Huszonötödik rész

Szeptember 29, Hétfő

Ha egy mondatban kéne jellemeznek a napomat, akkor ez lenne az. Kapkodás, semmire sem volt időm, kikészítettek a tanárok és Rolival is gáz van. Húúú akkor az elejétől. Mivel tegnap hulla fáradt voltam, elfelejtettem beállítani az ébresztőt, és mivel Léna is az enyémre szokott felkelni, neki sem volt beállítva. Így várhattuk, hogy szóljon a telefonból a Green Day-Boulevard of broken dream (erre szoktunk kelni), ez nem történt meg. Arra keltünk, hogy valaki dübörög az ajtónkon. Komótosan kikászálódtam az ágyamból,( félig még aludtam) és kinyitottam az ajtót. Tomi volt az. Sulicuccban meg minden. Lassan kezdet beindulni az agyam. Baszki elaludtunk.(!!!!)
-Jó reggelt! Tízperc múlva csengetnek. Talán elkezdhetnétek felöltözni. Hol van Léna?-nézett át a vállamon.
-Szerintem még álmodik- nyöszörögtem. Tomi odament Lénához és felkeltette. Roli nem jön ma suliba, de azért kinéztem hátha még is. Hát nem volt ott.  Gyorsan elkészültünk, Tomi addig a gitárommal szórakozott. Öt perce már becsengettek. Ajjaj. Pont magyar az első. Ezt nem hiszem el. Amikor úgy ítéltem meg h készen vagyok kimentünk Tomihoz. Pár percig furcsán nézett majd elkezdett röhögni. Nem értettem, hogy mi a baja.
-Ööö Elz, esetleg a nyuszis papucsot itt hagyhatnád.Nem igen megy a szettedhez.- a francba még ez is. Gyorsan felkaptam a zöld conversem, és rohantunk. A suli folyosója már üres volt, csak mi és a "kedves" ig. helyettes voltunk. Egy szigorú nézéssel gazdagodtunk, nem volt időnk csevegni. Az ajtón szinte mind a hárman beestünk. Velem az élen. Mindenki némán nézett minket.
-No lám. Gondolom, életbevágóan fontos dolguk volt, hogy emiatt tízpercet késtek az órámról.- nézett ránk nem túl kedvesen. Mondtam már hogy a magyar tanárt egyszerűen imádom?  Nem? Hát ennek megvan az oka.
-Elnézést, a lányok elaludtak. nem szólt az órájuk- válaszolt Tomi.
-És maga? miért nem jött  és hagyta ott őket?- Harócsnak már vérben forogtak a szemei. Gondoltam, ha más késik (vagy nem vagyok közte) nem szól semmit csak beírja a hiányzást. De mivel a késők között voltam. Hát, így jártam.
-Nemtom' nem volt kedvem- azzal Tomi levágta magát a székére. Lénával még mindig a dühöngő Harócs mellett álltunk. Hiba volt.
-Mit keresnek még itt? Azonnal üljenek LEEE!- ordított ránk. Magának is szép jó reggelt. Behúzott nyakkal ültünk le. Egész órán meg sem nyikkantam, nem akartam még jobban kihúzni a gyufát. A dupla angol nem volt olyan jó mint szokott, mivel Roli nem volt. Írtam neki egy sms-t de nem reagált. Ami különös mivel a telefonja mindig a kezében vagy a zsebében, de mindig a közelében van. Elég nyugtalan voltam, de nem tudtam mit tenni. Küldtem még egyet hátha nem hallotta, vagy nem vette észre. hát erre sem reagált. valamit ki kellet találnom. Felkel hínom, de hogyan, ha a éppen óra van? És nem igen akar vége lenni. Meglöktem Léna karját, aki épp egy párbeszédet hallgatott, míg nem zavartam meg.
-Psz. Roli nem válaszol az sms-ekre. Aggódom. Fel kell hívnom.-suttogtam. Kitti is meghallotta és ő is odahajolt hozzánk, hogy hárman találjuk ki, hogyan tudnánk elterelni a tanár figyelmét pár percre míg egy gyors telefont váltok Rolival. Gondolkodtunk egyszer csak Léna hátra mutatott. Marci. Ez az. Marci eltereli majd a tanár figyelmét.
-Marci. Tereld el a tanár figyelmét míg telefonálok- adtam az instrukciót Marcinak.
-Oké- vigyorgott. Na, így vártuk míg Marci kitalál valamit. szerencsére leleményes gyerek.
-Tanár úúúúr- óbégatta. Addig gyorsan előkotortam a telóm, hogy kéznél legyen. - Kérem nagyon rosszul vagyok. Azt hiszem csillagokat látok.-fogta a fejét, "enyhén" túldramatizálva.
-Nee, ne menj a fény felé- kiáltotta Levi. Hát ezek bolondok. De hatott, mivel Mr. Selfrid azonnal Marci mellett, termet és kérdezgette hogy mit érez meg stb. Eléggé bekajálta. Kikísérte az orvosiba addig én gyorsan benyomtam a hívásgombot.
-Mi lesz már. Vedd már fel.-estem teljesen kétségbe, mivel a hatodik csörgetésre sem válaszolt. Dühösen ledobtam az asztalra a telefonomat, majd pár perc habozás után kirohantam a teremből.
-Elz, mit művelsz? Hová mész?- kiáltott utánam Léna, de választ már nm kapott tőlem, mivel már rég a termen kívül voltam. Átfutottam a kollégiumba, fel az első emeletre, majd megálltam Roliék szobája előtt. Kifújtam magam és benyitottam. Vagyis csak akartam, mivel az ajtó zárva volt.
-Mi a..-rángattam a kilincset, hátha beragadt. De nem, zárva volt. Nem tudtam hol lehet, vagy hova ment. Nem tudtam semmit. Elővettem a telefonomat és kikerestem a telefonszámat, majd hívást kezdeményeztem.
FOLYT:KÖV