59. rész

November 29, Hétfő 

Mikor végre sikerült elaludnom, valaki dübörgött az ajtón. Nem foglalkoztam vele. Ránéztem az órámra. Fél tizenegy. Ráhúztam a párnát a fejemre. A sírástól fájtak a szemeim. A dübörgő nem akarta abbahagyni.
-Elz. Tudom, hogy bent vagy nyisd ki az ajtót! Mi történt? - hallatszott Zsombor hangja az ajtó mögül. Aha szóval Zsombor. Félredobtam  a párnát, majd felugrottam. Egy határozott mozdulattal, elfordítottam a kulcsot, majd kirántottam az ajtót. Zsombor kicsit fura fejet vágott. Nem értette mi van. Aha. Majd akkor most felvilágosítom. 
-Szemét!- és teljes erőmből felpofoztam Zsombort. Nem számított erre, így megleptem. Majd rávágtam az ajtót. 
-Elz! Mi ütött beléd? legalább magyarázd meg.- kezdett egyre dühösebb lenni Zsombor.
-Megcsaltál. Egy aljas féreg vagy! Látni sem akarlak. Úgyhogy HÚZZÁL INNEN!- ordítottam teljes erőmből. A könnyeim önálló életre keltek. Csak úgy folytak. 
-Elz könyörgöm engedj be! Had magyarázzam meg!- hangja lágy volt. 
-NEM ÉRDEKELSZ! HÚZZÁL MÁR EL INNEN!- ordítottam. 
-Mi ez a lárma?- hallottam meg Roli hangját a folyosóról.
-Neked ehhez semmi közöd.- mondta Zsombor Rolinak.
-ZSOMBOR  HÚZZÁL EL INNEN ÉS FELEJTS EL ÖRÖKRE!- kiabáltam még mindig. 
-Mit tettél vele te szemét?- hallottam Roli hangját. Kezdett elég dühös lenni.
-Nem rád tartozik!- vitatkozott Zsombor Rolival. Hirtelen zajokat hallottam. Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Zsombor és Roli egymásnak estek. 
-HAGYJÁTOK ABBA!- zokogtam. Roli abbahagyta Zsombor püfölését és felém jött. Megragadta a kezem és behúzott a szobámba. bezárta az ajtót és leültet magával szembe. Én csak sírtam. Hallottam kintről hogy Zsombor morog valamit, majd elment. 

-Elz!- emelte meg az államnál fogva a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni- Bántott?- megráztam a fejem.
A könnyeim egyre jobban folytak amit eszembe jutott, az a kép amikor az ismeretlen lány megcsókolja Zsombort.
-Lát-tam, hogy egy lá-nnyal csó-ko-ló-zik-zokogtam. Roli arc izmai megfeszültek, majd szorosan magához szorított. A vállára hajtottam a fejem és úgy sírtam tovább. Nem tudom mennyi idő telt el, de megnyugodtam. Elengedtem Rolit majd a szemébe néztem.-Köszönöm- Roli csak a szemembe nézve elég fájdalmas fejet vágott. Fél órán át beszélgettünk, majd mondta, hogy jobb lesz ha alszom mert, holnap suli. Bólintottam, majd Roli felállt és elment. Visszafeküdtem az ágyba és lehunytam a szemem.

*Reggel*

Reggel kinyitottam a szemem,felkeltem, majd beengedtem Lénát. Szerintem már tudta, hogy mi történt mert szó nélkül a nyakamba borult és megölelt. Összepakoltunk, majd felöltöztem gyorsan. Valami borzalmasan néztem ki. Mára kicsit felszívtam magam de még mindig ramatyul voltam. Átvonultunk  a suliba. Mivel nem ettem semmit tegnap se a büfében vettem egy ásványvizet. Jobb mint a semmi. Az osztályba hamar híre ment a történteknek. Szerencsére nem támadott le senki. Így a padomra hajtott fejjel vártam az órát. Majd hirtelen Kitti jött oda hozzám.
-Ezt neked küldik- nyújtott felém egy összehajtott lapot. Kinyitottam majd felálltam.
Átfutottam a sorokat, majd idegesen összegyűrtem és felrúgtam a széket. Kifutottam a lánymosdóba. Leültem a kőre és dühöngtem. Fájdalom és mérhetetlen nagy düh. Ezt éreztem. Mélységesen megvetem Zsombort. hallottam a csengőt majd felálltam és elindultam az osztályba. Harócs már a teremben volt. Már felkészültem, hogy belém köt vagy felelted, de ehelyett csak bólintott és a helyemre küldött. Leültem a helyemre és próbáltam figyelni az órára, de nem ment. Ahogy a többi órán sem.  Egész  nap csak lézengtem. A többiek persze tolerálták a viselkedésemet.
-Héj itt jön Zsombor- kiáltott Marci. 
-Ne engedjétek a közelembe- sziszegtem. A fiúk felálltak és elállták a bejáratot az osztályba.
-Engedjetek be. Beszélnem kell vele- monda Zsombor.
-De ő nem kíváncsi rád. So kopj le!-küldte el Tomi Zsombort. Zsombor dühöngött majd elment. Suli után Lénával visszamentünk a koleszba. Az összes fényképet amin Zsomborral szerepeltem letéptem a falról és a tüköröl. Betettem egy Sum41 albumot és arra dühöngtem. Szép napunk volt. Aha. Nem.
FOLYT.KÖV...