36.rész

Október 25, Szombat

Már három hete nem írtam.. Nem sok minden történt. Roli lenyugodott, azt hiszem. Zsomborral boldogok vagyunk. Az osztályban új pár lett. Kitti és Marci. Nagyon aranyosak együtt. A tanárok bekeményítettek. Haróccsal még mindig utáljuk egymást, és ez szerintem ez így is lesz. Az őszi szünetre hazautazok. Természetesen Zsombor velem jön. Az első alkalom lesz, hogy bemutatok valakit a szüleimnek. Kicsit izgulok.
-Készen vagy?-jött be a szobába Zsombor. A vonatunk egy óra múlva indul. Már bepakoltam mindent.
-Igen, mehetünk- emeltem le az ágyamról a bőröndömet. Léna mivel Pesten lakik minden második hétvégén haza szokott menni. De most Tomi is vele tartott. De ő nem először találkozik Léna szüleivel. zsombor apukája (az igazgató) vitt minket ki a vasútállomásra. Nagyon kedves az igazgatónk. Persze nem kivételezik Zsomborral. Ugyanúgy bánik vele mint minden diákkal. Amúgy civilként nagyon laza és vicces. Megérkezett a vonatunk. Én már nagyon izgultam. Természetesen szóltam anyáéknak, hogy Zsombor jön hozzánk és az egész szünetet nálunk tölti. Nem akadtak ki amikor ezt elmondtam nekik, úgyhogy örültem.
-Izgulsz?-nézett rám Zsombor, amikor már egy ideje az ablakon bámultam ki.
-Kicsit- mosolyogtam. A négy óra utazás lassan telt el. Nem azért mert nem tudtam elfoglalni magam, csak ideges voltam. Amikor leszálltunk a vonatról, megláttam apát. Szeptember óta nem láttam.
-Apuuu!-kiáltottam és felé futottam. Szinte a nyakába ugrottam.
-Szia prücsök- puszilta meg a fejem búbját. Nagyon jó érzés volt, hogy hosszú idő után újra látom.
-Khüm- hallatszott mögöttem egy hang. Zsombor volt. Kedvesen mosolygott és letette a földre a bőröndöket.
-Apu, ő itt Zsombor- mutattam be.
-Üdvözlöm! Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek a szünetben-nyújtott kezet illedelmesen Zsombor. Apa végig nézte zsombort, majd féloldalas mosolyra húzta a száját. Kezet ráztak. Szerintem apának szimpatikus volt, de ezt nem mondta. Beültünk a kocsiba, majd a  házunkhoz hajtottunk. Anyát a konyhában találtuk. Valamit főzőt.
-Szia anyu. Megjöttünk!-kiabáltam át a nappaliból.
-Óó már meg is jöttetek?-jött ki a konyhából.-Kicsim de hiányoztál-ölelt át. Kicsit szorosan is.
-Öö anyu jó elég lesz. -röhögtem. Anyu kicsit beleélte magát. Amikor sikerült elengednie, odaálltam Zsombor mellé.
-Anyu ő itt Zsombor. A barátom.
-Jó napot kívánok. Zsombor vagyok. Remek illatok jönnek a konyhából-pillantott a konyha irányába. Zsombor rögtön belopta magát a szüleim szívébe. Felmentünk az emeletre. Az ajtóban kicsit hezitáltam.
-Mivel nincs vendégszobánk, választhatsz. Három lehetőséged van. Első. A nappaliban alszol a kanapén. Kettő. Anyuék szobájában a földön.-Itt Zsombor elröhögte magát- vagy eltűrsz magad mellett és a szobámban. Nos hogy döntesz?-mosolyogtam.
-Hát nem is tudom. Nagyon csábító, hogy a szüleid lábánál aludjak, de azt hiszem elpróbállak viselni- mondta és megcsókolt. Bementünk a szobámba. Olyan érzésem volt, mintha már több éve nem jártam volna itthon. Minden ugyanolyan volt mint ahogy itt hagytam. Az íróasztalom, a francia ágyam, a tükröm ,ami tele van fotókkal, és a zöld falam ami tele van poszterekkel.
-Jó kis szoba- dobta le a csomagokat és a gördeszkáimhoz lépett. volt egy pár. Levettem a régi fényképeket a tükrömről, majd előkotortam azokat amiket a koleszban készültek. Osztálykép, egy kép Lénával amikor csücsörítünk mint egy kacsa, és rengeteg kép Zsomborral. Állatkert, séta a Várban, egy egy sétányon, suliban.
-Gyerekek, kész a vacsora. gyertek- szólt fel anya. Zsombor megfogta a kezem és úgy mentünk le. A vacsi nagyon finom volt. Mászkárpóne, desszertnek pedig csoki torta. Anyu kitett magáért. Vacsora közben beszámoltam a suliról meg a programokról. Itthon is történtek események. Aput előléptették a munka helyén.
-Elmegyünk kicsit sétálni? Megmutatom hova jártam régen deszkázni, meg csak úgy lézengni- ajánltam fel Zsombornak. Rögtön bele ment. Mivel már sötét volt, anyu megkért minket, hogy ne nagyon mennyünk messze és ne legyünk sokáig. Zsombor érdeklődve figyelte ahogy minden percben rámutatok valamire és hosszú sztoriba kezdek. Szeretek beszélni na.
-És ott borultam tavaly nyáron egy hatalmasat. Eltört a bal karom- mutattam az előttünk lévő utcára. Tíz órakor haza is értünk. Anyáék tévéztek, mi meg felmentünk a szobámba. Még pár órát beszélgettünk majd elaludtunk. Hosszú nap volt.
FOLYT.KÖV