69. rész: Hónapokkal később

Sziasztok! Köszönöm a türelmet. Nem lett hosszú rész, de ígérem a következő hosszabb lesz. Köszönöm a sok kommentet az eddigi részekhez. Nem hiszem, hogy sokan ezeket a fordulatokat vártátok, de kíváncsi vagyok. Hosszabb véleményeket kérnék. Jó olvasást. xoxo
                                                                  ******

Hát ez a nap is eljött. Vége tért a kilencedik osztály. Kezdődik a nyár. A lazulás, a pihenés, és rengeteg nyári kaland és élmény. Mivel a suli két hetes nyári tábort szervez, melyre mindenkinek kötelezően kell részt vennie, így nem kell nagyon hiányolnunk egymást a nyáron sem. Két hét a Balaton parton rengeteg kalanddal vár minket egy hét múlva. A bizonyítványom a szokásos négyes átlagot érte el, ami nekem tökéletesen megfelel. Gergő hamar beilleszkedett közénk. Mindenhova jön velünk, benne van a hülyülésekben is, és sikerült nagyon jó kapcsolatot kialakítanunk. Hozzám áll a legközelebb.

Roli.. Hüm Roli. Hát az igazság az  hogy az utóbbi időben nem nagyon kommunikáltunk. Persze nem miattam. Teljesen megváltozott. Más ember lett. A közösségi oldalát meg- meg lesem néha, de olyankor elgondolkozom, hogy „Ő tényleg a barátom volt?”  Madrid nem vált az előnyére. Semmilyen szempontból sem. Rengeteg bulis képek kerültek fel, amiket inkább elrejteni kellenem nem pedig a világ elé tárni. Minden második képen alkoholos befolyásoltságban, mindig más lány társaságában pózolt. Az utolsó e-mailt körülbelül egy hónapja kaptam tőle. Megírta, hogy imádja az új életét. Új barátnője van. Vagyis akkor volt még. A legjobban Tomi viseli ezt nehezen. Legjobb barátja végleg elveszett.

-Elz gyere már! Nem várunk rád örökké. - ordított fel az emeletre Gergő.

-Jövök már- szaladtam le a lépcsőn.

-Acca’ ide – nyúlt a gitáromért. A kezébe adtam, majd együtt siettünk. Kilenckor a helyi bárban léptünk fel. Szerencsénkre nem volt messze. Egy villamos megállóra volt a hely. A többiek már ott türelmetlenkedtek. Megkaptam a lecseszést is.

-Ezért nem kellenek lányok a bandába- morog Levi. Megszólalását egy tarkón csapással díjaztam.

-Na te csak maradj csöndben. Minden szembe jövő csajt megbámulsz, majd megállsz és próbálod elkérni a számukat- cukkolja Marci. Ők ketten elkezdtek vitatkozni.

-Oké. Ideje lenne bemenni és felkészülni – szóltam közbe. Bementünk, majd előszedtük a hangszereket. Főpróba, majd kezdődött is a koncert. Rengeteg ember a suliból és sok más ember innen – onnan. Nagy sikerünk volt. Talán most kezdtünk igazi együttesé válni. Túlléptünk az iskolai fellépéseken. Már csak saját számokra van szükségünk.

-Köszönjük emberek. Mi voltunk a SPARKS. A közösségin megtaláltok minket. Sziasztok- köszönünk el. Nagy taps, majd leviharzunk a színpadról.

-Na akkor benne vagytok?- kérdi hirtelen Tomi. Felvetült egyik nap,hogy tábor előtt már le kéne menni a Balcsira. Tomiéknak van egy nyaralójuk Siófokon. A tábor is pont ott lesz, úgyhogy ez csak jó lehet.

-Engem elengedtek- mondom. A többiek szülei is mind belementek.

-Ú vihetem Napóleont?- forog körbe Léna. Napóleon a tacskója. Születésnapjára kapta.

-Jah, de te sétáltatod, meg eteted. Ha behugyozik te takarítasz- köti le a szabályokat Tomi. Léna egy puszit nyom Tomi szájára, majd boldogan fecseg tovább.

-Mikor indulunk?- rágcsál egy ropit Gergő. Marci kiszórja a maradékot a kezéből – Barom.- a mutatványt nagy röhögéssel díjazzuk.

-Három kocsival megyünk holnap egykor. Léna faterja, anyám és Léna nagybátyja visz minket. Nálunk van a gyülekező. Aki késik, itthon marad –röhög Tomi. Megbeszéljük a további infókat, majd tizenegy felé hazaindulok. Gergő kíséretében természetesen. Nem engedné, hogy egyedül mászkáljak ilyenkor.

-Tudsz valamit róla?- kérdezi hirtelen, én meg majdnem eltaknyoltam egy kőben, olyan hírtelen jött.

-Nem. Nem tudok róla semmit- mondom, mikor sikerült két lábon megállnom. Gergő furcsán nézeget. Valamit el akar titkolni előlem. De mit?. Kiszedem belőle.

-Tudsz valamit, amit én nem?- kérdezem mikor befordulunk az utcánkba. Gergő nem néz rám, nem mond semmit.- Beszéltél vele – ez olyan egyértelmű volt, mint, hogy ott sétál mellettem. Bólintott. Nagy levegőt vettem, majd próbáltam úgy tenni, mintha egy cseppet sem érdekelne.

-Annyit mondott, hogy elvan és nem biztos, hogy haza jön a nyárra- bumm a másik oldalamra is egy pofon. Megérkeztünk. Gyorsan elköszönök Gergőtől, majd besietek. Felfutok a lépcsőn, majd erősen becsapom magam mögött az ajtót. Megállok a tükröm előtt. Tele képpel. Rengetegen Rolival vagyok. Egy határozott mozdulattal letépem az mindet amin szerepel. Belehajítom a kukába. Még mindig nem sírok. Eltervezem, hogy nem is fogok. Lefekszem aludni. A zenelejátszót bekapcsolom, majd a fülest a fülemre helyezem. Zene be, világ ki.

68. rész. Az új osztálytárs érkezése (2)

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Tudom hogy nagyon rég írtam, de nem volt időm. Kicsit szüneteltettem. Mielőtt elmegyek táborba gondoltam hozok egy újat. Nem sok minden derül ki. Ha sok komment érkezik, lehet írok egy ráadást. Köszönöm az eddigi látogatásokat. xoxo

                                                                          ***

Az első óra végén, mindenki Gergőt körbevéve kérdezgette, meg ilyenek. Kérdések, hogy milyen volt annyi helyen élni, folyton utazni, milyen volt magántanulónak lenni stb..stb..stb..

-Utáltam a rengeteg utazást. Mondjuk jó, ha az ember tud pár nyelven.  Magántanulónak jó lenni, mivel akkor tanulsz, amikor akarsz. –válaszolta. Mindenki ámulattal hallgatta a sztorikat. Én a telefonomat néztem, hátha Roli posztolt-e vagy írt-e. De nem. Így félredobtam a telefonomat és beleolvadtam a beszélgetésbe. Gergő jó fej.

Átmentünk a nyelvibe. A folyosón mindenki Gergőt nézte és susogtak. De volt, akiket nem nagyon zavarta az, hogy éppen senki sem kíváncsi rá. Daniella. A csatlósaival lépett elénk.

-Szia Gergő- nyávogta. Komolyan csak én kapok agybajt ettől a csajtól? – tök szupi, hogy te is ide jársz. Ha akarod, körbevezetlek- csavargatta a haját. Gergő rám nézet, egy olyan „ez most komoly?”  pillantással. Én csak a szememet forgattam.

-Kösz Daniella, majd ha lesz szükség rád szólunk- mondtam végül, majd tovább mentünk. A fiúk a nyelviig röhögtek. Én csak unott fejjel ültem a szokásos helyemre le. Mr. Selfrid lépett be a terembe. Mindenkit kedvesen köszöntött, majd felszólította Gergőt, hogy pár szóban mutatkozzon be. Mivel angolul szólt hozzá a tanár, Gergő tökéletes kiejtéssel, mondott pár mondatot. A tanár csak ámult és mosolygott. Én persze semmit nem értettem belőle. A mai órán fordítás volt. Egy két oldalas szöveget kellett lefordítani óra végéig. Nekiálltam. Az első mondatokkal még nem is volt baj. Majd következtek, az összetettebb mondatok. Na itt már kicsit kétségbe estem. Rengeteg ismeretlen szó, így a mondat felel értelmetlen maradt, mert ki hagytam, amit nem tudtam. A tollam végét rágcsáltam majd valaki megrúgta a székem. Hátra fordultam Gergőhőz.  Kérdőn néztem rá.

-Add ide a füzeted- mondta. Én kicsit furcsán néztem majd megvontam a vállam és hátraadtam neki.  Idegesen kattogtattam a tollamat. Majd ismét megrúgták a székem. Hátrafordultam és kikaptam Gergő kezéből a füzetem majd visszafordultam. Rápillantottam a sorokra. Az egész szöveget lefordította. Hátranéztem majd tátogtam egy köszit. Megvonta csak a vállát, majd tovább firkálta a füzetét. Óra végén a tanár beszedte a füzeteket. Nagy kő esett le a szívemről, mivel nem egyes lesz. A többi óra elment azzal, hogy Gergő mutatkozott be a tanároknak, a tanárok pedig kérdezgették. Ennek a fiúk örültek a legjobban. Semmiből nem kaptunk házit, mivel nem is volt tanóra.  Felkaptam a vállamra a táskám, majd bevártam Gergőt.

-Kollégium?- kérdeztem. Gergő megrázta a fejét.

-Itt lakunk a suli mellett. Nincs szükség rá- mondta. A koleszig beszélgettünk, majd a kapuban elváltunk. Felmentem a szobámba. Léna már mosolyogva várt. Ledobtam a kabátom és a táskám majd lehuppantam az ágyra és az ölembe vettem a gépet. Míg töltött ránéztem Lénára.

-Történt valami?- vizslattam, mert olyan furcsán nézett. Nem tudtam hová tenni.

-Te és Gergő?- hogy mii?? Ha nem ültem volna tuti le kellett volna. Megráztam a fejem és belekezdtem.

-Csak haverok vagyunk. Semmi több. - állítottam le Lénát mielőtt nagyon belelendül ebbe a témába. Egy jah oké-val le is zárta. Megnyitottam az e-mail-eket. De semmi. Rengeteg spam, közösségi jelölés.  Idegesen magam mellé dobtam a laptopott. Miért nem ír? Hisz meg Ígérte?

*Roli szemszög*

A gép leszállt. Megkerestük a csomagokat, majd fogtunk egy taxit. Borzalmasan hosszú út volt. Beszálltunk a taxiba és az új ház felé vettük az irányt. Fantasztikus város. Bár a nyelv még furcsa, de majd belejövök. A házat még csak képekről láttam.  Hatalmas volt. Segítettem a nagyszüleimnek a csomagokkal, majd birtokba vettük az új helyet. Az emeleten meg is találtam a tökéletes szobát. Bár voltak benne bútorok, még is üres volt. Ledobtam a táskákat, majd lementem a lépcsőn.

-Elmegyek körülnézek kicsit- mondtam, majd kiléptem. Fogalmam nem volt merre mennyek, merre mi van, így a tömeg felé indultam. Pazar város. Már esteledett. Előkaptam a telefonomat, majd hívást kezdeményeztem.

-Halló- szóltam bele. A vonal túloldalán lévő hang izgatott volt. Persze Elz sosem tud normálisan beszélni. Elnevettem.

-Ott vagy már?- kérdezte.

-Igen. Nem rég érkeztünk meg. Most a belvárosban sétálok. Látnod kellene.

-Majd egyszer.

-Minden képen- mosolyogtam. Még beszéltünk pár sablon dologról. Elmondta, hogy Gergő az új osztálytárs, majd letettük.

Hazasétáltam. Hát most kezdődik a új életem. 

67. rész: Az új osztálytárs érkezése (1)

Roli elment.  Akaratlanul is könnyes szemmel ébredtem.  A tudat, hogy már nem látom iszonyatosan fájt. Léna tegnap megérkezett, így már ő is a kollégiumban volt. Komótosan, nulla élet kedvel kezdtünk neki a félév utolsó hetének. Felkaptam egy fekete csőnadrágot, egy hosszított pulcsival, kabát, bakancs, sál. Kevés smink, épp hogy eltakarja a szemem alatti karikákat. Készen is álltam. Lénával és Tomival ballagtunk át a hideg januári reggelen a suli épületébe. Olyan volt, mint eddig, de mégis más. Felmentünk az osztálytermünkbe. A szokásos reggeli emberek. Máté és Ben valamit nagyon néztek a telefonjukon, Levi skypeon (??) beszélt valakivel, (gondolom Anett), a többiek meg beszélgettek. Leültem a helyemre. Hátra fordultam. És igen. üres volt egy hely. Egyetlen egy hely maradt az osztályban üresen. Rolié. De ez sem sokáig, mivel belépett az ofő a termünkbe. Ezek szerint elkért minket az első óráról.

-          Jó reggelt- köszöntött minket.

-          Tanár bá’, ki jön Rol helyére?- kérdezte Tomi, a székén hintázva.

-          Fiam először is, megkérnélek, hogy ne hintáz a széken, mert hanyatt esel.  Az új osztálytársatok bármelyik pillanatban megérkezhet. - ült le a tanári asztalhoz. Mindenki tippelt, hogy lány vagy fiú jön-e. De amikor kinyílt az ajtó mindenki azon nyomban odakapta a fejét. Idegesen pillantottam az ajtó felé. Lehunytam a szemem és erősen koncentráltam, hogy ne valami ribanc lépjen be az ajtón. Kinyitottam és megláttam.  Fekete bakancs, sötét farmer, bundás bőrkabát lehúzott cipzárral, enyhén összevissza zselézett hajjal, ragyogó kék szemekkel Gergő lépett be. Mindenki egymásra nézett, teljes döbbenet szállt az osztályra. Elsőként Levi kapcsolt.

-          Hálaégnek’ egy normális ember. Szasz Geri- és lepacsiztak.  Gergő mindenkivel kezet fogott, majd elindult felém. Rám mosolygott, majd leült a mögöttem lévő padba. Én még mindig teljes döbbenet alatt álltam. Ez hogy lehet? Gergő, pont Gergő? Ilyen nem létezik. De, ezek szerint igen. Hátrafordultam.

-          Hát te?- nyögtem ki az első mondatot, ami az eszembe jutott. Azért azt még sem kérdezhettem, hogy mi a francot keres itt.

-          Tudod magántanuló voltam. Most költöztünk ide, és mondták, hogy megüresedett egy hely. Jelentkeztem és felvettek. - adta meg az ésszerű magyarázatot.   Mindenki örült, hogy nem egy idegen jött Roli helyére. Igen, ez így jobb. Az ofő kérte, hogy Gergő mutatkozzon be pár mondatban. Igaz ismerjük Gergőt, de nem sokat beszél magáról, sőt a zenén kívül semmiről.

-          Kontor Gergő vagyok. Ezt már tudjátok mind- kezdte a mondandóját.

-          Nem. Nekem fogalmam sincs ki vagy és hogy hívnak. – szólt bele Ádám.  Kapott pár szúrós pillantást.

-          Ezzel én is így vagyok veled kapcsolatban. Na, szóval akkor. - folytatta- magán tanuló voltam eddig. Apámmal élek, mivel anyám a születésemnél meghalt. – mindenki ledöbbent. Tényleg nem beszélt semmiről sem Gergő. Így mindenki döbbenten hallgatta a történetét- Apám régész-kutató. Ezért rengeteget költöztünk. Rengeteg országban éltem már. A zenéléssel foglalkoztam a legtöbbet. Három nyelven beszélek a magyaron kívül anyanyelvi szinten. Angol, német, spanyol.  Rengeteget költöztünk és utaztunk, ezért volt a legegyszerűbb, hogy magántanuló legyek. de most rendes iskolába kerültem, mivel hosszabb ideig maradunk itt. Hát ennyi - ült le. Marci megtapsolta, mi pedig felnevettünk. Az ofő megkérte, hogy diktálja be az adatait, addig mi elfoglaltuk magunkat. Odaültem Kittiékhez és óra végéig beszélgettünk. Hát így lett Gergő a 11. osztálytársunk.

FOLYT.KÖV….

66. rész: Még egyszer utoljára

Az idő nem áll meg. még ha nagyon rákoncentrálsz sem. Van ami eljön, s van ami el is múlik. Bárhogy akartam, a búcsút sehogy sem tudtam elkerülni. A napokban rengetegszer gondolkoztam azon, hogy hogyan lenne könnyebb. Szó nélkül elengedni? Vagy könnyes búcsúval elválni? Netán magamhoz kötve, nem engedni? Számtalan variáció és lehetőség. De egyik sem a tökéletes megoldás. Ha lehetne kívánságom, biztosan az lenne, hogy itt maradjon. De nincs. A legjobb barátok is egyszer elmennek mellőlünk és egyedül hagynak. Minden búcsú nehéz. Csak rajtunk múlik, milyenné tesszük. Megkönnyítjük vagy épp az ellenkezője.
Roli holnap hajnalban indul. Ma van az utolsó ehetőségünk, hogy együtt töltsük ezt a kevés, nagyon kevés időt. Anett tegnap este utazott haza, most már mint párkapcsolatban élő fiatal. Aminek én nagyon örülök. Tíz órára mentem koleszba, hogy bepakoljak. Mindjárt kezdődik a suli, vége a szünetnek.Apa  átdobott kocsival. Az úton be nem állt a szája. Minden hülyeséget összehordott.

Volt olyan pillanat amikor nem sok tartott vissza, hogy ki ne ugorjak a kocsiból. De szerencsére maradtam. A nem olyan hosszú úton, bár nekem egy életnek tűnt, sikerült épségben odaérnünk a koleszba. Elköszöntem aputól, majd a csomagokkal együtt, felmásztam az emeletre. Léna írt, hogy ő csak holnap este jön. Addig egyedül vagyok. Felértem a lépcsőn majd előbányásztam a kulcsom és bementem. Hosszú volt a szünet. A szoba úgy volt ahogy hagytam. Poszterekkel, képekkel. Bepakoltam a szekrénybe a ruháimat, majd megnéztem a telefonomat. SMS-em érkezett. Megnyitottam. Roli írta, hogy negyed egyre itt van, menjek le és öltözzek melegen. Visszaírtam majd, folytattam a pakolást. Letettem mindent a szokásos helyére. Aztán elkezdtem készülődni. Felvettem egy kapucnis pulcsit, csőfarmerrel, bakancs, bélelt kabát, sapka sál és kesztyű. Lementem a lépcsőn. Köszöntem vagy húsz embernek míg leértem. Roli a falnak dőlve támaszkodott. Hát ez sem lesz már holnaptól.
-Szia- öleltem meg mikor odaértem. Mélyen beszippantottam az illatát. 
-Szia- suttogta. Hatalmas csomó nőtt a torkomba. Nehéz volt a levegő vétel is. De nem kenődhetek el ennyire, majd csak ha elmegy. Addig míg itt van olyan leszek mint eddig. Hülyülünk meg a szokásos. Jól érezzük magunkat.
-Na és mi lesz a program?- érdeklődtem.
-Szánkózás-húzta óvatos mosolyra a száját. Én rögtön ugrálni kezdtem örömömben. Előhúzott egy szánkót a háta mögül majd elindultunk. Egy hatalmas dombhoz értünk. Felgyalogoltunk a tetejére.
-Na ülj előre- utasított. Ráültem a szánkóra, majd Roli mögém ült és egy határozott lökéssel elindultunk lefelé. Eszméletlen jó volt. Amikor leértünk gyorsan visszafutottunk, majd újra és újra.

Mentünk úgy , hogy én ültem hátra Roli meg előre, de abból hatalmas borulás lett. Rengeteget nevettünk. Hógolyóztunk meg megfürdettük egymást a hóba. Élveztem ezt a programot. Ezerszer jobb volt mintha egy étteremben könnyes szemekkel bámulnánk egymásra. Ehelyett rengeteget nevettünk és szórakoztunk. Az idő nagyon hamar elrepült. Bementünk egy gyors kajáldába és ettünk. Volt pillanat amikor el is felejtettem, hogy ez a búcsúnk. Olyan érzésem volt, mintha egy hétvégén csak úgy spontán lementünk volna egyet szórakozni. 
-Milyen lesz a suli?- érdeklődtem. Kicsit szomorúan, de próbáltam leplezni.
-Sikerült egy angol nyelvű suliba felvenniük- mondta. Elkezdtünk beszélni a suliról, házról meg Madridról. Néha poénkodtunk, másszor meg komolyan beszélgettünk. Roli már nem koleszos így nem tudunk tovább maradni. Elkísért a koleszig. Majd megállt a bejárat előtt. Tudtam most jön a búcsú. Nagy levegőt vettem, próbáltam visszatartani a könnyeimet. Roli a szemembe nézett. Én törtem meg a csendet elsőként.
-Írj minél többször. Beszámolót kérek mindenről. Ne feledkezz meg rólam. Örökre barátok maradunk, ezt ne feledd.- szipogtam. Roli nem szólt csak magához húzott és nagyon erősen magához szorított. Így voltunk hosszú percekig. Majd Roli megszólalt.

-Soha nem felejtelek el. Szeretlek. És barátok maradunk örökre.- suttogta a fülembe. Majd elengedett. Még néztük egymást, majd mennie kellett. Hirtelen olyan magány telepedett rám amit nem tudok sehogy sem leírni. Láttam a távolodó alakját.Majd mikor végleg eltűnt felmentem a szobámba. Még le sem ültem egy SMS-em érkezett. Megnyitottam és olvastam.
Hiányzol! Xxx" Bele kell törődnöm, hogy elment. Nehéz lesz. A továbbiakban nem volt kedvem semmihez. Levágtam magam az ágyra majd bekapcsoltam egy filmet. Valami béna vígjáték. Nem nagyon kötött le. Este lefürödtem majd korán le is feküdtem aludni.

*Roli szemszöge*

Ránéztem az órámra. Fél négy. Elindultam felfele a lépcsőn, majd Elz ajtaja előtt megtorpantam. Reménykedtem, hogy nyitva legyen. Megfogtam a kilincset majd lenyomtam. Nyitva volt. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, majd körbenéztem. Elz aludt.

Odamentem az ágyához, majd leültem az ágya szélére. Néztem ahogy alszik. Mint mindig gyönyörű volt. Ott ültem és csak néztem, hirtelen kipattant a szeme.Kicsit hátrébb mentem. 
-Jézusom. Roli te mit keresel itt?- döbbent le teljesen. Én csak mosolyogtam.
-Egy óra múlva indul a repülőm- mondtam. Elz arca meggyötört lett. Odaült mellém, majd beszélgettünk. Mondtam, hogy még látnom kellett. Ő csak bólogatott. Végig beszéltük az időt. Az órám csipogni kezdett. Idő volt. Elz is tudta. Megpusziltam a homlokát, majd Felálltam.
Ránéztem az arcára. Potyogtak a könnyei.
-Nemsokára találkozunk- majd kimentem. Lefutottam a lépcsőn, majd beszálltam a . kocsiba. Még hátranéztem utoljára az iskolára és a koleszre. Az emlékek csak úgy záporoztak. Magam mögött hagytam mindent. A barátaimat, a sulit és a szobában lévő Elzt.
FOLYT.KÖV

65. rész: Szilveszter

Az év utolsó napja. Bár mindenki szeret bulizni és a szilveszter az egyik legnagyobb alkalom erre, most még is azt akartam ne jöjjön el ez a nap. De mint mindig most sem állt meg az idő. Bár nagyon szerettem volna.
Reggel korán keltem. Anett még aludt. Bekapcsoltam a gépem, majd felültem az ablakba. Ez a helyet szeretem az új szobámban a legjobban. Az ablak úgy van kialakítva, hogy lelehessen ülni. Mint a filmekben. Kényelmes. Imádom. Felmentem a közösségire. Mindenki elárasztotta Roli üzenőfalát. "Hiányozni fogsz" Ne hagyj itt" Írj majd" és rengeteg sablonos poszt. Betöltődött az MSN. Végig futottam a neveket. Egy ember volt fent. Rá is ment majd írtam.
Elz üzenete: Szia. Nem tudsz aludni? 
Rögtön jött is a válasz.
Roli üzenete: Nem. Már pakolok. És te, hogy hogy fent vagy?
Elz üzenete: Nem tudtam aludni.....
Roli üzenete: Bulizunk ma este egy jót :)
Elz üzenete: Héj...
Roli üzenete: He?
Elz üzenete: Hiányozni fogsz...:(
Roli üzenete: Te is!!!
Elz üzenete: Remélem nem felejtesz el hamar.:D
Roli üzenete: Téged? Ha akarnálak se tudnálak :) 
Elz üzenete: Na azért :)
Roli üzenete: Most lépnem kell. Este találkozunk..
Elz üzenete: Oké..
Roli kijelentkezett.

Lehajtottam a laptopom fedelét, majd félreraktam. Pár percig gondolkoztam, majd elindultam lefelé. Anyu a konyhában volt, és a reggeli kávéját itta.
-Jó reggelt kicsim. Hogy hogy ilyen korán fent vagy?- nyomott egy puszit a homlokomra. Kihúztam a mellette lévő széket, majd leültem. Megfogtam a csészémet és öntöttem kávét.
-Nem tudtam aludni- mondtam, majd a forrócsészét leraktam a pultra. Nem akartam nagyon beszélgetni, és anya ezt tolerálta. Nem kérdezett semmit Roliról, az utazásáról, semmi olyat amiről tudja, hogy fájó még csak belegondolni is.
-Hol is lesz ez a hatalmas szilveszteri buli?- érdeklődött anya. 
-A próbatermünkben. Tudod a raktár. Az elég nagy és sokan elférünk.- ittam bele a kávéba. Anya még pár mondatban elmondta, hogy ne igyak, maximum egy koccintás éjfélkor, de semmi több. Hogy vigyázzak Anettra és viselkedjek normálisan. Mikor anya befejezte, felmentem a szobámba. Anett éppen ébredezett. 
-Hogy aludtál?-érdeklődtem.
-Áá nagyon jól- mondta, majd felállt az ágyra és ugrálni kezdett. Rögtön csatlakoztam hozzá. Mi már csak ilyen ugrálósak vagyunk. Visítoztunk egy sort, hogy ma este mekkora koncertet adunk és mekkora buli lesz. Anettnek ez nagy dolog. Nem igen volt még ilyen buliba. Sőt nem igazán jár el mostanában, hogy én már nem lakok ott sehova.  Amikor kellőképpen kiugráltuk magunkat, megbeszéltük ki mit vesz fel. Az enyém egyszerű volt, mivel a bandának van pólója és egy stílusa, így nem sokat kell azon gondolkoznom. Persze Anett már más tészta. Teljes átalakítás. Ruha smink és frizura. Anya felszólt, hogy kész a reggeli menjünk le. Tinilányos nevetéssel indultunk le a lépcsőn. Apu kicsit megijedt a kora reggeli pörgésünktől, de betudta annak,hogy kamaszok vagyunk, nekik ezt nem kell megérteni. Mivel rengeteg időnk volt még, mondtam Anettnak, hogy menjünk el korcsolyázni. Persze rögtön belement. Imádunk korcsolyázni. Felöltöztünk, majd megkerestem a korcsolyámat. Anett nem hozta el az övét, így neki kölcsönözni kell. Amikor mindennel megvoltunk, indultunk is. Anyáéknak gyorsan vázoltam a helyzetet és el is mentünk. Igaz futottunk, hogy elérjük a villamost. A mínusz hét fokban, rettentő jól esett. Aha. Nem. Mikor megérkeztünk a korcsolya pályára, Anett csak ámuldozott. Sokan voltak, de nem annyira. Béreltünk korit, majd felvettük és már mentünk is. Nagyon jó érzés volt. Hangulatos zene ment, így még jobb volt. Anettel az ismerős számokat énekeltünk, miközben körbe körbe mentünk. Kikapcsolódásnak tökéletes volt. A legjobb, hogy egyszer sem estem el. Hurrá. Az idő hamar el ment. Így gyorsan hazasiettünk, majd el is kezdtünk készülődni. Anett már nagyon izgult. 
-Szerinted egyenes vagy göndör?- kérdezte a hajsütőt és a hajvasalót fogva.
-Göndör- mutattam a hajsütőre. Anett bólintott majd el is kezdte a haját csinálni. Én gyorsan kivasaltam és elővettem a ruhámat. Szakadt farmer, együttes póló, rengeteg karkötő, enyhe szemfesték és bakancs. Én kész is lettem. Anett szolid de nagyon csinos sminket kapott, egy nagyon menő szerkót. Nagyon dögös lett. Anyu mondta, hogy el visz minket kocsival, hogy ne kelljen a zsúfolt villamoson nyomorognunk. Bepattantunk a kocsiba, majd elindultunk. Nagyon izgatottak voltunk. Anya mondta, hogy egyedül semmiképpen ne induljunk haza. Egy fiú legalább kísérjen el minket. Egész úton magyarázott, mi meg csak bólogattunk. Mikor végre megjöttünk, gyorsan elköszöntünk anyától, majd egy gyors boldog újévvel el is ment. A többiek már mind ott voltak. Felmentem gyorsan próbálni. Ez lesz Gergő első koncertje. Nem láttam rajta, hogy izgul. Amúgy Roli is fellép ma, velünk együtt. Juhu. Hangpróba és minden más, majd elkezdtek gyűlni az emberek.
-Remélem elférünk ennyien- ráncolta a szemöldökét Gergő. Én belevágtam a vállába egyet biztatásként , majd elkezdtük a bulit.
-Hahó emberek! Indulhat a buli?- üvöltötte Roli. A közönség csak úgy üvöltött. Belekezdtünk az első számba. Egy Pink szám át hangszerelve és turbózva. Mindenki nagyon jól szórakozott. Két szám közt beleszólt a mikrofonba Gergő.
-A következő számot, Rolinak küldenénk, aki sajnos lelép és itt hagy minket- vágta hátba Rolit. A közönség ajjmározott egyet, majd folytattuk a koncertet. Roli egyszer csak elkérte a gitáromat. Odaadtam neki..
És elkezdett énekelni. A számot nekünk küldte. Én a sírás szélén álltam. Nagyon jó volt. Majd a szám végével mindenki megölelte (csak mi akik a banda tagjai voltunk)Majd folytattuk a zenélést. Imádom a színpadot.
Az utolsó szám után meghajoltunk, majd minket váltottak az ideiglenes DJ-k. Ben és Levi. Ők adták a zenét az este folyamán. Megkerestem Anettet majd elkezdtünk tombolni. A társaságunk csatlakozott hozzánk. Táncoltunk ordibáltunk és nagyon jól szórakoztunk.
-1 perc és éjfél.!! Új év kezdődik!- kiáltotta a mikrofonba Ben. A tömeg őrjöngött. Leviék is csatlakoztak hozzánk. Együtt kezdtük el a visszaszámlálást.
-Tíz- kiáltotta a tömeg.
-Kilenc- ordította Marci.
-Nyolc
-Hét
-Hat-
-Öt
-Négy
-Három- néztem a többiekre.
-Kettő- ordítottuk ahogy bírtuk.
-Egy- kiáltotta a fülembe Roli.
-B.Ú.É.K- és rengeteg trombita hangzott fel, majd konfettit szórtak. Kifutottunk, hogy lássuk a tűzijátékot. Épp Anett nyakába akartam ugorni, mikor láttam, hogy Levivel csókolózik. Éljen. Mosolyogva hagytam őket, majd a többiekhez mentem. 
-Boldog új évet-öleltem meg Rolit. Koccintottunk, majd folytatódott a buli. Rengeteget táncoltam. Nagyon jól éreztem magam. Hajnali ötkor  vánszorogtunk haza. Roli és Levi hazakísért minket. Hazaérve egyből bezuhantunk az ágyba. Majd ha kipihentük magunkat megbeszéljük az estét. Csak bírjam kipihenni.
FOLYT.KÖV

64. rész

Váratlan találkozások

Az utolsó hónapban próbáltunk minél több időt eltölteni Rolival. A kiírt dátum egyre közelebb került a napok múlásával. Bárhogy akartam, az idő nem állt meg. Sőt, még gyorsabban telt ez a pár nap el. Január 3. Ez volt a repülőjegyre írva. Na mielőtt még túlságosan előre mennék az időben, vagyis annyira nem is mert kevesebb mint egy hét és elköltözik. Na jó erre nem gondolok még. A karácsony amúgy nagyon jól telt. Kaptam egy halom ajándékot. Green day póló (ez szokásos ajándék), mikrofon, gitár állvány, halom cd.  Karácsonyfa díszítés, szokásos unásig hallgatott karácsonyi dalok. És utazás. Leutaztunk nagyszüleimhez, hogy ott töltsük a karácsony másnapját. Nagyiéktól kaptam pár zoknit (?) és egy könyvet a felnőtté válásról. Hát köszi nagyi és papi. Ezzel kicsit elkéstetek már, anya megelőzött titeket vagy öt évvel.  Na mindegy. Amúgy természetesen a barátaimmal is töltöttem időt. Anettet is meglátogattam a két ünnep között és meghívtam a szilveszteri búcsú bulira. Persze a szüleit kicsit nehéz volt meggyőzni, de biztosítottam őket, hogy vigyázok rá a nagyvárosban, nem fog semmi hülyeségbe belemenni és nálunk tud aludni. Mert természetesen a szünetre a kollégium zárva tart. Na holnap szilveszter,addig rengeteg dolgom van még. Ja még valami. Gergő. Nagyon jóban lettünk vele. Jó fej srác. Mindenki bírja. Lex-et a kutyáját is gyakran hozza a próbákra. Amúgy nem sokat tudni Gergőtől. Semmit nem mond magáról, csak ő kérdezősködik erről arról, meg a bandáról beszélünk legtöbbször. Fura. Na indulnom kell, Anett nemsokára megérkezik és ki kell mennem elé a vasútállomásra. Amúgy a szobám pazar lett. Zöld minden. Kaptam egy hatalmas ágyat. Rengeteg zene kiegészítőt. So tök cool lett. Imádom. Na már tényleg indulok, mert Anett még életében nem volt Pesten. Még a végén valami történik vele. Felöltöztem és lefutottam a lépcsőn.
-Megyek Anettért. Majd jövünk- köszöntem oda anyáéknak.
-Várj. Ne vigyelek el? Ráérek.- ajánlta fel apu.
-Kösz, de inkább tömegközlekedés.- és kimentem az ajtón. A mínusz ezer fok nagyon jól esett.A szempillám megfagyott. Hurrá. Felültem a villamosra.Épp hogy elértem. Ránéztem az órámra. Hümm van negyed órám. Addigra odaérek. 
-Szia Elz- szólított meg a hang. Ne kérlek csak ne ő legyen. Késő. A hanghoz már arcot is tudtam kapcsolni. Hurrá.
-Hali Zsombor- mondtam kedvtelenül.
-Rég találkoztunk.
-Nem elég régen-morogtam. Jó nem szoktam bunkó lenni, de az eset óta Zsombor nem igazán a top 10 barátaim között van. Sőt sehol nincsen. 
-Mi van veled?-most ő jó pofizni akar? Hát mert ha azt akar inkább ne. Nem vagyunk puszi pajtások. Mit pedálozik ennyire? Ó anyám.
-Hogy van a barátnőd?- kérdeztem inkább. Zsombor kicsit furán nézett. 
-Gondolom jól. Nem járunk- nézett mélyen a szemembe. Sajnos a továbbiakban nem válthattunk mélyebb bájcsevejt, mivel megérkeztem.
-Na szia.- köszöntem oda úgy mellékesen,és le is viharoztam a villamosról. megkerestem a megállót és vártam. Két perc múlva már be is futott a vonat a pályaudvarra. Anett egy nagy bőrönddel szállt le. 
-Íjj de rég láttalak- szökkent oda hozzám Anett. Szorosan megöleltem majd segítettem a csomagjait vinni. Igaz három napra jön, de azért jobb felkészülni mindenre. Elkezdtünk fecsegni. Csak úgy jött belőlünk a mondanivaló. Mondta,hogy már nagyon kíváncsi a barátaimra. Mondtam,hogy ők is nagyon várják, hogy megismerjék. És nem is kell sokáig várni, mivel miután hazadobtuk a csomagokat már megyünk is a raktárba. 
-Képzeld Zsomborral összefutottam a villamoson.- húztam el a számat. 
-Juj.És mi volt?
-Nem sok. Nincs együtt azzal a csajjal- nézegettem a cipőm orrát. Nagyon érdekes volt. Megérkezett a villamos. Gyorsan felültünk. Anett tágra nyílt szemekkel bámulta a várost. 
-Gyere Anett, itt szállunk le- ragadtam meg a kezét. Gyorsan leszálltunk. 
-Eszméletlen ez a város- ámult Anett. A házig beszélgettünk a városról. Nagyon bejött Anettnek. Szerintem nem is akar majd hazamenni.  Bementünk a házba. Anett persze ezt is megcsodálta. Komolyan rosszabb mint egy turista. Megmutattam neki a házat,majd a szobámat. Lepakoltuk a holmijait. Aztán elindultunk, mert már hívtak a többiek. Elindultunk. Még egy sor tömegközlekedés. Anett nagyon élvezte a metrózást. Megérkeztünk a raktárba. Az osztály és Gergő már ott voltak.
-Megjöttünk- szólaltam meg.
-Látjuk Elz- röhögött Marci. Anett kicsit zavartan állt mellettem ezért gyorsan belekezdtem.
-Skacok ő itt Anett. Anett ők a többiek-mutattam végig. 
-Kösz Elz. Így biztos meg foglya tudni ki kicsoda.- jött oda Roli.
-Ő itt Roli. Aki beszólt az Marci. Mellett Kitti a barátnője. Az a morcos lány ott Regina. A vigyorgós Léna mellette Tomi. A telefonos Máté. A két szívtipró pedig Ben és Levi. Jah és ő ott Gergő.- soroltam végig az embereket. Anett próbált memorizálni, de láttam, hogy egy emberen megakadt a szeme. Oha. Levi.
Anett közelebb ment a többiekhez. Kicsit Levihez. De nem baj. Levi rendes srác.ÉS ha jól látom, neki is szimpatikus Anett. Belekezdtünk a beszélgetésbe. Szerveztük a holnapi szilvesztert.
-Rohadt hamar vége lett az évnek- mondta Tomi. Mindenki bólogatott. Roli megy nemsokára. Hjaaj.
-De ne tűnj el. írj sokszor. Oksi?-nézett könnyes szemmel Kitti Rolira.
-Jelentkezek nyugodjatok meg. Már unni fogtok a végén.-nevetett Roli.
-De izé. Ott ilyenkor meleg van nem? - mindenki nevetett. Kittinek érzéke van a komoly témák, gyors kerülésében. Ami nem is baj. Még eldumáltunk párórát, majd mindenki indult. Anett hazafelé kicsit sokat kérdezett Leviről. Mosolyogva válaszoltam az abszolút kérdéseire. De ő már csak Anett. 

FOLYt.KÖV

63. rész

December 4, Szombat

Egész éjszaka szakadt a hó. Már tényleg tél van. Kicsit korán jött ez a havazás.

Kinéztem az ablakon, mindent hó borított. Elhúztam a függönyt, majd leültem az ágyamra és a zenelejátszómat nyomkodtam. Léna sehol nem volt. Ő mondjuk korán kell és mindig eltűnik. De nem értem miért kelnek fel olyan korán.A hétvégében az a jó, hogy sokáig aludhat az ember. Hirtelen kopogtak az ajtón. Felálltam majd indultam ajtót nyitni. Amúgy még pizsamában voltam úgy mellékesen.Kinyitom az ajtót és Marci, Roli, Tomi az ajtóban állnak. Megszólalni sem volt időm. Felkaptak. Roli a kezemnél fogott Tomi meg a lábaimat. Marci meg röhögött. rohantak le velem a lépcsőn. Én már rosszat sejtettem. Nagyon rosszat.
-Fiúk, kérlek tegyetek le. Lécciiiii- visítottam. Késő volt. Marci nyitotta az udvarra vezető ajtót. 
-Egy-kettő-Hááárooom-és eldobtak.
-Ááááá- pont a hatalmas hóba. pislogtam kettőt majd megláttam, hogy mindenki körülöttem van és röhög. Persze ők fel voltak öltözve. Én meg mezítláb pizsamában a hóban. A mínusz nem tom hány fokban. 
-Kösz. Legalább felöltözhettem volna.-álltam fel és poroltam le a havat magamról. A hó nagyon hideg volt. A lábam megfagyott. 
-Na gyorsan menj fel és öltözz át, de meleg ruhát vegyél fel, ha nem akarsz megfázni- nevetett Roli. Marha viccesek. Felfutottam vacogva a szobámba. gyorsan ledobtam a vizes ruháimat, majd nagyon rétegesen és melegen öltöztem fel. Kesztyű, sapka, sál. Na akkor mehetek is. Amikor leértem épp Kitti fürdették meg a hóban. (ő fel volt öltözve).
-Így járnak akik sokáig alszanak. nem tudnak felöltözni időben- dobott meg egy hógolyóval Marci. Lenyúltam a hóba és megformáztam egy hógolyót és Marcinak dobtam. Pont telibe. Elkezdtünk csatázni. Nagyon jól elszórakoztunk. Kittivel csináltunk hó angyalt. A fiúk hóembert építettek, én meg ledöntöttem. Visszakapták a reggelit. Ha harc akkor legyen harc. 
-Na Elz most meglakolsz.- és Marci megragadta a lábam és belevágott a hóba. prüszkölve, kiköptem a havat ami a számba került. 
-Kösz Marci- nevettem.
-Na gyere- nyújtotta  a kezét Roli. Felhúzott majd felugrottam a hátára. Kakasoztunk Marcival és Kittivel. Majd csatlakozott tomi és Léna is. Akkorát borultunk hátra Rolival, hogy azt youtube-ra kellene tenni. Ennyire még nem élveztem a havat. 
-Menjünk szerintem- vacogtam. Mindenki helyeselt. Kicsit átfagytunk. Mindenki felment a szobájába. Én gyorsan meleg vízben lezuhanyoztam. Felkaptam egy mackó felsőt és egy farmert., majd megszárítottam a hajam. Mikor Lénával elkészültünk, lementünk a társalgóba. A többiek már a kályhánál melegedtek.
-Hoztam forrócsokit- hozta a nagy tálcát Kitti. Marci elvette tőle mielőtt magára önteni. Elvettem egy bögrével, majd sztorizgattunk. 
-Hallod Rol, szívás lesz nélküled- mondta Tomi. Mindenki helyeslően bólogatott. Roli gyorsan témát váltott és Danielláról kezdett dumálni. Mindenki egyetértett,hogy egyre szánalmasabb.
-Gondolj bele. Kimegy a repülőtérre és könnyes szemekkel, egy zsebkendőt lobogtat feléd- röhögte Marci.
-Kuss- förmedt rá Roli nevetve.
-És utoljára még, örök szerelmet esküdtök egymásnak- folytattam. Roli megdobott egy párnával. Mindannyian felnevettünk. Hiányozni fog, nagyon. 
-Szilveszterkor még itt leszel ugye,- kérdezte Rolitól Ben.
-Alap. Ki nem hagynám. Még utoljára bulizunk egyet. Meg akkor lesz a debütálása az új gyereknek.- mindenki örült, hogy Roli még a szilvesztert velünk tölti. Még egy hónapunk van együtt. csak lassan teljen el ez az idő.
FOLYT.KÖV....