Huszonkilencedik rész

Október 1, Szerda

Imádok karikás szemekkel ébredni. Megijedek amikor belenézek a tükörbe. Egész éjszaka aludtam vagy két órát. És ezzel sokat mondtam. A lábamra nem állhatok rá, de akkor hogyan mennyek suliba? Az oké, hogy a szobába még a bútorok segítségével még elmászok, de lépcsőn és bútorok nélkül (mivel elég hülyén nézne ki a folyosó ha bútorok lennének kint), hogyan jutok el a suliig. Hiányoznom meg nem kéne. Valahogy Léna segítségével sikerült felöltöznöm. egyszer csak kopogtak az ajtón. Léna kinyitotta az ajtót. 
-Szia zsombor. gyere be.- mi zsombor? Úristen, hogy nézhetek ki? Várjunk csak, miért is érdekel ez engem? Különös.  
-Szia Elz.- nyomot egy puszit a homlokomra.-Hoztam neked valamit.- azzal előrántott a háta mögül egy mankót. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az elég furcsa lenne.
-Jaj, nagyon köszönöm. Honnan tudtad, hogy erre van szükségem?- vettem el a mankót és mosolyogtam. Nagyon jól esett a figyelmessége.
-Gondoltam, hogy szükséged lesz rá- mosolygott. Teljesen elvörösödtem.
-Itt van Tomi, jöttök?- kapta fel a táskáját Léna. 
-Aha, egy perc. Nekem nem megy olyan gyorsan a mozgás- szóltam oda Lénának, de már kiviharzott a szobából. Zsombor ott maradt velem. 
-Biztos ezzel akarsz szenvedni? Ne vegyelek fel inkább az ölembe?- mosolygott. jó tény és való, hogy elég bénán nézhettem ki a mankóval, meg az igazság az hogy elég szerencsétlen voltam vele. 
-Amúgy miért nem maradsz itt? Nem muszáj suliba menned?- kérdezte.
-Tudom, de nincs kedvem egyedül gubbasztani a szobába. Akkor inkább szenvedek a suliba.- röhögtem.
-És ha nem lennél egyedül?- kérdezte hirtelen.
-Akkor talán. De mindenkinek suli van. Ezt megszívtam- indultam meg a bottal, de Zsombor visszahúzott.
-Megoldhatom hogy itt maradjak veled.- nézett a szemembe. Már megint majdnem elvesztem a tekintetébe, de észhez kaptam.
-Mi? Nem lóghatsz a suliból!- döbbentem le teljesen. Lógni akar? Azért ez túlzás.
.-Ki akar lógni. Megmondom az apámnak, hogy a te egészséged forog kockán. - mosolygott. Végkép elvesztettem a fonalat. Hogyan tudná ezt az apja megoldani?
-Nem értem. Hogy jön ide az apukád?- kérdeztem.
-Hát apám az igazgató- mosolygott rám eszméletlenül szép mosollyal. hogy mi? az apja az igazgató? OMG.
-Miiii?-döbbentem le teljesen. Zsombor elmesélt mindent a családjáról, magáról meg ilyesmik. Amúgy nem mentünk suliba. Az ágyamon ülve hallgattam. Nagyon aranyos srác.  Tizedikes, fotográfiára jár, de szeret zenélni. A szülei elváltak, apukájával él most. Van egy húga is, Nóra. Ő az anyukájával él, Szombathelyen. Hétvégénként szokott feljönni az anyukájával. Nagyon szereti a kishúgát. Ilyen és ehez hasonló dolgokról beszélgettünk. Az idő csak úgy szaladt. Nagyon sok dolgot megtudtam róla. Úgy éreztem több mindent tudok róla mint Roliról. Vele sosem ültünk le így beszélni. Nem nyíltunk meg egymásnak ennyire. Jól esett, hogy valaki figyel rám. Amúgy rendeltünk pizzát ebédre. Én pepperónisat, Zsombor meg Magyarosat. Cseréltünk szeleteket és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon megkedveltem Zsombort. Talán még alakulhat jól is az életem.
FOLYT.KÖV