November 8, Szombat
reggel mikor felébredtem, zsombornem volt sehol. Körbenéztem a szoba üres volt. Kikászálódtam az ágyból és az asztalon megláttam egy cetlit. Elolvastam gyorsan a sorokat. "Elz! Ma korán elkellet mennem. Sietek vissza. Xxx Zsombor." Felkaptam a holmimat és átmentem a szobámba.Léna a laptopjából felnézett egy pillanatra, és köszönt. Majd ismét elveszett a gépben.
-Mi ilyen érdekes?- kérdeztem miközben ledobtam a cuccomat az ágyra.
-Ustream van az egyik pop sztárral- ujjongott. Odaléptem hozzá és belenéztem az adásba. Aha angol adás.
-Értesz valamit belőle?- húztam fel a fél szemöldökömet. Én még úgy egy-egy szót megértettem, de Léna nem igazán tud angolul. Őszintén, a köszönésen kívül nem sokat tud.
-Öö nem igazán értem- motyogta. De tudtam.
-Akkor miért nézed, ha nem értesz semmit sem belőle?- tettem fel ezt az egyszerű kérdést.
-Ház izé. Mert elég helyes. És nagyon cukin mosolyog- virult. Atya ég. Hátráltam pár lépést,majd átvettem a ruhámat. Mikor felöltöztem lementem a étkezőbe, hogy egyek valami ehetőt. Lebaktattam a kolesz lépcsőjén és egyenesen az ebédlőbe mentem. Marci és Kitti egy négyes asztalnál ültek. Elvettem a reggelim, majd csatlakoztam hozzájuk.
-Sziasztok-tettem le a tálcámat velük szembe.
-Szia Elz- köszönt Marci.-Na mi volt tegnap?-érdeklődött. Ja igen. Ők nem tudják, hogy hogyan folytatódott a tegnap esti beszélgetésünk Zsomborral. Ők azt hiszik, hogy szétmentünk.
-Minden rendben van. Megbeszéltük a tegnap történteket- mosolyogtam. Majd belekortyoltam a teámba. Elég jól elbeszélgettünk, de menniük kellett mert rajzszakra egy beadandó munkát kell csinálniuk.
-Oké, ügyesek legyetek. sziasztok- köszöntem el. Beadandó munkát csinálnak. Az tök jó. Várjunk csak. Nekem is van házim bakker.
-Basszus- tudatosult bennem az a tény, hogy nekem most Ádámmal kéne találkoznom, hogy megcsináljuk a házit. Gyorsan visszavittem a tálcát, majd kirohantam az étkezőből. Gyorsan kikerestem a telefonszámot, majd tárcsáztam. Negyedik csörgésre felvette.
-Halo! Ádám mikor csináljuk meg a házit?- szóltam bele legelőszőr a telefonba.
-Én már megcsináltam- mondta közömbösen. Mi van? Ő már megcsinálta? De hogyan? Ah ezt nem hiszem el.
-Jó de én nem csináltam még meg.-kezdtem kiakadni.
-Akkor nem ártana elkezdened-folytatta az enyhén idegesítő stílusával.
-És még is hogyan csináljam meg, ha az ég világon semmit sem tudok rólad?- kiabáltam a telefonba.
-Az a te bajod-és azzal kinyomta a telefont. Nem hiszem el, hogy egy ilyen arrogáns bunkót kaptam feladat partnernek. Dühöngve vágtattam fel a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Léna még mindig a gépet bújta, de a hangzavarra felnézett.
-Mi történt?-érdeklődött.
-Egy arrogáns barom történt- vágtam le magam az ágyra és az ölembe vettem a laptopom. Elkezdtem gépelni. A véleményemet kezdtem el leírni Ádámról. Mindent amit az utóbbi hónapokban megtudtam róla. Viselkedés, bunkó stílus stb.. Fél óra múlva elmentettem az anyagot majd félreraktam a gépet.
-Na kész is vagyok- mondtam büszkén.
-És milyen lett?- jött oda Léna és leült az ágyam szélére.
-Pazar. el is küldöm a tanárnak- nyúltam újra a gépért majd gyorsan elküldtem. Elég hosszú vélemény kinyilvánítás lett.
-Zsomborral mi a helyzet?- kérdezte.
-Minden oké. Megbeszéltük a dolgokat. Ma reggel korán el kellett mennie.-hadartam gyorsan a történteket.
Mivel már elég rég vettem a kezembe a gitáromat, levettem az állványról majd megpengettem. Szegény nagyon elhanyagoltam. Gyorsan behangoltam, majd elkezdtem játszani rajta. Észre sem vettem mennyi idő telt el, amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS érkezett Zsombortól. Azt írta menjek a suli elé. Letettem a gitárt, majd felvettem a dzsekim és lementem. Zsombor a lépcsőnél várakozott egy kislánnyal. Egy kislánnyal? Furcsán lépkedtem hozzájuk, majd Zsombor mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szia Elz. Bemutatom a kis húgomat, Nórit.-mutatott be egymásnak minket. Ó, szóval ő a kis húga.
-Szia. Én Elz vagyok- guggoltam le Nórihoz. Nagyon szép kislány.
-Tudom, hogy te vagy Elz. Zsombi máj szokat mesélt rólad-mosolygott.
-Anyukád is itt van?-néztem fel Zsomborra.
-Igen ő is itt van. Nálunk vannak. Ha elkészültél mehetünk is.- mosolygott rám. Majd felemelte Nórit és elindultunk. Zsombor mondta, hogy nem laknak messze a kollégiumtól, így mehetünk gyalog. Zsombor egyik kezében Nóri volt a másik kezével meg az enyémet fogta. Ezek szerint eljött az a pillanat amikor engem mutat be a családjának. Bekanyarodtunk egy utcába, majd pár száz méter múlva megálltunk egy hatalmas kertes ház előtt.
-Te itt laksz?- ámuldoztam. Zsombor nem mondott semmit, csak kinyitotta a kaput és előre engedett. A ház körülbelül mint egy villa. Rengeteg virág a kertben. Egy emeletes ház, rengeteg ablakkal. Az ajtóban egy pillanatra megtorpantam.
-Nem nézek ki túl slamposan?- fordultam Zsombor felé. Zsombor felnevetett majd kinyitotta az ajtót, hogy menjek már be. Nagy nehezen beléptem a házba. Bámulatos volt. Hirtelen csodaországban éreztem magam. Zsombor lerakta kishúgát majd Nóri elszaladt.
-Gyönyörű ez a ház-ámuldoztam.
-Gyere beljebb. Ez csak a folyosó- ragadta meg a kezem és beljebb vezetett. Beléptünk a nappaliba amiből egyből nyílt a konyha is. Ilyen házat csak a tévében láttam. Fantasztikus volt. A bútorok a dekoráció mind mind lélegzetelállító volt.. A nappali kanapéján az igazgató ült, vagyis Zsombor apukája. A konyhában pedig szerintem az anyukája sertepertélt. Nem voltam benne biztos mert még nem találkoztam vele. Nórika az apukája ölébe fészkelt be magát.
-Megjöttünk. Anyu, apu. Bemutatom Elzt.- ez vicces volt, mivel az apukáját ismertem, de ez így volt rendjén. Az anyukája mosolyogva odajött hozzánk.
-Jó napot- köszöntem.
-Szervusz Elz. Én Eszter vagyok. nyugodtan tegezzél. Nem vagyok olyan öreg. Rengeteget hallottam már rólad- mosolygott kedvesen. Nagyon szimpatikus volt. Feri bácsi is odajött köszönni. (azért mégsem hívhatom igazgató úrnak. Az azért vicces lenne)
Leültünk az étkező asztalhoz. Zsombor természetesen mellettem foglalt helyet. velünk szemben Nóri és Eszter. A fő helyen pedig Feri bácsi. Mennyei ebéd volt. nagyon jól elbeszélgettünk. Kérdeztek a suliról, hogy mi érdekel. Egyszóval mindenről. A desszert után Zsombor elnézést kért, majd elrabolt. Felmentünk az emeletre. Egy nagyon hosszú folyosó volt fent. Rengeteg ajtóval. Bementünk a harmadik szobába. Ez Zsombor szobája volt. Tele volt a fal fotókkal (többnyire tájképek) földgömb, távcső ami az erkély ajtó mellet volt. Egy hatalmas ágy, íróasztal. És egy nagy gardrób.
Kinyitottam az erkélyt majd kiléptem. Gyönyörű volt a kilátás. Mindenfelől magas hegyek és dombok. Rengeteg fa. zsombor kilépett majd hátulról megölelt és az állát a vállamra helyezte.
-Szép, nem igaz?-suttogta halkan.
-Lélegzetelállító- mondtam.
-Akkor még nem láttál semmit- ragadta meg a kezemet és elvezetett. Lementünk az emeletről és kimentünk a kertbe. Rengeteg virág itt is. Majd megpillantottam egy medencét.
Hatalmas volt. Igaz most le volt fedve, de akkor is nagyon szép volt. Körülötte rengeteg napozó ágy. A háttérben egy kisebb játszórét. Csúszda, hinta, mászóka. Egy fedett kiülő. Amikor kellőképpen kicsodálkoztam magam, Zsombor elvezetett. Szóval ez még nem minden. Egy terembe léptünk be. Tele hangszerrel. Egy gyönyörű fekete zongoraközépen. Zsombor leült a zongorához, majd intett hogy én is üljek oda. Leültem mellé. Végig húztam a kezem a billentyűzeten.
-Esetleg egy duett?- mosolygott. És elkezdtünk játszani. nagyon sokat nevettünk, majd Eszter belépett a szobába.
-Ugye itt maradtok éjszakára?-mosolygott.
-Ö én nem készültem. Nem hoztam semmi ruhát, se semmit-motyogtam zavartan.
-Semmi baj. Van itt rengeteg ruha és egyéb ami csak kell- mondta Eszter.
-Köszönöm- mondtam. Eszter pedig kiment.
-Mondhattad volna legalább, azt hogy hozzak váltó ruhát- szúrtam le Zsombort.
-De akkor nem lett volna meglepetés- válaszolta egyszerűen. Még egy kicsit zongoráztunk majd átmentünk a nappaliba. Mindenki ott volt, így mi is csatlakoztunk. Sokat nevettünk, majd elvonultunk. Kaptam egy pizsamát, majd gyorsan lefürödtem. Zsombor mellé feküdtem majd még beszélgettünk kicsit, majd mindketten elaludtunk.
FOLYT.KÖV....
Belevetettük magunkat a készülődésbe. A ruháink megvoltak, a szék tábláján várakoztak. Már csak a kinézetünkön kellett javítanunk. Haj, szolid smink. Kitti közben átjött hozzánk, hogy segítsünk neki a haját megcsinálni. Így hárman készültünk. Körülbelül mintha egy esküvőre mentünk volna. Amikor már mindenki haja a kellő képen göndör, vagy éppen egyenes lett, felvettük az álomruhákat. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam amit láttam.
-Na akkor mindenki készen van?- fordultam a lányokhoz.
-Igen- válaszolta Léna, Kitti pedig bólogatott.
-Akkor induljunk- indultunk meg. A lépcső alján három fiú várakozott. Marci, Tomi és Zsombor. Mindhárom öltönyben. Wow. Amikor leértem a lépcsőn Zsombor odajött és a kezét nyújtotta. Megmarkoltam majd leléptem az utolsó lépcsőfokról is. Zsombor magához húzva megcsókolt, majd szorosan megölelt.
-gyönyörű vagy- suttogta. Pirultan elhúzódtam, majd a többiek felé fordultam. Mindenki mosolygott,majd elindultunk a tornaterembe.
Beléptünk a bál helyszínére és elállt a lélegzetem. gyönyörűen fel volt díszítve a terem. Lufik, virágok minden mennyiségben. A lelátó felé mentünk, mivel már ott várakoztak a többiek. Leültünk Leviék mellé. Reginát még nem láttam, de már mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, hogy kit sikerült magával hoznia. A tornaterem ajtaja kitárult és mindenki odakapta a fejét. Roli és Daniella lépkedett kézen fogva. Hüm szép páros. Bah. Roli lepasszolta Daniellát és felült mellénk a lelátóra. Mivel Roli és Zsombor nem igazán bírják egymást (ez lehet miattam van) elég messze ültek egymástól. Körbenéztem a termen, hogy ismerősöket keressek. Megpillantottam az egyik sarokban Ádámot, aki nem nagyon vett tudomást senkiről (szokás szerint) és olvasott. Jó ha az ember közösségi életet él. Majd megláttam Reginát és (na itt kicsit lefagytam) ugyanis mellette Máté (!!) jött.
-Nézzétek- mutattam Regináék felé. A fiúk a mutatott irány felé néztek és ugyanúgy meglepődtek mint én.
-Na kijelenthetjük, hogy ők a legfurább pár a bálon- röhögött Marci. Regina és Máté pont akkor értek oda.
-Szép pár vagytok- köszöntöttem őket. Máté leült a fiúk mellé, Regina pedig a mi lányos társaságunkat választotta az estére. Az igazgató megnyitotta a bált és elkezdődött a zene. Elsőként Lady Gaga- Poker face száma csendült fel, és a tánctért elöntötték a diákok.
-Na valaki tánc?- fordultam a lányokhoz. Mind a négyen belementek. Csatlakoztunk a többi ugráló diákhoz. Három számot végig ugráltunk majd egy lassú szám következett. Már vissza akartam volna menni, amikor hirtelen egy kéz ragadott meg. Megfordultam és Zsomborral találtam magam szembe. Rámosolyogtam majd elkezdtünk táncolni. a szám végén Zsombor megcsókolt majd kézen fogva elmentünk a büfébe.
-Mit kérsz:?- kérdezte Zsombor amikor sorra kerültünk a büfében.
-Egy sprite-ot köszi- mondtam. Megkaptam az üdítőmet majd visszaindultunk a tornaterembe. Zsombor az igazgatói iroda előtt megállt.
-Apámmal beszélnem kell. Addig menj vissza a terembe. Sietek- Puszilta meg a homlokomat. Egyedül baktattam vissza, majd leültem a többiek mellé. Valamin nagyon röhögtek. Lénával beszélgettem amikor Roli megállt előttem. Kérdőn néztem fel rá.
-Szabad egy táncra?- nyújtotta a kezét. nem tudtam mit válaszolni. Teljesen ledöbbentem. Semmi rossz nincs abban ha táncolok egyet Rolival. Ugye? Megmarkoltam a kezét, majd felhúzott. Leértünk a táncparkettre és pont átváltott a Green Day szám. James Morrison-Broken Strings. Oh szóval lassúzni fogunk. Roli megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Elkezdtünk táncolni.
Mélyen egymás szemébe nézve. Nem tudom mit éreztem akkor abban a pillanatban, de hirtelen még közelebb kerültünk egymáshoz, és akkor Roli megcsókolt. Olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam ellenkezni. Olyan volt, mint amikor még együtt jártunk. Abban a percben elfelejtettem Zsombort. De csak egyetlen másodpercig.
-Te szemétláda- hallottam Zsombor hangját. Eltoltam magamtól Rolit. Nem hiszem el. Ilyen nincs. Zsombor arcán düh és csalódottság látszódott egyszerre. Dühös volt Rolira, benne pedig csalódott. Hirtelen a könnyeim kezdtek el potyogni. Én Zsombort szeretem. nem veszíthetem el őt.
-Zsombor ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém- mentegetőztem de Zsombor nem figyelt rám. Roli elé állt és egy hatalmasat húzott be neki. Roli az ütéstől a földre került. A többiek mind körénk álltak. Tomi és Levi felállították Rolit és elvitték. Zsomborban még mindig tombolt a düh.
-Zsombor kérlek beszéljük meg-szipogtam, kétségbeesve.
-Mit? Hogy megcsalsz? Van valami magyarázatod? Mert akkor hallgatlak- nézett mélyen a szemembe.
-Van mindenre van csak ne itt- fordultam körbe. A fél suli ott állt. Zsombor bólintott, majd kimentünk az udvarra. Zsombor felült a színpadra én meg vele szemben álltam meg. Az idő hideg volt, én pedig majdnem megfagytam. De akkor ez volt a legkisebb bajom.
-Nem tudom mit történt. Hibáztam. Tudom. És nem akarok mentegetőzni. Ami megtörtént megtörtént. De egy valamire rájöttem- kezdtem bele. Zsombor csak nézett nem szólt semmit.- Hogy Roli a múltam. Szerettem régen, de ez mára megváltozott. Nem kezdeném, újra vele. Mert az az idő már elmúlt. Már nem ő kell nekem. Zsombor- léptem oda hozzá és megfogtam a kezét, és a szemébe néztem.- amikor beléptél az életembe, minden megváltozott. Boldog vagyok veled és mindennél jobban szeretlek. Belehalnék ha elveszítenélek. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek.
-Én is szeretlek- és megcsókolt. Nem úgy mint szokott. Ez sokkal több volt. Rengeteg érzéssel és vággyal. Amikor elengedett szorosan magához húzott.
-Nem tudok nélküled élni- suttogta a fülembe. Most tudatosult bennem, amit eddig nem tudtam. Roli már nem jelent nekem semmit. Zsombor az aki miatt bármit megtennék. Aki a legfontosabb az életemben. Nélküle nem lenne egész az életem.
-Megbocsátasz?- kérdeztem.
-Meg. Nem rád haragszom. Rád nem tudok.- és sokadszorra megcsókolt. Már nemvolt kedvünk visszamenni a bálra. Zsombor a zakóját a vállamra terítette és úgy mentünk át a koleszba. Felmentünk Zsombor szobájába. Leültem az ágyára Zsombor pedig elővette a fényképezőjét. Csináltunk vagy száz fényképet, majd bekapcsoltunk egy filmet. Az ágyon, Zsombor mellkasán éreztem, hogy ott a helyem. Nincs semmi és senki aki közénk tudna állni.
FOLYT-KÖV...
November 7, Péntek
Áááá. Ma van a gólyabál. Reggel izgatottan keltem. Meg volt a tökéletes ruha, a tökéletes barát. Semmi nem hiányzott a képből. Gyorsan elkészültünk, mivel azért ma is volt tanítás.
-Elza, nem találom a telefonomat. Nem láttad?- forgolódott össze vissza a szobába Léna. Ledobtam a táskámat és nekiálltam keresni.
-Nem tudod, hogy hova tetted?- kérdeztem, miközben az ágy alá néztem be.
-Szerinted ha tudnám, akkor most keresnénk?- jó ez jogos. Kopogtak az ajtón.
-Ez Tomi lesz. Beengedem-siettet az ajtóhoz. Tomi belépett az ajtón és furcsán nézett. A földön hasaltam és kerestem a telefont.
-Mit kerestek ennyire?-huppant le az ágyra.
-Nem találom a telom- ecsetelte azt az egyszerű tényt, hogy miért is fekszem a földön Léna.
-Aha. Arra gondoltatok, hogy megcsörgetitek?-röhögött Tomi. Aha, mi persze erre nem gondoltunk. Gyorsan tárcsáztam a számot és hívtam. A telefon csörgött. Remek. Ezek szerint a szobába van. Léna kifutott a fürdőbe, majd a telefonnal a kezében tért vissza. Na, a telefon ügyet is sikeresen megoldottuk. Átsiettünk a suliba. Én megálltam a büfénél. Amikor végre sorra kerültem,(egy srác fel vásárolt előttem mindent) vettem egy csokis kuglófot és felsiettem a nyelvibe. Az osztály már ott volt. Leültem a helyemre és beleolvadtam a csajos beszélgetésbe.
-Regina, te kivel jössz este?-pörgött Kitti. Kicsit belelkesedett az este miatt.
-Az meglepetés- mosolygott. Ezek szerint talált valakit. Na hurrá.
A jegyzetfüzetemet bámultam és a tollam végét rágcsáltam, amikor valaki megszólított. Hátrafordultam Rolihoz. Egy lesajnáló nézéssel ajándékoztam meg, de úgy csinált mintha nem vette volna észre.
-Beszélhetnénk?
-Persze, semmi akadálya. Amint normálisan tudsz kommunikálni beszélhetünk-vágtam rá. Azért a múltkori még mindig zavart. Amikor én akartam vele beszélni szép szóval elküldött a busba.
-Aha. Jó.- és ennyi volt. Szóval megsértődött. Hát gratulálok. Tényleg a korához képest viselkedik. Pont a négyéves színtett üti. Én csak gratulálni tudok hozzá. Mr.Selfrid becsapta maga után az ajtót, jelezve, hogy a terembe van és elkezdődött az óra. Ezt Marciéknak szánta, ugyanis az asztal tetején éppen..táncoltan? Én nem annak nevezném. Regina lefelelt ötösre, majd Ádám is. Az anyaggal viszont nem mentünk tovább. Kell egy kis laza óra néha. A laza angol után következett, egy nem túl laza matek.
-Elza, kifáradnál a táblához?-szólított fel a matek tanár. Komótosan kivánszorogtam a táblához és ránéztem a feladatra. Aha. körülbelül mintha egy idegen nyelven lett volna felírva. Pedig ezek csal számok. Mindenhol ugyanaz.
-Nos?- vonta fel a fél szemöldökét a tanár, mikor már vagy öt perce a képletet bámultam.
-Öö, izé..-kezdtem kicsit bizonytalanul.
-Pszt.-hallottam mellettem egy hangot. Kitti mutogatott. De nem a megoldást. Hátramutatott Rolira. Ránéztem és egy papírt mutatott fel. Leolvastam az üzenetet.
-Nincs megoldás- fordultam a tanárhoz.
-Bámulatos. Majdnem tíz percbe tellett.
-De meglett- mosolyogtam.
-Négyes. Ülj vissza.- boldogan mentem vissza a helyemre. Hűű négyest kaptam. Hátrafordultam Rolihoz és tátogtam neki egy köszönöm félét. Válaszul csak biccentett egyet. A többi óra csak eltelt. ofő órán Szépendrei az esti bált ismertette. Hogyan viselkedjünk, ne hozzunk rá szégyent és..blablabla...
Lénával felsiettünk a szobánkba és elkezdtük a készülődést.
FOLYT.KÖV...
November 6, Csütörtök
Reggel egy nagyon idegesítő dologra ébredtem. Egy telefonból üvöltött valami borzalmas zene.
-Léna kapcsold már ki!- üvöltöttem túl a zenének nem nevezhető dolgot, közben meg ráhúztam a párnát a fejemre.
-Nem nálam szól- kiabálta. Na erre félredobtam a párnát és álmosan felültem. Az asztalon egy idegen telefon rezget és zenélt.
-Kié ez a telefon?- álltam fel és kinyomtam a borzalmat. Megnéztem a háttérképet. Amikor megláttam a háttérképet a szemöldököm a plafonig szaladt.-Mi a ..,?
-Mi az?- jött oda Léna kíváncsian.- Várj, ez te vagy.- tátotta el a száját ő is.
-Igen. De kié a telefon?- kezdtem hisztérikus lenni.
-Talán ha belenézel, megtudod.
-Tudom. De hogy került ide?-törtem a fejem, ami reggel elég nehezen megy. Gyorsan végig nyomkodtam a telefon menüjét és a galériára kattintottam. -Basszus ez Roli telefonja.-esett le az állam.
-Ja, tényleg. Ő volt itt tegnap Marcival. Biztos itt felejtette- értelmezte a dolgokat Léna.
-Aha jó. De miért én vagyok a háttere, amikor Daniellával jár?- még mindig ezen rágódtam. kimentem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe. Roli ruhájában voltam. Kiment teljesen a fejemből. gyorsan átvettem a saját ruhám, de előttem lefürödtem, majd felkötöttem a hajam, és készen is voltam. Felkaptam a táskám meg Roli telefonját és átsiettem a suliba. Léna még nem készült el, úgyhogy ő még maradt. Mivel angol volt az első a nyelvibe siettem. Már sokan ott voltak.
-Sziasztok- léptem be a terembe. Megkerestem a tekintetemmel a keresett személyt, majd lassan és nyugodtam odamentem.
-Hali. Ezt a szobánkban felejtetted- tettem le a telefont elé.
-Kösz- és ennyi. Semmi más.
-Azért valami magyarázattal tartozol- kezdtem el.
-He? Miről beszélsz? Te belenéztél a telefonomba?- háborodott fel. Még ő van kiakadva. Hát ez jó.
-Inkább hagyjuk.-és ott hagytam. Különben sem érdekel a magyarázata. Leültem a helyemre és figyeltem a körülöttem lévő káoszt. A terembe Levi lépett be. Elég bús fejet vágott.
-Mi baj Levi?-kérdetem.
-Áá dobott a csaj- mondta és levágta magát a székére. Szóval szakítottak. Pedig jól elvoltak. Szegény. Óra kezdetéig mindenki Levit vigasztalta. Mr. Selfrid ma dolgozattal készült. Nem lett olyan rossz. Meglesz a négyes. Óra végén lementünk a termünkbe.
-Úúú Elz képzeld- ugrált Kitti. Neki vannak ilyen kitörései néha. Mindig.-Marcival ma elmegyünk az állatkertbe- vidult. Amikor Kitti kiugrálta magát becsengettek. Már mindenki felkészült hogy agyon szívat minket Szabó, de meglepetésünkre nem ő lépett be a terembe. Az ofőnk volt.
-Szervusztok gyerekek. Ma én leszek veletek a további órákban, mert...-és itt már nem hallottuk, hogy mit mond az ofő, mert mindenki kiabált és őrült.
-Csönd már!-kiáltottam, mert szegény ofőnek nem nagyon ment. Abban a percben mindenki elhallgatott. Tekintély? Hát valahogy úgy. Az ofőnek sikerült végig mondni a mondandóját. A tanárok ma mind a saját osztályuknak tartanak órát, mert valami fontos mondanivaló van. Vagy nem tudom, nem igazán figyeltem.
-pénteken tartjuk a gólyabált. A részvétel kötelező minden kilencedikesnek. A rendezvényre elegánsan kell érkezni. Mindenki szerezzen egy partnert magának. Ez egy táncos esemény. Ennyi lenne.
-Tanár bá' játszunk valamit. Már tök régen játszottunk- nyafogta Ben.
-Játszhatunk is, de én azt gondoltam, hogy lemehetnétek az udvarra- az ötlet mindenkinek jobban tetszett. A fiúk beálltak focizni, mi lányok meg leültünk a padra és beszéltünk a pénteki bálról.
-Nekem nincs semmi ruhám. el kéne menni a plázába vásárolni-csillant fel Léna szeme.
-Igen nekem sincs semmi ruhám, ilyen alkalomra.- egyeztem bele abba hogy menjünk vásárolni. Így meg is lett a délutáni programunk. A négy órát az udvaron töltöttük. Mi akik nem fociztunk, kicsit fáztunk, de felmentünk egy kabátért és folytattuk a beszélgetést. Kettő órakor négyen lányok, bevettük a várost, hogy ruhát keressünk. Rengeteg boltba voltunk, mire mind megtaláltuk a megfelelő ruhát. Én beleszerettem egy gyönyörű ruhába. Meg is vettem. A lányoknak is nagyon tetszett. Igazán hozzám illő ruhát találtam. Felszálltunk a villamosra és visszaindultunk. Zsombornak nem mutattam meg a ruhám, mert meglepetésként akartam. Természetesen én Zsomborral fogok holnap megjelenni. Kitti Marcival, Léna Tomiva, Regina pedig.. Nos nem tudom, de holnapig biztos megfenyeget valakit, hogy menjen vele. A kérdés már csak az, hogy ki lesz a szerencsés.
FOLYT.KÖV...
Az este további részében Lénáékkal túlpörögtünk. Már minden bajunk volt. Zsombor meg persze nem mondott semmit. Ajj. épp az ágyunkon ugráltunk (Léna,Kitti és én) amikor kinyílt a szobaajtó és a fiúk léptek be. Zsombor, Tomi és Marci.
-Ti mi az éget csináltok?- nézett furán Tomi. Most mi a furcsa abban ha három lány az ágy tetején ugrál és visítozik. Mindegy.
-Mi hát éppen,lányosan ugrálunk és örülünk- avattam be a fiúkat, hogy éppen mit csinálunk.
-Aha. És minek?- nézett furán még mindig Tomi.
-Hát, hogy avatás lesz és és meg minden- huppant le az ágy szélére Kitti. Ő nagyon élvezte az ugrálást.
-Biztos jó szobába jöttünk?-fordult a fiúk felé Marci- Nem lehet, hogy rossz szobába jöttünk. A barátnőink meg egy másik szobába várnak, normálisan?- hahaha. Jót röhögtem.
-Megnyugtatlak Marci. Jó helyen járunk- tette a kezét Zsombor olyan haveri stílusban Marci vállára. Abbahagytuk az ugrálást és normálisan próbáltunk viselkedni a fiúk előtt. tízig beszélgettünk, majd sietősen lementünk a hallba.
-Ez nagyon igi-ugrált Kitti. Aszt hiszem ő izgult a legjobban. A hall megtelt. zsombor eltűnt mellőlem. Sejtettem, hogy neki feladata van. A társalgóban ültünk, mi kilencedikesek. egyszer csak lekapcsolódott a villany. Korom sötét lett. Nem láttam az orromig sem.
-Baszki nem látok semmit- ijedtem meg. utálom a sötétet. Hirtelen egy kéz nyúlt hozzám.
-Ki vagy?- de válasz nem jött. Nem hiszem el. Megfordultam, hunyorogtam de nem nagyon láttam a körvonalakon kívül semmit. Valakivel szemben álltam. Ennyi. Mást nem tudtam. Már éppen megakartam szólalni amikor zseblámpa fények jelentek meg. A fény felé fordultam, majd vissza. És akkor láttam meg...Rolit. Ott állt előttem. Mosolygott. Nem tudtam mit mondani, előre mentem a többiekhez. Ott hagytam.
-A feladatotok a következő- ez zsombor hangja volt- kimentek az udvarra. Ott várni fog benneteket egy feladat. Aki nem teljesíti, az lesz az évfolyam lúzere. A feladathoz öt percetek van. ÉÉS ILDUUUUL!- mindenki egyszerre özönlött ki az ajtón. Keresgéltük, hogy mi a feladat. Egy medence volt ami televolt sárral és tollal. Benne labdák voltak elrejtve. A fiúk egyből belemásztak. Az a-s csitricsapat hezitált, így mi gyorsan beleugrottunk és kerestük. Danielláék fúj hangot kiadva léptek be. Én eszeveszetten kerestem, elég nehéz volt. Majd találtam egy szétnyitható gömböt. Kimásztam. Persze tiszta sár és toll voltam. Gyönyörűen néztem ki. Szétnyitottam a gömböt, amiben egy cetli volt. A szöveg ez volt "Menj a kolesz lépcsőhöz" ennyi semmi más. Futottam, mint állat. Elsőnek értem oda. Fogalmam sem volt mit kell csinálnom. Odaértem és az egyik tizedikes fiú várt.
-Grat te lettél az első.- ennyi? Hát jó. Első lettem. majd szépen sorban megérkeztek a többiek. zsombor fújt egyet a sípba és vége lett. Majdnem mindenki végzett, csak Danielláék nem értek oda. És mivel nem nyitották ki a kis gömböt amiben a további utasítás volt, nem tudták hova kell menniük. HAHAHA.
-A feladatnak még nincs vége. Mindannyian gyönyörűen néztek ki.- röhögte Milán- most menjetek zuhanyozni. De senki sem mehet a saját fürdőjébe. mindenki húzzon egy számot- nyújtott felénk egy dobozt amiben cetlik voltak. Húztam egyet. 47-es.
-Kié a 47-es szoba?-emeltem fel a kezem.
-A miénk- szólalt meg Roland. na baszus.
-Ja és még valami. Nem vihettek semmit a ti szobátokból. Azt kell felvennetek amit abban a szobában találtok.-és igen. Egy fiú szobát kaptam. Regina jött még velem. Mi ketten mentünk a 47-es szobába. regina kezdte. Majd jöttem én. Pasi tusfürdő, remek. Lemosakodtam, majd ruhát kerestem. Egy DC-is póló és egy farmer. Ami Rolié. Hurrá. Kimentünk a folyosóra. zsombor szúrós szemmel nézett, de nem szólt semmit. Szerintem bánta, hogy ilyen feladatot találtak ki. Nem én voltam a hibás. Megérkeztek a többiek. Marci az én (!!)Green day felsőmben volt.
-Jól áll- mosolyogtam.
-Aha. Szerintem is. Bár a tusfürdőd szépen szólva nem fiús illat- nevettük el magunkat. Amikor mindenki megérkezett. (voltak akik elég rosszul jártak) vége lett a beavatásnak. Visszamentünk a szobánkba. Nekem már ne volt semmihez energiám. Így ahogy voltam lefeküdtem és elaludtam.
FOLYT.KÖV......
November 5, Szerda
Igeeen. Ma elmaradt az összes óránk. Mind a hét. Juppi. Na most, hogy kiörültem magam kezdem az elején.
Ma a három kilencedikes osztály beavatásban vett részt. Gólyaavatás ezerrel. nagyon vicces volt. Reggel már izgatottak voltunk. A tornateremben volt a gyülekező. Mi kilencedikesekés egy kettő tizedikes akik segítőként vettek részt. Természetesen Zsombor ott volt (L). Az igazgató, az ig. helyettes és a három osztályfőnök volt jelen. nyolc órakor elkezdődött a beavatás. Az első feladathoz kaptunk egy ropit. Igen egy száll ropit. Párokba kellett rendeződnünk. Mondták, hogy lehetőleg egy magas párok legyenek. Na szuper. Léna, Kitti kilőve. Mindketten sokkal alacsonyabbak nálam. Így kaptam meg párként Marcit.
-Az első feladat az, hogy a párok eljuttatják a ropit a pálya másik végébe. A ropihoz kézzel nem lehet hozzáérni. Csakis szájjal. Ha eltörik a pár kiesik- ismertette a feladatot az igazgató.
-Öh kaphatnék egy ropit?- kérdezte Marci. Mindenki felé fordult.
-Nem kaptál? Pedig mindenkinek osztottam-szólt oda az ofő.
-De, de megettem- rántotta meg a vállát.
-Fiam, miért etted meg?- fogta a fejét az ofő. A tömeg meg felnevetett. persze, hogy egyedül Marci ette meg. senki más. Jézusom.
-Nem mondta senki.- ez kész. Egy kisebb veszekedés után elkezdtük a játékot. Igen, Marci kapott egy másik ropit, de most a szájába rágták, hogy ne egye meg.
Sípszóra indultunk. Mi voltunk a harmadik pár. Elég jól haladtunk. Bár nagyon vicces volt. A feladatot elsőként végeztük el.
-Ezzzzzzaaaaaaazzzz! Gyíkoook!-kiáltotta kicsit túl nagy átéléssel Levi a másik két osztálynak. Kicsit túlteng benne a versenyszellem.
-Levente kérlek viselkedj-nyugtatta az ofő. A második feladathoz minden osztályból 1-1 ember kellett. Mi Rolit választottuk. Azt persze nem tudtuk, hogy mi a feladat.
-A következő feladathoz a gyorsaságra lesz szükség. Egy ember a vizes vödör elé térdel. A vödörben egy-egy alma van. Az almát szájjal kell kivenni. Az nyer aki először kiszedi. jó játékot.-fejezte be az igazgató a feladat ismertetését.
-Mi? Ne már.Szét jön a hajam- jajgatott nevetve Roli. Jó poén. Beállt három ember a vödör elé és vártuk a sípot. Mi már buzdítottuk Rolit, pedig még el sem kezdődött a verseny.
-Mehet- fújt egyet a sípjával. Roli feje a vödörben és pillanatok alatt már az almával a felszínen. Hát ezt is megnyertük. Nagyon jók voltunk. Három feladatból kettőt mi nyertünk. Mivel nincs gólyaavatás szívatás nélkül, ez nem maradhatott ki. Bár ezt nem a tanárok találták ki. Ez estére maradt. Amikor minden tanár kiment, a három tizedikes megállított minket és figyelmet kért.
-Gólyák. A beavatás este lesz. Mindenki tíz kor a hallban legyen!-utasított minket az egyik srác akit Milánnak hívtak. Zsombor odajött hozzám.
-Te tudsz valamit?- mosolyogtam rá, közben megöleltem.
-Igen- mosolygott.-De nem mondok semmit- a francban.
Kicsit csalódottan néztem rá majd kimentünk a suli udvarára.Az idő már nem jó, így majd megfagytam a nirvanas pólómban. Anyám meglátna jól lecseszne, de nincs így nem. hah. Zsombor látta rajtam hogy fázok, így szó nélkül rám terítette a Londane-London-os pulcsiját. Egy puszit kapott cserébe.(♥) négy órakor felmentünk a szobámba. Még mindig Zsombor pulcsijában voltam. Wáá nagyon jó illata volt. Olvadok. na beléptűnk skype-ra és hívást indítottunk Anettnek. Az ablak betöltött és megláttuk Anettet aki mosolyogva integetett. örült nekünk.
-Sziasztok! elz jó a pulcsid? Mostanában fiú ruhákat hordasz?-hunyorgott a kamerába. zsombor fogta a fejét és hátra dőlve nekitámasztotta magát a falnak.
-Neeem. Hideg volt lent, és Zsombor odaadta a pulcsiját.
-Hogy Zsombor fagyjon meg- bólogatott. Mondjuk ja. Hupsz.
-Képzeld, ma volt az avató. És este lesz még egy nagyon izgi része.- kezdtem mesélni belelkesedve. Anett velem együtt örült, zsombor megunta a nyávogásunk és kiment. Nem hibáztatom. Csatlakozott Léna is hozzánk. Kíváncsi vagyok az estére. Juuj, mi lesz itt.
FOLYT.KÖV...
November 4, Kedd
Utálom a keddet. hét óra. Dupla magyar, dupla tesi. Kész horror az egész. Életkedv nulla. De várjunk? Nekem mi is a bajom? Miért nem vagyok boldog? vannak barátaim, van barátom. Boldognak kellene lennem. De nem vagyok teljesen. Talán az zavar, hogy Daniella és Roli járnak? Szeretem még Rolit?? nem, nem és határozottan NEM! Roli a múlt. Na megvolt a reggeli világmegváltó gondolat is. Úgyhogy indulhat a nap. Elhúztam a függönyt, hogy megnézzem milyen az idő. Aha, zuhogott az eső. Persze, tényleg az időjárás rontsa el a hangulatom. Ezt nem hagyom. Erőltetett mosoly az arcomon. Akkor újból induljon a mai nap. Léna már az ajtóban toporgott.
-Mi lesz már? gyere, mert elfogunk késni- jó lehet kicsit sokáig időztem azon, hogy mit vegyek fel. De mentségemre legyen, hogy az időjárás hibája.
-Jövök.- siettem és becsaptam az ajtót. Átrohantunk a suli épületébe. esernyőt persze nem vittünk. Minek? Egy perc alatt átérünk. Hát kicsit megáztunk, de majd megszáradunk. Tegnap nem igen kommunikáltam senkivel, szóval ezt ma helyrerakjuk.
-Sziasztok-léptünk be ázottan a terembe.
-Héj Elz. Tudod, van az a szerkezet, ami megakadályozza hogy elázz. Ha jól tudom esernyőnek hívják- kezdte el a napot Marci. Mindenki nevetett. Már is jobb kedvem lett és nem kellett erőltetni. Jó az osztály. Szeretem.
-Mi lesz az első óránk?- borította ki a táskája tartalmát Ben, és valamit nagyon keresgélt.
-Asszem magyar. Dupla- hajolt oda Levi Ben padjához és nézte mit rejt a táska tartalma.
-Fhúú ez tök menő- vette fel, Ben pilóta szemüvegét Levi. Nem értem novemberben minek van nála napszemcsi. Fiúk és a táskájuk. Szinte rejtély. Az osztályba Roli lépett be. Szokásos menő stílus. A suli sztárjaként lépkedett a padja irányába. Köszönt mindenkinek majd leült. Épp a telefonomat nyomkodtam, amikor Ádám jött oda. Felnéztem és lehet kicsit furcsán néztem rá, de elég szokatlan volt a szitu, hogy Ádám bárkivel is önszántából kommunikálna.
-Szia-köszönt.
-Hali- néztem még mindig furcsán.
-A feladatról akarnák veled pár szót váltani- áá vagy úgy. Az írószakos feladat.-mivel te mindig rettentő elfoglalt vagy-kezdte pöppet cinikusan-mondj egy időpontot amikor megcsinálhatnánk.
-A péntek megfelelne?
-Az nem jó. Szombat?- ajj ne már. Elcseszem a szombatomat.
-Jó. Jó lesz a szombat- adtam meg magam. És a kommunikáció itt meg is szűnt. Visszament a helyére és olvasott. Harócs belépett a terembe. Rémalmaim főszereplője. Elkezdte az órát, de tíz perc múlva abbaszakadt. ugyanis Marci unatkozott az órán és amikor a tanár a táblára írt, hülye fejeket és egy két szép dolgot mutogatott a tanárnak. Persze az osztály nem tudott csendben maradni, így hamar feltűnt a tanárnak. Én nehezen bírtam. Én vihogtam a legjobban.
-Mi folyik itt? Mi ez a nevetés? Csöndet!- és visszafordult. Marci ugyanúgy nem hagyta abba. Marci épp egy kakas táncot adott elő (nagyon vicces volt) és nem bírtam tovább. Felröhögtem. Harócs abban a percben hátrafordult.
-Dajbán az igazgatóiba- mii? A francba.
-De nem csináltam semmit- próbáltam tiltakozni.
-Mondom most!!!-ordította. Kimentem a teremből és megkerestem az igazgatóit. Kopogtam majd bementem.
-Igen?- fordult felém az igazgató- Elz, mi a baj?- jah igen. Bajkó ig. Zsombor apukája. Én nagyon bírom.
-Hát igazgató úr, az történt, hogy felnevettem az órán és Harócs tanár úr kiküldött- meséltem a történetet.
-Csak ennyi? valami nagy durranásra számítottam- húzta óvatos mosolyra a száját.
-Harócs tanár úrral nem igazán kedveljük egymást-vázoltam fel a történteket. Az ig. nevetett. Nagyon jól elbeszélgettünk. el is felejtettem miért is mentem le. Hupsz. Óra végén visszamentem, természetesen nem kaptam semmit. Hihi. Protekció.
-Nocsak. Alapos fejmosást kaptál- gúnyolódat.
-Ó igen persze- nevettem. Harócsnak nem tűnt fel szerencsére. Kicsöngettek. Óra végén mindenki a padomhoz tobzódott és tudni akarták mi volt a dirinél.
-Na mit kaptál? Miért voltál olyan sokáig?- kezdte a faggatózást Tomi.
-Hát az az igazság, hogy elég jól el beszéltük az időt.- nevettem.
-Mi? Te azért nem jöttél vissza órára mert elcsacsogtál az igazgatóval? Ez hallatlan!- csapta le a mappáját Regina. A fiúk persze csókosnak neveztek, de belefér. A másik magyar már csendesen zajlott. Mindenki unatkozott és látványosan szenvedett. és végre vége lett. Majd egy szép kis ének óra következett. nagyon jó hangulatú volt. Egy kis össznépi éneklés után beszélgettünk.A többi óra elrepült. Szenvedtünk pár sort dupla tesin. De túléltük. Zsomborral találkoztam tesi után. Felmentünk a koleszba. Az ő szobája olyan rendezett, amilyen az enyém soha sem lesz. Csináltunk rengeteg képet. Komolya és vicceset is.A viccesből kicsit több lett, mert nem nagyon akartam komoly képet vágni.
-Na, most maradj kicsit nyugton. nem mozdulj- adta az instrukciókat.-A pislogást elfelejtettem mondani- fogta a fejét. Kicsit nehéz engem fényképezni, na.
-Add ide- kértem el.-várj, hogy kell automatára állítani?- jól kiröhögött majd beállította. felraktam a szekrény tetejére és beálltam Zsombor mellé.
-Zsíííz- vigyorogtam- és elsült a kép. Jól telt az idő. Kilenckor átmentem a szobámba. Léna és Kitti az ágyon ült. Valamit nagyon néztek a laptopon.
-Hali. Mit nézünk?-mentem oda hozzájuk kíváncsian. Kár volt. Ugyanis Daniella és Roli volt a képernyőn. Egy halom taggelt kép. BAh.
-Én inkább kimaradok- dőltem le az ágyamra. Kitti még fél tízig maradt, majd elment. A tévé uncsi volt így hamar bealudtam.
FOLYT.KÖV...
