Roland nagymamája három csörgés után felvette a telefont.
-Csókolom, Elz vagyok.- köszöntem.
-Szervusz Elz. valami baj van?- kérdezte,kicsit megijedve.
-Az az igazság, hogy Rolit nem találom sehol. Azt mondta ma nem jön be suliba. A telefont nem veszi fel, és a szobájában sincs. Aggódom.-mondtam ki a könnyeimmel küszködve.
-Itt nincs. Nem jelentkezett tegnap óta. Van sejtésed hogy hol lehet?-kérdezte. Megráztam a fejem automatikusan.
-Nincs. Fogalmam sincs hol lehet- estem teljesen kétségbe.
-Jól van. Ne ess pánikba! Biztos csak egyedül akart lenni. Most mennem kell, mert odaég az ebéd, de ha valami baj van kérlek értesíts- mondta majd letette a telefont. Vettem egy nagy levegőt majd bementem a szobámba és ledobtam a táskám. Előkerestem egy térképet, amit még az érkezésemkor adtak. Akkor még azt hittem, hogy hülyeség, de most tudtam hogy szükségem lesz rá. Ugyanis megkel találnom Rolit. A suliba nem szándékoztam visszamenni, így írtam egy sms-t Lénának, hogy mondja azt a tanároknak, hogy nem érzem jól magam és inkább a szobámban maradnék. Majd gyorsan kirohantam a koleszból és elindultam. Fogalmam sem volt, hogy hol kellene keresnem, vagy merre. Ezért elindultam oda ahova egyszer Roli vitt el. Az utca csak úgy nyüzsgött. Kb. három pacák nekem jött, mivel egy térképet bújtam, hogy merre kell menni. Amikor leértem a partra nem láttam Rolit, így tovább mentem. Fogalmam sem volt, hogy merre járhatok. Igazából már a térképet sem néztem. Már nagyon régóta bóklásztam. Az idő lehűlt. Egy utcába fordultam b, amikor valaki hozzám szólt.
-Héj, kislány. Miért mászkálsz egyedül?- egy húsz éves fazon lehetett körülbelül. Nem volt egy szimpatikus alkat. Magas, közepes alkatú. Sietősebbre kapcsoltam, hogy minél hamarabb egy zsúfolt utcába érjek. Bekanyarodtam a következő utcába, hátha ott már tudni fogom merre lehetek. Pechemre, nem így lett. Egy zsákutcába futottam. A srác még mindig követet. Egyre közelebb ért hozzám. Megfordultam, hogy más irányba menjek de hirtelen valaki megfogta a vállam. Megijedtem, azt hittem a követőm lesz. De nem. Ahogy megfordultam megkönnyebbültem, mivel Roli volt mögöttem. Elrángatott arról a helyről, faképnél hagyva az ijesztő fickót. Amikor végre egy forgalmas útszakaszhoz értünk Roli megállt.
-Mit kerestél itt? -nézett a szemembe elég idegesen.
-Eltévedtem- motyogtam.
-Azt észrevette. Mi van ha nem vagyok ott? Az a srác mögötted egy csöppet sem volt szimpatikus. Elz megőrültél, hogy egyedül nekivágsz a nagyvárosnak? Felfedező útra indulsz?Komolyan nem értelek- nem igazán értettem, hogy most mért is én vagyok a hibás. Nem szóltam egy szót sem. Láttam rajta hogy nagyon feszült.
-Sajnálom. De nem vetted fel a telefonodat, nem voltál a kollégiumba. Megijedtem. Még is hol voltál?- néztem mélyen a szemébe.- És mit kerestél itt?- kezdtem összezavarodni.
-A telefon a koleszban van, nem akartam beszélni senkivel. Percenként csörög a telefonom. Már teljesen begőzöltem tőle. A másik kérdésedre pedig, erre van a hangszerbólt.- vonta meg a vállát. Elindultunk visszafelé. Felültünk a metróra, mivel észre sem vettem, hogy milyen messze kerültem el a kollégiumtól. Egy óra múlva visszaértünk. Roli egy puszit nyomott a homlokomra majd elrohant. Most mi van? Nagyon furcsa volt, ahogy Roli viselkedett. De lehet, hogy így dolgozza fel a traumát, amiben most része volt. Remélem hamar tovább tud majd lépni.
FOLYT.KÖV
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése