Tizenkilencedik rész

Szeptember 20, Szombat

Reggel Roli mellett ébredtem fel. Kezét a derekamon pihentette és úgy aludt.Felültem az ágyra és körbenéztem. A szoba valami katasztrófa volt ahogy kinézett. Amikor Tomi ágya felé néztem, láttam hogy ő sem egyedül aludt. Léna feküdt mellette. Nagyon aranyosak voltak, ahogy ott feküdtek. A karórámra nézve megnéztem mennyi az idő. Fél hetet mutatott. Még túl kora volt, hogy felkeltsek bárkit is. Így Visszafeküdtem és a fejem Roli mellkasára hajtottam. Hirtelen Roli megmozdult és a kezével átölelt. 
-Miért nem alszol?- suttogta a fülembe. Válasz helyett felemeltem a fejem és egy reggeli csókkal köszöntöttem. Kb. fél órát feküdtünk még csendben, mikor a szoba másik felében ébredezni kezdtek. Felültünk Rolival mi is, hogy lássák mi is ébren vagyunk már. Tomi egy hatalmasat nyújtózkodott majd felénk fordult.
-Hali. Jó kis este volt- ásította.
-Ja, az volt- helyeselt Roli is. Lénával összemosolyogtunk és szavak nélkül megbeszéltünk a tegnap estét. Majd átmentünk Lénával a mi szobánkba, hogy lefürödjünk és átöltözzünk. Gyorsan elfoglaltam a fürdőszobát és gyorsba lezuhanyoztam, hajat mostam majd fogat is. Léna váltott a fürdőszobában, addig én felöltöztem majd  megcsináltam a hajam. Mikor Léna is elkészült átmenetünk a fiúkhoz, hogy segítsünk nekik összepakolni. Azt hittük már elkezdték, de elég nagy meglepetés ért minket amikor benyitottunk hozzájuk. Nem hogy nem volt rend, de még csak neki sem álltak. Valami sorozatot bámultak a tévén. 
-Na most szépen felálltok és elkezdtek takarítani. Egy kettő, hajrá- azzal kinyomtam a tévét. A fiúk motyogtak valamit, de nem ellenkezdtek. Kapcsoltam zenét, majd mindenkinek kiosztottam a feladatokat. Énekelve és jó hangulatban takarítottunk. A fiúk is élvezték, nem lázadtak. Tudták minél előbb végzünk annál  előbb szabadulnak. Így röpke egy és fél óra múlva már készen is voltunk. 
-Elmehetnénk valahova kiruccanni. Uncsi mindig a négy fal között- mondta Tomi, miközben Roli gitárját pengette.
-Nem rossz ötlet. Hová menjünk? Én személy szerint nem nagyon tudom milyen lehetőségek vannak itt Pesten kiruccanás gyanánt. -szólaltam fel. Mivel nem egy nagyvárosi lány vagyok. 
-Mi lenne ha elmennénk a vidámparkba?- lelkesedett Léna. Nekem nagyon tetszett az ötlet mivel még nem voltam. A fiúk is rábólintottak a vidámparkra, így Lénával ugrálva örültünk. A fiúk lehet kicsit hibbantnak néztek minket,de mi nem törődtünk velük. Megbeszéltük mikor megyünk, mivel, de ezek a részletek engem már nem annyira érdekeltek. Örültem, hogy ilyen jó szombati programon vehetek részt. Átmentünk a kolesz ebédlőjébe, hogy megebédeljünk. A többi osztálytársunkat is ott találtuk. Elújságoltuk Kittiéknek a vidámparkot és ők is nagyon örültek, mivel őket is meghívtuk. Ádám nem nagyon vett rólunk tudomást, így ő nem jön velünk. De a többiek jönnek. Épp a krumplipürémet turkáltam amikor Levi megszólalt.
-Ajj, már neked is van csajod Tomi. Ez nem igazság. Elz megígérted nekem, hogy szerzel egy barátnőt nekem is. - mondta nekem szemrehányóan. Mindenki nevetett.
-Nyugi Levi szerzünk neked barátnőt. Ne aggódj.-nyugtattam,  félig nevetve. Szegény srác. Eléggé maga alatt van emiatt. Kivonultunk az ebédlőből, majd az udvaron leültünk a kinti színpadra és ott folytattuk a délután szervezését.
FOLYT.KÖV