Huszadik rész

Fél három felé, összegyűltünk majd indultunk a vidámparkba. A fiúk egész úton hülyültek. A villamoson sem viselkedtek különben. Marci az utasokat szórakoztatta (az utasok persze idős nénik és bácsik voltak, akik nem nagyon rajongtak a társaságunkért), Máté és Levi pedig azzal szórakoztak, hogy mikor a villamoson bemondták hol vagyunk, ők ezt alászinkronizálták. Elég vicces volt. Mondjuk rajtunk kívül nem nagyon szórakoztak ezen. Én Roli mellett ücsörögtem és néztem az ablakon kifelé, mivel most először jártam így a nagyvárosban. Szóval míg én turistaként viselkedtem, Roli a zenelejátszóját nyomkodta. Majd arra eszméltünk fel mikor Bence egy nagyon kiáltott.
-Leszááálluuuuunk!-ordította. Felpattantunk és leszálltunk a villamosról. Nem túlzok ha azt mondom aki a villamoson utazott, mind fellélegeztek mikor leszálltunk. Körbenéztem mégis hol lehetünk, de mivel életemben még hasonló helyen sem jártam, nem nagyon tudtam mit mondani. Így csak reménykedtem, hogy jó helyen járunk. Aha szép is lenne.
-ööm, van egy kis probléma.- vakargatta a fejét Levi. Mind kérdőn néztünk felé, hogy mégis mi lehet a baj.-Az igazság az hogy ez a hülye gyerek-mutatott Bence felé- elnézte a megállót. Így nem jó helyen szálltunk le.-mondta. Egy emberként ocsúdtunk fel a pillanatnyi döbbenetből és kezdtük el szidni Bence fejét.
-Jól van, jól van. Hibáztam, belátom. Nincs messze a következő megálló. Gyalog megyünk.-hát ha nem mondja magunktól sosem jöttünk volna rá, hogy gyalog kell tovább mennünk. Roli megfogta a kezem (Tomi és Léna is ugyanígy tett ) és mind egy csorda, elindultunk.  Hát a tervezett helyett fél órával később értünk oda, de mikor megláttuk a vidámparkot rögtön elszállt a kedvtelenség, és helyébe az izgalom lépett. Odamentünk a pénztárhoz, Roli vett nekem is jegyet, de ari. Majd mikor mindenki megvolt bementünk. Hirtelen meseországba éreztem magam, annyi játék, ringlis meg úgy az egész vidámpark nagyon jó volt.
-Úúú mennyünk a hullámvasútra. Lééééci- kérleltem Rolit. Bólintott egyet majd Lénáékkal, négyen beálltunk a sorba, a többiek szétszéledtek. Amúgy tudni kell, hogy tériszonyom van. De akkor ez nem jutott eszembe. Hát rossz hiba volt. Előtte ráadásul megettem egy nagy popcorn+vattacukor párosítást. Rossz, nagyon rossz hiba volt. Mi jöttünk. Beültem Roli mellé Lénáék mögé, és elindultunk. Az eleje még tetszett is. Majd mikor egyre magasabban voltunk, kezdtem pánikolni.
-Jezusom. Nee. Nem akarok. Menjünk le. Kéérlek. Én félek. tériszonyom van.- sápadtam le és Rolihoz fordulva kiabáltam.
-Basszus, akkor miért kellet felülni? Elz nyugi, nem lesz semmi baj. Nézz a szemembe. Nyugi- csitított és letörölte a könnycseppet az arcomról. Hirtelen rám tőrt a hányinger. Erősebben szorítottam Roli kezét és mikor elindultunk lefelé, becsuktam a szemem és kiabáltam. Életemben nem kiáltottam egyszerre ennyit. Roli meg megijedt, hogy valami bajom lesz. Mikor végre leértünk Roli magához húzott és megölelt. Úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta. Majd kicsit eltolt magától és a szemembe nézett.
-Jobban vagy?-kérdezte. Határozottan bólogattam, mivel elárasztott a nyugalom, hogy Roli ott van mellettem. Lénáék léptek oda mellénk.
-Elz mi bajod?-Úgy óbégattál mintha a halálos ítéletedet mondták volna ki-röhögött ki Tomi. Na kösz.
-Tériszonyom van- feleltem lazán. Tomi még jobban röhögött, majd tovább mentünk. Most már okosabbak voltunk. Semmi olyanra nem ültünk fel, ami kicsit is magasra ment volna. Így elég szegényes választékunk volt. Rolival megtaláltuk a célba lövőt. Körbenéztem van e valami olyan ami tetszik. És meg is volt. Egy óriás zsiráf.
-Azt azt lődd le.- mutogattam a zsiri irányába. Nagyon a szívembe zártam. Olyan kis ártatlanul ült ott. Roli kért egy puskát (nem engem akart le lőni, félreértés ne essék) majd célba vette a zsiráfot.Az első lövés mellé ment, de a második talált. 
-Tessék- nyújtotta felém és  nyomott egy csókot a homlokomra.
-Jaj, de ari. Köszönöm - virultam. Tovább bolyongtunk, de most már zsiri is velünk tartott. jó lehet kicsit gyerekes, de nagyon szeretem a plüssöket. A dodzsemnél Marciékkal futottunk össze.
-Jöttök?-kérdezte Marci. Egy miért is ne válasszal már be is ültünk. Mivel az úgy nem lett volna érdekes, hogy ketten ülünk egybe, így mind a négyen külön dodzsembe ültünk. Nagyon jól szórakoztunk. Majd hatóra felé összegyűltünk és elhagytuk a vidámparkot. 
-beülünk egy pizzériába?-kérdezte Roli mikor egy pizzéria mellett elmentünk. Mindenki helyeselt mert már kilyukadt a gyomrunk. Beléptünk, majd egy fiatal lány kísért minket egy tizenkét személyes asztalhoz. A lány felvette a rendelést, majd elment.
-Na játszunk valamit. Ki mit gondolt legelőszőr az osztályról?-kérdezte Levi. 
-Én kicsit féltem, milyen lesz itt élni, távol a családomtól meg a barátaim nélkül. De amint beléptem a suliba elszállt minden félelmem. Nagyon szeretek idejárni- mondtam, kicsit meghatódottan.
-Én személy szerint utáltam az első két hetet.- szólalt meg Roli. Én meg csak néztem. Mi utálta, de miért? Aztán eszembe jutott. Felé fordultam majd megcsókoltam.
-Sajnálom- suttogtam. Roli beletúrt a hajamba majd megpuszilt. És végre megjött a pizza. Nagyon jó napot töltöttünk így tizenketten el. Élmény volt. Kezd a szívemhez nőni ez az iskola.
FOLYT.KÖV