35.rész

Zsombor pár percig nézett, majd adott egy puszit a homlokomra, majd idegesen kiment.
-Zsombor hová mész?-kiabáltam utána, de se hang se kép. Felálltam, a vizes ruhát ledobtam a földre majd Zsombor után futottam. Roliék szobája előtt láttam meg. Az ajtót verte, és kiabálta, hogy nyissa ki. Oda futottam hozzá.
-Zsombor mit művelsz? Gyere innen.-próbáltam elhúzni, de nem sikerült. Hirtelen kinyílt az ajtó. Nem Roland volt, hanem Tomi és Léna.
-Hol van?- kérdezte, egyre idegesebben zsombor.
-Elment. Mi történt nézett rám- amikor meglátta az arcom amin piros volt, és véraláfutásos, Tominak összeállt a kép. Mivel nem találtuk ott Rolit, zsombor kirohant az épületből. Odament Marciékhoz akik az udvaron bandáztak. Ők se tudták hol lehet. zsombor egyre idegesebb lett.
-Hagyjad-mentem oda hozzá. Az arcomon végig simította a kezét, majd szorosan magához húzott és megölelt. Éreztem, hogy a kemény testtartása megenyhül. Visszamentünk a szobájába. Mivel Zsombornak nincs szobatársa, egyedül lakik. Bekapcsoltuk a tv-t, de csak háttérzajként szolgált.
-Nagyon fáj?-kérdezte váratlanul és a szemembe nézett. Nem hazudhattam, mivel rettentően fájt.
-Kicsit-sütöttem le a szemem. Zsombor magához húzott és megcsókolt. Kopogtak az ajtón.
-Gyere- hívta be vakon Zsombor azt aki kopogott. Az ajtó felé néztem. Az igazgató lépett be. Hirtelen felpattantam Zsombor mellől, és igazgatni kezdtem magamon a ruhát. Zsombor felröhögött.
-Szasz fater- köszönt az apjának, aki mellékesen az igazgató.
-Szervusztok. Mi volt az a verekedés ma kora délután?-tért a lényegre. Akaratlanul az arcomhoz kaptam. Zsombor kiment az apjával beszélni, én pedig ott maradtam egyedül. Nem tudom mennyi idő telt el, de egy évnek tűnt. Amikor Zsombor visszajött egy szó nélkül leült mellém. Nem mondott semmit. Ha akarja majd elmondja. Fél kilenc felé visszamentem a szobámba, gyorsan megcsináltam a magyar beadandót, meg tanult az órákra. Összepakoltam a holnapi sulicuccot, majd lefeküdtem aludni. A mai nap valami borzalmas volt. Hát az ember nem sokáig élvezheti a boldogságot. Legalábbis én nem. 
FOLYT:KÖV...