32. rész

Október 3, Péntek

Péntek van végre. Ez a hét..áá inkább nem fűznék hozzá semmit. Az idő egyre rosszabb. Már nincs az a "meleg van, egy szál top/póló is elég" idő. Felkaptam a dzsekim és Lénával mentünk át a suliba.
-Lesz ma egy házibuli a II. kerületben, egy 11.-es srác rendezi. Nem jössz?- kérdezte, amikor felfelé haladtunk a lépcsőn.
-Nem hiszem. Nincs nagyon kedvem. A bulizás nem az én stílusom.- mondtam, mikor benyitottam a nyelvi előadóba. Roli, Tomi, Marci, Levi a hátsó padban ültek és Marci telóján néztek valami vicces videót. Odamentem Reginához, hogy megkérdezzem odaadja e a tegnapi jegyzeteit, mivel én egész nap nem írtam semmit (írtam de nem azt amit kellett volna) az órákon. 
-Miért kéne odaadnom? Miért nem írtad le? Hümm?- de kedves. Most meddig tart neki odaadni? Szó nélkül ráadásul, Ajj nem hiszem el.
-Tudod mit? Majd elkérem mástól- azzal otthagytam.Francnak van kedve neki könyörögni hogy adja oda.
-Kitti, te jegyzeteltél múlt órákon?- fordultam felé. Egy füzetet rajzolgatott. 
-Öö. Nem igazán.- de jó. Most kitől kérjem el? Kimentem a tanári asztalhoz és az osztály felé fordultam.
-Hahó emberek!-kezdtem. Na legalább figyelnek- Van valaki aki a tegnapi napon jegyzetel az órákon és odaadná nekem, hogy leírhassam?- néztem körbe az osztályon. Mindenki furán nézett. Mi van, ha én nem figyelek akkor más sem? Agrr.
-Tessék itt van.-dobta elém Regina a füzetét.Na hálaégnek' 
-Kösz- azzal visszaültem a helyemre. Gyorsan lemásoltam majd visszadobtam Reginának. Mr.Selfrid ma feleltetéssel kezdett. Marci hármast, Léna kettest kapott. Az óra további részében egy párbeszédet hallgattunk arról, hogy valaki útbaigazítást kér. Roppant izgalmas volt.
A dupla óra végén lefutottam a büfébe, hogy még a sor előtt odaérjek. gyorsan vettem egy minyomot és egy sós perecet. Az osztályba visszaérve, valamin nagyon röhögtek a többiek. Valami hülye videó vagy mi. Roli amúgy újra a régi. Zenelejátszó a fülébe, telefon a kezébe és a fiúkkal dumál és röhög. Ami jó. Jó újra a régiként látni. Magyaron Harócs feladott egy négy oldalas házi dolgozatot, az Én és a művészt címmel. Voltak páran akiknek ez nem nagyon tetszett (jó rajtam kívül senkinek). Majd következett egy roppant izgalmas matek óra Szabó Péter tanár úrral. A matek valahogy nem az erősségem. Nem nagyon érdekelnek a számok/függvények/egyenletek. Őszintén van olyan aki érti hogy hogy lesz x-ből egy szám, vagy mi? Na mindegy. Ofőire  Szépendrei elég gondterhelten érkezett. Gondoltam, hogy a mai órán sem fogunk játszani. 
-Elmondaná valaki, hogy ki dobálta tele az ebédlőt makaróni tésztával?- kérdezte az ofő, de válasz helyett mindenki csak röhögött. -Senki?- nézett furcsán. Hát persze, hogy senkinek sem volt fogalma róla. Főleg Marcinak és Bennek. Az óra további része így telt. Senki nem mondta el, hogy kik voltak. Szegény ofő, óra végére gazdagodott pár ősz hajszállal. MA mindenki a házibuliról beszélt a suliba. természetesen mindenki megy (majdnem). Én elköszöntem a többiektől és visszamentem a koleszba. Na itt az egész péntek délután és nem tudok mit csinálni. Előkotorta Gárdonyi Géza-Ida regényét és belekezdtem. Még régebben kaptam a szüleimtől, de eddig nem nagyon kötött le. Ma viszont volt elég időm. Így elkezdtem. Nem sokáig tartott az olvasás mivel valaki kopogott. Kinyitottam, majd  Zsombor mosolygott rám az ajtóból.
-Szia.Bejöhetek?- mosolygott. Beengedtem, ma leültünk az ágyra.
-Hogy van a lábad?- nézett a bokámra. Már nem volt bekötve. Már meg sem éreztem.
-Kösz, jól. Már nem fáj- nyomkodtam meg a bokámat.
-Akkor jó.Hogy hogy nem mentél te is bulizni?-kérdezte. 
-Nem volt kedvem. Nem vagyok az a bulizós típus-vontam meg a vállam. 
-Aha.Én sem-mosolygott.-Gondolta unatkozol, így hoztam filmet. Vett elő a táskájából egy DVD-t.
-Úúú. Oké.Mit nézünk?- ahogy megláttam a borítót a kedvem hirtelen elment az egésztől. Újabb parajelenségek. Ugye ez csak valami vicc? Neeem.
-Ugye hoztál mást is ezen kívül?-néztem rá reménykedve. Zsombor mosolyra húzta a száját. Sejtettem.
-Nem szereted a horrort?-hogy nem-e?Utálom, utálom, utálom. Én nem nézek horrort. Nem fogok tudni aludni..Áááá. Zsombor leolvashatta az arcomról a rémületet, és felnevetett.
-Nyugi itt vagyok. Különben meg elég ratyi.- hűű ez de megnyugtató. Betette a filmet én meg kerestem egy zacskó chipset, hogy legalább valami jó is legyen a filmnézésbe. A film valami borzalmas volt. Ha valami ijesztő volt sikoltoztam, Zsombor meg csak nevetett. Legalább ő jól szórakozott.
-Na, ennyi volt.-kapcsolta ki a tv-t. Hála égnek.Üdv rémálmok. Mától újra találkozunk. A párnámat szorongatva bámultam magam elé. Nem hiszem el, hogy ennyire betoji vagyok. Észre sem vettem, hogy Zsombor elment. Felkeltem, hogy megnézzem hol lehet. Nem volt sehol. 
-Búú- ugrott elém Zsombor.
-Ááááá. Jézusom Zsombor. Ezt muszáj volt?- jöttek ki a könnyeim. Rohadtul megijedtem.
-Ne haragudj- szorított magához.
-Ez nem volt vicces. Nagyon megijedtem-suttogtam a vállába. Zsombor a fejemet simogatta, hogy nyugodjak meg. Mikor nagyjából sikerült leültünk az ágyra.
-Na megnyugodtál?-mosolygott.
-Azt hiszem- szórakoztam a pulcsim bojtjával ami lelógott. Nagyon érdekes volt.
-Elz
-Hümm?-néztem rá. De akkor hirtelen olyan történt amire nem számítottam. Zsombor megcsókolt.
Furcsa érzés volt. Nem ellenkeztem. Olyan érzés fogott el amit nem tudok leírni.Amikor elhúzódott rám mosolygott. A fejem csak úgy vöröslött. Rettentően elvörösödtem. avaromba meg sem tudtam szólalni. Zsombor törte meg a csendet.
-Amióta belém jöttél a folyosón, azóta nem tudlak kiverni a fejemből.- nézett a szemembe. Nem válaszoltam. Összezavarodtam újra. A héten már sokadszor. Szeretem Rolit, de Zsombor..húú..Az biztos, hogy erős vonzalmat érzek iránta. 
-Most mennem kell.-állt fel hirtelen- Ha netán félnél, csak csörgess meg.-mosolygott rám. Azzal kiment a szobából. Hogy mit érzek most? Fogalmam sincs.Áááá
FOLYT:KÖV