54. rész

November 16,Vasárnap

Ma rengeteg dolgunk akadt. El kellett menni a pólókért, amiket tegnap rendeltünk. Próbáltunk, fellépést szerveztünk, mert hát nem játszhatunk mindig egy raktárban öt ember előtt. Szóval ment a szervezkedés ezerrel. Az osztály nagy része segített (azért nem mindenki). Kitti és Marci plakátokat terveztek, Léna takarította a próbatermet, mert egy nap alatt eléggé feléltük a helyet (üdítős üvegek, rengeteg pizzás doboz és maradvány). Zsombor fellépést szervezett, mi pedig megbeszéltük a dallistát és próbáltunk. A pólók nagyon jók lettek. Az enyém különösen tetszik. Az események csak úgy pörögtek.

-         - Van egy fellépésünk- emelte fel a kezét Zsombor.

-          - Ilyen hamar? Hogy csináltad?- pattant mellé Levi és érdeklődve figyelte a telefont Zsombor kezében.

-          Lesz egy suli bál. Apa azt mondta, hogy felléphettek. –mindenki örült. Én pedig elgondolkoztam, hogyan lehet ennyire zseniális a barátom. Hüm.  Amúgy a suliban jövő héten egész végig diák hét lesz, és pénteken egy buli lesz. Itt fogunk bemutatkozni a nyilvánosság előtt, mint SPARKS, az együttes. Hűha. Mivel a dátum elég közeli és még csak most alakult a banda, nekiálltunk a próbáknak. Összesen négy számot sikerült eljátszanunk, ugyanis megszólalt a telefonom. Egy pillanat türelmet kértem, majd kimentem telefonálni.

-          - Halo –szóltam bele a telefonba.

-          - Szia, kicsim. Minden rendben van? – szólt a telefonba anya. A hangja elég izgatott volt.

-          - Aha. Minden oké, de nem igen tudok most beszélni. –próbáltam rövidre venni ezt a telefonbeszélgetést. és így próbáltam hamar a lényegre törni.

-          - Van egy hírűnk számodra –lelkesedett a telefonba anya. Ami nem jelent sok jót.

-          - Jó hír? –kérdeztem félénken.

-          - A legjobb. –lelkesedett.

-          - És még ma elmondod? Nem igazán van időm kitalálni? –kezdtem elég hevesen válaszolgatni, mert anya nem igazán akart a tárgyra térni.

-          - Jól van, jól van. Az a helyzet, hogy költözünk –na, ennél a mondatnál lesokkolódtam és egy hang sem jött ki a torkomon. Elköltözünk? De hova? És még is milyen hatással van ez rám? Biztos komoly. Ó istenem, csak ne keljen más suliba mennem. Azt nem viselném el.

-          - Hallo, Elz itt vagy? – szólt bele a telefonba anya, mivel nem válaszoltam.

-          - Aha. Még is hova költözünk? Vagyis én remélem sehova –adtam a tudtára, hogy márpedig nem megyek másik suliba.

-          - Nyugalom, nem kell másik iskolába járnod szívem, ha ettől félsz. Pestre költözünk. Kaptam egy nagyon jó állásajánlatot. –hirtelen akkora kő zuhant le rólam. Pestre költözünk, vagyis anyáék, mert én már itt élek.

-          - Hálaégnek. De maradhatok koleszos ugye?

-          - Persze. Elég messze van az iskolától. A város másik felébe találtunk lakást.

-          - Akkor jó. Most mennem kell, mert éppen próbálunk, majd hívlak. Szia, anya –köszöntem el.

-          - Szia, kicsim – köszönt el, én pedig kinyomtam a telefont. Még pár másodpercig bámultam a telefon kijelzőjét, majd visszamentem.

-         -  Na, végre. Mi tartott eddig? – kérdezte Tomi, mivel ezek szerint csak rám vártak.

-          - Bocs, csak fontos telefonom volt. De itt vagyok, úgyhogy folytathatjuk a próbát-és felkaptam a gitárom és beálltam a helyemre. Mikor eleget próbáltunk, mi elköszöntünk Zsomborral, a többiek még maradtak.

-          - Mi történt? –fordított szembe magával és a tekintetemet kereste.

-          - Költözünk – válaszoltam. Zsombor hírtelen nagyon rosszat sejtett. Az arca eltorzult. Így gyorsan hozzátettem – ide Pestre. Nem kell más suliba mennem – nyugtattam meg. Sikerült. Elmosolyodott majd hosszasan megcsókolt.

-          - Van kedved egy kis városnézéshez? –kérdezte.

-          - Aha. De menjünk tömegközlekedéssel. Az tök bulis –virultam. Zsombor furán nézett, de nem szólt semmit. jobban is tette. Felszálltunk egy villamosra.  Tök vicces volt.

Csak úgy céltalanul utazni. Éppen megálltunk én kitolakodtam, majd megfordultam zsombor sehol. Majd elment a villamos és megláttam Zsombort a másik oldalon. Sikerült a másik oldalon kiszállnom. Nagyon vicces volt. Megvártuk a másik villamost, majd gyorsan beszálltam és átfutottam a másik felébe. Zsombor megfogta a kezem, majd elindultunk. Út közbe nagyon sokat nevettünk. Megálltunk a Hősök terén, Zsombor csinált pár képet. Aztán kerestünk egy mekit. Egy kisebb hadseregnek való kajamennyiséggel ültem le az asztalhoz. Kicsit megéheztem és a mekis kajától sosem lakok jól. Mikor sikerült betermelnem a temérdek ételt, elindultunk. Már eléggé elfáradtam a gyaloglásban, így felszálltunk egy metróra és visszaindultunk.

-          - Anyudék mikor utaznak vissza?- érdeklődtem, mikor már fent voltunk a metrón.

-          - Holnap reggel indulnak. Átjössz velem este?

-          - Persze – mentem bele egyből. Zsombornak nagyon kedves a családja. A húgát nagyon megszerettem. -Nagyon aranyos. Leszálltunk a metróról, majd felszálltunk egy villamosra. Nem a kollégiumba mentünk, hanem Zsomborékhoz. Nagyon örültek, amikor megláttak. Nóri épp babázott. Amikor meglátott minket eldobta és felénk futott.

-         -  Zsombi, Elz. Nézzétek mit kaptam- Zsomborral egymásra néztünk, mert nem láttunk semmit. Pár másodperc múlva viszont megláttuk. Egy nagyon picit labrador kiskutya bukkant elő a kanapé mögül.

-          - Aputól kaptam. –lelkesedett Nóri. Engem azonnal megnyert a kiskutya. Imádom a kutyákat. Lehajoltam az állathoz és játszottam vele. Zsombor mosolyogva figyelt, Nóri pedig csatlakozott. Még csak pár hetes volt. Késő estig ott voltunk. Akkor eszméltem fel, amikor Nóri a kanapén aludt el. Eszter felvitte a szobájába, addig mi is elkészültünk. Elköszöntünk (én a kiskutyától is) majd elindultunk. A kapun túl elkezdtem áradozni a kiskutyáról.

-          - Jaj, annyira aranyos. Gyönyörű. - ilyen és ehhez hasonló mondatokkal mentünk haza. Teljesen feldobódtam a kutyustól. Elköszöntem Zsombortól, majd bementem a szobába. Léna már aludt, így halkan besurrantam majd gyorsan lezuhanyoztam és lefeküdtem én is.

-          FOLYT.KÖV…

53. rész

November 15, Szombat

Az első próbálkozásunk mint együttes. Mint bandatag nem sokat tudnék mesélni. Vagyis de. De az vicces lenne. Nagy vonalakban úgy jellemezném, hogy mi próbálkozunk. Lelkesedés megvan. Hangok is, meg a tudás is. De az összkép fenomenális. Életemben nem nevettem ennyit. Már komolyan a könnyeim potyogtak. Na akkor az elejétől.
Reggel jött egy SMS-em Tomitól, hogy ma próba, már csak helyszín kell. Aha. Jó. Az úgy oké, hogy ma próbálunk, de helyszín még nincs. Nem baj majd kiülünk a főtérre. Lol. Elkészültem majd átmentem Zsomborhoz, hogy beszámoljak neki a történésekről. Elég lazán kezelte ezt a Rolival egy bandában dolgot. Örült, hogy örülök. Támogatott, meg minden. Mondta, hogy segít próbatermet keresni. Így ő lett a menedzserünk. A fiúk örültek, hogy valaki olyan állt rá a témára, mint Zsombor aki tudja, hogy kit kell hívni, mit kell keresni. So sok a kapcsolata és ismerőse. A kolesz társalgójában gyűltünk egy órakor össze. Zsomborral utolsónak értünk oda.  többiek már javában beszéltek. Ben és Levi a csocsó asztal rángatta. Ők játéknak nevezték, én inkább "tegyük tönkre, és szedjük szét" variációra tippeltem. Kitti és Léna a kanapén ücsörögtek és a fiúkat nézték, néha bele beleszóltak a témába. Marci valamin iszonyatosan nevetett, a telefont kis híján kidobta a kezéből. 
-Szasztok-intett felénk Tomi. Tettünk pár lépést majd köszöntünk mindenkinek. Én levágódtam a lányok mellé a kanapéra, Zsombor pedig a fejleményeket ismertette a fiúkkal. 
-Úú és lehetne egyen ruhátok- csillant fel Kitti szeme. Mi mind furcsán néztünk rá, majd elsőnek Marci reagált.
-Hello Kitty megint túlzásokba esel. Minek egyen ruha? Ez nem egy munkahely- röhögte ki a barátnőjét. Amúgy a Hello kitty Marci jóvoltából Kitti beceneve lett. 
-Ez nem is olyan rossz ötlet-gondolkozott Tomi.-Nem egy komplett egyenruha, de mondjuk egy póló az együttes logójával az jó lenne.-firtatta az ötletet. belegondoltunk és ez nem is volt olyan rossz ötlet. Mindenkinek tetszett. 
-Mondjuk egy fekete póló nem is lenne rossz-ötleteltek még mindig.
-Ha kérhetném mint egyedüli lánytag, kérnék egy ujjatlan változatot- közöltem a kérésemet. a fiúk felnevettek és beleegyeztek. Egy óra múlva már meg is volt a hely ahol a pólókat csináltatjuk. Zsombor elintézte. Egész jól kijön az osztálytársaimmal. Jó egy kivételével. Roli. De ők próbálják elkerülni egymást. Még mindig a társalgóban bandáztunk amikor Zsombor hirtelen felállt és a telefonján nyomkodott gyorsan valamit. Majd megszólalt.
-Meg van a próbaterem!-kiáltott fel. Mindenki tapsolni és éljenezni kezdett, hogy végre elkezdhetjük a próbákat.
-Hol van?- kérdezte Tomi, mert az oké, hogy megvan csak többet még nem nagyon tudtunk. 
-Itt az utcában. Egy raktár kiadó. Oda mehetünk. nem kell fizetnünk sem, mivel apám egyik jó barátjáé és használhatjuk amíg el nem adják.-ismertette a helyzetet Zsombor. Az előbbinél hangosabb ujjongásban törtünk ki. Mikor mindenki kiörűlte magát, felpakoltuk a hangszereket Zsombor furgonjára (jó ha van egy )és indultunk is. Én Zsomborral a kocsiban, a többiek gyalog. Az út durván 2 perc volt. Felhajtottunk a feljáróra, majd bevártuk a többieket. Addig Zsombor megszerezte a kulcsokat, és elkezdtünk bepakolni. Amikor sikerült mindent a helyére tenni (sokan voltunk, hamar végeztünk) elkezdtük a próbát. Pontosabban szerettük volna. Mivel akadt nézőnk. (Zsombor, Kitti, Marci, Léna, Ben) elég nagy hangzavar volt. Én beálltam az egyik mikrofon elé (ont középre, hurrá) Megfogtam a gitáromat, és átlendítettem a hevedert a vállamon. A többiek is elhelyezkedtek. Mellém Roli szintén gitárral mikrofon elé. A dobok mögé Levi került. A szólógitárhoz pedig Tomi. Eddig még nem is volt probléma. 
-Na és akkor mit játszunk?-fordultam a fiúkhoz. Mert ezt még nem beszéltük meg. Jó lehet ezt kellett volna először, de már mindegy. Mindenki mély gondolkozásba kezdett, majd egyszerre körülbelül harminc dalcím záporozott felém. A széken ülő nézek csak röhögtek, én meg fogtam a fejem. Jézusom mibe mentem én bele. Velük zenélni, amikor még azt sem tudjuk milyen zenéket játszunk? Sikeres banda leszünk. Öt perc múlva már én is röhögtem. Ez már vicces volt. Amikor végre megállapodtunk egy dalnál, valaki mondott egy másikat ami szerinte jobb lenne. Akkor fele fele arányban döntöttünk. Sehogy sem akart ez összejönni. Röhögtünk, jól szórakoztunk. 
-Kérhetnék egy dalt?- lóbálta a kezét Kitti, amikor épp kiabáltunk, hogy melyik dal jobb. Egyszerre néztünk Kitti felé.
-Mit?-kérdezte Roli.
-Green day-Holiday-válaszolta. Mi csak bólintottunk egyet. És elkezdtük. Na csak sikerült egy dalt eljátszanunk. Nem is voltunk olyan rosszak. Rolival felosztottuk a versszakokat. Elég jó volt mit ne mondjak. Mondjuk Levi néha kicsit beleélte magát a dobolásba és Tomi is néha bele feledkezett a gitározásba. A szám végén mindenki aki jelen volt tapsolt.
Na jók vagyunk. Lejátszottunk még egy két Green day számot, majd este hat órakor visszaindultunk a koleszba. Jó kis szombatunk volt. Hazának még nagyban röhögtünk, megvitattuk a dolgokat. Zsomborral még beszélgettünk egy órát a szobánkba, majd elment. Hát ez volt az első zenekari próbánk.
FOLYT.KÖV...

  

52. rész

November 14, Péntek

A hét csak úgy elrepült. Semmi extra nem történt. Zajlik az élet, ugyanúgy mint eddig. Felkeltem reggel a szokottnál kicsit hamarabb és elkészültem. Megvártam Lénát, majd együtt indultunk át a suliba. Megálltunk a büfénél. Én vettem egy sonkás sajtos szendvicset és egy csokit+kólát, majd felvonultunk a nyelvi előadóba. Lepakoltam a sok kaját az asztalomra, majd Levi és Tomi az asztalom köré gyűlt. 
-Szia Elz- köszönt Tomi.
-Hali. Mi baj?-kérdeztem, mert nem jelent jót ha reggel korán ezek megtalálnak engem.
-Alapítottunk egy bandát-avatott be Levi a részletekbe.
-Ez szuper. És?- mert még mindig nem értettem miért is mondják ezt így nekem.
-Hát szóval kellenél mint énekes-nyögte ki Tomi. 
-Miért Roli nincs benne?- mert hát ő az énekes meg minden. 
-De ő énekel, de kellenél mellé. Mert az úgy lenne a király- vázolta fel a helyzetet Levi. Végig gondoltam a dolgot, majd rábólintottam.
-Na zsír. Akkor megalakult a SPARKS!!- oh hogy van már nevünk is. Jó tudni. A fiúk elkezdték a tervezgetést de még mielőtt nagyon belelendültek volna, felvázoltam azt a tényt, hogy én nem éneklek pop és nyálas zenéket. Csak és kizárólag Rock és Punk dalokat. A fiúk egyetértően bólogattak, majd beesett a terembe Roli.
-Szasz Rol! Megvan az új bandatag- és felém mutatott Levi. Én egy kortyot ittam a kólámból, majd elpakoltam az élelmet és előszedtem az angol felszerelésemet. Csengetéskor Mr. Selfrid lépett be a terembe. Mai órára nem tervezett semmit így kaptunk szabad foglalkozást. Mindenki örült a péntek első órai lazításnak. Én hátrafordultam a fiúkhoz és megbeszéltük a bandával kapcsolatos dolgokat. Máté a telefonjába írogatta a fontos dolgokat, mi pedig Marci és Kitti segítségét kértük a logó tervezésében. El is ment az óra ezzel. Lefelé siettünk a termünkbe. Mivel nem nagy az iskola így hamar híre kelt annak, hogy bandát alapítottunk. Egy csomóan jöttek oda hozzánk, hogy kérdezősködjenek, meg hogy az első koncertünkön ott lehessenek. Már kezdet idegesíteni a sok kérdezősködés és rajongás. A termünkbe érve Ben és Levi a táblára firkáltak valami hülye szöveget, Regina Mátéval ordibált. Ők csak úgy szoktak. Már észre se vesszük. Tomi a székén hintázott és rágózott. Roli a padján feküdt és aludt, Kitti és Marci logót terveztek. Léna pedig nagyban fogyasztotta a csokis maffinját. Kihagytam valakit? Jah igen Ádámot aki szokás szerint olvas. Nagyon nem érdekelt senkit. Szabó belépett a terembe és levágta a naplót az asztalra.
-Kádár a táblához- kezdte a mondandóját Szabó. Léna kivánszorgott a táblához és megoldotta a feladatot. Egy ötössel jött vissza a helyére. Hihetetlen, hogy kevesebb mint 2 perc alatt megcsinálta a szerintem brutálisan nehéz feladatot. Érdekes. Matek óra közepén rezegni kezdett a telefonom a zsebembe.

Előkotortam, majd elolvastam az sms-t. Zsombor írt. Gyorsan visszaírtam majd el rejtettem a telefonom. Óra végén Tomiékkal beszélgettem, hogy meg dumáljuk mikor legyen az első próba és hogy hol egyáltalán. Sajnos nem sokra mentünk. Hirtelen Marci egy felkiáltással átdobott valamit a folyosón ami hangos puffanással, majd csörömpöléssel ért földet. Mindenki kirohant és megnézte mi történt. Sikeresen ledobta az egyik tablót ami darabokra tört.
-Baszus, most mi lesz?- ijedt meg Kitti. Zúgolódás tört ki. Mindenki azon volt, hogy eltüntessük a maradványokat. A fiúk gyorsan összeszedték, majd elrejtették a törött tablót a szekrényben. 
-Na csak észre ne vegyék-dörzsölte meg az orrnyergét Roli. Ha megtudja valaki nagy bajban leszünk. Az órák így mentek. mindenki csöndben, a szokásos zaj sehol sem volt. Idegesen vártuk az utolsó órát ami osztályfőnöki. Az ítélet órája. Szépendrei belépett az osztályba és elég gondterhelt arcot vágott.
-Gyerekek, tudtok valamit az eltűnt tablóról?- kezdte el. 
-Nem- vágtuk rá szinte egyszerre. Az ofő elég meggyötört volt. 
-Nos akkor rendben, de ha valaki tud valamit kérem szóljon- és ezzel befejezte ezt a témát. Szerencsére.Az osztály fel lélegezett. Marci egész órán lapított. Szegényt nagyon megviselte a dolog. Óra után mindenki szétszéledt. Ennyit arról, hogy egy átlagos péntekünk van. 
FOLYT..KÖV... 

51.rész

November 10, Hétfő

A tegnapi kellemes időhöz képest ma egész nap szakadt az eső. Mivel az időjárás nagyban meghatározza a kedvemet elég idegbetegen keltem fel. Nem találtam a kedvenc fölsőmet amit fel akartam venni. Majd mikor új ruha összeállítást találtam ki, meglett a keresett póló. Vissza az egész. Felvettem az eredetinek gondolt ruhát, majd a hajamnak estem neki. Mivel az éjjel sokat forgolódtam a hajam elégrendesen becsomósodott. Úgyhogy azzal szenvedtem egy darabig. Míg el nem tört a fésűm.
-Ezt már komolyan nem hiszem el!- dühöngtem. Léna nevetve odajött és segített a ketté tőrt fésűnek a hajamban ragadt felét kiszedni. Pár hajszállal kevesebb lettem. Nem nagyon vacakoltam tovább. Összefogtam majd felkontyoltam. Na és akkor induljon a nap. Zsomborral a folyosón találkoztam. Egy sietős csókkal köszöntött, majd mindketten mentünk a dolgunkra. Beléptünk az ajtón. Az osztály  már megtelt.Már csak mi hiányoztunk. Leakartam ülni de Roli az utamban állt. 
-Lennél szíves arrébb menni?- kérdeztem nem túl kedvesen. A mai napomba már csak Roli hiányzott. 
- Nem is tudom. Nekem itt most nagyon jó állni.- mosolygott. De utálom ezt a bunkó nagyképű stílusát. Mivel nem vagyok az a fajta lány aki majd szépen könyörögni fog, így egy határozott mozdulattal félrelöktem. Az osztály felnevetett, én pedig leültem a helyemre. Ha már jó nap akkor első óra Haróccsal. Remek.Szinte vártam már, hogy kihívjon felelni, de erre nem került sor. Ugyanis mindenki írt. De jó, hogy pont most nem tanultam semmit. Mikor megkaptuk a feladatokat, tágra nyílt szemekkel néztem a lapomra. Ezt mikor vettük? Semmi nem rémlett. Na Dajbán Elza büszke lehetsz magadra, hogy egy szó sem rémlik az elmúlt órákról. Idegesen kattogtattam a tollamat, majd segítségkérően Lénához fordultam. Léna sebesen írta a válaszokat.
-Pszt.- sziszegtem. Léna felém fordult majd letátogtam neki, hogy írja le a válaszokat. Pár pillanat és már repült is a kis cetli a padomra. Sebesen leírtam a válaszokat majd elégedetten ledobtam az asztalra a tollamat. Na, csak meglett. A tanár beszedte a dolgozatokat, majd kisétált az óráról. 
-Fhúú Köszi Léna. Ez életmentő volt- hálálkodtam. Dupla angol következet, így felmentünk a nyelvibe. Hirtelen egy kéz húzott hátra. Megfordultam és Roli állt szemben velem. Kirántottam a kezemet a szorításából, majd kérdőn néztem rá.
-Nem gondolod, hogy meg kéne beszélni a dolgokat?- vonta fel a fél szemöldökét.
-Jó. Akkor én elmondom az én részem. Figyelsz? Mert csak egyszer mondom el.- kezdtem bele a mondandómba. Roli kíváncsian fürkészett, majd belekezdtem a mondandómba.
-Ami pénteken történt ráébresztett, hogy n már nem érzek semmit irántad. Semmi az égvilágon világon semmit.Te a múltam vagy, és az is maradsz. nem tudnám újrakezdeni veled. Nem. Mivel Zsombor az akit szeretek és nem hagynám el soha. Te is tovább léptél. Legalább is látszólag. Ott van Daniella. Hozzád való. Ugyanolyan beképzelt mint te. Nos hát ennyi- nem hagytam,hogy Roli reagáljon és bementem a terembe. Tisztáztam már a helyzetet Zsomborral. Itt volt az ideje, hogy Roli is megtudja. Levágtam Kittiék mellé és kapcsolódtam a beszélgetésükhöz. A csengő megszólalt és mindenki helyet foglalt. Mr. Selfrid bevágta az ajtót, majd szólt hogy vegyük fel a fejhallgatókat és hallgassuk a párbeszédet. Nagyon izgalmas dupla órán voltunk túl. Kis híján bealudtam. A másik három óra szinte elrepült. Az anyagokkal haladtunk. Rajzon egy őszi tájképet festettünk. Zsomborral találkoztunk szakok előtt majd megbeszéltük, hogy utána elmegyünk autózni. Berohantam az írószakra és leültem. A tanárnál a házi feladatok voltak Kinyomtatva lefűzve. Kíváncsian vártam, hogy mit szól az enyémhez. Az első olyan munkám amit haragból készítettem. Meghallgattunk pár unalmas jellemzést, majd következett az enyém. Mármint az amit rólam írtak. 
-"Dajbán Elza. Mint külsőleg nagyon ad magára. Nem igazán foglakozik a tanulással. Bár vannak kivételek. Tehetséges sok mindenben. Nem ismerem így nem sokat tudok róla mondani. De jellemzően egy tipikus menő lány, aki...."-olvasta Harócs. Én a felénél már nem is figyeltem. Hát nagyon viccesre sikerült neki. Legalább is én jól mulattam. Majd következett az enyém.
-"Vércz Ádám, avagy a ne vegyünk senkiről sem tudomást csak magamról gyerek.-kezdet bele a felolvasásba Harócs, de mindenki elkezdett nevetni. Ádám szúrós pillantásokat küldött felém,de én nem foglalkoztam vele.-Semmiben sem veszi ki a részét. Egy arrogáns bunkó. Azt hiszi nagyon okos, ami lehet de ez senkit nem érdekel. Roppant elviselhetetlen személy...".Khüm ezt nem olvasnám tovább. De igazán nagyon jól megfogalmaztad a véleményedet Ádámról. Roppant választékos mondatokkal. Gratulálok.-tette le a mappát az asztalra. Elégedetten néztem a tanárra. Hűű ez egy dicséret volt. Ádám elkérte a dolgozatomat, hogy végig tudja olvasni. Én szak után gyorsan kiviharoztam a teremből és egyenesen Zsombor nyakába ugrottam.
-Na milyen volt a szak?- érdeklődött.
-Semmi extra- ráztam le a témát. Nem szeretek erről beszélni. Zsombor tudomásul vette majd az autójához mentünk. Körbeautóztuk a várost. Megálltunk egy pizzázóban és ettünk. Jól szórakoztunk. Öt óra felé visszaindultunk,majd elváltak útjaink. Hosszas csók azért még belefért. Felmentem a szobámba és átvettem a pizsamámat és a laptopot az ölembe vettem amikor felültem az ágyra. Írtam egy mailt Anettnek, majd a közösségit  végigfutottam. Nem volt túl érdekes. Letettem a laptopom majd elpakoltam a táskámat és elmentem aludni. Hát ezen a napon sok minden történt. De ez már csak így van az életemben. Semmi sem olyan átlagos. 
FOLYt.KÖV ....

50.rész

November 9, Vasárnap

Nagyon jól aludtam az éjszaka. Arra ébredtem, hogy Zsombor a homlokomra egy puszit nyom. Kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt álomszuszék- mosolygott.
-Hány óra?-érdeklődtem félig még aludva.
-Fél tíz. Ideje felkelni. Hoztam reggelit- nyúlt a kis asztal felé és elvett egy tálcát, ami tele volt pakolva. Szalonna, tojás, paradicsom, paprika, gyümölcslé.
-Köszönöm- hajoltam Zsombor felé és megcsókoltam. Elfogyasztottuk  a reggelit, majd felkeltünk. 
-Anyu ezt küldi-nyújtott felém egy szépen hajtogatott ruha kupacot.
-Köszönöm- elvettem a ruhákat és a fürdőszoba felé mentem. Kihajtottam a ruhákat és láttam, hogy vadonatúj és elég drága ruhadarabok. Nagyon szép és elegáns volt. Felvettem a ruhát, majd elkészítettem a hajam és egy leheletnyi sminket kentem magamra. Visszamentem a szobába, ahol Zsombor az ágy szélén ült és a fényképezőgépjét nyomkodta. Odamentem hozzá és belenéztem én is. Mikor végig néztük az összes képet lementünk az emeletről. Nórika ahogy meglátott minket felénk szaladt és egyenesen Zsombornak a nyakába ugrott. Zsombor felemelte és megpuszilta. 
-Szép jó reggelt gyerekek. Elz nagyon csinos vagy- dicsért meg Eszter. Hirtelen magamra néztem és gyorsan végig néztem mi van rajtam.
-Jó reggelt. Nagyon szépen köszönöm a ruhákat- köszöntem meg. Leültünk a nappaliba és mivel már mindenki reggelizett beszélgettünk. Tizenegy óra felé elköszöntünk mert nem akartunk tovább maradni. Megköszöntem a vendéglátást és mindent, majd Zsomborral kézen fogva elindultunk vissza a koleszba.
-Nagyon kedves a családod- mondtam hirtelen Zsombornak. Ő csak elmosolyodott és tovább beszélgettünk . A kolesz lépcsőjén megláttuk Rolit és Tomit. Valamit nagyon beszéltek, majd mikor megláttak minket felénk néztek és abbahagyták a beszélgetést. Roli szúrós szemmel nézett végig rajtam, majd Zsomboron. Péntek este óta nem is találkoztunk. Őszintén nem is akartam. Egyre közelebb értünk hozzájuk. Megszorítottam Zsombor kezét, aki rám nézett és féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Sziasztok- köszöntem legelőszőr. 
-Hali- köszönt vissza Tomi. Roli csak egy gúnyos vigyorral ajándékozott meg. Nem is maradtunk tovább elmentünk mellettük. Egyenesen fel a szobámba. Léna még nem ért vissza. Ő a szüleinél tölti mindig a hétvégét. Ledobtam az ágyra a kabátom, majd végignéztem a szobán.
-Hát nem ártana egy takarítás. Eléggé elszabadult itt minden- nevettem. Zsombor is egyetértően bólogatott. Szóval a délutáni programunk is megvan- ültem le az ágyra. -De először együnk valamit mert éhen halok- ismertettem azt a tényt hogy reggel óta nem ettem.
-Mit ennél? Hamburger?- kérdezte Zsombor. A hamburgerben benne voltam. imádom. Leszaladtunk a közeli gyors étterembe és megebédeltünk.
-Mi lenne ha elhalasztanánk a takarítást?- érdeklődött. Természetesen egyből belementem, hogy áttegyük a takarítást. Semmi kedvem nem volt a vasárnapomat takarításra elpazarolni. 
-Akkor mit találtál ki?- kérdeztem izgatottan.
-Elmegyünk az autó szervizbe- és itt lesokkolódtam. Minek megyünk mi autó szervizbe? 
-És miért is?- néztem furcsán Zsomborra. Felnevetett majd elmondta, hogy megcsinálták a furgonját. Ma el lehet érte menni.
-Neked van autód?- hitetlenkedtem. Igaz Zsombor 10.-es és most lesz tizennyolc éves, mivel halasztott egy évet. De fogalmam nem volt hogy van egy autója. Ez nagyon király.
-Akkor indulhatunk?- állt fel az asztaltól, majd kifizette a számlát és indultunk. Felszálltunk egy villamosra majd át egy metróra. Ki értünk a belvárosból. Már Pesten kívül voltunk. Egy kisebb városba vagy nem tudom. Mivel nem nagyvárosban nőttem fel rögtön megtetszett ez a nyugis kis város. Fél órás séta után megérkeztünk. Bementünk a szervizbe. Egy negyven év körüli férfi jött ki. Zsomborral ismerték egymást már rég óta. Zsombor hátrament a férfival, hogy megnézze az autót. Majd a kulcsokkal jött vissza. Előhozta a furgont és dudált egyet.
-Szabad egy fuvarra?- húzta le az ablakot.
-Hát nem is tudom. Idegenek mellé nem szokásom beülni, de most kivételt teszek.- és azzal beültem Zsombor mellé. Kikanyarodtunk az utcából és egy erdő felé mentünk. Majd Zsombor megállt. Kiszálltunk a járgányból.Zsombor elment. Khüm vizelési gondjai támadtak.
Én addig felültem a furgon platójára. Pár perc múlva Zsombor visszaért és csatlakozott. beszélgettünk majd elővette egy filctollat a zsebéből. Magához húzta a lábamat majd a conversemre írt valamit. Amikor végzett elengedte a lábamat, hogy megtudjam nézni. "Örökké" ezt írta rá. Zsomborhoz hajoltam és hosszan megcsókoltam. 
-Nem nézünk kicsit körül?-érdeklődött. Belementem, mivel az idő kedvező volt. Nem volt túl hideg kivételesen. Kellemes őszi idő. Lezárta a furgont Zsombor majd elindultunk. Út közben nagyon sokat ökörködtünk és nevettünk. Egy tisztásra értünk ki. Nagyon szép volt a kilátás. Itt eltöltöttünk egy órát majd visszafelé indultunk. Már öt óra felé járhatott. Az idő kezdett lehűlni és sötétedett is már. Visszaértünk a furgonhoz majd beültünk és elindultunk vissza. Zsombor nagyon jól vezet. Bekapcsoltam a rádiót, hogy legyen valami háttér zaj. Én énekeltem az úton zsombor meg mosolygott. Bekanyarodtunk a koleszhoz. Nem nagyon voltak a kollégium előtt. Zsombor leparkolt, majd kiszálltunk és felmentünk az emeletre. A folyosón elváltunk Zsomborral, majd én bementem a szobába. Léna már ott volt. Pakolászott a szekrénybe de az érkezésemre abbahagyta és odajött és megölelt. Majd beszámolót tartottunk a hétvégénkről. Amikor kicsacsogtuk magunkat felléptem msn-re majd Anettel beszéltem pár mondatot. Bepakoltam holnapra, majd lefeküdtem aludni. 
FOLYT.KÖV....

  

49. rész

November 8, Szombat

reggel mikor felébredtem, zsombornem volt sehol. Körbenéztem a szoba üres volt. Kikászálódtam az ágyból és az asztalon megláttam egy cetlit. Elolvastam gyorsan a sorokat. "Elz! Ma korán elkellet mennem. Sietek vissza. Xxx Zsombor." Felkaptam a holmimat és átmentem a szobámba.Léna a laptopjából felnézett egy pillanatra, és köszönt. Majd ismét elveszett a gépben.
-Mi ilyen érdekes?- kérdeztem miközben ledobtam a cuccomat az ágyra. 
-Ustream van az egyik pop sztárral- ujjongott. Odaléptem hozzá és belenéztem az adásba. Aha angol adás.
-Értesz valamit belőle?- húztam fel a fél szemöldökömet. Én még úgy egy-egy szót megértettem, de Léna nem igazán tud angolul. Őszintén, a köszönésen kívül nem sokat tud.
-Öö nem igazán értem- motyogta. De tudtam.
-Akkor miért nézed, ha nem értesz semmit sem belőle?- tettem fel ezt az egyszerű kérdést. 
-Ház izé. Mert elég helyes. És nagyon cukin mosolyog- virult. Atya ég. Hátráltam pár lépést,majd átvettem a ruhámat. Mikor felöltöztem lementem a étkezőbe, hogy egyek valami ehetőt. Lebaktattam a kolesz lépcsőjén és egyenesen az ebédlőbe mentem. Marci és Kitti egy négyes asztalnál ültek. Elvettem a reggelim, majd csatlakoztam hozzájuk.
-Sziasztok-tettem le a tálcámat velük szembe.
-Szia Elz- köszönt Marci.-Na mi volt tegnap?-érdeklődött. Ja igen. Ők nem tudják, hogy hogyan folytatódott a tegnap esti beszélgetésünk Zsomborral. Ők azt hiszik, hogy szétmentünk. 
-Minden rendben van. Megbeszéltük a tegnap történteket- mosolyogtam. Majd belekortyoltam a teámba. Elég jól elbeszélgettünk, de menniük kellett mert rajzszakra egy beadandó munkát kell csinálniuk.
-Oké, ügyesek legyetek. sziasztok- köszöntem el. Beadandó munkát csinálnak. Az tök jó. Várjunk csak. Nekem is van házim bakker.
-Basszus- tudatosult bennem az a tény, hogy nekem most Ádámmal kéne találkoznom, hogy megcsináljuk a házit. Gyorsan visszavittem a tálcát, majd kirohantam az étkezőből. Gyorsan kikerestem a telefonszámot, majd tárcsáztam. Negyedik csörgésre felvette.
-Halo! Ádám mikor csináljuk meg a házit?- szóltam bele legelőszőr a telefonba.
-Én már megcsináltam- mondta közömbösen. Mi van? Ő már megcsinálta? De hogyan? Ah ezt nem hiszem el.
-Jó de én nem csináltam még meg.-kezdtem kiakadni.
-Akkor nem ártana elkezdened-folytatta az enyhén idegesítő stílusával. 
-És még is hogyan csináljam meg, ha az ég világon semmit sem tudok rólad?- kiabáltam a telefonba.
-Az a te bajod-és azzal kinyomta a telefont. Nem hiszem el, hogy egy ilyen arrogáns bunkót kaptam feladat partnernek. Dühöngve vágtattam fel a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Léna még mindig a gépet bújta, de a hangzavarra felnézett.
-Mi történt?-érdeklődött.
-Egy arrogáns barom történt- vágtam le magam az ágyra és az ölembe vettem a laptopom. Elkezdtem gépelni. A véleményemet kezdtem el leírni Ádámról. Mindent amit az utóbbi hónapokban megtudtam róla. Viselkedés, bunkó stílus stb.. Fél óra múlva elmentettem az anyagot majd félreraktam a gépet.
-Na kész is vagyok- mondtam büszkén.
-És milyen lett?- jött oda Léna és leült az ágyam szélére.
-Pazar. el is küldöm a tanárnak- nyúltam újra a gépért majd gyorsan elküldtem. Elég hosszú vélemény kinyilvánítás lett.
-Zsomborral mi a helyzet?- kérdezte.
-Minden oké. Megbeszéltük a dolgokat. Ma reggel korán el kellett mennie.-hadartam gyorsan a történteket.
Mivel már elég rég vettem a kezembe a gitáromat, levettem az állványról majd megpengettem. Szegény nagyon elhanyagoltam. Gyorsan behangoltam, majd elkezdtem játszani rajta. Észre sem vettem mennyi idő telt el, amikor rezegni kezdett a telefonom. Egy SMS érkezett Zsombortól. Azt írta menjek a suli elé. Letettem a gitárt, majd felvettem a dzsekim és lementem. Zsombor a lépcsőnél várakozott egy kislánnyal. Egy kislánnyal? Furcsán lépkedtem hozzájuk, majd Zsombor mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra.
-Szia Elz. Bemutatom a kis húgomat, Nórit.-mutatott be egymásnak minket. Ó, szóval ő a kis húga.
-Szia. Én Elz vagyok- guggoltam le Nórihoz. Nagyon szép kislány. 
-Tudom, hogy te vagy Elz. Zsombi máj szokat mesélt rólad-mosolygott. 
-Anyukád is itt van?-néztem fel Zsomborra.
-Igen ő is itt van. Nálunk vannak. Ha elkészültél mehetünk is.- mosolygott rám. Majd felemelte Nórit és elindultunk. Zsombor mondta, hogy nem laknak messze a kollégiumtól, így mehetünk gyalog. Zsombor egyik kezében Nóri volt a másik kezével meg az enyémet fogta. Ezek szerint eljött az a pillanat amikor engem mutat be a családjának. Bekanyarodtunk egy utcába, majd pár száz méter múlva megálltunk egy hatalmas kertes ház előtt. 
-Te itt laksz?- ámuldoztam. Zsombor nem mondott semmit, csak kinyitotta a kaput és előre engedett. A ház körülbelül mint egy villa. Rengeteg virág a kertben. Egy emeletes ház, rengeteg ablakkal. Az ajtóban egy pillanatra megtorpantam.
-Nem nézek ki túl slamposan?- fordultam Zsombor felé. Zsombor felnevetett majd kinyitotta az ajtót, hogy menjek már be. Nagy nehezen beléptem a házba. Bámulatos volt. Hirtelen csodaországban éreztem magam. Zsombor lerakta kishúgát majd Nóri elszaladt. 
-Gyönyörű ez a ház-ámuldoztam. 
-Gyere beljebb. Ez csak a folyosó- ragadta meg a kezem és beljebb vezetett. Beléptünk a nappaliba amiből egyből nyílt a konyha is. Ilyen házat csak a tévében láttam. Fantasztikus volt. A bútorok a dekoráció mind mind lélegzetelállító volt.. A nappali kanapéján az igazgató ült, vagyis Zsombor apukája. A konyhában pedig szerintem az anyukája sertepertélt. Nem voltam benne biztos mert még nem találkoztam vele. Nórika az apukája ölébe fészkelt be magát.
-Megjöttünk. Anyu, apu. Bemutatom Elzt.- ez vicces volt, mivel az apukáját ismertem, de ez így volt rendjén. Az anyukája mosolyogva odajött hozzánk.
-Jó napot- köszöntem.
-Szervusz Elz. Én Eszter vagyok. nyugodtan tegezzél. Nem vagyok olyan öreg. Rengeteget hallottam már rólad- mosolygott kedvesen. Nagyon szimpatikus volt. Feri bácsi is odajött köszönni. (azért mégsem hívhatom igazgató úrnak. Az azért vicces lenne) 

Leültünk az étkező asztalhoz. Zsombor természetesen mellettem foglalt helyet. velünk szemben Nóri és Eszter. A fő helyen pedig Feri bácsi. Mennyei ebéd volt. nagyon jól elbeszélgettünk. Kérdeztek a suliról, hogy mi érdekel. Egyszóval mindenről. A desszert után Zsombor elnézést kért, majd elrabolt. Felmentünk az emeletre. Egy nagyon hosszú folyosó volt fent. Rengeteg ajtóval. Bementünk a harmadik szobába. Ez Zsombor szobája volt. Tele volt a fal fotókkal (többnyire tájképek) földgömb, távcső ami az erkély ajtó mellet volt. Egy hatalmas ágy, íróasztal. És egy nagy gardrób.
Kinyitottam az erkélyt majd kiléptem. Gyönyörű volt a kilátás. Mindenfelől magas hegyek és dombok. Rengeteg fa. zsombor kilépett majd hátulról megölelt és az állát a vállamra helyezte. 
-Szép, nem igaz?-suttogta halkan.
-Lélegzetelállító- mondtam.
-Akkor még nem láttál semmit- ragadta meg a kezemet és elvezetett. Lementünk az emeletről és kimentünk a kertbe. Rengeteg virág itt is. Majd megpillantottam egy medencét.

Hatalmas volt. Igaz most le volt fedve, de akkor is nagyon szép volt. Körülötte rengeteg napozó ágy. A háttérben egy kisebb játszórét. Csúszda, hinta, mászóka. Egy fedett kiülő. Amikor kellőképpen kicsodálkoztam magam, Zsombor elvezetett. Szóval ez még nem minden. Egy terembe léptünk be. Tele hangszerrel. Egy gyönyörű fekete zongoraközépen. Zsombor leült a zongorához, majd intett hogy én is üljek oda. Leültem mellé. Végig húztam a kezem a billentyűzeten.

-Esetleg egy duett?- mosolygott. És elkezdtünk játszani. nagyon sokat nevettünk, majd Eszter belépett a szobába.
-Ugye itt maradtok éjszakára?-mosolygott.
-Ö én nem készültem. Nem hoztam semmi ruhát, se semmit-motyogtam zavartan.
-Semmi baj. Van itt rengeteg ruha és egyéb ami csak kell- mondta Eszter. 
-Köszönöm- mondtam. Eszter pedig kiment. 
-Mondhattad volna legalább, azt hogy hozzak váltó ruhát- szúrtam le Zsombort.
-De akkor nem lett volna meglepetés- válaszolta egyszerűen. Még egy kicsit zongoráztunk majd átmentünk a nappaliba. Mindenki ott volt, így mi is csatlakoztunk.  Sokat nevettünk, majd elvonultunk. Kaptam egy pizsamát, majd gyorsan lefürödtem. Zsombor mellé feküdtem majd még beszélgettünk kicsit, majd mindketten elaludtunk.
FOLYT.KÖV....

48. rész

Belevetettük magunkat a készülődésbe. A ruháink megvoltak, a szék tábláján várakoztak. Már csak a kinézetünkön kellett javítanunk. Haj, szolid smink. Kitti közben átjött hozzánk, hogy segítsünk neki a haját megcsinálni. Így hárman készültünk. Körülbelül mintha egy esküvőre mentünk volna. Amikor már mindenki haja a kellő képen göndör, vagy éppen egyenes lett, felvettük az álomruhákat. Belenéztem a tükörbe és elégedett voltam amit láttam.
-Na akkor mindenki készen van?- fordultam a lányokhoz.
-Igen- válaszolta Léna, Kitti pedig bólogatott.
-Akkor induljunk- indultunk meg. A lépcső alján három fiú várakozott. Marci, Tomi és Zsombor. Mindhárom öltönyben. Wow. Amikor leértem a lépcsőn Zsombor odajött és a kezét nyújtotta. Megmarkoltam majd leléptem az utolsó lépcsőfokról is. Zsombor magához húzva megcsókolt, majd szorosan megölelt.
-gyönyörű vagy- suttogta. Pirultan elhúzódtam, majd a többiek felé fordultam. Mindenki mosolygott,majd elindultunk a tornaterembe. 
Beléptünk a bál helyszínére és elállt a lélegzetem. gyönyörűen fel volt díszítve a terem. Lufik, virágok minden mennyiségben. A lelátó felé mentünk, mivel már ott várakoztak a többiek. Leültünk Leviék mellé. Reginát még nem láttam, de már mindannyian nagyon kíváncsiak voltunk, hogy kit sikerült magával hoznia. A tornaterem ajtaja kitárult és mindenki odakapta a fejét. Roli és Daniella lépkedett kézen fogva. Hüm szép páros. Bah. Roli lepasszolta Daniellát és felült mellénk a lelátóra. Mivel Roli és Zsombor nem igazán bírják egymást (ez lehet miattam van) elég messze ültek egymástól. Körbenéztem a termen, hogy ismerősöket keressek. Megpillantottam az egyik sarokban Ádámot, aki nem nagyon vett tudomást senkiről (szokás szerint) és olvasott. Jó ha az ember közösségi életet él. Majd megláttam Reginát és (na itt kicsit lefagytam) ugyanis mellette Máté (!!) jött. 
-Nézzétek- mutattam Regináék felé. A fiúk a mutatott irány felé néztek és ugyanúgy meglepődtek mint én.
-Na kijelenthetjük, hogy ők a legfurább pár a bálon- röhögött Marci. Regina és Máté pont akkor értek oda.
-Szép pár vagytok- köszöntöttem őket. Máté leült a fiúk mellé, Regina pedig a mi lányos társaságunkat választotta az estére. Az igazgató megnyitotta a bált és elkezdődött a zene. Elsőként Lady Gaga- Poker face száma csendült fel, és a tánctért elöntötték a diákok. 
-Na valaki tánc?- fordultam a lányokhoz. Mind a négyen belementek. Csatlakoztunk a többi ugráló diákhoz. Három számot végig ugráltunk majd egy lassú szám következett. Már vissza akartam volna menni, amikor hirtelen egy kéz ragadott meg. Megfordultam és Zsomborral találtam magam szembe. Rámosolyogtam majd elkezdtünk táncolni. a szám végén Zsombor megcsókolt majd kézen fogva elmentünk a büfébe.
-Mit kérsz:?- kérdezte Zsombor amikor sorra kerültünk a büfében.
-Egy sprite-ot köszi- mondtam. Megkaptam az üdítőmet majd visszaindultunk a tornaterembe. Zsombor az igazgatói iroda előtt megállt.
-Apámmal beszélnem kell. Addig menj vissza a terembe. Sietek- Puszilta meg a homlokomat. Egyedül baktattam vissza, majd leültem a többiek mellé. Valamin nagyon röhögtek. Lénával beszélgettem amikor Roli megállt előttem. Kérdőn néztem fel rá.
-Szabad egy táncra?- nyújtotta a kezét. nem tudtam mit válaszolni. Teljesen ledöbbentem. Semmi rossz nincs abban ha táncolok egyet Rolival. Ugye? Megmarkoltam a kezét, majd felhúzott. Leértünk a táncparkettre és pont átváltott a Green Day szám. James Morrison-Broken Strings. Oh szóval lassúzni fogunk. Roli megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. Elkezdtünk táncolni.

Mélyen egymás szemébe nézve. Nem tudom mit éreztem akkor abban a pillanatban, de hirtelen még közelebb kerültünk egymáshoz, és akkor Roli megcsókolt. Olyan hirtelen jött, hogy nem tudtam ellenkezni. Olyan volt, mint amikor még együtt jártunk. Abban a percben elfelejtettem Zsombort. De csak egyetlen másodpercig.
-Te szemétláda- hallottam Zsombor hangját. Eltoltam magamtól Rolit. Nem hiszem el. Ilyen nincs. Zsombor arcán düh és csalódottság látszódott egyszerre. Dühös volt Rolira, benne pedig csalódott. Hirtelen a könnyeim kezdtek el potyogni. Én Zsombort szeretem. nem veszíthetem el őt. 
-Zsombor ne haragudj. Nem tudom mi ütött belém- mentegetőztem de Zsombor nem figyelt rám. Roli elé állt és egy hatalmasat húzott be neki. Roli az ütéstől a földre került. A többiek mind körénk álltak. Tomi és Levi felállították Rolit és elvitték. Zsomborban még mindig tombolt a düh.
-Zsombor kérlek beszéljük meg-szipogtam, kétségbeesve.
-Mit? Hogy megcsalsz? Van valami magyarázatod? Mert akkor hallgatlak- nézett mélyen a szemembe. 
-Van mindenre van csak ne itt- fordultam körbe. A fél suli ott állt. Zsombor bólintott, majd kimentünk az udvarra. Zsombor felült a színpadra én meg vele szemben álltam meg. Az idő hideg volt, én pedig majdnem megfagytam.  De akkor ez volt a legkisebb bajom. 
-Nem tudom mit történt. Hibáztam. Tudom. És nem akarok mentegetőzni. Ami megtörtént megtörtént. De egy valamire rájöttem- kezdtem bele. Zsombor csak nézett nem szólt semmit.- Hogy Roli a múltam. Szerettem régen, de ez mára megváltozott. Nem kezdeném, újra vele. Mert az az idő már elmúlt. Már nem ő kell nekem. Zsombor- léptem oda hozzá és megfogtam a kezét, és a szemébe néztem.- amikor beléptél az életembe, minden megváltozott. Boldog vagyok veled és mindennél jobban szeretlek. Belehalnék ha elveszítenélek. Kérlek bocsáss meg. Szeretlek.
-Én is szeretlek- és megcsókolt. Nem úgy mint szokott. Ez sokkal több volt. Rengeteg érzéssel és vággyal. Amikor elengedett szorosan magához húzott.
-Nem tudok nélküled élni- suttogta a fülembe. Most tudatosult bennem, amit eddig nem tudtam. Roli már nem jelent nekem semmit. Zsombor az aki miatt bármit megtennék. Aki a legfontosabb az életemben. Nélküle nem lenne egész az életem. 
-Megbocsátasz?- kérdeztem.
-Meg. Nem rád haragszom. Rád nem tudok.- és sokadszorra megcsókolt. Már nemvolt kedvünk visszamenni a bálra. Zsombor a zakóját a vállamra terítette és úgy mentünk át a koleszba. Felmentünk Zsombor szobájába. Leültem az ágyára Zsombor pedig elővette a fényképezőjét. Csináltunk vagy száz fényképet, majd bekapcsoltunk egy filmet. Az ágyon, Zsombor mellkasán éreztem, hogy ott a helyem. Nincs semmi és senki aki közénk tudna állni. 
FOLYT-KÖV...