57. rész

November 27, Szombat

Az idő már a mínuszokat súrolja. A tegnap esti Börzdéj party nagyon jól sikerült. Mármint a vége. De ránk várt még a nehezebb része. A takarítás. Tizenegy óra felé összeszedtem az embereket és kezdetét vette a takarítsuk ki a próbatermet projekt. Kiosztottuk a feladatokat. Tomit és Rolit elráncigáltam a hangszerektől, és egy egy szemetes zsákot adtam a kezükbe, azokkal az instrukciókkal, hogy szedjék össze a szemetet. (poharak,üvegeke stb..) Ben szolgáltatott zenét is, hogy jobban menjen a takarítás. Mindannyian nagyon jól szórakoztunk. Pink- So what? című száma ment, én pedig seprűvel a kezemben énekeltem, és táncoltam. Kicsit megfeledkeztem magamról. Amikor vége lett a számnak akkor vettem észre, hogy mindenki engem néz és vagy négy mobil van elől.
-Ugye nem vettétek fel?- kezdtem kicsit rosszat sejtve. 11 szempár nézett rám mosolyogva. Jaj ne.
-Ugyan Elz. Megfosztanád ettől az élménytől a világot?- jött oda Marci és a kezembe nyomta a telefonját amin elindult a videó.
-Ezt ha felteszitek youtubera, én komolyan kinyírlak titeket- röhögtem, miután végig néztem az előadásomat.
-Jó nyugi. Nem tesszük fel a youtubera.- röhögött Tomi. Elég átlátszó volt. A biztonság kedvéért figyelemmel kísérem a továbbiakban a csatornáikat. Biztos ami biztos. Folytattuk a takarítást ( félreraktam a seprűt, hogy ne essek kísértésbe a továbbiakban) Fél kettőkor végeztünk mindennel. Pazar lett. A hangszerek is csillogtak, por sem maradt sehol. 
-Nem megyünk el kajálni valahova? Éhen halok, ha nem kapok sürgősen ételt- dramatizált Marci. 
-Hozom a furgont és mehetünk- indult a kocsiért Zsombor de Léna megállította.
-Ilyen időben nem veszélyes? Csúszós utak meg ilyesmi?- Léna kapott egy adag kiröhögést. 
-Nyugi, van téli gumi és minden alkatrész a helyén- nevetett Zsombor. Léna egy "Jah, oké" válasszal le is zárta ezt a témát. Mindenki felvette a kabátját és kimentünk a parkolóhoz. Zsombor lassított majd megállt, hogy betudjunk szállni.Na mivel a furgon kettő max 3 személyes ezért a platóra kerültek a többiek. Én Beültem Lénával Zsombor mellé, a többiek meg hátul fagyoskodtak és élvezték az utazást.  Bekanyarodtunk egy gyorsétteremhez, majd mikor megálltunk, kiugrottak a többiek a kocsiból és megrohamozták a kajáldát. Összetoltunk két asztalt és leültünk. Végignéztem az étlapot, de felesleges volt mert tudtam, hogy mit akarok enni. Mindenki leadta a rendelést, majd vártunk. Közben nagyon jól szórakoztunk. Marci Mátét szívatta minden baromsággal. Meghozták a rendelésünket, majd mindenki nekiesett. Mikor mindent sikerült elfogyasztanunk, indultunk is. A fiúk rendezték a számlát, addig mi lányok kimentünk a kocsihoz. A fiúk megérkeztek, majd elindultunk. Vissza a suliba.

Megérkeztünk, majd mindenki kiszállít és az irányt a raktárhoz vette.Zsombor elkapta a karommajd visszahúzott és hosszan megcsókolt.A világ forogni kezdett körülöttem.Csatlakoztunk a többiekhez és letelepedtünk a székeken, fotelben, vagy éppen a földön. Marci a dobok mögé ült és elkezdte ütni a cintányérokat. iszonyat borzalmas volt.
-Hallod Marci, hallás sérült leszek miattad. Hagyd már abba!- Kiáltottam. Mindenki nevetett, Marci pedig abbahagyta a dobolást. Majd elkezdett baszgitározni.
-Én ezt komolyan nem hiszem el- fogtam a fejemet.- Marci egy füzetben több muzikalitás van mint benned- nevettem. 
-Jól van, nem lehet mindenki rocksztár- hagyta abba a zajongást, és tettetett sértődöttséggel csatlakozott hozzánk.
-Tudom, hogy még messze van, de mi lenne ha egy hatalmas koncertet adnánk szilveszterkor?- kérdezte Levi, és zseni vagyok arckifejezéssel nézett  ránk.
-Nem rossz ötlet.- helyeselt Tomi.
-Jah, és mivel már Pesten lakunk itt is tudok lenni.- szóltam én is bele. Mindenki izgatottan kezdett tervezgetni.
-Aha, ez mind szép és jó, de először még legyünk túl a novemberen meg a decemberen. Majd aztán  tervezgessetek- szólt bele Regina.
-Hallod Reg, te mindig ünneprontó vagy- dobta meg Máté egy párnával.
-Te barom. Most ezt miért kellett? - és kész vége. Mindenkiből kitört a nevetés. Regina Mátét kergette egy párnával körbe körbe.  Iszonyat jó hangulatban telt az este további része is. Talán végre minden oké lesz. Remélem.
FOLYT.KÖV 

Off-bejegyzés

Haho Blogolvasóim!

Imádlak titeket!♥ Köszönöm az elmúlt hónapok megtekintési és olvasóim létszámát. Eszméletlenül jól esik, hogy ennyien szeretitek olvasni ezt a történetet, amit írok. 
*Hogy egy-egy szereplő külön a szívetekhez nőt. 
*Hogy mindig új részeket követeltek :D
*Hogy van Roli és Zsombor tábor.
*Hogy bármit írok nektek tetszik és olvassátok.
*Hogy türelmesen (vagy éppen nem :D) várjátok a részeket, amiket próbálok, minél hamarabb megírni.
Próbálok mindig valami érdekes részt írni, hogy ne legyen annyira tucat sztori. Sok rossz kritikát és véleményt kaptam már, de nem érdekel, mert vannak olyan blogolvasóim akik szeretik és nem úgy olvassák ezt a történetet,hogy figyelik éppen mi hasonlít  a Szent Johanna Gimihez. Vannak rendszeres olvasóim, akik mindig türelmetlenül várják hogy éppen mi történik Elzel. Szerintem sikerült egy olyan történetet írnom ami nem egy átlagos. Rengeteg csavart és furcsa részt tartalmaz. És ez még csak a kezdet. Mivel nagyon sokan vagytok különböző csoportokban, ahol kértétek, hogy ne legyen vége ezért elárulom, hogy nem hagyom abba. Még rengeteg dolgon át kell mennie a szereplőknek. Váratlan események,bonyodalmak. Most elárulhatnám, hogy mik, de az az igazság, hogy még én sem tudom.:D És ezt szeretem a legjobban. Bármi megtörténhet. Emlékszem egy olvasóm, amikor az a rész volt amikor Roli szülei meghaltak, hogy könyörgött, hogy támadjanak fel. Hát ez sajnos nem fog megtörténni. Na nem akarlak titeket itt untatni ezzel a bejegyzéssel, ezért gyorsan be is fejezem. 
Akkor még egyszer köszönöm nektek, akik olvassák és szeretik a blogomat és azt ahogy írok. Mert ez vagyok én. Az ahogy írok, az én vagyok teljes mértékben. Köszönöm az összes véleményt, kritikát és kommenteket amiket kapok/kaptam.
Szeretlek titeket blogolvasóim ♥

Ui: Sietek az új részekkel :) 
                                       

56. rész

A lányokkal gyorsan elkészültünk.
Gyors smink és vasalt haj.Én az együttes póló és egy fekete csőfarmert plusz egy tornacsukát vettem fel. Mikor elkészültünk lementünk a helyszínre. A fiúk már a hangszereket babrálták. Odaléptem Zsomborhoz és egy gyors csókkal köszöntöttem. A diákok kezdtek szállingózni, majd egyre többen lettek. Odamentem Rolihoz.
-Boldog szülinapot!- adtam át neki az ajándékát. 
-Köszi- majd elvette és megölelt. Roli megkapta az ajándékát Lénától, Tomitól, Marcitól és Kittitől. Meg még rengeteg embertől. Felmentünk a színpadra és beálltunk. A helyiség már kezdett zsúfolt lenni, így elkezdtük a koncertet.
-Hali emberek. Kezdődhet a buli? -kiáltott a mikrofonba Roli, majd a közönség nagy kiáltásba kezdett. Belekezdtünk az első számba. Green day- American Idiot. A közönség tombolt.

Három szám ment le, és mindenki nagyon jól érezte magát. A tömegben megpillantottam két ismerős arcot. Szabina és Viktor. Hát mégis eljöttek. A tekintetemmel Zsombort kerestem, majd mikor megláttam hátramutattam. Szerencsére vette és elindult Szabináék felé. Mi tovább folytattuk a zenélést és próbáltam nem a két volt osztálytársaimra gondolni. Nyolc számot játszottunk összesen. Az utolsó dal után levonultunk és Ben vette át a zeneszolgáltatást. Hátramentem Zsombor után és megláttam a társaságában Viktort és Szabinát. Odamentem  majd Zsombor kezét megfogva köszöntem nekik.
-Sziasztok. Mi járatban vagytok itt?- próbáltam kedvesen.
-Mi csak gondoltuk megnézzük, mi az a nagy durranás ebben a buliban. Hát nem is tudom szerintem kár volt felutazni. Elég ratyi egy party.- fintorgott Szabina.
-Hát akkor el is mehettek, mivel  nem hívott senki sem titeket.- kiabáltam.
-Pedig ez egy nyílt buli, bárki jöhet- emlékeztetett Szabina.
-Tudod, akik itt vannak legalább látásból ismerik azt a személyt akinek a szülinapját ünnepeljük. Mivel ti nem tartoztok ide mehetnétek is.- néztem mélyen Szabina szemébe.
-Tudod Elz még nagyobb barom lettél mint voltál- szólalt meg hirtelen Viktor. Mielőtt reagálni tudtam volna, Zsombor húzott be egy hatalmasat Viktornak. Viktor a földön volt, Szabina sipákolt. Viktor feltápászkodott és már lendítette is a kezét, de azt valaki hátulról megragadta.
-Eszedbe ne jusson- szólalt meg Roli. Az összes barátom ott termett mellettünk. Viktor kirángatta a kezét Roli szorításából, majd megragadta Szabinát és kifelé rángatta. Kimentek az ajtón, én pedig utánuk futottam. Szembe fordultak velem.
-Tudjátok elég nagy baj lehet veletek.-kezdtem. Csak fura pillantásokat kaptam.Folytattam -Nem tudom mégis mit követtem el ellenetek, hogy így viselkedtek velem. Komolyan nem tudom -tártam szét a karjaimat.-De rájöttem, hogy kik az igazi barátaim. Azok akik mellettem vannak és sosem tennének olyat mint amit ti. Amíg otthon laktam ti megkeserítettétek az életemet. Egész nyáron áskálódtál Szabina. Mindent megtettél hogy egy barátom se legyen. De tudod mi van most? Itt vagyok, egy olyan iskolában ahol imádok lenni. Vannak barátaim és van egy olyan ember az életemben aki talán neked sosem lesz. Igen, mivel nem hiszem hogy Viktor szeretne téged. Sőt szerintem jelen pillanatban egy fiú sem lenne hajlandó szeretni téged. Örülök, hogy már nem kell téged elviseljelek mert tuti, hogy az első adandó alkalommal kinyírnálak. Most pedig én visszamentem az IGAZI barátaimhoz. Cső.- és megfordultam, és megláttam az összes barátomat. Mind az ajtóban álltak és büszkén néztek rám.Marci elkezdett tapsolni mi meg mind elnevettük magunkat. Zsombor elém lépett majd nagyon hosszan megcsókolt, majd egyesével mindenkit megöleltem. Nincs szükségem olyan emberekre mint Szabina és Viktor, ha vannak olyan barátaim mint Léna, Kitti, Marci és a többiek. Visszamentünk a bulira, ahol szerintem észre sem vették hogy pár ember hiányzik. Csatlakoztunk mi is a táncolókhoz és jól éreztük magunkat. 
FOLYT.KÖV... 

55.rész

November 26, Péntek

Óriási születésnapi party. Mivel Rolinak kedden volt a születésnapja, ezért megbeszéltük, hogy ma tartjuk meg. Szerencse, hogy a próbatermünk elég nagy, így befért a fél suli. Ja, igen. Mert, ha Roli a legmenőbb srác a suliba, természetes, hogy a diákok nyolcvan százaléka ott akar lenni a buliján. Nem meglepetés buliként nyilvánítottuk el, mert Roli végig tudott az egész buliról, mivel egy élő koncertet is terveztünk. Nem ez az első, mivel a suli bulin már debütáltunk elég nagy sikerrel. Szóval a SPARKS befutott zenekar lett. Vagyis a suliban legalább is. Zsomborral minden a legnagyobb rendben. Ő lett a zenekar hivatalos menedzsere. A suli nem voltvészes, hamar letudtuk. Kitakarítottuk a termet és elkezdtük a díszítést. Semmi extrém dolgot nem raktunk fel, semmi cicoma. A vendégek hét órára jönnek, addig volt 5 óránk, hogy mindennel elvégezünk. Díszítés, kaja és egy gyors próba. Még valami. Roli dobta Daniellát. mi ennek nagyon örültünk, mivel nem komplett a csaj, Daniella viszont kibukott és mindenféle áskálódást csinál. És mivel mi sosem voltunk jóban, azt hiszi, hogy miattam és rajtam akar általában bosszutállni. 
-Héj Rol. Azért mert ez a te bulid lesz, attól még segíthetnél a pakolásban.- dobott egy rongyot Tomi Rolihoz. 
-Hát talán esetleg a hangszereket leporolhatom-röhögött Roli. Én az üdítőket pakoltam, amikor váratlanul Daniella lépett be az ajtón.
-Nem hiszem, hogy téged bárki is hívott volna- kezdtem rá sem nézve.
-Sziasztok. Tudod Elza, nem hozzád jöttem.- vigyorgott. Vagy nem is tudom, én inkább a vicsorgáshoz hasonlítanám. -Zsombor tudnál nekem segíteni? - na ennél a mondatnál a tekintetemet elkaptam az üdítőkről és élesen Daniellára néztem.
-Mi kell?- kérdezte Zsombor. 
-A laptopom bekrepált. Segítenél? - ledobtam a rongyot, ami a kezemben maradt és Zsombor mellé álltam.
-Tudod elég szánalmas vagy- tettem keresztbe a kezemet.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Hát pedig magyarul mondtam. Lehet baj van a felfogó képességeddel. Nem ártana egy kivizsgálás, csak hogy biztos legyél benne.- vágtam hozzá.
-Daniella nem értek a gépekhez. Kérd meg Mátét. Szia- és Zsombor elfordult Daniellától. Ezt imádom benne. Nem nagyon foglalkozik  más lánnyal rajtam kívül. Egy sátáni vigyorral ajándékoztam meg Daniellát és ott hagytam. Ő viszont még illegette magát köreinkben. Tomi szerencsére elküldte, miszerint semmi keresnivalója nincs itt, és hogy vigye  el egy szervizbe a gépét, ha valami baja van. Mivel nem tudott mit mondani Daniella sértődötten kiment és becsapta maga mögött az ajtót. 
Rolival szerencsére sikerült normális kapcsolatot kiépítenünk. Mint két osztálytárs és kolléga. Nem harcol Zsomborral és engem sem piszkál. Haveri szinten vagyunk egymással és ez így jó. 
-Szerintem készen vagyunk- vágta le magát a fotelbe Léna. Mindenki egyetértett vele. A zenekar felállt a helyére és elkezdtük a próbát. A próba végén elfáradva ültünk le. Még el sem kezdődött a buli, de már mindenki kipurcant. A zsebemben lévő telefon rezegni kezdett. Előkaptam és felvettem.
-Szia Anett. Mi újság? - szóltam bele.
-Szia. Baj van.- kezdte Anett. A hangja eléggé kétségbeesett volt. Felpattantam és kimentem, hogy jobban halljam mit mond,mivel a többiek elkezdtek ökörködni.
-Mi történt?
-Szabina és Viktor - válaszolta.
-Mit csináltak?- kezdtem rosszat sejteni. Ha ők ketten valamit terveznek az sosem sül el jól.
-Hallottak a buliról amit ti szerveztek, és felutaztak Pestre, hogy részt vegyenek rajta.- na itt kicsit ledöbbentem. Mégis mink jönnek fel ezek ketten? És mégis mit akarnak itt csinálni?
-De miért? -kezdtem hisztérikussá válni.
-Szabinának nem tetszik, hogy ennyire jól beilleszkedtél az új suliba és,hogy egy menő zenekarban is benne vagy. Valamit terveznek. 
-Oké. Köszi, hogy szóltál. Várni fogom őket. - elköszöntünk majd gyorsan bementem a többiekhez. Félrehívtam Zsombort és beszámoltam neki is arról, hogy Szabina és Viktor készül valamire és eljönnek a bulinkra.
-Oké, nyugi. Mit tudnának csinálni? Eljönnek megnézik, hogy milyen jó vagy és hogy mennyien szeretnek. Szabotálni nem tudnak semmit. Ha meg botrányt akarnak akkor majd leállítjuk őket. Nyugi- ölelt át. 
Szabina egy álnok kígyó. Bármire képes. 
FOLYT.KÖV....

54. rész

November 16,Vasárnap

Ma rengeteg dolgunk akadt. El kellett menni a pólókért, amiket tegnap rendeltünk. Próbáltunk, fellépést szerveztünk, mert hát nem játszhatunk mindig egy raktárban öt ember előtt. Szóval ment a szervezkedés ezerrel. Az osztály nagy része segített (azért nem mindenki). Kitti és Marci plakátokat terveztek, Léna takarította a próbatermet, mert egy nap alatt eléggé feléltük a helyet (üdítős üvegek, rengeteg pizzás doboz és maradvány). Zsombor fellépést szervezett, mi pedig megbeszéltük a dallistát és próbáltunk. A pólók nagyon jók lettek. Az enyém különösen tetszik. Az események csak úgy pörögtek.

-         - Van egy fellépésünk- emelte fel a kezét Zsombor.

-          - Ilyen hamar? Hogy csináltad?- pattant mellé Levi és érdeklődve figyelte a telefont Zsombor kezében.

-          Lesz egy suli bál. Apa azt mondta, hogy felléphettek. –mindenki örült. Én pedig elgondolkoztam, hogyan lehet ennyire zseniális a barátom. Hüm.  Amúgy a suliban jövő héten egész végig diák hét lesz, és pénteken egy buli lesz. Itt fogunk bemutatkozni a nyilvánosság előtt, mint SPARKS, az együttes. Hűha. Mivel a dátum elég közeli és még csak most alakult a banda, nekiálltunk a próbáknak. Összesen négy számot sikerült eljátszanunk, ugyanis megszólalt a telefonom. Egy pillanat türelmet kértem, majd kimentem telefonálni.

-          - Halo –szóltam bele a telefonba.

-          - Szia, kicsim. Minden rendben van? – szólt a telefonba anya. A hangja elég izgatott volt.

-          - Aha. Minden oké, de nem igen tudok most beszélni. –próbáltam rövidre venni ezt a telefonbeszélgetést. és így próbáltam hamar a lényegre törni.

-          - Van egy hírűnk számodra –lelkesedett a telefonba anya. Ami nem jelent sok jót.

-          - Jó hír? –kérdeztem félénken.

-          - A legjobb. –lelkesedett.

-          - És még ma elmondod? Nem igazán van időm kitalálni? –kezdtem elég hevesen válaszolgatni, mert anya nem igazán akart a tárgyra térni.

-          - Jól van, jól van. Az a helyzet, hogy költözünk –na, ennél a mondatnál lesokkolódtam és egy hang sem jött ki a torkomon. Elköltözünk? De hova? És még is milyen hatással van ez rám? Biztos komoly. Ó istenem, csak ne keljen más suliba mennem. Azt nem viselném el.

-          - Hallo, Elz itt vagy? – szólt bele a telefonba anya, mivel nem válaszoltam.

-          - Aha. Még is hova költözünk? Vagyis én remélem sehova –adtam a tudtára, hogy márpedig nem megyek másik suliba.

-          - Nyugalom, nem kell másik iskolába járnod szívem, ha ettől félsz. Pestre költözünk. Kaptam egy nagyon jó állásajánlatot. –hirtelen akkora kő zuhant le rólam. Pestre költözünk, vagyis anyáék, mert én már itt élek.

-          - Hálaégnek. De maradhatok koleszos ugye?

-          - Persze. Elég messze van az iskolától. A város másik felébe találtunk lakást.

-          - Akkor jó. Most mennem kell, mert éppen próbálunk, majd hívlak. Szia, anya –köszöntem el.

-          - Szia, kicsim – köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont. Még pár másodpercig bámultam a telefon kijelzőjét, majd visszamentem.

-         -  Na, végre. Mi tartott eddig? – kérdezte Tomi, mivel ezek szerint csak rám vártak.

-          - Bocs, csak fontos telefonom volt. De itt vagyok, úgyhogy folytathatjuk a próbát-és felkaptam a gitárom és beálltam a helyemre. Mikor eleget próbáltunk, mi elköszöntünk Zsomborral, a többiek még maradtak.

-          - Mi történt? –fordított szembe magával és a tekintetemet kereste.

-          - Költözünk – válaszoltam. Zsombor hírtelen nagyon rosszat sejtett. Az arca eltorzult. Így gyorsan hozzátettem – ide Pestre. Nem kell más suliba mennem – nyugtattam meg. Sikerült. Elmosolyodott majd hosszasan megcsókolt.

-          - Van kedved egy kis városnézéshez? –kérdezte.

-          - Aha. De menjünk tömegközlekedéssel. Az tök bulis –virultam. Zsombor furán nézett, de nem szólt semmit. jobban is tette. Felszálltunk egy villamosra.  Tök vicces volt.

Csak úgy céltalanul utazni. Éppen megálltunk én kitolakodtam, majd megfordultam zsombor sehol. Majd elment a villamos és megláttam Zsombort a másik oldalon. Sikerült a másik oldalon kiszállnom. Nagyon vicces volt. Megvártuk a másik villamost, majd gyorsan beszálltam és átfutottam a másik felébe. Zsombor megfogta a kezem, majd elindultunk. Út közbe nagyon sokat nevettünk. Megálltunk a Hősök terén, Zsombor csinált pár képet. Aztán kerestünk egy mekit. Egy kisebb hadseregnek való kajamennyiséggel ültem le az asztalhoz. Kicsit megéheztem és a mekis kajától sosem lakok jól. Mikor sikerült betermelnem a temérdek ételt, elindultunk. Már eléggé elfáradtam a gyaloglásban, így felszálltunk egy metróra és visszaindultunk.

-          - Anyudék mikor utaznak vissza?- érdeklődtem, mikor már fent voltunk a metrón.

-          - Holnap reggel indulnak. Átjössz velem este?

-          - Persze – mentem bele egyből. Zsombornak nagyon kedves a családja. A húgát nagyon megszerettem. -Nagyon aranyos. Leszálltunk a metróról, majd felszálltunk egy villamosra. Nem a kollégiumba mentünk, hanem Zsomborékhoz. Nagyon örültek, amikor megláttak. Nóri épp babázott. Amikor meglátott minket eldobta és felénk futott.

-         -  Zsombi, Elz. Nézzétek mit kaptam- Zsomborral egymásra néztünk, mert nem láttunk semmit. Pár másodperc múlva viszont megláttuk. Egy nagyon picit labrador kiskutya bukkant elő a kanapé mögül.

-          - Aputól kaptam. –lelkesedett Nóri. Engem azonnal megnyert a kiskutya. Imádom a kutyákat. Lehajoltam az állathoz és játszottam vele. Zsombor mosolyogva figyelt, Nóri pedig csatlakozott. Még csak pár hetes volt. Késő estig ott voltunk. Akkor eszméltem fel, amikor Nóri a kanapén aludt el. Eszter felvitte a szobájába, addig mi is elkészültünk. Elköszöntünk (én a kiskutyától is) majd elindultunk. A kapun túl elkezdtem áradozni a kiskutyáról.

-          - Jaj, annyira aranyos. Gyönyörű. - ilyen és ehhez hasonló mondatokkal mentünk haza. Teljesen feldobódtam a kutyustól. Elköszöntem Zsombortól, majd bementem a szobába. Léna már aludt, így halkan besurrantam majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem én is.

-          FOLYT.KÖV…

53. rész

November 15, Szombat

Az első próbálkozásunk mint együttes. Mint bandatag nem sokat tudnék mesélni. Vagyis de. De az vicces lenne. Nagy vonalakban úgy jellemezném, hogy mi próbálkozunk. Lelkesedés megvan. Hangok is, meg a tudás is. De az összkép fenomenális. Életemben nem nevettem ennyit. Már komolyan a könnyeim potyogtak. Na akkor az elejétől.
Reggel jött egy SMS-em Tomitól, hogy ma próba, már csak helyszín kell. Aha. Jó. Az úgy oké, hogy ma próbálunk, de helyszín még nincs. Nem baj majd kiülünk a főtérre. Lol. Elkészültem majd átmentem Zsomborhoz, hogy beszámoljak neki a történésekről. Elég lazán kezelte ezt a Rolival egy bandában dolgot. Örült, hogy örülök. Támogatott, meg minden. Mondta, hogy segít próbatermet keresni. Így ő lett a menedzserünk. A fiúk örültek, hogy valaki olyan állt rá a témára, mint Zsombor aki tudja, hogy kit kell hívni, mit kell keresni. So sok a kapcsolata és ismerőse. A kolesz társalgójában gyűltünk egy órakor össze. Zsomborral utolsónak értünk oda.  többiek már javában beszéltek. Ben és Levi a csocsó asztal rángatta. Ők játéknak nevezték, én inkább "tegyük tönkre, és szedjük szét" variációra tippeltem. Kitti és Léna a kanapén ücsörögtek és a fiúkat nézték, néha bele beleszóltak a témába. Marci valamin iszonyatosan nevetett, a telefont kis híján kidobta a kezéből. 
-Szasztok-intett felénk Tomi. Tettünk pár lépést majd köszöntünk mindenkinek. Én levágódtam a lányok mellé a kanapéra, Zsombor pedig a fejleményeket ismertette a fiúkkal. 
-Úú és lehetne egyen ruhátok- csillant fel Kitti szeme. Mi mind furcsán néztünk rá, majd elsőnek Marci reagált.
-Hello Kitty megint túlzásokba esel. Minek egyen ruha? Ez nem egy munkahely- röhögte ki a barátnőjét. Amúgy a Hello kitty Marci jóvoltából Kitti beceneve lett. 
-Ez nem is olyan rossz ötlet-gondolkozott Tomi.-Nem egy komplett egyenruha, de mondjuk egy póló az együttes logójával az jó lenne.-firtatta az ötletet. belegondoltunk és ez nem is volt olyan rossz ötlet. Mindenkinek tetszett. 
-Mondjuk egy fekete póló nem is lenne rossz-ötleteltek még mindig.
-Ha kérhetném mint egyedüli lánytag, kérnék egy ujjatlan változatot- közöltem a kérésemet. a fiúk felnevettek és beleegyeztek. Egy óra múlva már meg is volt a hely ahol a pólókat csináltatjuk. Zsombor elintézte. Egész jól kijön az osztálytársaimmal. Jó egy kivételével. Roli. De ők próbálják elkerülni egymást. Még mindig a társalgóban bandáztunk amikor Zsombor hirtelen felállt és a telefonján nyomkodott gyorsan valamit. Majd megszólalt.
-Meg van a próbaterem!-kiáltott fel. Mindenki tapsolni és éljenezni kezdett, hogy végre elkezdhetjük a próbákat.
-Hol van?- kérdezte Tomi, mert az oké, hogy megvan csak többet még nem nagyon tudtunk. 
-Itt az utcában. Egy raktár kiadó. Oda mehetünk. nem kell fizetnünk sem, mivel apám egyik jó barátjáé és használhatjuk amíg el nem adják.-ismertette a helyzetet Zsombor. Az előbbinél hangosabb ujjongásban törtünk ki. Mikor mindenki kiörűlte magát, felpakoltuk a hangszereket Zsombor furgonjára (jó ha van egy )és indultunk is. Én Zsomborral a kocsiban, a többiek gyalog. Az út durván 2 perc volt. Felhajtottunk a feljáróra, majd bevártuk a többieket. Addig Zsombor megszerezte a kulcsokat, és elkezdtünk bepakolni. Amikor sikerült mindent a helyére tenni (sokan voltunk, hamar végeztünk) elkezdtük a próbát. Pontosabban szerettük volna. Mivel akadt nézőnk. (Zsombor, Kitti, Marci, Léna, Ben) elég nagy hangzavar volt. Én beálltam az egyik mikrofon elé (ont középre, hurrá) Megfogtam a gitáromat, és átlendítettem a hevedert a vállamon. A többiek is elhelyezkedtek. Mellém Roli szintén gitárral mikrofon elé. A dobok mögé Levi került. A szólógitárhoz pedig Tomi. Eddig még nem is volt probléma. 
-Na és akkor mit játszunk?-fordultam a fiúkhoz. Mert ezt még nem beszéltük meg. Jó lehet ezt kellett volna először, de már mindegy. Mindenki mély gondolkozásba kezdett, majd egyszerre körülbelül harminc dalcím záporozott felém. A széken ülő nézek csak röhögtek, én meg fogtam a fejem. Jézusom mibe mentem én bele. Velük zenélni, amikor még azt sem tudjuk milyen zenéket játszunk? Sikeres banda leszünk. Öt perc múlva már én is röhögtem. Ez már vicces volt. Amikor végre megállapodtunk egy dalnál, valaki mondott egy másikat ami szerinte jobb lenne. Akkor fele fele arányban döntöttünk. Sehogy sem akart ez összejönni. Röhögtünk, jól szórakoztunk. 
-Kérhetnék egy dalt?- lóbálta a kezét Kitti, amikor épp kiabáltunk, hogy melyik dal jobb. Egyszerre néztünk Kitti felé.
-Mit?-kérdezte Roli.
-Green day-Holiday-válaszolta. Mi csak bólintottunk egyet. És elkezdtük. Na csak sikerült egy dalt eljátszanunk. Nem is voltunk olyan rosszak. Rolival felosztottuk a versszakokat. Elég jó volt mit ne mondjak. Mondjuk Levi néha kicsit beleélte magát a dobolásba és Tomi is néha bele feledkezett a gitározásba. A szám végén mindenki aki jelen volt tapsolt.
Na jók vagyunk. Lejátszottunk még egy két Green day számot, majd este hat órakor visszaindultunk a koleszba. Jó kis szombatunk volt. Hazának még nagyban röhögtünk, megvitattuk a dolgokat. Zsomborral még beszélgettünk egy órát a szobánkba, majd elment. Hát ez volt az első zenekari próbánk.
FOLYT.KÖV...

  

52. rész

November 14, Péntek

A hét csak úgy elrepült. Semmi extra nem történt. Zajlik az élet, ugyanúgy mint eddig. Felkeltem reggel a szokottnál kicsit hamarabb és elkészültem. Megvártam Lénát, majd együtt indultunk át a suliba. Megálltunk a büfénél. Én vettem egy sonkás sajtos szendvicset és egy csokit+kólát, majd felvonultunk a nyelvi előadóba. Lepakoltam a sok kaját az asztalomra, majd Levi és Tomi az asztalom köré gyűlt. 
-Szia Elz- köszönt Tomi.
-Hali. Mi baj?-kérdeztem, mert nem jelent jót ha reggel korán ezek megtalálnak engem.
-Alapítottunk egy bandát-avatott be Levi a részletekbe.
-Ez szuper. És?- mert még mindig nem értettem miért is mondják ezt így nekem.
-Hát szóval kellenél mint énekes-nyögte ki Tomi. 
-Miért Roli nincs benne?- mert hát ő az énekes meg minden. 
-De ő énekel, de kellenél mellé. Mert az úgy lenne a király- vázolta fel a helyzetet Levi. Végig gondoltam a dolgot, majd rábólintottam.
-Na zsír. Akkor megalakult a SPARKS!!- oh hogy van már nevünk is. Jó tudni. A fiúk elkezdték a tervezgetést de még mielőtt nagyon belelendültek volna, felvázoltam azt a tényt, hogy én nem éneklek pop és nyálas zenéket. Csak és kizárólag Rock és Punk dalokat. A fiúk egyetértően bólogattak, majd beesett a terembe Roli.
-Szasz Rol! Megvan az új bandatag- és felém mutatott Levi. Én egy kortyot ittam a kólámból, majd elpakoltam az élelmet és előszedtem az angol felszerelésemet. Csengetéskor Mr. Selfrid lépett be a terembe. Mai órára nem tervezett semmit így kaptunk szabad foglalkozást. Mindenki örült a péntek első órai lazításnak. Én hátrafordultam a fiúkhoz és megbeszéltük a bandával kapcsolatos dolgokat. Máté a telefonjába írogatta a fontos dolgokat, mi pedig Marci és Kitti segítségét kértük a logó tervezésében. El is ment az óra ezzel. Lefelé siettünk a termünkbe. Mivel nem nagy az iskola így hamar híre kelt annak, hogy bandát alapítottunk. Egy csomóan jöttek oda hozzánk, hogy kérdezősködjenek, meg hogy az első koncertünkön ott lehessenek. Már kezdet idegesíteni a sok kérdezősködés és rajongás. A termünkbe érve Ben és Levi a táblára firkáltak valami hülye szöveget, Regina Mátéval ordibált. Ők csak úgy szoktak. Már észre se vesszük. Tomi a székén hintázott és rágózott. Roli a padján feküdt és aludt, Kitti és Marci logót terveztek. Léna pedig nagyban fogyasztotta a csokis maffinját. Kihagytam valakit? Jah igen Ádámot aki szokás szerint olvas. Nagyon nem érdekelt senkit. Szabó belépett a terembe és levágta a naplót az asztalra.
-Kádár a táblához- kezdte a mondandóját Szabó. Léna kivánszorgott a táblához és megoldotta a feladatot. Egy ötössel jött vissza a helyére. Hihetetlen, hogy kevesebb mint 2 perc alatt megcsinálta a szerintem brutálisan nehéz feladatot. Érdekes. Matek óra közepén rezegni kezdett a telefonom a zsebembe.

Előkotortam, majd elolvastam az sms-t. Zsombor írt. Gyorsan visszaírtam majd el rejtettem a telefonom. Óra végén Tomiékkal beszélgettem, hogy meg dumáljuk mikor legyen az első próba és hogy hol egyáltalán. Sajnos nem sokra mentünk. Hirtelen Marci egy felkiáltással átdobott valamit a folyosón ami hangos puffanással, majd csörömpöléssel ért földet. Mindenki kirohant és megnézte mi történt. Sikeresen ledobta az egyik tablót ami darabokra tört.
-Baszus, most mi lesz?- ijedt meg Kitti. Zúgolódás tört ki. Mindenki azon volt, hogy eltüntessük a maradványokat. A fiúk gyorsan összeszedték, majd elrejtették a törött tablót a szekrényben. 
-Na csak észre ne vegyék-dörzsölte meg az orrnyergét Roli. Ha megtudja valaki nagy bajban leszünk. Az órák így mentek. mindenki csöndben, a szokásos zaj sehol sem volt. Idegesen vártuk az utolsó órát ami osztályfőnöki. Az ítélet órája. Szépendrei belépett az osztályba és elég gondterhelt arcot vágott.
-Gyerekek, tudtok valamit az eltűnt tablóról?- kezdte el. 
-Nem- vágtuk rá szinte egyszerre. Az ofő elég meggyötört volt. 
-Nos akkor rendben, de ha valaki tud valamit kérem szóljon- és ezzel befejezte ezt a témát. Szerencsére.Az osztály fel lélegezett. Marci egész órán lapított. Szegényt nagyon megviselte a dolog. Óra után mindenki szétszéledt. Ennyit arról, hogy egy átlagos péntekünk van. 
FOLYT..KÖV...