Január 3. Ez volt a repülőjegyre írva. Na mielőtt még túlságosan előre mennék az időben, vagyis annyira nem is mert kevesebb mint egy hét és elköltözik. Na jó erre nem gondolok még. A karácsony amúgy nagyon jól telt. Kaptam egy halom ajándékot. Green day póló (ez szokásos ajándék), mikrofon, gitár állvány, halom cd.  Karácsonyfa díszítés, szokásos unásig hallgatott karácsonyi dalok. És utazás. Leutaztunk nagyszüleimhez, hogy ott töltsük a karácsony másnapját. Nagyiéktól kaptam pár zoknit (?) és egy könyvet a felnőtté válásról. Hát köszi nagyi és papi. Ezzel kicsit elkéstetek már, anya megelőzött titeket vagy öt évvel.  Na mindegy. Amúgy természetesen a barátaimmal is töltöttem időt. Anettet is meglátogattam a két ünnep között és meghívtam a szilveszteri búcsú bulira. Persze a szüleit kicsit nehéz volt meggyőzni, de biztosítottam őket, hogy vigyázok rá a nagyvárosban, nem fog semmi hülyeségbe belemenni és nálunk tud aludni. Mert természetesen a szünetre a kollégium zárva tart. Na holnap szilveszter,addig rengeteg dolgom van még. Ja még valami. Gergő. Nagyon jóban lettünk vele. Jó fej srác. Mindenki bírja. Lex-et a kutyáját is gyakran hozza a próbákra. Amúgy nem sokat tudni Gergőtől. Semmit nem mond magáról, csak ő kérdezősködik erről arról, meg a bandáról beszélünk legtöbbször. Fura. Na indulnom kell, Anett nemsokára megérkezik és ki kell mennem elé a vasútállomásra. Amúgy a szobám pazar lett. Zöld minden. Kaptam egy hatalmas ágyat. Rengeteg zene kiegészítőt. So tök cool lett. Imádom. Na már tényleg indulok, mert Anett még életében nem volt Pesten. Még a végén valami történik vele. Felöltöztem és lefutottam a lépcsőn.
-Megyek Anettért. Majd jövünk- köszöntem oda anyáéknak.
-Várj. Ne vigyelek el? Ráérek.- ajánlta fel apu.
-Kösz, de inkább tömegközlekedés.- és kimentem az ajtón. A mínusz ezer fok nagyon jól esett.A szempillám megfagyott. Hurrá. Felültem a villamosra.Épp hogy elértem. Ránéztem az órámra. Hümm van negyed órám. Addigra odaérek. 
-Szia Elz- szólított meg a hang. Ne kérlek csak ne ő legyen. Késő. A hanghoz már arcot is tudtam kapcsolni. Hurrá.
-Hali Zsombor- mondtam kedvtelenül.
-Rég találkoztunk.
-Nem elég régen-morogtam. Jó nem szoktam bunkó lenni, de az eset óta Zsombor nem igazán a top 10 barátaim között van. Sőt sehol nincsen. 
-Mi van veled?-most ő jó pofizni akar? Hát mert ha azt akar inkább ne. Nem vagyunk puszi pajtások. Mit pedálozik ennyire? Ó anyám.
-Hogy van a barátnőd?- kérdeztem inkább. Zsombor kicsit furán nézett. 
-Gondolom jól. Nem járunk- nézett mélyen a szemembe. Sajnos a továbbiakban nem válthattunk mélyebb bájcsevejt, mivel megérkeztem.
-Na szia.- köszöntem oda úgy mellékesen,és le is viharoztam a villamosról. megkerestem a megállót és vártam. Két perc múlva már be is futott a vonat a pályaudvarra. Anett egy nagy bőrönddel szállt le. 
-Íjj de rég láttalak- szökkent oda hozzám Anett. Szorosan megöleltem majd segítettem a csomagjait vinni. Igaz három napra jön, de azért jobb felkészülni mindenre. Elkezdtünk fecsegni. Csak úgy jött belőlünk a mondanivaló. Mondta,hogy már nagyon kíváncsi a barátaimra. Mondtam,hogy ők is nagyon várják, hogy megismerjék. És nem is kell sokáig várni, mivel miután hazadobtuk a csomagokat már megyünk is a raktárba. 
-Képzeld Zsomborral összefutottam a villamoson.- húztam el a számat. 
-Juj.És mi volt?
-Nem sok. Nincs együtt azzal a csajjal- nézegettem a cipőm orrát. Nagyon érdekes volt. Megérkezett a villamos. Gyorsan felültünk. Anett tágra nyílt szemekkel bámulta a várost. 
-Gyere Anett, itt szállunk le- ragadtam meg a kezét. Gyorsan leszálltunk. 
-Eszméletlen ez a város- ámult Anett. A házig beszélgettünk a városról. Nagyon bejött Anettnek. Szerintem nem is akar majd hazamenni.  Bementünk a házba. Anett persze ezt is megcsodálta. Komolyan rosszabb mint egy turista. Megmutattam neki a házat,majd a szobámat. Lepakoltuk a holmijait. Aztán elindultunk, mert már hívtak a többiek. Elindultunk. Még egy sor tömegközlekedés. Anett nagyon élvezte a metrózást. Megérkeztünk a raktárba. Az osztály és Gergő már ott voltak.
-Megjöttünk- szólaltam meg.
-Látjuk Elz- röhögött Marci. Anett kicsit zavartan állt mellettem ezért gyorsan belekezdtem.
-Skacok ő itt Anett. Anett ők a többiek-mutattam végig. 
-Kösz Elz. Így biztos meg foglya tudni ki kicsoda.- jött oda Roli.
-Ő itt Roli. Aki beszólt az Marci. Mellett Kitti a barátnője. Az a morcos lány ott Regina. A vigyorgós Léna mellette Tomi. A telefonos Máté. A két szívtipró pedig Ben és Levi. Jah és ő ott Gergő.- soroltam végig az embereket. Anett próbált memorizálni, de láttam, hogy egy emberen megakadt a szeme. Oha. Levi.
Anett közelebb ment a többiekhez. Kicsit Levihez. De nem baj. Levi rendes srác.ÉS ha jól látom, neki is szimpatikus Anett. Belekezdtünk a beszélgetésbe. Szerveztük a holnapi szilvesztert.
-Rohadt hamar vége lett az évnek- mondta Tomi. Mindenki bólogatott. Roli megy nemsokára. Hjaaj.
-De ne tűnj el. írj sokszor. Oksi?-nézett könnyes szemmel Kitti Rolira.
-Jelentkezek nyugodjatok meg. Már unni fogtok a végén.-nevetett Roli.
-De izé. Ott ilyenkor meleg van nem? - mindenki nevetett. Kittinek érzéke van a komoly témák, gyors kerülésében. Ami nem is baj. Még eldumáltunk párórát, majd mindenki indult. Anett hazafelé kicsit sokat kérdezett Leviről. Mosolyogva válaszoltam az abszolút kérdéseire. De ő már csak Anett. 

FOLYt.KÖV