34. rész

Október 5, vasárnap

Reggel már korán kipattant a szemem. Léna még aludt. Így egyedül mentem le az étkezőbe, reggelizni. Még csak nyolc óra volt, ezért nem sokan voltak. Elvettem a reggelit, és leültem egy asztalhoz. Épp a müzlit turkáltam amikor valaki odajött.
-Hali Elz.-ült le velem szembe Roli. Kicsit meglepődtem. Már három napja nem beszéltünk. Amióta Zsomborral volt az az incidense. 
-Szia. Mizu?- kezdtem bájcsevegni. Roli furcsán nézett majd, elröhögte magát. Most mi ennyire vicces egy mizu? kérdésben?
-Nem sok, de nálad annál inkább. Összejöttél az ig. fiával? gyorsa voltál- nézett rám lesajnálóan. 
-Igen, és ezzel van valami problémád?-kérdeztem egyre idegesebben. Most neki tényleg Zsombor a problémája? Szakítottunk. Azt hittem ezt lezártuk. Hát Roli még nem nagyon festett úgy, hogy túl lépne ezen. Akkor kezdjük ezt a szép reggelt egy veszekedéssel. Nincs is annál szebb.
-Nekem az ég világon semmi problémám. De egyet tudj-állt fel- nem leszel sokáig boldog vele. Nem vagy az a fajta aki egy hónapnál tovább lenne egy emberrel- azzal elment. Mi van? Még engem hibáztat? Úristen de nagyot csalódtam Roliban. Ahogy ránéztem a reggelimre még jobban elment az étvágyam. Visszavittem a tálcát, szinte hozzá sem nyúltam. Kifelé vettem az irányt, elég ideges voltam. Amikor a lépcsőhöz kanyarodtam, gyorsan felfutottam. A folyosón Zsomborral futottam össze.
-Hová sietsz ennyire?- húzott magához, majd megcsókolt. A hirtelen kialakult haragom teljesen eloszlott. Ahogy belenéztem Zsombor zöld szemébe, már Roli is kiment a fejembe. Kétségtelen, szerelmes vagyok. De úgy igazából. Lementünk az udvarra és a színpadon hülyéskedtünk. Vicces előadások, táncok, ami éppen jött. Nagyon jól  szórakoztunk. Aha addig míg egy határozott mozdulattal ki nem csapódott az udvarra vezető ajtó. Mindketten odakaptuk a fejünket. Roli jött ki dacosan. Egyenesen felénk. 
Ahogy közelebb ért megcsapott a tömény pia szag. bah. Fél egy és Roli teljesen eláztatta magát. 
-Nagyon vagánynak képzeled magad? Elveszed az egyetlen embert aki maradt nekem? Mi?- lökte meg Zsombor vállát. 
-Állj le ember. Mi bajod van?- ment bele Zsombor a vitába. 
-Miért kellett közénk állnod?
-Nem állt közétek senki. Te taszítottad el magadtól Elzt.- folytatta Zsombor.
-Mi az hogy eltaszítottam?-lökte meg még egyszer Roland Zsombort. Közéjük kell állnom míg egymásnak nem esnek. Hirtelen közéjük álltam, olyan hirtelen, hogy Roli épp akkor lendítette a kezét és az ütés engem talált el. Az ütés erősségétől a földre zuhantam. 
-A rohadt életbe. Ez is mind miattad van!!-ordította Roli. Zsombor figyelmen kívül hagyta és felkapott a földről. Bevitt a szobájába, és letett az ágyára. Elővett egy vizes rongyot és az arcomra tette. 
-Nagyon sajnálom- suttogta. 
-Nem te tehetsz róla.- mondtam. Az arcom égett. Roli hatalmasat ütött. Ennek nagyon szép nyoma lesz. Roli ááá, most már tényleg nagyot süllyedt a szemembe.
FOLYT.KÖV

33.rész

Október 4, Szombat

Tudtam, hogy nem kell megnéznek az a hülye filmet. Éjszaka fél egy van, Léna sehol, szerintem majd csak reggel jön. Király. Egyedül vagyok egy sötét szobában és félek. Ajj, nem hiszem el. Előkotortam a telefonomat és tárcsáztam Zsombort. Reménykedtem, hogy még nem alszik. Három csörgés után felvette.
-Tudtam, hogy hívni fogsz- szólt bele.
-Aha. Jó. Többet nem nézek veled filmet-mondtam erélyesen. A vonal másik végén Zsombor nevetett fel.-Ez csöppet sem vicces. Egyedül vagyok és félek!-motyogtam. Néma csönd. Semmi válasz. Na itt kicsit megijedtem. Az ajtón kopogást hallottam. Na most csak reménykedjünk, hogy nem egy szellem jött értem. Felkapcsoltam a villanyt (jobb a világosság), és kinyitottam az ajtót. Zsombor volt.
-Na még mindig félsz?-húzta mosolyra a száját és bejeb jött. Mivel nem beszéltünk a csókról semmit, így nem tudtam, hogy most hogyan állunk. De hamar érthetővé vált. Zsombor magához húzott és megcsókolt. Sokkal intenzíven, több érzelemmel mint az elsőnél. Teljesen más volt, mint amikor Roli csókolt meg. Zsombor csókjába valahogy az egész testem beleremegett. Kicsit eltolt magától, és a homlokát az enyémnek támasztotta, és mosolygott. Visszamosolyogtam. Pár percig így voltunk, majd leültünk az ágyamra és beszélgettünk. 
-Hajnali négy-nézett rá az órájára. 
-Mennyi??- nem hittem el. Zsombor tudta, ha elmegy akkor nem fogok aludni, mivel félni fogok. Ennyire ismerne? Hát, lehet. 
-El fér melletted egy vendég?- mosolygott rám szemtelenül szép mosollyal. Magához húzott és a mellkasára 
döntöttem a fejem. Tudtam, hogy ma már nem fognak elkapni a szellemek, mivel volt aki megvédett. Hihi. Elaludtunk. Arra ébredtem, hogy valaki bejön, elég nagy zajjal.
-Áááúú- üvöltött fel- Felemeltem a fejem és láttam, hogy Léna jött meg. Nem törődtem vele tovább, visszaaludtam. 
reggel, mikor kinyitottam a szemem, megbizonyosodtam arról, hogy nem csak álmodtam, azt hogy Zsombor itt fekszik mellettem. A keze a derekamon pihent és ahogy felemeltem a fejem láttam, hogy már ébren van. 
-Jó reggelt- köszönt és egy puszit nyomott a homlokomra. 
-Neked is- csókoltam meg. Feltápászkodtunk, és ránéztem Léna ágyára. Ruhástól, ahogy volt az ágyon feküdt. Teljesen kiütötte magát.
-Szerintem, hagyjuk, hogy kialudja a másnaposságát-tanácsolta Zsombor. Bólogattam, majd gyorsan kimentem a fürdőbe, hogy elkészüljek.
Zsombor elmentünk az állatkertbe. Úgy ujjongtam mint egy ötéves. Imádok állatkertbe járni. A Pestibe még nem voltam, úgyhogy örültem. Amikor megérkeztünk, előtört belőlem a kisgyerek és mindenfelé (összevissza) rángattam Zsombort, aki elég jól tűrte a rohamomat. Megnéztük az állatokat. Kicsodálkoztam magam a zsiráfokon. Még az állatsimogatót is megtaláltuk. Természetesen rögtön bementem. Egy két kis kecskét meg is nyúztam, Zsombor meg elképesztő fényképeket készített. 
-Na most idemenjünk be- húzott a hüllő ház felé.
-A-a. Én oda be nem megyek- ráztam a fejem.
-Na, gyere. Én kíváncsi vagyok a hüllőkre-unszolt.
-Menj csak én kint megvárlak.
-Nem, nem. Bejössz.- akaratoskodott.
-Pff. Jó.-azzal elindultunk. Abban a pillanatban elengedtem Zsombor kezét, és elkezdtem futni. Csak is előre néztem. Amikor végre a végére értem, megfordultam. Zsombor megdermedve állt ugyanott ahol hagytam. Pár másodpercet töprengett, majd elröhögte magát és elindult. Szerencsére hamar végignézte a csúfságokat és jött is. Természetesen nincs állatkert vattacukor nélkül, így kifelé kaptam egy hatalmasat. A haza utat végig nevettük. Megnéztük a képeket. Nagyon jó képeket készített. Ami természetes, mivel fotográfiára jár. Amikor visszaértünk a koleszba, szétváltunk. Egy ráérős csók az ajtóban majd elment. Nagyon boldog voltam. Nagyon jól éreztem magam. A szobába lépve, megláttam Lénát, aki az ágyon feküdt. Sejtettem. Enyhén macskajajos. Beszámoltam Lénának a fejleményekről, hogy miről maradt le. Majd utána én is meghallgattam az "eszméletlen buli" sztorijait. Enyhén illuminált állapotban lévő tizenévesek. Aha ezt jól tettem hogy kihagytam. Bekapcsoltam a gépem és felléptem fb-re. Zsombor töltött fel képeket, amiken be is jelölt. Az album címe: "csodálatos nap ♥"  Átnéztem a képeket (le is mentettem a gépemre) belájkolgattam, majd elolvastam a kommenteket is. Négy fénykép volt amint ketten voltunk. Egyiken a háttérben a zsiráfok. Volt egy kép amin egy kis kecskét nyúztam halálra, meg ehhez hasonlók. Kikapcsoltam a gépem majd Lénával megnéztünk egy vígjátékot. Nagyon jól eltöltöttük az időt. Hát ilyen volt a szombat. Egyszerűen felejthetetlen. 
FOLYT.KÖV...

32. rész

Október 3, Péntek

Péntek van végre. Ez a hét..áá inkább nem fűznék hozzá semmit. Az idő egyre rosszabb. Már nincs az a "meleg van, egy szál top/póló is elég" idő. Felkaptam a dzsekim és Lénával mentünk át a suliba.
-Lesz ma egy házibuli a II. kerületben, egy 11.-es srác rendezi. Nem jössz?- kérdezte, amikor felfelé haladtunk a lépcsőn.
-Nem hiszem. Nincs nagyon kedvem. A bulizás nem az én stílusom.- mondtam, mikor benyitottam a nyelvi előadóba. Roli, Tomi, Marci, Levi a hátsó padban ültek és Marci telóján néztek valami vicces videót. Odamentem Reginához, hogy megkérdezzem odaadja e a tegnapi jegyzeteit, mivel én egész nap nem írtam semmit (írtam de nem azt amit kellett volna) az órákon. 
-Miért kéne odaadnom? Miért nem írtad le? Hümm?- de kedves. Most meddig tart neki odaadni? Szó nélkül ráadásul, Ajj nem hiszem el.
-Tudod mit? Majd elkérem mástól- azzal otthagytam.Francnak van kedve neki könyörögni hogy adja oda.
-Kitti, te jegyzeteltél múlt órákon?- fordultam felé. Egy füzetet rajzolgatott. 
-Öö. Nem igazán.- de jó. Most kitől kérjem el? Kimentem a tanári asztalhoz és az osztály felé fordultam.
-Hahó emberek!-kezdtem. Na legalább figyelnek- Van valaki aki a tegnapi napon jegyzetel az órákon és odaadná nekem, hogy leírhassam?- néztem körbe az osztályon. Mindenki furán nézett. Mi van, ha én nem figyelek akkor más sem? Agrr.
-Tessék itt van.-dobta elém Regina a füzetét.Na hálaégnek' 
-Kösz- azzal visszaültem a helyemre. Gyorsan lemásoltam majd visszadobtam Reginának. Mr.Selfrid ma feleltetéssel kezdett. Marci hármast, Léna kettest kapott. Az óra további részében egy párbeszédet hallgattunk arról, hogy valaki útbaigazítást kér. Roppant izgalmas volt.
A dupla óra végén lefutottam a büfébe, hogy még a sor előtt odaérjek. gyorsan vettem egy minyomot és egy sós perecet. Az osztályba visszaérve, valamin nagyon röhögtek a többiek. Valami hülye videó vagy mi. Roli amúgy újra a régi. Zenelejátszó a fülébe, telefon a kezébe és a fiúkkal dumál és röhög. Ami jó. Jó újra a régiként látni. Magyaron Harócs feladott egy négy oldalas házi dolgozatot, az Én és a művészt címmel. Voltak páran akiknek ez nem nagyon tetszett (jó rajtam kívül senkinek). Majd következett egy roppant izgalmas matek óra Szabó Péter tanár úrral. A matek valahogy nem az erősségem. Nem nagyon érdekelnek a számok/függvények/egyenletek. Őszintén van olyan aki érti hogy hogy lesz x-ből egy szám, vagy mi? Na mindegy. Ofőire  Szépendrei elég gondterhelten érkezett. Gondoltam, hogy a mai órán sem fogunk játszani. 
-Elmondaná valaki, hogy ki dobálta tele az ebédlőt makaróni tésztával?- kérdezte az ofő, de válasz helyett mindenki csak röhögött. -Senki?- nézett furcsán. Hát persze, hogy senkinek sem volt fogalma róla. Főleg Marcinak és Bennek. Az óra további része így telt. Senki nem mondta el, hogy kik voltak. Szegény ofő, óra végére gazdagodott pár ősz hajszállal. MA mindenki a házibuliról beszélt a suliba. természetesen mindenki megy (majdnem). Én elköszöntem a többiektől és visszamentem a koleszba. Na itt az egész péntek délután és nem tudok mit csinálni. Előkotorta Gárdonyi Géza-Ida regényét és belekezdtem. Még régebben kaptam a szüleimtől, de eddig nem nagyon kötött le. Ma viszont volt elég időm. Így elkezdtem. Nem sokáig tartott az olvasás mivel valaki kopogott. Kinyitottam, majd  Zsombor mosolygott rám az ajtóból.
-Szia.Bejöhetek?- mosolygott. Beengedtem, ma leültünk az ágyra.
-Hogy van a lábad?- nézett a bokámra. Már nem volt bekötve. Már meg sem éreztem.
-Kösz, jól. Már nem fáj- nyomkodtam meg a bokámat.
-Akkor jó.Hogy hogy nem mentél te is bulizni?-kérdezte. 
-Nem volt kedvem. Nem vagyok az a bulizós típus-vontam meg a vállam. 
-Aha.Én sem-mosolygott.-Gondolta unatkozol, így hoztam filmet. Vett elő a táskájából egy DVD-t.
-Úúú. Oké.Mit nézünk?- ahogy megláttam a borítót a kedvem hirtelen elment az egésztől. Újabb parajelenségek. Ugye ez csak valami vicc? Neeem.
-Ugye hoztál mást is ezen kívül?-néztem rá reménykedve. Zsombor mosolyra húzta a száját. Sejtettem.
-Nem szereted a horrort?-hogy nem-e?Utálom, utálom, utálom. Én nem nézek horrort. Nem fogok tudni aludni..Áááá. Zsombor leolvashatta az arcomról a rémületet, és felnevetett.
-Nyugi itt vagyok. Különben meg elég ratyi.- hűű ez de megnyugtató. Betette a filmet én meg kerestem egy zacskó chipset, hogy legalább valami jó is legyen a filmnézésbe. A film valami borzalmas volt. Ha valami ijesztő volt sikoltoztam, Zsombor meg csak nevetett. Legalább ő jól szórakozott.
-Na, ennyi volt.-kapcsolta ki a tv-t. Hála égnek.Üdv rémálmok. Mától újra találkozunk. A párnámat szorongatva bámultam magam elé. Nem hiszem el, hogy ennyire betoji vagyok. Észre sem vettem, hogy Zsombor elment. Felkeltem, hogy megnézzem hol lehet. Nem volt sehol. 
-Búú- ugrott elém Zsombor.
-Ááááá. Jézusom Zsombor. Ezt muszáj volt?- jöttek ki a könnyeim. Rohadtul megijedtem.
-Ne haragudj- szorított magához.
-Ez nem volt vicces. Nagyon megijedtem-suttogtam a vállába. Zsombor a fejemet simogatta, hogy nyugodjak meg. Mikor nagyjából sikerült leültünk az ágyra.
-Na megnyugodtál?-mosolygott.
-Azt hiszem- szórakoztam a pulcsim bojtjával ami lelógott. Nagyon érdekes volt.
-Elz
-Hümm?-néztem rá. De akkor hirtelen olyan történt amire nem számítottam. Zsombor megcsókolt.
Furcsa érzés volt. Nem ellenkeztem. Olyan érzés fogott el amit nem tudok leírni.Amikor elhúzódott rám mosolygott. A fejem csak úgy vöröslött. Rettentően elvörösödtem. avaromba meg sem tudtam szólalni. Zsombor törte meg a csendet.
-Amióta belém jöttél a folyosón, azóta nem tudlak kiverni a fejemből.- nézett a szemembe. Nem válaszoltam. Összezavarodtam újra. A héten már sokadszor. Szeretem Rolit, de Zsombor..húú..Az biztos, hogy erős vonzalmat érzek iránta. 
-Most mennem kell.-állt fel hirtelen- Ha netán félnél, csak csörgess meg.-mosolygott rám. Azzal kiment a szobából. Hogy mit érzek most? Fogalmam sincs.Áááá
FOLYT:KÖV

31. rész

Október 2, Csütörtök

Álmatlan éjszaka éljen. Ezen már meg sem lepődök. Rolival most már tényleg külön utakon járunk. Ennek az egésznek vége lett. Nem tartottak sokáig a boldog napok. Most hogy újra egyedül vagyok, nem úgy tekintek vissza a kapcsolatunkra, vagy Rolira, hogy jézusom hogy tudtam vele járni. vagy hogy tudtam szeretni. Nem. Boldogan tekintek vissza erre az időszakra. Rolit még mindig szeretem. Kikászálódtam az ágyból. Fél hat hurrá. Legalább lesz időm elkészülni. Léna még aludt. Kibotorkáltam a fürdőszobába. A lábam már jobban van. Már nem is nagyon fáj. Ráérősen elkészültem, majd visszamentem a szobába. Felvettem a laptopom és bekapcsoltam. Már rég nem néztem a közösségi oldlak. Beléptem gyorsan a facebook-ba. Tizenkettő ismerősfelkérés, kettő üzenet és rengeteg értesítés, hogy megjelöltek képeken. Mindenkit visszajelöltem, mind a suliból. Zsombor is köztük volt. Majd megnéztem az üzeneteket. Egy Zsombortól és egy Rolandtól. Rákattintottam Zsombor üzenetére. tegnap éjjel küldte.

Bajkó Zsombor üzenete: Szia Elz! sajnálom a történteket. Nem kellett volna Rolandot megütnöm. Még egyszer sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom.

Visszaírtam majd rámentem Roland üzenetére. sok minden forgott a fejembe, hogy vajon mit írhatott. Arra viszont nem számítottam amit küldött.

Nagy Roland üzenete: http://www.youtube.com/watch?v=D0GwXB5DAKA 

Egy Youtube link volt. Rákattintottam. Ahogy meghallottam a dalt elmosolyodtam. Sokkal többet jelentet ez a szám bármilyen sornál is. Sum 41-Crash. A mi dalunk. Léna közben felébredt, én még pötyögtem pár percet a gépen majd elindultunk. Csak mi ketten Lénával. Tominak ma bekellet mennie nulladikra. A sulirádióból egy nagyon szép szám szólt. Bár csak most hallottam először, nagyon megtetszett.

-Mi ennek a számnak a címe?- kérdeztem Lénától. 

-Emeli Sande-Read all about it- mosolygott rám. Beléptünk az osztályba. Roli sehol sem volt. Leültem a padomra és elővettem egy üres füzetet. Óra kezdetéig írogattam. Leírtam mindent ami akkor a fejembe volt. Óra kezdetéig négy oldal lett. Első órán angol, de ma nem kellett a nyelvi terembe menni, mivel valami filmet nézünk meg. Engem nem nagyon érdekelt a film, így folytattam az írást amit abbahagytam. És ez így ment egész nap. Az órákról nagyon tudomást sem vettem, csak írtam. Majd Kittiékkel átmentünk az öltözőbe. Az a-sok már ott voltak. Hurrá. Levágtam magam a padra. Előszedtem a tesi cuccomat, épp öltözni akartam amikor Daniella odajött..

-Hallom szakítottatok Rolival -vigyorogta. 

- Neked ehhez semmi közöd. Hagyj békén. Kösz.- folytattam az öltözést. Daniella visszament a csatlósaihoz, hogy együtt viháncoljanak. Nem utálom annyira a tesit de nem is a kedvencem. Ma Kerő kitalálta, hogy másszunk kötelet. Neki is milyen remek ötletei vannak. Mivel a-sok-c-sek, Fiúk-lányok együtt vannak, így vegyes párok lettek. Én egy a-s fiúval kerültem össze. szemüveges, kicsit nyomi. Megfogtam a kötelet és másztam. Teljesen kikapcsolt az agyam. nem gondolkoztam semmin csak másztam. Kizártam a külvilágot. Felértem a kötél tetejére. Nem gondolkodtam. Hirtelen elengedtem a kötelet és zuhantam lefelé. Nehogy azt higgyétek hogy megakartam halni vagy valami. Dehogy. A kötelek alatt tatamin van ha valaki leesne. Mondjuk ez a többieknek váratlan volt és egy kicsit megijedtek. de nekem jól esett. tiszta extázis. 

-Elz megőrültél? Mégis miért ugrottál le?- hüledezett a tanár. Megvontam a vállam és hátramentem. Leültem egy zsámolyra és gondolkoztam. Marci jött oda hozzám.

-Hűű Elz ez király volt- ült le mellém.- Mi a baj?

-Semmi, csak kicsit kikellet kapcsolnom az agyam.A héten túl sokat gondolkodtam.- szerencsére Marci értette, így nem kérdezősködött. Az óra további részében azzal foglalkoztunk hogy az egyik a-s nem mert lejönni a kötélről. Vicces volt. Óra végén átmentünk az ebédlőbe, hogy kajáljunk. Nem volt nagyon étvágyam, csak turkáltam az ételt. Bencéék azzal szórakoztak, hogy a makaróni tésztát feldugták az orrukba és harcsát játszottak. Máté kamerázta mi meg röhögtünk, és megbizonyosodtunk róla hogy elment az eszük, és hogy ez mennyire gusztustalan.Felmentem a koleszba. A folyosó üres volt. Rajtam kívül senki sem volt ott. Bementem a szobámba, bekapcsoltam a zenelejátszóm és lefeküdtem az ágyamra. Nem törődtem semmivel csak a zenére koncentráltam. Fél óra múlva felültem, megkerestem a füzetet majd folytattam az írást. Csak írtam, írtam írtam. És betelt a füzet. Úgy gondoltam, hogy még nem írtam le mindent így kerestem egy másik füzetet és abba folytattam. Akkor hagytam abba, amikor már úgy éreztem ínhüvely gyulladást kapok ha tovább írok. Az íróasztalom fiókjába  süllyesztettem. Visszafeküdtem az ágyamra és zenét hallgattam. Nem akartam más csinálni. Így telt el az egész délután.

FOLYT:KÖV

Harmincadik rész

A délelőttöt nagyon jól eldumáltuk. Csak úgy szaladt az idő. Fél kettő felé Zsombor mondta, hogy van egy kis dolga, de majd még jön. Élveztem ezt a beszélgetést. Nagyon sok mindent megtudtam róla. Nagyon megkedveltem. A laptopommal az ölembe ültem az ágyon amikor megszólalt a telefonom. Anyu. Úgy kellene elmondani neki a történteket, hogy ne akarjon rögtön felutazni. Nagy levegő és lenyomtam a hívás fogadás gombot.
-Szia anyu-szóltam bele.
-Szervusz kicsim. hogy vagy? Történt valami?- szokás szerint a lényegre tapintott. És akkor kezdődjön a beszélgetés.
-Nem sok. Leestem a lépcsőn, kiment a lábam. De minden jó. Sok barátom van már. Tegnap megismerkedtem az igazgató fiával is. Ma vele töltöttem a napot. Otthon mi a helyzet?- na most reménykedjünk, hogy a beszélgetés elejét nem fogta fel.
-Mii? Leestél a lépcsőn? Hogy történt? orvos látott?- ijedt meg. de jó pedig azt hittem megúszom. Nem ismerem eléggé anyumat. Nagy vonalakban elmondtam anyunak a történteket. Szerencsére nem fújta fel annyira a dolgokat. Jó nem egészen az igazat mondtam, de az csak részlet kérdés. Kopogtak az ajtón.
-Anyu most le kell tennem valaki jött. Szia.- nyomtam ki a telefont. Megfogtam a mankót majd kivánszorogtam az ajtóhoz. Az ajtóban Roli állt. Mivel nehezemre esett állni, bejött majd visszaültem az  ágyra. A tegnapi dolgot még mindig nem sikerült nagyon megemésztenem.
-Szia. Beszélhetnénk?- kérdezte. Bólintottam, de valahogy furcsa volt a tekintete. Nem volt önmaga. 
-Tegnap kicsit túl lőttem a célon. Nem szabadot volna így kiabálnom veled. Sajnálom.- nem tudtam mit szólni. Szeretem Rolit, de a tegnapi viselkedését sehogy sem tudtam összerakni. Nem velem kellet volna így viselkednie.
-Nézd Roli nekem idő kell, hogy feldolgozzam a történteket.- néztem a szemébe. Roli arcvonásai megváltoztak. Már nem az a nyugodt, sajnálkozó tekintett. Nem, ez teljesen más volt.
-Mihez kell idő?- állt fel hirtelen. Kicsit megijedtem tőle.-Nem szeretsz? Van valaki más? Az a nyomorult aki tegnap itt volt? Szólalj meg!- rántotta meg a karom.
-Áú Roli ez fáj! Engedj el!- szorított még jobban. D Roli nem engedett. A kezem már nagyon fájt, a könnyeim is hulltak. Roli tekintete eszelős lett. Nem tudtam mi ütött belé. 
-Roli kérlek! Eresz el!-könyörögtem.
-Most azonnal enged  el!-jött a hang az ajtó felől. Zsombor volt az. Látta rajtam a rémületet, a fájdalmat. Megragadta Roli kezét, amivel engem fogott és elrántotta.
-Te ki vagy, hogy beleavatkozz más dolgába? Mi? Ki vagy?- kiabált rá Roli. Éreztem, hogy most nem lesz szerencsém, hogy Tomi vagy valaki bejön. Nem itt most egyedül maradtam. 
-Hagyd békén Elzt! Vagy nem tudod felfogni?- dühödött be Zsombor is. 
-A barátnőm! Jogom van hogy itt legyek!!-Ordította Roli.
-Nem, ő már nem a barátnőd! Szállj le róla amíg szépen mondom- mondta erélyesen Zsombor.
-Nem!- válaszolta Roli. Abban a percben Zsombor egy hatalmasat húzott be Rolinak. Egymásnak estek. Én nem tudtam mit csinálni csak sírtam. Kiabáltam hogy hagyják abba, de csak azért sem. Egymást ütötték. 
-Mi folyik itt? Fejezzétek be most!- szólalt meg Léna. A fiúk abbahagyták egymás püfölését. Roli felkelt, majd kiment a szobából. Zsombor ott feküdt. Az órából ömlött a vér. Léna keresett egy rongyot, majd Zsombornak adta. Nem tudom most mit érzek. teljesen össze vagyok zavarodva. Itt ápolom Zsombort, akire ha ránézek egy furcsa érzés kerít hatalmába. És ott van Roli, akinek szüksége lenne rám, ha hagyná. Teljesen megváltozott. Már nem önmaga. Gondolkodnom kell, hogy mi lesz most. Ezt az érzést senkinek sem kívánom.
FOLYT.KÖV

Huszonkilencedik rész

Október 1, Szerda

Imádok karikás szemekkel ébredni. Megijedek amikor belenézek a tükörbe. Egész éjszaka aludtam vagy két órát. És ezzel sokat mondtam. A lábamra nem állhatok rá, de akkor hogyan mennyek suliba? Az oké, hogy a szobába még a bútorok segítségével még elmászok, de lépcsőn és bútorok nélkül (mivel elég hülyén nézne ki a folyosó ha bútorok lennének kint), hogyan jutok el a suliig. Hiányoznom meg nem kéne. Valahogy Léna segítségével sikerült felöltöznöm. egyszer csak kopogtak az ajtón. Léna kinyitotta az ajtót. 
-Szia zsombor. gyere be.- mi zsombor? Úristen, hogy nézhetek ki? Várjunk csak, miért is érdekel ez engem? Különös.  
-Szia Elz.- nyomot egy puszit a homlokomra.-Hoztam neked valamit.- azzal előrántott a háta mögül egy mankót. Legszívesebben a nyakába ugrottam volna, de az elég furcsa lenne.
-Jaj, nagyon köszönöm. Honnan tudtad, hogy erre van szükségem?- vettem el a mankót és mosolyogtam. Nagyon jól esett a figyelmessége.
-Gondoltam, hogy szükséged lesz rá- mosolygott. Teljesen elvörösödtem.
-Itt van Tomi, jöttök?- kapta fel a táskáját Léna. 
-Aha, egy perc. Nekem nem megy olyan gyorsan a mozgás- szóltam oda Lénának, de már kiviharzott a szobából. Zsombor ott maradt velem. 
-Biztos ezzel akarsz szenvedni? Ne vegyelek fel inkább az ölembe?- mosolygott. jó tény és való, hogy elég bénán nézhettem ki a mankóval, meg az igazság az hogy elég szerencsétlen voltam vele. 
-Amúgy miért nem maradsz itt? Nem muszáj suliba menned?- kérdezte.
-Tudom, de nincs kedvem egyedül gubbasztani a szobába. Akkor inkább szenvedek a suliba.- röhögtem.
-És ha nem lennél egyedül?- kérdezte hirtelen.
-Akkor talán. De mindenkinek suli van. Ezt megszívtam- indultam meg a bottal, de Zsombor visszahúzott.
-Megoldhatom hogy itt maradjak veled.- nézett a szemembe. Már megint majdnem elvesztem a tekintetébe, de észhez kaptam.
-Mi? Nem lóghatsz a suliból!- döbbentem le teljesen. Lógni akar? Azért ez túlzás.
.-Ki akar lógni. Megmondom az apámnak, hogy a te egészséged forog kockán. - mosolygott. Végkép elvesztettem a fonalat. Hogyan tudná ezt az apja megoldani?
-Nem értem. Hogy jön ide az apukád?- kérdeztem.
-Hát apám az igazgató- mosolygott rám eszméletlenül szép mosollyal. hogy mi? az apja az igazgató? OMG.
-Miiii?-döbbentem le teljesen. Zsombor elmesélt mindent a családjáról, magáról meg ilyesmik. Amúgy nem mentünk suliba. Az ágyamon ülve hallgattam. Nagyon aranyos srác.  Tizedikes, fotográfiára jár, de szeret zenélni. A szülei elváltak, apukájával él most. Van egy húga is, Nóra. Ő az anyukájával él, Szombathelyen. Hétvégénként szokott feljönni az anyukájával. Nagyon szereti a kishúgát. Ilyen és ehez hasonló dolgokról beszélgettünk. Az idő csak úgy szaladt. Nagyon sok dolgot megtudtam róla. Úgy éreztem több mindent tudok róla mint Roliról. Vele sosem ültünk le így beszélni. Nem nyíltunk meg egymásnak ennyire. Jól esett, hogy valaki figyel rám. Amúgy rendeltünk pizzát ebédre. Én pepperónisat, Zsombor meg Magyarosat. Cseréltünk szeleteket és nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon megkedveltem Zsombort. Talán még alakulhat jól is az életem.
FOLYT.KÖV

Huszonnyolcadik rész

Amikor kiléptem az öltözőből Tomi már ott volt. Elindultunk a koleszba. A fejembe rengeteg gondolat kavargott. Nem tudtam megemészteni azt amit Tomitól tudtam meg. Roli iszik? Nem, nem, nem! Nem lehet. Jó tényleg furán viselkedik. Tegnap is egy elhagyatott utca részen találtam meg. Azt mondta, hogy ott a hangszerbólt, de most így belegondolva nem nagyon hiszem, hogy ez lenne az igazság. Beszélnünk kell vele. A szoba ajtó nem volt zárva, így Rolit ott találtuk. Az ágyon feküdt és zenét hallgatott. Fülhallgatón az igaz, de  teljesen tisztán hallottam mint ha, fülhallgató nélkül, csak szimplán háttér zajként szólna. Beléptem a szobába, majd odamentem Rolihoz. Tomi leült az ágyára és onnan nézte Rolit.
-Roli beszélnünk kell- ültem le mellé. Roli ugyanúgy maradt, csak a fülhallgatót vette ki. Milyen megtisztelő.
-Miről?- kérdezte, enyhén flegmán, és tekintetét a zenelejátszóra szögezte. Milyen jó amikor ennyire figyelnek rám. Felemelő érzés.
-Mondjuk a viselkedésedről. Teljesen kifordultál önmagadból. Rád sem ismerek.- förmedtem rá. Roli ledobta a kezéből az mp3-at majd felállt.
-Mégis ki vagy, hogy számon kérsz? Egyáltalán mi jogod van neked az életemben vájkálni?- kiabálta. teljesen megszűntem létezni. A fülem zúgott. A számon egy hang sem jött ki. A könnyeim elkezdtek potyogni. Vettem egy nagy levegőt és felálltam.
-A barátnőd vagyok/voltam, már nem tudom. Megértem, hogy kivagy készülve teljesen, de ez nem normális viselkedés. Elegem van, hogy semmibe veszel. Nem érdekelsz!!- azzal kirohantam a szobából. A könnyeim csak gy hullottak. Nem gondolkoztam csak futottam. Kikanyarodtam a folyosóról és futottam le a lépcsőn. Az utolsó pár lépcsőfokot már nem is néztem. Hiba volt. Megbotlottam és legurultam a lépcsőn. A fájdalomtól még jobban sírtam.
-Úristen, jól vagy?- futott hozzám valaki. A hangja ismerős volt. Amikor kinyitottam a szemem, a srác láttam akinek nekimentem a suliban. Ijedt fejet vágott, szerintem látta az esésemet.-Fel tudsz állni?- kérdezte.
-Ááá. Nem, a lábam. Nagyon fáj- zokogtam. Egy erős fájdalom nyílalt a lábamba amikor megmozdítottam.
-Jól van, nyugodj meg. Minden rendben lesz- azzal felkapott és az ölében vitt. Ahogy a kezeiben tartott, elárasztott a nyugalom. Éreztem, hogy biztonságban vagyok. A megmentőm egyenesen az orvosiba vitt.
-Jó napot! A lány elég nagyot esett a lépcsőről. A lába nagyon fáj.- tett le az ágyra.
-Hogy hívnak kislány?- kérdezte a doktor nő. Nagyon kedves volt.
-Dajbán Elza vagyok.- szipogtam.
-Szervusz Elza. Hol fáj a lábad?- kérdezte kedvesen. Rámutattam a lábamon arra a pontra ahol fájt.
-Sszz.- szisszentem fel amikor megérintette.
-Kificamodott a lábad. Rendbe fog jönni, csak pihentetned kell egy két napot. Bekötözöm. Ha lehet ne nagyon állj rá.- mondta a diagnózist. Bekötözte a lábamat, majd adott egy fájdalom csillapítót. Ekkor már megnyugodtam. A fiú még mindig ott volt. Nem mozdult el mellőlem.
-Fiatalember! Ha kérhetném, felsegítené Elzát a kollégiumba?- mosolygott rá a doktor nő.
-Ez természetes- mosolygott rám, majd odajött. Megfogtam a vállát és ismét az ölébe vett. Elindultunk vissza a koleszba. Egy kicsit idegesített, hogy még mindig nem tudom a nevét.
-Szóval, te már tudod az én nevemet, de én még a tiédet nem.- mosolyogtam rá.
-Zsombor- nézett a szemembe. Elkaptam a tekintetem, mert enyhén zavarba voltam. A szituáció, hogy a karjaiba visz meg minden. Felértünk az első emeletre.
-És innen merre tovább?- mosolygott. nagyon szép mosolya van. Pillanatra elvesztem a zöld szemében és válaszolni is elfelejtettem.- Esetleg segítenél? Mondjuk az is egy megoldás, hogy minden szobába benyitok, hátha az az.-nézet rám egy elképesztően szép mosollyal.
-Öö ja persze. Az ott- mutattam a szobám felé. Zsombor felnevetett majd elindult. Benyitott a szobába, ami üres volt. Léna sehol. Zsombor belépett majd egy másodperc alatt körbenézett, majd lerakott az ágyamra.
-Honnan tudtad, hogy ez az én ágyam?- néztem rá, mosolyogva.
-Hát gondoltam. A pólód eléggé elárulta.- ült le mellém. Gyorsan ránéztem, hogy mi van rajtam. Green Day póló. Teljesen elfelejtettem. Elnevettem magam. Zsombor hozott egy párnát a lábam alá, majd visszaült.
-Miért futottál? Láttam hogy már akkor sírtál amikor jöttél lefelé.-nézett mélyen a szemembe. Elkaptam a tekintetem. Eszembe jutott minden ami ebbe a húsz percben történt. Az egész Rolis dolog, meg úgy minden. A könnyeim önálló életre keltek. Csak úgy potyogtak. Zsombor megfogta az állam és a tekintetemet kereste. Még csak ma találkoztunk, de úgy éreztem ő az akinek erről tudnék beszélni. Nem tudom miért, de biztonságban, teljesen nyugodtnak éreztem a közelében magam. Elmondtam mindent Zsombornak. Elejétől a végéig. Ő csendben nézett és hallgatott. Amikor elmondtam mindent, megkönnyebbültem. Jól esett, hogy elmondhattam valakinek. Már egy órája beszélgettünk, amikor kinyílt az ajtó és Roli lépett be. Pár másodpercig nézett minket, majd közelebb jött. Zsombor felállt és Rolira nézett. Nem tudtam mi lesz csak vártam, hogy történjen valami.
-Menj el.- mondta Zsombor teljesen nyugodtan Roli szemébe.
-Mi van? ki vagy te hogy megmondjad mit csináljak?- kelt ki magából teljesen Roli. Rossz előérzetem volt.
-Nézd meg mit tettél vele? Tönkretetted teljesen- kezdett Zsombor is egyre idegesebb lenni.
-Miről beszélsz? Mit csináltam?- lökte meg Roli Zsombor vállát.
-HAGYJÁTOK ABBA!!!- ordítottam rájuk. Mindketten felém néztek. Zsombor rám nézett, én pedig rá. Roli kettőn között kapkodta a fejét.
-Te amúgy ki a fene vagy? És mit keresel itt?- támadt neki Zsombornak. Azt hittem megüti. Talán az is lett volna ha a nagy kiabálásra nem figyel fel Tomi és Léna. Berontottak a szobába majd Tomi lefogta Rolit. 
-Haver mi ütött beléd?- azzal kivitte Rolit. Léna aggódva nézett rám, mivel ismét elkezdtem sírni. Leült mellém. Zsombor adott egy puszit a homlokomra majd kiment. Nem értettem mi volt ez az egész. Már semmit sem értek. Teljesen összezavarodtam.
FOLYT.KÖV