54. rész

November 16,Vasárnap

Ma rengeteg dolgunk akadt. El kellett menni a pólókért, amiket tegnap rendeltünk. Próbáltunk, fellépést szerveztünk, mert hát nem játszhatunk mindig egy raktárban öt ember előtt. Szóval ment a szervezkedés ezerrel. Az osztály nagy része segített (azért nem mindenki). Kitti és Marci plakátokat terveztek, Léna takarította a próbatermet, mert egy nap alatt eléggé feléltük a helyet (üdítős üvegek, rengeteg pizzás doboz és maradvány). Zsombor fellépést szervezett, mi pedig megbeszéltük a dallistát és próbáltunk. A pólók nagyon jók lettek. Az enyém különösen tetszik. Az események csak úgy pörögtek.

-         - Van egy fellépésünk- emelte fel a kezét Zsombor.

-          - Ilyen hamar? Hogy csináltad?- pattant mellé Levi és érdeklődve figyelte a telefont Zsombor kezében.

-          Lesz egy suli bál. Apa azt mondta, hogy felléphettek. –mindenki örült. Én pedig elgondolkoztam, hogyan lehet ennyire zseniális a barátom. Hüm.  Amúgy a suliban jövő héten egész végig diák hét lesz, és pénteken egy buli lesz. Itt fogunk bemutatkozni a nyilvánosság előtt, mint SPARKS, az együttes. Hűha. Mivel a dátum elég közeli és még csak most alakult a banda, nekiálltunk a próbáknak. Összesen négy számot sikerült eljátszanunk, ugyanis megszólalt a telefonom. Egy pillanat türelmet kértem, majd kimentem telefonálni.

-          - Halo –szóltam bele a telefonba.

-          - Szia, kicsim. Minden rendben van? – szólt a telefonba anya. A hangja elég izgatott volt.

-          - Aha. Minden oké, de nem igen tudok most beszélni. –próbáltam rövidre venni ezt a telefonbeszélgetést. és így próbáltam hamar a lényegre törni.

-          - Van egy hírűnk számodra –lelkesedett a telefonba anya. Ami nem jelent sok jót.

-          - Jó hír? –kérdeztem félénken.

-          - A legjobb. –lelkesedett.

-          - És még ma elmondod? Nem igazán van időm kitalálni? –kezdtem elég hevesen válaszolgatni, mert anya nem igazán akart a tárgyra térni.

-          - Jól van, jól van. Az a helyzet, hogy költözünk –na, ennél a mondatnál lesokkolódtam és egy hang sem jött ki a torkomon. Elköltözünk? De hova? És még is milyen hatással van ez rám? Biztos komoly. Ó istenem, csak ne keljen más suliba mennem. Azt nem viselném el.

-          - Hallo, Elz itt vagy? – szólt bele a telefonba anya, mivel nem válaszoltam.

-          - Aha. Még is hova költözünk? Vagyis én remélem sehova –adtam a tudtára, hogy márpedig nem megyek másik suliba.

-          - Nyugalom, nem kell másik iskolába járnod szívem, ha ettől félsz. Pestre költözünk. Kaptam egy nagyon jó állásajánlatot. –hirtelen akkora kő zuhant le rólam. Pestre költözünk, vagyis anyáék, mert én már itt élek.

-          - Hálaégnek. De maradhatok koleszos ugye?

-          - Persze. Elég messze van az iskolától. A város másik felébe találtunk lakást.

-          - Akkor jó. Most mennem kell, mert éppen próbálunk, majd hívlak. Szia, anya –köszöntem el.

-          - Szia, kicsim – köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont. Még pár másodpercig bámultam a telefon kijelzőjét, majd visszamentem.

-         -  Na, végre. Mi tartott eddig? – kérdezte Tomi, mivel ezek szerint csak rám vártak.

-          - Bocs, csak fontos telefonom volt. De itt vagyok, úgyhogy folytathatjuk a próbát-és felkaptam a gitárom és beálltam a helyemre. Mikor eleget próbáltunk, mi elköszöntünk Zsomborral, a többiek még maradtak.

-          - Mi történt? –fordított szembe magával és a tekintetemet kereste.

-          - Költözünk – válaszoltam. Zsombor hírtelen nagyon rosszat sejtett. Az arca eltorzult. Így gyorsan hozzátettem – ide Pestre. Nem kell más suliba mennem – nyugtattam meg. Sikerült. Elmosolyodott majd hosszasan megcsókolt.

-          - Van kedved egy kis városnézéshez? –kérdezte.

-          - Aha. De menjünk tömegközlekedéssel. Az tök bulis –virultam. Zsombor furán nézett, de nem szólt semmit. jobban is tette. Felszálltunk egy villamosra.  Tök vicces volt.

Csak úgy céltalanul utazni. Éppen megálltunk én kitolakodtam, majd megfordultam zsombor sehol. Majd elment a villamos és megláttam Zsombort a másik oldalon. Sikerült a másik oldalon kiszállnom. Nagyon vicces volt. Megvártuk a másik villamost, majd gyorsan beszálltam és átfutottam a másik felébe. Zsombor megfogta a kezem, majd elindultunk. Út közbe nagyon sokat nevettünk. Megálltunk a Hősök terén, Zsombor csinált pár képet. Aztán kerestünk egy mekit. Egy kisebb hadseregnek való kajamennyiséggel ültem le az asztalhoz. Kicsit megéheztem és a mekis kajától sosem lakok jól. Mikor sikerült betermelnem a temérdek ételt, elindultunk. Már eléggé elfáradtam a gyaloglásban, így felszálltunk egy metróra és visszaindultunk.

-          - Anyudék mikor utaznak vissza?- érdeklődtem, mikor már fent voltunk a metrón.

-          - Holnap reggel indulnak. Átjössz velem este?

-          - Persze – mentem bele egyből. Zsombornak nagyon kedves a családja. A húgát nagyon megszerettem. -Nagyon aranyos. Leszálltunk a metróról, majd felszálltunk egy villamosra. Nem a kollégiumba mentünk, hanem Zsomborékhoz. Nagyon örültek, amikor megláttak. Nóri épp babázott. Amikor meglátott minket eldobta és felénk futott.

-         -  Zsombi, Elz. Nézzétek mit kaptam- Zsomborral egymásra néztünk, mert nem láttunk semmit. Pár másodperc múlva viszont megláttuk. Egy nagyon picit labrador kiskutya bukkant elő a kanapé mögül.

-          - Aputól kaptam. –lelkesedett Nóri. Engem azonnal megnyert a kiskutya. Imádom a kutyákat. Lehajoltam az állathoz és játszottam vele. Zsombor mosolyogva figyelt, Nóri pedig csatlakozott. Még csak pár hetes volt. Késő estig ott voltunk. Akkor eszméltem fel, amikor Nóri a kanapén aludt el. Eszter felvitte a szobájába, addig mi is elkészültünk. Elköszöntünk (én a kiskutyától is) majd elindultunk. A kapun túl elkezdtem áradozni a kiskutyáról.

-          - Jaj, annyira aranyos. Gyönyörű. - ilyen és ehhez hasonló mondatokkal mentünk haza. Teljesen feldobódtam a kutyustól. Elköszöntem Zsombortól, majd bementem a szobába. Léna már aludt, így halkan besurrantam majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem én is.

-          FOLYT.KÖV…