34. rész

Október 5, vasárnap

Reggel már korán kipattant a szemem. Léna még aludt. Így egyedül mentem le az étkezőbe, reggelizni. Még csak nyolc óra volt, ezért nem sokan voltak. Elvettem a reggelit, és leültem egy asztalhoz. Épp a müzlit turkáltam amikor valaki odajött.
-Hali Elz.-ült le velem szembe Roli. Kicsit meglepődtem. Már három napja nem beszéltünk. Amióta Zsomborral volt az az incidense. 
-Szia. Mizu?- kezdtem bájcsevegni. Roli furcsán nézett majd, elröhögte magát. Most mi ennyire vicces egy mizu? kérdésben?
-Nem sok, de nálad annál inkább. Összejöttél az ig. fiával? gyorsa voltál- nézett rám lesajnálóan. 
-Igen, és ezzel van valami problémád?-kérdeztem egyre idegesebben. Most neki tényleg Zsombor a problémája? Szakítottunk. Azt hittem ezt lezártuk. Hát Roli még nem nagyon festett úgy, hogy túl lépne ezen. Akkor kezdjük ezt a szép reggelt egy veszekedéssel. Nincs is annál szebb.
-Nekem az ég világon semmi problémám. De egyet tudj-állt fel- nem leszel sokáig boldog vele. Nem vagy az a fajta aki egy hónapnál tovább lenne egy emberrel- azzal elment. Mi van? Még engem hibáztat? Úristen de nagyot csalódtam Roliban. Ahogy ránéztem a reggelimre még jobban elment az étvágyam. Visszavittem a tálcát, szinte hozzá sem nyúltam. Kifelé vettem az irányt, elég ideges voltam. Amikor a lépcsőhöz kanyarodtam, gyorsan felfutottam. A folyosón Zsomborral futottam össze.
-Hová sietsz ennyire?- húzott magához, majd megcsókolt. A hirtelen kialakult haragom teljesen eloszlott. Ahogy belenéztem Zsombor zöld szemébe, már Roli is kiment a fejembe. Kétségtelen, szerelmes vagyok. De úgy igazából. Lementünk az udvarra és a színpadon hülyéskedtünk. Vicces előadások, táncok, ami éppen jött. Nagyon jól  szórakoztunk. Aha addig míg egy határozott mozdulattal ki nem csapódott az udvarra vezető ajtó. Mindketten odakaptuk a fejünket. Roli jött ki dacosan. Egyenesen felénk. 
Ahogy közelebb ért megcsapott a tömény pia szag. bah. Fél egy és Roli teljesen eláztatta magát. 
-Nagyon vagánynak képzeled magad? Elveszed az egyetlen embert aki maradt nekem? Mi?- lökte meg Zsombor vállát. 
-Állj le ember. Mi bajod van?- ment bele Zsombor a vitába. 
-Miért kellett közénk állnod?
-Nem állt közétek senki. Te taszítottad el magadtól Elzt.- folytatta Zsombor.
-Mi az hogy eltaszítottam?-lökte meg még egyszer Roland Zsombort. Közéjük kell állnom míg egymásnak nem esnek. Hirtelen közéjük álltam, olyan hirtelen, hogy Roli épp akkor lendítette a kezét és az ütés engem talált el. Az ütés erősségétől a földre zuhantam. 
-A rohadt életbe. Ez is mind miattad van!!-ordította Roli. Zsombor figyelmen kívül hagyta és felkapott a földről. Bevitt a szobájába, és letett az ágyára. Elővett egy vizes rongyot és az arcomra tette. 
-Nagyon sajnálom- suttogta. 
-Nem te tehetsz róla.- mondtam. Az arcom égett. Roli hatalmasat ütött. Ennek nagyon szép nyoma lesz. Roli ááá, most már tényleg nagyot süllyedt a szemembe.
FOLYT.KÖV