59. rész

November 29, Hétfő 

Mikor végre sikerült elaludnom, valaki dübörgött az ajtón. Nem foglalkoztam vele. Ránéztem az órámra. Fél tizenegy. Ráhúztam a párnát a fejemre. A sírástól fájtak a szemeim. A dübörgő nem akarta abbahagyni.
-Elz. Tudom, hogy bent vagy nyisd ki az ajtót! Mi történt? - hallatszott Zsombor hangja az ajtó mögül. Aha szóval Zsombor. Félredobtam  a párnát, majd felugrottam. Egy határozott mozdulattal, elfordítottam a kulcsot, majd kirántottam az ajtót. Zsombor kicsit fura fejet vágott. Nem értette mi van. Aha. Majd akkor most felvilágosítom. 
-Szemét!- és teljes erőmből felpofoztam Zsombort. Nem számított erre, így megleptem. Majd rávágtam az ajtót. 
-Elz! Mi ütött beléd? legalább magyarázd meg.- kezdett egyre dühösebb lenni Zsombor.
-Megcsaltál. Egy aljas féreg vagy! Látni sem akarlak. Úgyhogy HÚZZÁL INNEN!- ordítottam teljes erőmből. A könnyeim önálló életre keltek. Csak úgy folytak. 
-Elz könyörgöm engedj be! Had magyarázzam meg!- hangja lágy volt. 
-NEM ÉRDEKELSZ! HÚZZÁL MÁR EL INNEN!- ordítottam. 
-Mi ez a lárma?- hallottam meg Roli hangját a folyosóról.
-Neked ehhez semmi közöd.- mondta Zsombor Rolinak.
-ZSOMBOR  HÚZZÁL EL INNEN ÉS FELEJTS EL ÖRÖKRE!- kiabáltam még mindig. 
-Mit tettél vele te szemét?- hallottam Roli hangját. Kezdett elég dühös lenni.
-Nem rád tartozik!- vitatkozott Zsombor Rolival. Hirtelen zajokat hallottam. Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Zsombor és Roli egymásnak estek. 
-HAGYJÁTOK ABBA!- zokogtam. Roli abbahagyta Zsombor püfölését és felém jött. Megragadta a kezem és behúzott a szobámba. bezárta az ajtót és leültet magával szembe. Én csak sírtam. Hallottam kintről hogy Zsombor morog valamit, majd elment. 

-Elz!- emelte meg az államnál fogva a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni- Bántott?- megráztam a fejem.
A könnyeim egyre jobban folytak amit eszembe jutott, az a kép amikor az ismeretlen lány megcsókolja Zsombort.
-Lát-tam, hogy egy lá-nnyal csó-ko-ló-zik-zokogtam. Roli arc izmai megfeszültek, majd szorosan magához szorított. A vállára hajtottam a fejem és úgy sírtam tovább. Nem tudom mennyi idő telt el, de megnyugodtam. Elengedtem Rolit majd a szemébe néztem.-Köszönöm- Roli csak a szemembe nézve elég fájdalmas fejet vágott. Fél órán át beszélgettünk, majd mondta, hogy jobb lesz ha alszom mert, holnap suli. Bólintottam, majd Roli felállt és elment. Visszafeküdtem az ágyba és lehunytam a szemem.

*Reggel*

Reggel kinyitottam a szemem,felkeltem, majd beengedtem Lénát. Szerintem már tudta, hogy mi történt mert szó nélkül a nyakamba borult és megölelt. Összepakoltunk, majd felöltöztem gyorsan. Valami borzalmasan néztem ki. Mára kicsit felszívtam magam de még mindig ramatyul voltam. Átvonultunk  a suliba. Mivel nem ettem semmit tegnap se a büfében vettem egy ásványvizet. Jobb mint a semmi. Az osztályba hamar híre ment a történteknek. Szerencsére nem támadott le senki. Így a padomra hajtott fejjel vártam az órát. Majd hirtelen Kitti jött oda hozzám.
-Ezt neked küldik- nyújtott felém egy összehajtott lapot. Kinyitottam majd felálltam.
Átfutottam a sorokat, majd idegesen összegyűrtem és felrúgtam a széket. Kifutottam a lánymosdóba. Leültem a kőre és dühöngtem. Fájdalom és mérhetetlen nagy düh. Ezt éreztem. Mélységesen megvetem Zsombort. hallottam a csengőt majd felálltam és elindultam az osztályba. Harócs már a teremben volt. Már felkészültem, hogy belém köt vagy felelted, de ehelyett csak bólintott és a helyemre küldött. Leültem a helyemre és próbáltam figyelni az órára, de nem ment. Ahogy a többi órán sem.  Egész  nap csak lézengtem. A többiek persze tolerálták a viselkedésemet.
-Héj itt jön Zsombor- kiáltott Marci. 
-Ne engedjétek a közelembe- sziszegtem. A fiúk felálltak és elállták a bejáratot az osztályba.
-Engedjetek be. Beszélnem kell vele- monda Zsombor.
-De ő nem kíváncsi rád. So kopj le!-küldte el Tomi Zsombort. Zsombor dühöngött majd elment. Suli után Lénával visszamentünk a koleszba. Az összes fényképet amin Zsomborral szerepeltem letéptem a falról és a tüköröl. Betettem egy Sum41 albumot és arra dühöngtem. Szép napunk volt. Aha. Nem.
FOLYT.KÖV...

58. rész

November 28, vasárnap

Életem legborzalmasabb napja. És nem túlzok. Istenem. Húú. Na akkor két sírás között az elejétől.
 Szokásosan felkeltem, szokásosan elkészültem, szokásosan átmentem Zsombor. És itt vége a szokásosnak. Ugyanis nem volt a szobában. Lementem a társalgóba, sehol senki. Átmentem az étkezőbe. Az osztályom ott volt, de Zsombor sehol sem. Odamentem az asztalhoz, ahol a többiek ültek.
-Sziasztok. nem tudjátok, hol van Zsombor?- kérdeztem.
-Szia. még ma nem láttuk.- mondta Léna.
-Én láttam. Idegesen ment el reggel korán a furgonnal.-közölte Roli, majd beleharapott egy szelet pirítósba. hova mehetett? És miért nem hagyott üzenetet? Mindig szokott. Most miért nem? Rengeteg kérdés, amire nincs válasz. Elköszöntem a többiektől, majd az igazgatói irányába indultam. Nagy levegőt vettem majd bekopogtam. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó.
-Szervusz Elza. Mi baj?- Feri bá'.
-Jó napot! Nem tudja merre mehetett Zsombor, Nem tudom hova ment és állítólag ideges volt amikor reggelt elviharzott.-kezdtem elég gondterhelten.
-Ó, de itt a cím ahova ment. állítólag el kell intéznie valamit. Gyere be, odaadom a címet.
-Köszönöm- majd az igazgató után mentem. Egy cetlire felírta a címet. Ismerős utca. nincs messze. Megköszöntem a segítséget, majd sietősen kimentem az igazgatóiból. Felkaptam a szobámba a kabátom és a táskám és már mentem is. Felszálltam a metróra, majd pár száz méter múlva a címen is voltam. Körülnéztem, de Zsombor autóját nem láttam a közelben. Gondoltam már elment. Így visszaindultam. Egyszer csak a távolban megpillantottam Zsombort. Egy fa törzsének támaszkodott. A furgon a közelben parkolt. Elindultam felé, de a pillanat törtrésze alatt egy lány futott Zsombor felé. A lány odaszökkent hozzá, majd Zsombor nyakába ugrott. A lány Zsomborral egy magas , hosszú szőke haj, divatos öltözet. A következő pillanatban A lány megcsókolta. A lábaim földbe gyökereztek. Nem tudtam tovább menni. Ott álltam és néztem őket. A szívem pillanatok alatt millió apró darabra tört.

Olyan érzésem volt, mintha valaki a mellkasomon ülne és nem kapok levegőt. Ennyire félreismertem volna Zsombort? Képes megcsalni? Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna ezt. Ott álltam és néztem őket. Már vagy öt perce, hogy nem mozdultam.A könnyeim csak úgy folytak le az arcomon. Egy átkelő választott el tőlük, de nem tudtam tovább menni. Megfordultam és szaladni kezdtem.

Csak futottam.  Mindegy volt hova, csak el innen. Hátra sem néztem, csak futottam. Életemben nem éreztem még ilyen mérhetetlen nagy fájdalmat, mint akkor. Egy parkba jutottam el. Szép volt, bár nem sokan voltak ott, ami pont jó volt. Lerogytam az egyik padra. Nem érdekel ha felfázom..Semmi sem érdekel. Elég rég óta ülhettem ott, egyedül a hideg novemberi napon. A sírástól már kezdett felmenni a lázam, de nem tudtam abbahagyni. Nem vagyok egy sírós fajta, de az a fájdalom elviselhetetlen volt. A zsebemben lévő telefon rezegni kezdett. Előhalásztam a telefont, majd ránéztem a kijelzőre. Erőtlenül felnevettem. Zsombor hív. Kinyomtam a hívást, majd az egész telefont kikapcsoltam. Nem érdekelt senki és semmi. Főleg nem Ő. Az ég kezdett beborulni, de nem foglalkoztam vele. Most ment tönkre az életem. A szívem darabokban. A sírás csak úgy jött belőlem. Életemben ennyit nem sírtam még. A könnycsatornám nem akart kiszáradni. Csak bőgtem ott egyedül a padon.

Majd hirtelen leszakadt az ég. 

Ott ültem, megalázva kisírt szemekkel a szakadó esőben egy padon. Tíz perc múlva úgy ítéltem meg, hogy ebből hatalmas megfázás lesz, így még mindig a könnyeimmel küzdve elindultam haza. Fél hatot mutatott az órám. Egy falatot sem ettem ma, de nem is bírtam volna enni. Fájt mindenem. A kolesz utcáján bekanyarodtam. Felrohantam a lépcsőn, majd letéptem a cetlit ami az ajtón volt. Elolvastam a sorokat:  Elz! Ma Tominál alszom! Tiéd a szoba. :) Puszi Léna Összegyűrtem a cetlit, majd benyitottam a szobába. Bevágtam az ajtót és a sírás még jobban rám tört.Az ajtónak támaszkodva álltam, majd lerogytam a földre.

Csurom vizes voltam. Kulcsra zártam az ajtót, majd sírva átmentem a fürdőbe és ledobtam a vizes ruhákat, majd beálltam a zuhany alá. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Fél óra múlva kijöttem a víz alól és megtörölköztem. A tükörbe bele nézve megláttam magam. Hatalmasra dagadt, vörös szemek. Teljesen összetörve. Vettem egy nagy levegőt, majd felvettem a pizsamámat. Lefeküdtem. Szó szerint álomba sírtam magam.

FOLYT.KÖV..

57. rész

November 27, Szombat

Az idő már a mínuszokat súrolja. A tegnap esti Börzdéj party nagyon jól sikerült. Mármint a vége. De ránk várt még a nehezebb része. A takarítás. Tizenegy óra felé összeszedtem az embereket és kezdetét vette a takarítsuk ki a próbatermet projekt. Kiosztottuk a feladatokat. Tomit és Rolit elráncigáltam a hangszerektől, és egy egy szemetes zsákot adtam a kezükbe, azokkal az instrukciókkal, hogy szedjék össze a szemetet. (poharak,üvegeke stb..) Ben szolgáltatott zenét is, hogy jobban menjen a takarítás. Mindannyian nagyon jól szórakoztunk. Pink- So what? című száma ment, én pedig seprűvel a kezemben énekeltem, és táncoltam. Kicsit megfeledkeztem magamról. Amikor vége lett a számnak akkor vettem észre, hogy mindenki engem néz és vagy négy mobil van elől.
-Ugye nem vettétek fel?- kezdtem kicsit rosszat sejtve. 11 szempár nézett rám mosolyogva. Jaj ne.
-Ugyan Elz. Megfosztanád ettől az élménytől a világot?- jött oda Marci és a kezembe nyomta a telefonját amin elindult a videó.
-Ezt ha felteszitek youtubera, én komolyan kinyírlak titeket- röhögtem, miután végig néztem az előadásomat.
-Jó nyugi. Nem tesszük fel a youtubera.- röhögött Tomi. Elég átlátszó volt. A biztonság kedvéért figyelemmel kísérem a továbbiakban a csatornáikat. Biztos ami biztos. Folytattuk a takarítást ( félreraktam a seprűt, hogy ne essek kísértésbe a továbbiakban) Fél kettőkor végeztünk mindennel. Pazar lett. A hangszerek is csillogtak, por sem maradt sehol. 
-Nem megyünk el kajálni valahova? Éhen halok, ha nem kapok sürgősen ételt- dramatizált Marci. 
-Hozom a furgont és mehetünk- indult a kocsiért Zsombor de Léna megállította.
-Ilyen időben nem veszélyes? Csúszós utak meg ilyesmi?- Léna kapott egy adag kiröhögést. 
-Nyugi, van téli gumi és minden alkatrész a helyén- nevetett Zsombor. Léna egy "Jah, oké" válasszal le is zárta ezt a témát. Mindenki felvette a kabátját és kimentünk a parkolóhoz. Zsombor lassított majd megállt, hogy betudjunk szállni.Na mivel a furgon kettő max 3 személyes ezért a platóra kerültek a többiek. Én Beültem Lénával Zsombor mellé, a többiek meg hátul fagyoskodtak és élvezték az utazást.  Bekanyarodtunk egy gyorsétteremhez, majd mikor megálltunk, kiugrottak a többiek a kocsiból és megrohamozták a kajáldát. Összetoltunk két asztalt és leültünk. Végignéztem az étlapot, de felesleges volt mert tudtam, hogy mit akarok enni. Mindenki leadta a rendelést, majd vártunk. Közben nagyon jól szórakoztunk. Marci Mátét szívatta minden baromsággal. Meghozták a rendelésünket, majd mindenki nekiesett. Mikor mindent sikerült elfogyasztanunk, indultunk is. A fiúk rendezték a számlát, addig mi lányok kimentünk a kocsihoz. A fiúk megérkeztek, majd elindultunk. Vissza a suliba.

Megérkeztünk, majd mindenki kiszállít és az irányt a raktárhoz vette.Zsombor elkapta a karommajd visszahúzott és hosszan megcsókolt.A világ forogni kezdett körülöttem.Csatlakoztunk a többiekhez és letelepedtünk a székeken, fotelben, vagy éppen a földön. Marci a dobok mögé ült és elkezdte ütni a cintányérokat. iszonyat borzalmas volt.
-Hallod Marci, hallás sérült leszek miattad. Hagyd már abba!- Kiáltottam. Mindenki nevetett, Marci pedig abbahagyta a dobolást. Majd elkezdett baszgitározni.
-Én ezt komolyan nem hiszem el- fogtam a fejemet.- Marci egy füzetben több muzikalitás van mint benned- nevettem. 
-Jól van, nem lehet mindenki rocksztár- hagyta abba a zajongást, és tettetett sértődöttséggel csatlakozott hozzánk.
-Tudom, hogy még messze van, de mi lenne ha egy hatalmas koncertet adnánk szilveszterkor?- kérdezte Levi, és zseni vagyok arckifejezéssel nézett  ránk.
-Nem rossz ötlet.- helyeselt Tomi.
-Jah, és mivel már Pesten lakunk itt is tudok lenni.- szóltam én is bele. Mindenki izgatottan kezdett tervezgetni.
-Aha, ez mind szép és jó, de először még legyünk túl a novemberen meg a decemberen. Majd aztán  tervezgessetek- szólt bele Regina.
-Hallod Reg, te mindig ünneprontó vagy- dobta meg Máté egy párnával.
-Te barom. Most ezt miért kellett? - és kész vége. Mindenkiből kitört a nevetés. Regina Mátét kergette egy párnával körbe körbe.  Iszonyat jó hangulatban telt az este további része is. Talán végre minden oké lesz. Remélem.
FOLYT.KÖV 

Off-bejegyzés

Haho Blogolvasóim!

Imádlak titeket!♥ Köszönöm az elmúlt hónapok megtekintési és olvasóim létszámát. Eszméletlenül jól esik, hogy ennyien szeretitek olvasni ezt a történetet, amit írok. 
*Hogy egy-egy szereplő külön a szívetekhez nőt. 
*Hogy mindig új részeket követeltek :D
*Hogy van Roli és Zsombor tábor.
*Hogy bármit írok nektek tetszik és olvassátok.
*Hogy türelmesen (vagy éppen nem :D) várjátok a részeket, amiket próbálok, minél hamarabb megírni.
Próbálok mindig valami érdekes részt írni, hogy ne legyen annyira tucat sztori. Sok rossz kritikát és véleményt kaptam már, de nem érdekel, mert vannak olyan blogolvasóim akik szeretik és nem úgy olvassák ezt a történetet,hogy figyelik éppen mi hasonlít  a Szent Johanna Gimihez. Vannak rendszeres olvasóim, akik mindig türelmetlenül várják hogy éppen mi történik Elzel. Szerintem sikerült egy olyan történetet írnom ami nem egy átlagos. Rengeteg csavart és furcsa részt tartalmaz. És ez még csak a kezdet. Mivel nagyon sokan vagytok különböző csoportokban, ahol kértétek, hogy ne legyen vége ezért elárulom, hogy nem hagyom abba. Még rengeteg dolgon át kell mennie a szereplőknek. Váratlan események,bonyodalmak. Most elárulhatnám, hogy mik, de az az igazság, hogy még én sem tudom.:D És ezt szeretem a legjobban. Bármi megtörténhet. Emlékszem egy olvasóm, amikor az a rész volt amikor Roli szülei meghaltak, hogy könyörgött, hogy támadjanak fel. Hát ez sajnos nem fog megtörténni. Na nem akarlak titeket itt untatni ezzel a bejegyzéssel, ezért gyorsan be is fejezem. 
Akkor még egyszer köszönöm nektek, akik olvassák és szeretik a blogomat és azt ahogy írok. Mert ez vagyok én. Az ahogy írok, az én vagyok teljes mértékben. Köszönöm az összes véleményt, kritikát és kommenteket amiket kapok/kaptam.
Szeretlek titeket blogolvasóim ♥

Ui: Sietek az új részekkel :) 
                                       

56. rész

A lányokkal gyorsan elkészültünk.
Gyors smink és vasalt haj.Én az együttes póló és egy fekete csőfarmert plusz egy tornacsukát vettem fel. Mikor elkészültünk lementünk a helyszínre. A fiúk már a hangszereket babrálták. Odaléptem Zsomborhoz és egy gyors csókkal köszöntöttem. A diákok kezdtek szállingózni, majd egyre többen lettek. Odamentem Rolihoz.
-Boldog szülinapot!- adtam át neki az ajándékát. 
-Köszi- majd elvette és megölelt. Roli megkapta az ajándékát Lénától, Tomitól, Marcitól és Kittitől. Meg még rengeteg embertől. Felmentünk a színpadra és beálltunk. A helyiség már kezdett zsúfolt lenni, így elkezdtük a koncertet.
-Hali emberek. Kezdődhet a buli? -kiáltott a mikrofonba Roli, majd a közönség nagy kiáltásba kezdett. Belekezdtünk az első számba. Green day- American Idiot. A közönség tombolt.

Három szám ment le, és mindenki nagyon jól érezte magát. A tömegben megpillantottam két ismerős arcot. Szabina és Viktor. Hát mégis eljöttek. A tekintetemmel Zsombort kerestem, majd mikor megláttam hátramutattam. Szerencsére vette és elindult Szabináék felé. Mi tovább folytattuk a zenélést és próbáltam nem a két volt osztálytársaimra gondolni. Nyolc számot játszottunk összesen. Az utolsó dal után levonultunk és Ben vette át a zeneszolgáltatást. Hátramentem Zsombor után és megláttam a társaságában Viktort és Szabinát. Odamentem  majd Zsombor kezét megfogva köszöntem nekik.
-Sziasztok. Mi járatban vagytok itt?- próbáltam kedvesen.
-Mi csak gondoltuk megnézzük, mi az a nagy durranás ebben a buliban. Hát nem is tudom szerintem kár volt felutazni. Elég ratyi egy party.- fintorgott Szabina.
-Hát akkor el is mehettek, mivel  nem hívott senki sem titeket.- kiabáltam.
-Pedig ez egy nyílt buli, bárki jöhet- emlékeztetett Szabina.
-Tudod, akik itt vannak legalább látásból ismerik azt a személyt akinek a szülinapját ünnepeljük. Mivel ti nem tartoztok ide mehetnétek is.- néztem mélyen Szabina szemébe.
-Tudod Elz még nagyobb barom lettél mint voltál- szólalt meg hirtelen Viktor. Mielőtt reagálni tudtam volna, Zsombor húzott be egy hatalmasat Viktornak. Viktor a földön volt, Szabina sipákolt. Viktor feltápászkodott és már lendítette is a kezét, de azt valaki hátulról megragadta.
-Eszedbe ne jusson- szólalt meg Roli. Az összes barátom ott termett mellettünk. Viktor kirángatta a kezét Roli szorításából, majd megragadta Szabinát és kifelé rángatta. Kimentek az ajtón, én pedig utánuk futottam. Szembe fordultak velem.
-Tudjátok elég nagy baj lehet veletek.-kezdtem. Csak fura pillantásokat kaptam.Folytattam -Nem tudom mégis mit követtem el ellenetek, hogy így viselkedtek velem. Komolyan nem tudom -tártam szét a karjaimat.-De rájöttem, hogy kik az igazi barátaim. Azok akik mellettem vannak és sosem tennének olyat mint amit ti. Amíg otthon laktam ti megkeserítettétek az életemet. Egész nyáron áskálódtál Szabina. Mindent megtettél hogy egy barátom se legyen. De tudod mi van most? Itt vagyok, egy olyan iskolában ahol imádok lenni. Vannak barátaim és van egy olyan ember az életemben aki talán neked sosem lesz. Igen, mivel nem hiszem hogy Viktor szeretne téged. Sőt szerintem jelen pillanatban egy fiú sem lenne hajlandó szeretni téged. Örülök, hogy már nem kell téged elviseljelek mert tuti, hogy az első adandó alkalommal kinyírnálak. Most pedig én visszamentem az IGAZI barátaimhoz. Cső.- és megfordultam, és megláttam az összes barátomat. Mind az ajtóban álltak és büszkén néztek rám.Marci elkezdett tapsolni mi meg mind elnevettük magunkat. Zsombor elém lépett majd nagyon hosszan megcsókolt, majd egyesével mindenkit megöleltem. Nincs szükségem olyan emberekre mint Szabina és Viktor, ha vannak olyan barátaim mint Léna, Kitti, Marci és a többiek. Visszamentünk a bulira, ahol szerintem észre sem vették hogy pár ember hiányzik. Csatlakoztunk mi is a táncolókhoz és jól éreztük magunkat. 
FOLYT.KÖV... 

55.rész

November 26, Péntek

Óriási születésnapi party. Mivel Rolinak kedden volt a születésnapja, ezért megbeszéltük, hogy ma tartjuk meg. Szerencse, hogy a próbatermünk elég nagy, így befért a fél suli. Ja, igen. Mert, ha Roli a legmenőbb srác a suliba, természetes, hogy a diákok nyolcvan százaléka ott akar lenni a buliján. Nem meglepetés buliként nyilvánítottuk el, mert Roli végig tudott az egész buliról, mivel egy élő koncertet is terveztünk. Nem ez az első, mivel a suli bulin már debütáltunk elég nagy sikerrel. Szóval a SPARKS befutott zenekar lett. Vagyis a suliban legalább is. Zsomborral minden a legnagyobb rendben. Ő lett a zenekar hivatalos menedzsere. A suli nem voltvészes, hamar letudtuk. Kitakarítottuk a termet és elkezdtük a díszítést. Semmi extrém dolgot nem raktunk fel, semmi cicoma. A vendégek hét órára jönnek, addig volt 5 óránk, hogy mindennel elvégezünk. Díszítés, kaja és egy gyors próba. Még valami. Roli dobta Daniellát. mi ennek nagyon örültünk, mivel nem komplett a csaj, Daniella viszont kibukott és mindenféle áskálódást csinál. És mivel mi sosem voltunk jóban, azt hiszi, hogy miattam és rajtam akar általában bosszutállni. 
-Héj Rol. Azért mert ez a te bulid lesz, attól még segíthetnél a pakolásban.- dobott egy rongyot Tomi Rolihoz. 
-Hát talán esetleg a hangszereket leporolhatom-röhögött Roli. Én az üdítőket pakoltam, amikor váratlanul Daniella lépett be az ajtón.
-Nem hiszem, hogy téged bárki is hívott volna- kezdtem rá sem nézve.
-Sziasztok. Tudod Elza, nem hozzád jöttem.- vigyorgott. Vagy nem is tudom, én inkább a vicsorgáshoz hasonlítanám. -Zsombor tudnál nekem segíteni? - na ennél a mondatnál a tekintetemet elkaptam az üdítőkről és élesen Daniellára néztem.
-Mi kell?- kérdezte Zsombor. 
-A laptopom bekrepált. Segítenél? - ledobtam a rongyot, ami a kezemben maradt és Zsombor mellé álltam.
-Tudod elég szánalmas vagy- tettem keresztbe a kezemet.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Hát pedig magyarul mondtam. Lehet baj van a felfogó képességeddel. Nem ártana egy kivizsgálás, csak hogy biztos legyél benne.- vágtam hozzá.
-Daniella nem értek a gépekhez. Kérd meg Mátét. Szia- és Zsombor elfordult Daniellától. Ezt imádom benne. Nem nagyon foglalkozik  más lánnyal rajtam kívül. Egy sátáni vigyorral ajándékoztam meg Daniellát és ott hagytam. Ő viszont még illegette magát köreinkben. Tomi szerencsére elküldte, miszerint semmi keresnivalója nincs itt, és hogy vigye  el egy szervizbe a gépét, ha valami baja van. Mivel nem tudott mit mondani Daniella sértődötten kiment és becsapta maga mögött az ajtót. 
Rolival szerencsére sikerült normális kapcsolatot kiépítenünk. Mint két osztálytárs és kolléga. Nem harcol Zsomborral és engem sem piszkál. Haveri szinten vagyunk egymással és ez így jó. 
-Szerintem készen vagyunk- vágta le magát a fotelbe Léna. Mindenki egyetértett vele. A zenekar felállt a helyére és elkezdtük a próbát. A próba végén elfáradva ültünk le. Még el sem kezdődött a buli, de már mindenki kipurcant. A zsebemben lévő telefon rezegni kezdett. Előkaptam és felvettem.
-Szia Anett. Mi újság? - szóltam bele.
-Szia. Baj van.- kezdte Anett. A hangja eléggé kétségbeesett volt. Felpattantam és kimentem, hogy jobban halljam mit mond,mivel a többiek elkezdtek ökörködni.
-Mi történt?
-Szabina és Viktor - válaszolta.
-Mit csináltak?- kezdtem rosszat sejteni. Ha ők ketten valamit terveznek az sosem sül el jól.
-Hallottak a buliról amit ti szerveztek, és felutaztak Pestre, hogy részt vegyenek rajta.- na itt kicsit ledöbbentem. Mégis mink jönnek fel ezek ketten? És mégis mit akarnak itt csinálni?
-De miért? -kezdtem hisztérikussá válni.
-Szabinának nem tetszik, hogy ennyire jól beilleszkedtél az új suliba és,hogy egy menő zenekarban is benne vagy. Valamit terveznek. 
-Oké. Köszi, hogy szóltál. Várni fogom őket. - elköszöntünk majd gyorsan bementem a többiekhez. Félrehívtam Zsombort és beszámoltam neki is arról, hogy Szabina és Viktor készül valamire és eljönnek a bulinkra.
-Oké, nyugi. Mit tudnának csinálni? Eljönnek megnézik, hogy milyen jó vagy és hogy mennyien szeretnek. Szabotálni nem tudnak semmit. Ha meg botrányt akarnak akkor majd leállítjuk őket. Nyugi- ölelt át. 
Szabina egy álnok kígyó. Bármire képes. 
FOLYT.KÖV....

54. rész

November 16,Vasárnap

Ma rengeteg dolgunk akadt. El kellett menni a pólókért, amiket tegnap rendeltünk. Próbáltunk, fellépést szerveztünk, mert hát nem játszhatunk mindig egy raktárban öt ember előtt. Szóval ment a szervezkedés ezerrel. Az osztály nagy része segített (azért nem mindenki). Kitti és Marci plakátokat terveztek, Léna takarította a próbatermet, mert egy nap alatt eléggé feléltük a helyet (üdítős üvegek, rengeteg pizzás doboz és maradvány). Zsombor fellépést szervezett, mi pedig megbeszéltük a dallistát és próbáltunk. A pólók nagyon jók lettek. Az enyém különösen tetszik. Az események csak úgy pörögtek.

-         - Van egy fellépésünk- emelte fel a kezét Zsombor.

-          - Ilyen hamar? Hogy csináltad?- pattant mellé Levi és érdeklődve figyelte a telefont Zsombor kezében.

-          Lesz egy suli bál. Apa azt mondta, hogy felléphettek. –mindenki örült. Én pedig elgondolkoztam, hogyan lehet ennyire zseniális a barátom. Hüm.  Amúgy a suliban jövő héten egész végig diák hét lesz, és pénteken egy buli lesz. Itt fogunk bemutatkozni a nyilvánosság előtt, mint SPARKS, az együttes. Hűha. Mivel a dátum elég közeli és még csak most alakult a banda, nekiálltunk a próbáknak. Összesen négy számot sikerült eljátszanunk, ugyanis megszólalt a telefonom. Egy pillanat türelmet kértem, majd kimentem telefonálni.

-          - Halo –szóltam bele a telefonba.

-          - Szia, kicsim. Minden rendben van? – szólt a telefonba anya. A hangja elég izgatott volt.

-          - Aha. Minden oké, de nem igen tudok most beszélni. –próbáltam rövidre venni ezt a telefonbeszélgetést. és így próbáltam hamar a lényegre törni.

-          - Van egy hírűnk számodra –lelkesedett a telefonba anya. Ami nem jelent sok jót.

-          - Jó hír? –kérdeztem félénken.

-          - A legjobb. –lelkesedett.

-          - És még ma elmondod? Nem igazán van időm kitalálni? –kezdtem elég hevesen válaszolgatni, mert anya nem igazán akart a tárgyra térni.

-          - Jól van, jól van. Az a helyzet, hogy költözünk –na, ennél a mondatnál lesokkolódtam és egy hang sem jött ki a torkomon. Elköltözünk? De hova? És még is milyen hatással van ez rám? Biztos komoly. Ó istenem, csak ne keljen más suliba mennem. Azt nem viselném el.

-          - Hallo, Elz itt vagy? – szólt bele a telefonba anya, mivel nem válaszoltam.

-          - Aha. Még is hova költözünk? Vagyis én remélem sehova –adtam a tudtára, hogy márpedig nem megyek másik suliba.

-          - Nyugalom, nem kell másik iskolába járnod szívem, ha ettől félsz. Pestre költözünk. Kaptam egy nagyon jó állásajánlatot. –hirtelen akkora kő zuhant le rólam. Pestre költözünk, vagyis anyáék, mert én már itt élek.

-          - Hálaégnek. De maradhatok koleszos ugye?

-          - Persze. Elég messze van az iskolától. A város másik felébe találtunk lakást.

-          - Akkor jó. Most mennem kell, mert éppen próbálunk, majd hívlak. Szia, anya –köszöntem el.

-          - Szia, kicsim – köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont. Még pár másodpercig bámultam a telefon kijelzőjét, majd visszamentem.

-         -  Na, végre. Mi tartott eddig? – kérdezte Tomi, mivel ezek szerint csak rám vártak.

-          - Bocs, csak fontos telefonom volt. De itt vagyok, úgyhogy folytathatjuk a próbát-és felkaptam a gitárom és beálltam a helyemre. Mikor eleget próbáltunk, mi elköszöntünk Zsomborral, a többiek még maradtak.

-          - Mi történt? –fordított szembe magával és a tekintetemet kereste.

-          - Költözünk – válaszoltam. Zsombor hírtelen nagyon rosszat sejtett. Az arca eltorzult. Így gyorsan hozzátettem – ide Pestre. Nem kell más suliba mennem – nyugtattam meg. Sikerült. Elmosolyodott majd hosszasan megcsókolt.

-          - Van kedved egy kis városnézéshez? –kérdezte.

-          - Aha. De menjünk tömegközlekedéssel. Az tök bulis –virultam. Zsombor furán nézett, de nem szólt semmit. jobban is tette. Felszálltunk egy villamosra.  Tök vicces volt.

Csak úgy céltalanul utazni. Éppen megálltunk én kitolakodtam, majd megfordultam zsombor sehol. Majd elment a villamos és megláttam Zsombort a másik oldalon. Sikerült a másik oldalon kiszállnom. Nagyon vicces volt. Megvártuk a másik villamost, majd gyorsan beszálltam és átfutottam a másik felébe. Zsombor megfogta a kezem, majd elindultunk. Út közbe nagyon sokat nevettünk. Megálltunk a Hősök terén, Zsombor csinált pár képet. Aztán kerestünk egy mekit. Egy kisebb hadseregnek való kajamennyiséggel ültem le az asztalhoz. Kicsit megéheztem és a mekis kajától sosem lakok jól. Mikor sikerült betermelnem a temérdek ételt, elindultunk. Már eléggé elfáradtam a gyaloglásban, így felszálltunk egy metróra és visszaindultunk.

-          - Anyudék mikor utaznak vissza?- érdeklődtem, mikor már fent voltunk a metrón.

-          - Holnap reggel indulnak. Átjössz velem este?

-          - Persze – mentem bele egyből. Zsombornak nagyon kedves a családja. A húgát nagyon megszerettem. -Nagyon aranyos. Leszálltunk a metróról, majd felszálltunk egy villamosra. Nem a kollégiumba mentünk, hanem Zsomborékhoz. Nagyon örültek, amikor megláttak. Nóri épp babázott. Amikor meglátott minket eldobta és felénk futott.

-         -  Zsombi, Elz. Nézzétek mit kaptam- Zsomborral egymásra néztünk, mert nem láttunk semmit. Pár másodperc múlva viszont megláttuk. Egy nagyon picit labrador kiskutya bukkant elő a kanapé mögül.

-          - Aputól kaptam. –lelkesedett Nóri. Engem azonnal megnyert a kiskutya. Imádom a kutyákat. Lehajoltam az állathoz és játszottam vele. Zsombor mosolyogva figyelt, Nóri pedig csatlakozott. Még csak pár hetes volt. Késő estig ott voltunk. Akkor eszméltem fel, amikor Nóri a kanapén aludt el. Eszter felvitte a szobájába, addig mi is elkészültünk. Elköszöntünk (én a kiskutyától is) majd elindultunk. A kapun túl elkezdtem áradozni a kiskutyáról.

-          - Jaj, annyira aranyos. Gyönyörű. - ilyen és ehhez hasonló mondatokkal mentünk haza. Teljesen feldobódtam a kutyustól. Elköszöntem Zsombortól, majd bementem a szobába. Léna már aludt, így halkan besurrantam majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem én is.

-          FOLYT.KÖV…