62. rész

December 3, Péntek

Végre péntek. Mára szervezték a fiúk a meghallgatást. Délután öt órakor fognak jönni, az elszánt jelentkezők. Mi lányok már készülünk rá. Szereztünk üdítőt és rengetek popcornt és chipset. Biztos ami biztos. 
A suliban a szokásos péntek van megőrülünk hangulat uralkodott. A sulirádiósok ki tettek magukért. Egész nap Pörgős számokat játszottak. Volt egy két Pink, Avril meg Rihanna szám is. Dupla angollal kezdtük meg a péntek reggelt. Éljen. Szerencsére semmi extrát nem tervezett Mr. Selfrid. Megnéztünk egy filmet, angolul, angol felirattal.Ezért én hamar abba hagytam a nézését, mivel nem sokat értettem belőle. A fiúkkal halkan megvitattuk az estét. A csapattagok, de főként Roli fogja eldönteni ki a legalkalmasabb a poszt betöltésére. A laza angol után egy kevésbé laza magyar óra következett. Harócs gigantikus felelést tervezett a mai órára. Névsorban lefeleltünk. Változatos jegyek születtek. Szerencsémre volt időm és legfőképpen kedvem tanulni, így összeszenvedtem egy négyest. A többieknek nem nagyon volt idejük a tévé sorozatok és számítógépes játékok mellett irodalmat tanulni, így Tomi, Ben és Marci hatalmas karót kaptak. Roli kipréselt magából egy gyenge kettest, Léna egy hármast. Ádám és Regina hibátlan feleletet produkáltak. Kaptak egy pár csípős megjegyzést a többiektől, d nem nagyon foglalkoztak vele. A többieknek négyest hármast sikerült szerezniük. A magyar óra elteltével, mindenki felélénkült. Én lesiettem Lénával a büfébe, hogy még a sor előtt sikerüljön leérnünk. Én felvásároltam a büfé tartalmát.(Chips, kóla, Sonkás szendvics, domino) Kell az energia na. Különben is, a fiúk úgy is elkunyizzák a felét. Az osztályba visszaérve egy hatalmas káoszba keveredtünk. Ez már csak így szokott lenni péntekenként. Nehezen viseljük a tanítást. A helyemre sietem a sok kajával, majd lepakoltam az asztalomra, majd mivel nem volt hely, hogy az asztalomra tudjak ülni, az egészet átpakoltam a székemre, majd fel az ölembe. 
-Roli ugye majd egy focimeccsre elviszel majd?- kérdezte Marci Rolit, ismét témába hozva, hogy hamarosan elmegy. Ha ez a téma szóba kerül (ami elég gyakran van) mindig keserű ízt érzek a számban, és elkezd hiányozni. Jaj, mi lesz velem januártól?
-Persze Marci. viszlek focimeccsre, meg ahová az elmúlt napokban akartál menni. Magammal is viszlek, nem bírnák nélküled elmenni- dramatizált Roli. Mi jót derültünk ezen a párbeszéden. De az az igazság, hogy Roli Madridból nem sokszor fog hazalátogatni és mi sem fogunk kijárni hozzá. Madrid azért elég messze van a  VII. kerülettől. Kibontottam a tejfölös chipset és elkezdtem enni. Persze rögtön mindenki körbe vett, hogy kunyeráljon egy kicsit.Persze ilyenkor, mindig megdicsérik a hajam a ruhám, vagy a cipőmet  (?) ez többnyire Marci szokott lenni. nem vagyok irigy, így természetesen mindenkivel megosztom a kajámat. Én már csak ilyen kedves és önzetlen vagyok. A piknikünknek Szabó tanár úr vetett véget. Röpdolgozat éljen. Mivel a matek még mindig nem az erősségem (ez nem hiszem, hogy változni fog valaha is) így mindenfelé pillantottam, hogy valaki szánjon már meg. szerencsémre Roli hamar felém dobott egy cetlit a megoldásokkal. Örök hála neki tényleg. Remélem ha ő elmegy, valaki fog segíteni, mert nélküle nem hiszem, hogy sikerül átmennem. Majd következett az osztályfőnöki óra. Szépendreinek tíz percébe tellett mire elhallgattatott minket majd belekezdett a mondandójába.
-Mint tudjátok Roland januártól, már nem fog az iskolánkba járni sajnálatosan.- mindenki szomorúan bólintott, majd az ofő folytatta- és mivel tartanunk kell az osztálylétszámot egy új diák fog érkezni a helyére.
-Ki?- ordította be Tomi. Mindenki kíváncsian nézett az ofőt, hátha tudja, ki jön Roli helyére.
-Sajnos nem tudom. Csak annyit, hogy nem rég költözött ide a szüleivel. Eddig magántanulóvolt.- nézett bele a noteszába. Szóval magántanuló. de semmi egyebet nem tudtunk meg. Még azt sem, hogy lány vagy fiú. A fiúk persze teljesen biztosak, hogy jó csaj lesz az új osztálytárunk. Az ofő még beszélt, amikor megszólalt a csengő, mi pedig elkezdtünk pakolni és el is mentünk. Szegény ofő. Nem nagyon megy neki a fegyelmezésünk. Na majd legközelebb. Átmentünk a koleszba, majd összegyűltünk a szobánkba és megvitattuk a fontos dolgokat.
-Ha valami tré srác lesz, de jól énekel meg gitározik, nem vesszük be. Fontos a megjelenés- fontoskodott Levi.
-Ez nem ér. Nem lehetünk bunkók, hogy emiatt nem vennénk be- erősködtem. A fiúk persze mondták a magukét. Hogy legyen jó fej, mert az fontos. és a többi és a többi.  Átvonultunk a raktárba, hogy elfoglaljuk a helyünket. Persze nem csak az együttes tagjai jöttek, hanem az osztálytársak. Ők szerves részei az ilyen programoknak. Öt óra után kezdtek gyűlni. Kezdődött a meghallgatás. Green day- Holiday számot kellett a jelentkezőknek elénekelni. Imádom ezt a számot, de a tizenegyedik brutálisan sz*r előadás után már kínzás volt. 
-Nem hiszem el, hogy egy normális jelentkező sincs.- hitetlenkedett Roli. Elég nehezen viselte, hogy nincs meg a méltó utódja. Épp egy szemüveges, kicsit nyomi srác próbálkozott, de sajnos nem nyert meg minket.Ő volt az utolsó.
-Hat óra van. Szerintetek jön még valaki?- kérdezte Levi. Mi már az összes reményünket elvesztettük,hogy a  tökéletes utódot megtaláljuk, amikor kinyílt az ajtó. Mindenki odakapta a fejét. A srác magas volt és egy gitárt tartott a kezében. Még háttal állt nekünk, majd megfordult.
-Hali. Még tart a meghallgatás?-kérdezte. Abban a percben leesett, hogy ki az. A kutyás srácvolt Gergő. Felsétált a színpadra és elkezdte a számot. Akusztikus verziót adott elő. A többiekre néztem és mind elismerően bólogattak. Megtaláltuk az utódot. A szám végével, mindenki tapsolt. 
-Szerintem megtaláltuk- szólaltam meg először. És éljeneztem.
-Na hála ég'. Én Roli vagyok. Az én helyemre kerestünk tagot. Szerencsére megtaláltuk- nyújtotta a kezét Roli Gergő felé. Gergő mosolygott, majd bemutatkozott.
-Ők itt a banda további tagjai- mutatott be minket Gergőnek Roli. Bár én már ismertem Gergőt. Lehet, hogy ő már nem is emlékszik rám?
 -Ő Levi a dobos, Tomi a baszgitáros és az aranytorkú énekes Elz- ért hozzám Roli. Gergő rám mosolygott.
-Egy találkozás véletlen. Kettő már a sors- szólt hozzám. Én csak mosolyogtam. A többiek persze nem értették.
-Mi már ismerjük egymást. Múltkor a a parkban találkoztunk- mondtam a többieknek. ők nagyban aháztak. Gergő nagyon jó fej. Mindenki megkedvelte. Egyeztettünk telószámot, hogy tudjuk egymást elérni, ha próba vagy bármi van. Gergő elköszönt, majd el is ment. Mi akik ott maradtunk elégedettek voltunk Gergővel. Hát akkor sikeresen megvan Roli utódja. Ami jó. Vagyis részben.
FOLYT.KÖV

61. rész

December 1, Szerda

Beköszöntött a december. Ma Roli mindenkinek el mondta, hogy januárban lelép Madridba. Mindenki megdöbbent, valaki kicsit túljátszotta a szerepét. Daniella. Fhúú az a csaj egyre idegesítőbb. Mivel Roli nem akarja, hogy miatta felbomoljon az együttes, új tagot kell keresnünk. Már a hirdetés a neten, csak jelentkezők hiányoznak. A suli egyébként szokásosan unalmas. Dolgozatok, feleltetések stb. stb. stb..
Suli után leléptem kicsit a koleszból. Az idő kedvezett, hideg volt de csapadék mentes. Célba vettem a parkot. Nem sokan voltak, többnyire kutyasétáltatós emberkék lézengtek. Leültem az egyik üres padra és a tájat bámultam. A kisgyerekeket, akik a szüleivel játszottak. A nénit, akinek a kutyája kb. 25 cm úgy durván. Felálltam, hogy kicsit körbesétáljak. Egy kiáltást hallottam, és hátrafordultam. A következő pillanatban már a földön feküdtem. Egy hatalmas kutya nyalta a fejemet.
-Lex lábhoz!-kiáltotta egy hang. Sajnos nem láttam az arcát, mert épp egy hatalmas kutya takarta a kilátást. Sikeresen valaki leszedte rólam az állatot.
-Ne haragudj. Jól vagy?- nyújtotta a kezét a srác.Megragadtam, majd felálltam.- Tényleg bocsi.- küldött egy hatalmas vigyort felém. Leporoltam magam.
-Nagyon szép kutya- mondtam.
-Nem szokott ilyet csinálni. Nem tudom mi ütött belé.- paskolta meg a kutya hátát.- Biztos megtetszettél neki- mosolygott. Visszamosolyogtam.

-Amúgy Gergő vagyok- mutatkozott be.
-Én Elz.
-Szép neved van- mosolygott. Lex-el összehaverkodtam. Gyönyörű állat.
-Most mennünk kell.Remélem még találkozunk- azzal elsétáltak. Vagyis Gergő. Lex rohant. Visszasétáltam a kollégiumba, mert elég sáros lettem. Átöltöztem majd bekapcsoltam a gépemet. Rengeteg facebook jelölés és taggelt kép és üzenet. Gyorsan átfutottam a neveket. Akiket úgy  kb. betudtam azonosítani, hogy ki lehet azt visszajelöltem, a többit hagytam. Rengeteg koncert kép az üzenő falamon.A sok unatkozó ember bejegyzését gyorsan átpörgettem. Semmi extra. Nélkülem is ment tovább az élet. Kiléptem, majd bekapcsoltam az msn-t. Kapásból három ablak ugrott fel.
Tomi üzenete: vannak jelentkezők már Roli helyére. Küldöm a linkeket....

Anett üzenete: Sziiiia :) eltűntél. Hol voltál? 

Zsombor üzenete: Beszéljünk....!!

Az utolsó kivételével, mindre válaszoltam.Megnéztem az eddigi jelentkezőket. Hát volt egy két furcsa szerzet. Na majd meglátjuk. Anettel eldumáltunk egy fél órát, majd írta, hogy mennie kell mert Petivel találkozik. Pasi a láthatáron. Kinyomtam a gépemet, majd rácsörögtem anyára. Amióta itt laknak, sűrűbben tudunk találkozni szerencsére. 
-Milyen színű legyen a szobád?- kérdezte anyu. 
-Természetesen zöldet.- válaszoltam. Még egyeztettünk pár dolgot, majd leraktuk a telefont. Kopogtak az ajtón. Felálltam, majd ajtót nyitottam. Kitti lépett be nagy vidáman a szobámba.
-Elz. Kéne egy hatalmas szívesség- oh, de jó nekem. Csak ne kelljen modellt állnom egy festményhez. Kérleeek.
-Lerajzolhatnálak. Kell egy munkámhoz- a fenébe.
-Persze.- Kitti örült, így betettem egy kis inspirációs zenét, majd neki is álltunk. Röpke két óra alatt el is készültünk. Teljesen elzsibbadtam, mire vége lett. A végeredmény viszont nem lett rossz. Sőt pazar lett. Kitti megköszönte, majd el is ment. Én pedig nagy magányomban tanulni kezdtem. Eléggé lemaradtam a napokban.
FOLYT..KÖV...

60.rész

Ez a rész után a Team Rolisok utálni fognak. So bocsi mindenkitől, de ennek így kellett lennie.:)
November 30, Kedd

Jöhet még valami rossz? Igen. A válasz határozottan igen.
Reggel mint egy zombi vonultam ki a koleszból. Felmentem a termünkbe és lehuppantam a székemre. A magyar házit másoltam, mikor a fiúk érkeztek meg nagy zajjal. Roli a padomnál megállt, majd mosolyogva nézett.
-Mi az?- kérdeztem.
-Délután ráérsz? Beszélgethetnénk- persze rögtön belementem. Szeretek Rolival beszélgetni. Jó barátok lettünk. Szerencsére mindketten továbbléptünk a múlton és igazi barátok lettünk. Ő mindig bebizonyítja, hogy fontos vagyok neki. Megbeszéltük, hogy mikor találkozunk meg és a többit. Harócs bevágta az ajtót, és már bele is kezdett a tanórába. Egy borzalmasan hosszú dupla magyaron túl. Egy laza ének, mindenki énekelt valamit. Olyan játék, hogy mindenkinek az első dalt ami az eszébe jutott el kellett énekelni. A fiúk persze el poénkották. Marci például a mézga család dalát énekelte el. Kicsit nevettünk. Kicsit? Nagyon. Én persze egy pöppet nyomasztó dalt választottam. Ez a a hangulaton azonnal segített. Mindenki kedvtelenül ült be matek órára. Egy kis számtan Szabó tanár úrral. Majd egy unalmas angol óra. Angol után lányokkal levonultunk tesire. Én kihasználtam a "mindjárt meghalok, annyira fáj a hasam" kártyát, így nem kellett tesiznem. A többiek viszont nem voltak ennyire szerencsések. A-sok C-sek, fiúk-lányok dupla tesi. Ennek szinte senki nem örül. Az öltözőben Az a-s lányok mászkáltak és vihogtak egy szál fehérneműben. mi pedig lesajnáló tekinteteket küldtünk feléjük. Amikor a lányok végeztek az öltözéssel, átvonultunk a tornaterembe. Én lehuppantam a lelátóra és elővettem a telefonomat. Egész jól belefeledkeztem a gondolataimba, majd arra lettem figyelmes, hogy rohadt erővel száguld felém egy labda. Ami természetesen gyönyörűen eltalált. Felocsúdva a döbbenettől felálltam és végig néztem a termen.
-Ki volt ez a szerencsétlen? -kezdtem kicsit dühösen. Nem szólt senki sem csak egy irányba mutattak. Daniella. Ő pedig elégedett mosollyal bámult. Megindultam felé, körülbelül mint egy pszihopata. Egy kar nyúlt ki elém, és ezzel elállta az utamat. Roli.
-Nem lenne jó ha most szétvernéd a fejét- mondta. Dühöngtem még pár pillanatot majd visszaültem a helyemre, de most  minden erőmmel koncentráltam, hogy ne kapja Daniella fejétől idegbajt. Jó kicsit begőzöltem tőle. Az óra végével, kirontottam és egyenesen felmentem a koleszba. A lépcsőn baktattam felfelé, amikor Zsombor jött le vele szemben. Na még ez is. Megállt előttem, hurrá.
-Elengednél?- kértem "kedvesen".
-Ha megmagyarázhatom a történteket- válaszolta. Dühöngtem, majd válaszoltam, hogy jó de vegye gyorsra.
-Nézd szeretlek. Az egy hiba volt. Egy hatalmas hiba. Nem tudom mi ütött belém. Sajnálom. Kérlek bocsáss meg nekem- könyörgött. Vettem egy nagy levegőt, és higgadtan  belekezdtem.
-Megcsaltál, én ezt nem bocsátom meg neked, SOHA az életben. Jó lenne , ha nem keresnél, nem állnád el a lépcsőt, amikor felszeretnék menni, és sok boldogságot kívánok nektek.Na szia.- és kikerülve felmentem. Becsaptam az ajtót és gyorsan felmentem msn-re. Anett még nem is tudja mi történt. Nem volt fent így üzenetet hagytam neki. Megírtam nagy vonalakban, hogy mi történt és ennyi. Elkészültem mert Rolival volt programom. átöltöztem, kabát, vékony sál és indulás. Roli a kolesz előtt állt. Elindultunk, és a közeli sütizőbe ültünk be. Rendeltünk egy egy minyomot, majd kíváncsian vártam Roli mondanivalóját.
-Na mi az a nagy hír- mosolyogtam. Roli beletúrt a hajába, majd egy nagyot sóhajtott.
-Elz. Van valami amit el kell mondjak.-kezdte. én biztatóan figyeltem, hogy kezdjen már bele.- A nagyszüleimmel Madridba költözünk.- bökte ki. Én pislogás nélkül bámultam rá, hogy mondja, hogy ez csak egy vicc. hogy nem költözik el, ráadásul másik országba.  Nem, nem NEM! A könnyeim potyogni kezdtek.
-Ne sírj- simította meg az arcomat, és letörölte a könnyeimet.
-Mikor mész el?- szipogtam.
-Januárban már az ottani suliba fogok járni.- sóhajtott.
-MI? Egy hónap múlva lelépsz?- kezdtem még jobban sírni. Roli magához vont és szorosan megölelt. Mondta, hogy gyakran meglátogat és hogy a kapcsolatot ugyanúgy fogjuk tartani. Aha könnyű ezt mondani. 
-Tudja még valaki?-kérdeztem.
-Csak egy páran. Az ig. Tomi és Marci. A többieknek is elmondom hamarosan. Sírtam még egy sort, majd hazaindultunk. Az úton beszélgettünk, hogy milyen lesz az új sulija meg hasonló. Hirtelen elkezdett havazni. Beköszöntött a tél.
FOLYt.KÖV... 

59. rész

November 29, Hétfő 

Mikor végre sikerült elaludnom, valaki dübörgött az ajtón. Nem foglalkoztam vele. Ránéztem az órámra. Fél tizenegy. Ráhúztam a párnát a fejemre. A sírástól fájtak a szemeim. A dübörgő nem akarta abbahagyni.
-Elz. Tudom, hogy bent vagy nyisd ki az ajtót! Mi történt? - hallatszott Zsombor hangja az ajtó mögül. Aha szóval Zsombor. Félredobtam  a párnát, majd felugrottam. Egy határozott mozdulattal, elfordítottam a kulcsot, majd kirántottam az ajtót. Zsombor kicsit fura fejet vágott. Nem értette mi van. Aha. Majd akkor most felvilágosítom. 
-Szemét!- és teljes erőmből felpofoztam Zsombort. Nem számított erre, így megleptem. Majd rávágtam az ajtót. 
-Elz! Mi ütött beléd? legalább magyarázd meg.- kezdett egyre dühösebb lenni Zsombor.
-Megcsaltál. Egy aljas féreg vagy! Látni sem akarlak. Úgyhogy HÚZZÁL INNEN!- ordítottam teljes erőmből. A könnyeim önálló életre keltek. Csak úgy folytak. 
-Elz könyörgöm engedj be! Had magyarázzam meg!- hangja lágy volt. 
-NEM ÉRDEKELSZ! HÚZZÁL MÁR EL INNEN!- ordítottam. 
-Mi ez a lárma?- hallottam meg Roli hangját a folyosóról.
-Neked ehhez semmi közöd.- mondta Zsombor Rolinak.
-ZSOMBOR  HÚZZÁL EL INNEN ÉS FELEJTS EL ÖRÖKRE!- kiabáltam még mindig. 
-Mit tettél vele te szemét?- hallottam Roli hangját. Kezdett elég dühös lenni.
-Nem rád tartozik!- vitatkozott Zsombor Rolival. Hirtelen zajokat hallottam. Kinyitottam az ajtót és láttam, hogy Zsombor és Roli egymásnak estek. 
-HAGYJÁTOK ABBA!- zokogtam. Roli abbahagyta Zsombor püfölését és felém jött. Megragadta a kezem és behúzott a szobámba. bezárta az ajtót és leültet magával szembe. Én csak sírtam. Hallottam kintről hogy Zsombor morog valamit, majd elment. 

-Elz!- emelte meg az államnál fogva a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni- Bántott?- megráztam a fejem.
A könnyeim egyre jobban folytak amit eszembe jutott, az a kép amikor az ismeretlen lány megcsókolja Zsombort.
-Lát-tam, hogy egy lá-nnyal csó-ko-ló-zik-zokogtam. Roli arc izmai megfeszültek, majd szorosan magához szorított. A vállára hajtottam a fejem és úgy sírtam tovább. Nem tudom mennyi idő telt el, de megnyugodtam. Elengedtem Rolit majd a szemébe néztem.-Köszönöm- Roli csak a szemembe nézve elég fájdalmas fejet vágott. Fél órán át beszélgettünk, majd mondta, hogy jobb lesz ha alszom mert, holnap suli. Bólintottam, majd Roli felállt és elment. Visszafeküdtem az ágyba és lehunytam a szemem.

*Reggel*

Reggel kinyitottam a szemem,felkeltem, majd beengedtem Lénát. Szerintem már tudta, hogy mi történt mert szó nélkül a nyakamba borult és megölelt. Összepakoltunk, majd felöltöztem gyorsan. Valami borzalmasan néztem ki. Mára kicsit felszívtam magam de még mindig ramatyul voltam. Átvonultunk  a suliba. Mivel nem ettem semmit tegnap se a büfében vettem egy ásványvizet. Jobb mint a semmi. Az osztályba hamar híre ment a történteknek. Szerencsére nem támadott le senki. Így a padomra hajtott fejjel vártam az órát. Majd hirtelen Kitti jött oda hozzám.
-Ezt neked küldik- nyújtott felém egy összehajtott lapot. Kinyitottam majd felálltam.
Átfutottam a sorokat, majd idegesen összegyűrtem és felrúgtam a széket. Kifutottam a lánymosdóba. Leültem a kőre és dühöngtem. Fájdalom és mérhetetlen nagy düh. Ezt éreztem. Mélységesen megvetem Zsombort. hallottam a csengőt majd felálltam és elindultam az osztályba. Harócs már a teremben volt. Már felkészültem, hogy belém köt vagy felelted, de ehelyett csak bólintott és a helyemre küldött. Leültem a helyemre és próbáltam figyelni az órára, de nem ment. Ahogy a többi órán sem.  Egész  nap csak lézengtem. A többiek persze tolerálták a viselkedésemet.
-Héj itt jön Zsombor- kiáltott Marci. 
-Ne engedjétek a közelembe- sziszegtem. A fiúk felálltak és elállták a bejáratot az osztályba.
-Engedjetek be. Beszélnem kell vele- monda Zsombor.
-De ő nem kíváncsi rád. So kopj le!-küldte el Tomi Zsombort. Zsombor dühöngött majd elment. Suli után Lénával visszamentünk a koleszba. Az összes fényképet amin Zsomborral szerepeltem letéptem a falról és a tüköröl. Betettem egy Sum41 albumot és arra dühöngtem. Szép napunk volt. Aha. Nem.
FOLYT.KÖV...

58. rész

November 28, vasárnap

Életem legborzalmasabb napja. És nem túlzok. Istenem. Húú. Na akkor két sírás között az elejétől.
 Szokásosan felkeltem, szokásosan elkészültem, szokásosan átmentem Zsombor. És itt vége a szokásosnak. Ugyanis nem volt a szobában. Lementem a társalgóba, sehol senki. Átmentem az étkezőbe. Az osztályom ott volt, de Zsombor sehol sem. Odamentem az asztalhoz, ahol a többiek ültek.
-Sziasztok. nem tudjátok, hol van Zsombor?- kérdeztem.
-Szia. még ma nem láttuk.- mondta Léna.
-Én láttam. Idegesen ment el reggel korán a furgonnal.-közölte Roli, majd beleharapott egy szelet pirítósba. hova mehetett? És miért nem hagyott üzenetet? Mindig szokott. Most miért nem? Rengeteg kérdés, amire nincs válasz. Elköszöntem a többiektől, majd az igazgatói irányába indultam. Nagy levegőt vettem majd bekopogtam. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó.
-Szervusz Elza. Mi baj?- Feri bá'.
-Jó napot! Nem tudja merre mehetett Zsombor, Nem tudom hova ment és állítólag ideges volt amikor reggelt elviharzott.-kezdtem elég gondterhelten.
-Ó, de itt a cím ahova ment. állítólag el kell intéznie valamit. Gyere be, odaadom a címet.
-Köszönöm- majd az igazgató után mentem. Egy cetlire felírta a címet. Ismerős utca. nincs messze. Megköszöntem a segítséget, majd sietősen kimentem az igazgatóiból. Felkaptam a szobámba a kabátom és a táskám és már mentem is. Felszálltam a metróra, majd pár száz méter múlva a címen is voltam. Körülnéztem, de Zsombor autóját nem láttam a közelben. Gondoltam már elment. Így visszaindultam. Egyszer csak a távolban megpillantottam Zsombort. Egy fa törzsének támaszkodott. A furgon a közelben parkolt. Elindultam felé, de a pillanat törtrésze alatt egy lány futott Zsombor felé. A lány odaszökkent hozzá, majd Zsombor nyakába ugrott. A lány Zsomborral egy magas , hosszú szőke haj, divatos öltözet. A következő pillanatban A lány megcsókolta. A lábaim földbe gyökereztek. Nem tudtam tovább menni. Ott álltam és néztem őket. A szívem pillanatok alatt millió apró darabra tört.

Olyan érzésem volt, mintha valaki a mellkasomon ülne és nem kapok levegőt. Ennyire félreismertem volna Zsombort? Képes megcsalni? Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna ezt. Ott álltam és néztem őket. Már vagy öt perce, hogy nem mozdultam.A könnyeim csak úgy folytak le az arcomon. Egy átkelő választott el tőlük, de nem tudtam tovább menni. Megfordultam és szaladni kezdtem.

Csak futottam.  Mindegy volt hova, csak el innen. Hátra sem néztem, csak futottam. Életemben nem éreztem még ilyen mérhetetlen nagy fájdalmat, mint akkor. Egy parkba jutottam el. Szép volt, bár nem sokan voltak ott, ami pont jó volt. Lerogytam az egyik padra. Nem érdekel ha felfázom..Semmi sem érdekel. Elég rég óta ülhettem ott, egyedül a hideg novemberi napon. A sírástól már kezdett felmenni a lázam, de nem tudtam abbahagyni. Nem vagyok egy sírós fajta, de az a fájdalom elviselhetetlen volt. A zsebemben lévő telefon rezegni kezdett. Előhalásztam a telefont, majd ránéztem a kijelzőre. Erőtlenül felnevettem. Zsombor hív. Kinyomtam a hívást, majd az egész telefont kikapcsoltam. Nem érdekelt senki és semmi. Főleg nem Ő. Az ég kezdett beborulni, de nem foglalkoztam vele. Most ment tönkre az életem. A szívem darabokban. A sírás csak úgy jött belőlem. Életemben ennyit nem sírtam még. A könnycsatornám nem akart kiszáradni. Csak bőgtem ott egyedül a padon.

Majd hirtelen leszakadt az ég. 

Ott ültem, megalázva kisírt szemekkel a szakadó esőben egy padon. Tíz perc múlva úgy ítéltem meg, hogy ebből hatalmas megfázás lesz, így még mindig a könnyeimmel küzdve elindultam haza. Fél hatot mutatott az órám. Egy falatot sem ettem ma, de nem is bírtam volna enni. Fájt mindenem. A kolesz utcáján bekanyarodtam. Felrohantam a lépcsőn, majd letéptem a cetlit ami az ajtón volt. Elolvastam a sorokat:  Elz! Ma Tominál alszom! Tiéd a szoba. :) Puszi Léna Összegyűrtem a cetlit, majd benyitottam a szobába. Bevágtam az ajtót és a sírás még jobban rám tört.Az ajtónak támaszkodva álltam, majd lerogytam a földre.

Csurom vizes voltam. Kulcsra zártam az ajtót, majd sírva átmentem a fürdőbe és ledobtam a vizes ruhákat, majd beálltam a zuhany alá. Csak sírtam, sírtam és sírtam. Fél óra múlva kijöttem a víz alól és megtörölköztem. A tükörbe bele nézve megláttam magam. Hatalmasra dagadt, vörös szemek. Teljesen összetörve. Vettem egy nagy levegőt, majd felvettem a pizsamámat. Lefeküdtem. Szó szerint álomba sírtam magam.

FOLYT.KÖV..

57. rész

November 27, Szombat

Az idő már a mínuszokat súrolja. A tegnap esti Börzdéj party nagyon jól sikerült. Mármint a vége. De ránk várt még a nehezebb része. A takarítás. Tizenegy óra felé összeszedtem az embereket és kezdetét vette a takarítsuk ki a próbatermet projekt. Kiosztottuk a feladatokat. Tomit és Rolit elráncigáltam a hangszerektől, és egy egy szemetes zsákot adtam a kezükbe, azokkal az instrukciókkal, hogy szedjék össze a szemetet. (poharak,üvegeke stb..) Ben szolgáltatott zenét is, hogy jobban menjen a takarítás. Mindannyian nagyon jól szórakoztunk. Pink- So what? című száma ment, én pedig seprűvel a kezemben énekeltem, és táncoltam. Kicsit megfeledkeztem magamról. Amikor vége lett a számnak akkor vettem észre, hogy mindenki engem néz és vagy négy mobil van elől.
-Ugye nem vettétek fel?- kezdtem kicsit rosszat sejtve. 11 szempár nézett rám mosolyogva. Jaj ne.
-Ugyan Elz. Megfosztanád ettől az élménytől a világot?- jött oda Marci és a kezembe nyomta a telefonját amin elindult a videó.
-Ezt ha felteszitek youtubera, én komolyan kinyírlak titeket- röhögtem, miután végig néztem az előadásomat.
-Jó nyugi. Nem tesszük fel a youtubera.- röhögött Tomi. Elég átlátszó volt. A biztonság kedvéért figyelemmel kísérem a továbbiakban a csatornáikat. Biztos ami biztos. Folytattuk a takarítást ( félreraktam a seprűt, hogy ne essek kísértésbe a továbbiakban) Fél kettőkor végeztünk mindennel. Pazar lett. A hangszerek is csillogtak, por sem maradt sehol. 
-Nem megyünk el kajálni valahova? Éhen halok, ha nem kapok sürgősen ételt- dramatizált Marci. 
-Hozom a furgont és mehetünk- indult a kocsiért Zsombor de Léna megállította.
-Ilyen időben nem veszélyes? Csúszós utak meg ilyesmi?- Léna kapott egy adag kiröhögést. 
-Nyugi, van téli gumi és minden alkatrész a helyén- nevetett Zsombor. Léna egy "Jah, oké" válasszal le is zárta ezt a témát. Mindenki felvette a kabátját és kimentünk a parkolóhoz. Zsombor lassított majd megállt, hogy betudjunk szállni.Na mivel a furgon kettő max 3 személyes ezért a platóra kerültek a többiek. Én Beültem Lénával Zsombor mellé, a többiek meg hátul fagyoskodtak és élvezték az utazást.  Bekanyarodtunk egy gyorsétteremhez, majd mikor megálltunk, kiugrottak a többiek a kocsiból és megrohamozták a kajáldát. Összetoltunk két asztalt és leültünk. Végignéztem az étlapot, de felesleges volt mert tudtam, hogy mit akarok enni. Mindenki leadta a rendelést, majd vártunk. Közben nagyon jól szórakoztunk. Marci Mátét szívatta minden baromsággal. Meghozták a rendelésünket, majd mindenki nekiesett. Mikor mindent sikerült elfogyasztanunk, indultunk is. A fiúk rendezték a számlát, addig mi lányok kimentünk a kocsihoz. A fiúk megérkeztek, majd elindultunk. Vissza a suliba.

Megérkeztünk, majd mindenki kiszállít és az irányt a raktárhoz vette.Zsombor elkapta a karommajd visszahúzott és hosszan megcsókolt.A világ forogni kezdett körülöttem.Csatlakoztunk a többiekhez és letelepedtünk a székeken, fotelben, vagy éppen a földön. Marci a dobok mögé ült és elkezdte ütni a cintányérokat. iszonyat borzalmas volt.
-Hallod Marci, hallás sérült leszek miattad. Hagyd már abba!- Kiáltottam. Mindenki nevetett, Marci pedig abbahagyta a dobolást. Majd elkezdett baszgitározni.
-Én ezt komolyan nem hiszem el- fogtam a fejemet.- Marci egy füzetben több muzikalitás van mint benned- nevettem. 
-Jól van, nem lehet mindenki rocksztár- hagyta abba a zajongást, és tettetett sértődöttséggel csatlakozott hozzánk.
-Tudom, hogy még messze van, de mi lenne ha egy hatalmas koncertet adnánk szilveszterkor?- kérdezte Levi, és zseni vagyok arckifejezéssel nézett  ránk.
-Nem rossz ötlet.- helyeselt Tomi.
-Jah, és mivel már Pesten lakunk itt is tudok lenni.- szóltam én is bele. Mindenki izgatottan kezdett tervezgetni.
-Aha, ez mind szép és jó, de először még legyünk túl a novemberen meg a decemberen. Majd aztán  tervezgessetek- szólt bele Regina.
-Hallod Reg, te mindig ünneprontó vagy- dobta meg Máté egy párnával.
-Te barom. Most ezt miért kellett? - és kész vége. Mindenkiből kitört a nevetés. Regina Mátét kergette egy párnával körbe körbe.  Iszonyat jó hangulatban telt az este további része is. Talán végre minden oké lesz. Remélem.
FOLYT.KÖV 

Off-bejegyzés

Haho Blogolvasóim!

Imádlak titeket!♥ Köszönöm az elmúlt hónapok megtekintési és olvasóim létszámát. Eszméletlenül jól esik, hogy ennyien szeretitek olvasni ezt a történetet, amit írok. 
*Hogy egy-egy szereplő külön a szívetekhez nőt. 
*Hogy mindig új részeket követeltek :D
*Hogy van Roli és Zsombor tábor.
*Hogy bármit írok nektek tetszik és olvassátok.
*Hogy türelmesen (vagy éppen nem :D) várjátok a részeket, amiket próbálok, minél hamarabb megírni.
Próbálok mindig valami érdekes részt írni, hogy ne legyen annyira tucat sztori. Sok rossz kritikát és véleményt kaptam már, de nem érdekel, mert vannak olyan blogolvasóim akik szeretik és nem úgy olvassák ezt a történetet,hogy figyelik éppen mi hasonlít  a Szent Johanna Gimihez. Vannak rendszeres olvasóim, akik mindig türelmetlenül várják hogy éppen mi történik Elzel. Szerintem sikerült egy olyan történetet írnom ami nem egy átlagos. Rengeteg csavart és furcsa részt tartalmaz. És ez még csak a kezdet. Mivel nagyon sokan vagytok különböző csoportokban, ahol kértétek, hogy ne legyen vége ezért elárulom, hogy nem hagyom abba. Még rengeteg dolgon át kell mennie a szereplőknek. Váratlan események,bonyodalmak. Most elárulhatnám, hogy mik, de az az igazság, hogy még én sem tudom.:D És ezt szeretem a legjobban. Bármi megtörténhet. Emlékszem egy olvasóm, amikor az a rész volt amikor Roli szülei meghaltak, hogy könyörgött, hogy támadjanak fel. Hát ez sajnos nem fog megtörténni. Na nem akarlak titeket itt untatni ezzel a bejegyzéssel, ezért gyorsan be is fejezem. 
Akkor még egyszer köszönöm nektek, akik olvassák és szeretik a blogomat és azt ahogy írok. Mert ez vagyok én. Az ahogy írok, az én vagyok teljes mértékben. Köszönöm az összes véleményt, kritikát és kommenteket amiket kapok/kaptam.
Szeretlek titeket blogolvasóim ♥

Ui: Sietek az új részekkel :)