Tizennegyedik rész

Utolsó óra után szóltam Lénának, hogy kimegyek a mosdóba, pár perc és jövök. Azt hittem Roli is megvár, mivel együtt szoktunk visszamenni a koleszba. Így amikor visszaértem és Roli sehol sem volt, kicsit meglepődtem. Csak szólt volna ha nem vár meg. Vagy nem? Kérdőn néztem Lénára, hogy mégis hol van Roli.
-Azt mondta, dolga van- mondta.
-Nekem nem szólt. Mikor mondta ezt neked?-kérdeztem kicsit furcsán. Nem értettem miért nem szólt.
-Miután elmentél.- és akkor mért nem mondta nekem is? Biztos valami közbejött neki. Léna szólt, hogy ne menjünk egyből vissza, hanem menjünk el fagyizni, kihasználva a jó időt.Nem vacakoltam rögtön bólintottam. Így legalább lesz alkalmam beszélni vele. Egy közeli fagyizóhoz mentünk. Majd miután mindketten megkaptuk a fagyinkat ( csokis keksz, joghurt nyamm) leültünk egy asztalhoz. Gondoltam ez remek alkalom, így nem is húztam sokáig az időt, belevágtam. 
-Mi van közted és Tomi között?- vágtam bele egyből. Lehet kicsit letámadtam, de már nagyon kíváncsi voltam. Szegény Léna, kicsit váratlanul érte a kérdés, így kicsit megdermedt. 
-He? Mi van??-kerekedett el a szeme. Hupsz lehet hogy benéztem ezt az egészet? 
-Hát láttam, hogy már második napja kapsz tőle csokit suliba. Mármint érted? Szóval mi van? -mosolyogtam rá biztatóan, hátha így megered a nyelve és beszámol a dolgokról.
-Semmi nincs, csak segítettem neki a háziban. Ezért kaptam a müzlit- válaszolta. Óó csak azért mert segített neki? Ez így érthető. Megint túlgondoltam ezt az egészet. Felröhögtem, mivel ez azért vicces, hogy azt hittem járnak vagy valami. Léna is így tett. Majd mikor megettük a fagyinkat, visszamentünk. Léna mondta, hogy van egy kis dolga (valami fényképező kelléket kell vennie vagy mit) ezért egyedül mentem fel. A szobába lépve megláttam Rolit, aki az ágyamon ült és kezében egy vörös rózsa volt. Elállt a lélegzetem. Ahogy ott ült valami  mesébe illő volt. Odamentem hozzá. Mikor majdnem ott voltam felállt majd megcsókolt. 
-Emlékszel hogy reggel azt mondtam van egy meglepetésem?- suttogta a fülembe. Teljesen kiment a fejemből, hogy ilyet mondott.-Nos hát, mivel volt egypár félreértés a kapcsolatunk elején, és az első randink is rosszul sült el. Gondoltam, hátha van kedved eljönni velem egy helyre. Nos mit mondasz?- mosolygott. Hirtelen nem tudtam mit feleljek. Megcsókoltam. És szerintem ez volt a legjobb válasz. 
-Hová megyünk?-kérdeztem. Mert hát azt nem mondta.
-Meglepetés.- fogta meg a kezem és kivezetett a szobából. Egy rózsával mentünk végig a folyosón és fogalmam nem volt, hová is megyünk. Kiértünk a kolesz udvarára. Az udvaron még nem jártam, ezért nem tudtam mi van itt. Egy színpad volt felállítva amin hangszerek voltak. Roli nyomott egy puszit a homlokomra majd felment a színpadra. És akkor megjelent Tomi és Levi. Roli megfogta a gitárját majd a mikrofonállvány elé állt. Tomi a basszusgitárért nyúlt, Levi pedig a dobok mögé ült be. Egyszer csak Roli szólt bele a mikrofonba.
-Fontos vagy nekem-ennyit mondott. Gyorsan körbenéztem van e még valaki mögöttem, hátha nem nekem mondta. De nem egyedül voltam. Szóval ezt nekem mondta. Roli elnevette magát, majd belekezdett a dalba. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra. Boldog voltam. És szerelmes. Sum 41-Crash című számot játszották. Roli szívből énekelte, mivel végig engem nézett. Így lett ez a szám az, amiről mostantól mindig az fog eszembe jutni, hogy mennyire szeretem. ♥ A szám végén felfutottam a színpadra és megcsókoltam.   Nem tudom mennyi ideig csókolt, de nem is érdekelt. abban a percben/percekben mindent elfelejtettem. Legközelebb akkor eszméltünk fel amikor Levi megszólalt.
-Jól van. Örülök, hogy ennyi szeretitek egymást, de most pl jöhetne az hogy most akkor nekem is szereztek egy csajt.- mondta tök komolyan, mire mindannyian elnevettük magunkat. Az én életem sínen van, akkor ráállhatunk a Levinek barátnőt projektre. 
FOLYT.KÖV