Hetedik rész

Szeptember 7, Vasárnap

És végre meggyógyultam. Juppi. Hosszú volt ez a pár nap. Mondjuk unalmasnak nem mindig mondanám mivel mindig volt aki elszórakoztatott. Délelőtt Tomival beszéltem msn-en vagy átjött PS-ezni. Suli után meg jöttek az osztálytársak. Léna mindig jegyzetelt nekem hogy tudjam pótolni a lemaradást. Csütörtökön még lázas voltam meg elég csúnyán köhögtem, de most már egészséges vagyok mint a makk. Szóval holnap már végre suli. Nem mintha annyira szeretném vagy stréber lennék. Nem. Csak már nagyon hiányzik a társaság. Léna szombaton hazament a szüleihez és csak ma este jön vissza. Addig egyedül vagyok. Ajj. Úgy terveztema szombatomat, hogy egész nap netezni fogok. De erre nem került sor. Mondjuk nem mintha annyira bánnám, mert nem. Na akkor sorban. 
Végre sokáig tudtam aludni, nem kellett arra kelnem hogy mindjárt megfulladok. Lehet kicsit sokáig is. Fél kettő volt amikor felkeltem. Hupsz. Mivel egyedül volt max hangerőre tettem a Green day-American idiot albumot és arra tomboltam. Felléptem msn-re és válaszolgattam pár emailemre is. Mivel szombat volt mindenkinek volt valami programja. Így egyedül maradtam. Este kilenckor épp a gitáromon játszottam amikor valamit hallottam. Az ablak felől jött. Mivel az első emeleten van a szobánk ezért gondoltam csak egy ág csapódik az ablaknak. Nem nagyon foglalkoztam vele. aztán még egyszer de egy erősebb ütés érte az ablakot. Leraktam a gitárt és megnéztem mi ütögeti az ablakot. Életemben nem lepődtem meg úgy mint akkor. Kinyitottam az ablakot de már sötét volt. Hunyorogva megláttam egy alakot az ablak alatt.
-Psz. Elz!- szólalt meg a sötétségben ... ki is?..JA igen ROLI! Wáááá. Ilyen nincs.
-Roli? Te mit csinálsz itt?
-Gondoltam unatkozol. Nem jössz el sétálni?-mi van? Ezt nem hiszem el. gyorsan végig gondoltam a lehetőségeket. Most vagy azt mondom hogy nem és egész este valami béna tévé filmet nézek, vagy elmegyek Rolival. Aha megvan.
-És hogy jutok ki? Nem fognak kiengedni a portán.-gondoltam bele, mi lesz ha lent elkapnak.
-Mássz le a fán- válaszolta lazán. Na most komolyan. MI VAN? Ez meghibban? Biztosan.
-Te nem vagy normális.-közöltem vele. Mire elkezdett nevetni. 
-Ott van melletted egy nagy faág. Mássz át rajta itt meg elkaplak.- na most vagy nagyon hülye vagyok vagy csak szerelmes, de elkezdtem kimászni az ablakon. A faág pont elég vastag volt, hogy elbírjon. Itt még nem is volt probléma. A gond ott kezdődött hogy túl sötét volt, hogy lássam hova kell lépnem. Így amikor a harmadik ágra akartam volna rálépni egyszerűen melléléptem és leestem. Roli odafutott hogy megnézze jól vagyok-e. 
-Aúú- dörzsöltem a térdem.
-Jól vagy?-kérdezte de látszott rajta hogy nehezen tudja visszatartani a  röhögését.
-Aha.-tápászkodtam fel.- És most hogy sikeresen lemásztam egy fáról, mi a további terv?
-Csak gyere.- nyújtotta a kezét. Most azt akarja hogy fogjam meg a kezét? Pár másodpercig néztem a kinyújtott kezére, aztán végül megfogtam. WOOOOW . Útközben sokat beszélgettünk, nevettünk majd megérkeztünk egy fagyizóba. Valami nagyon szép hely volt. Mindenhol lámpák égtek és ott volt a Duna partján. Valami gyönyörű volt. Amíg ámuldoztam Roli elment, majd két hatalmas fagyival tért vissza. Leültünk a parttal szemben és néztük a tájat. Meseszép volt. 
-Gyönyörű ez a hely.-szólaltam meg hosszú idő után először.  
-Szerintem is. Gyerekkoromban sokat jártam erre.
- Kösz hogy elhoztál ide.- néztem a szemébe, mire csak mosolygott. Ennek a gyönyörű pillanatnak valami borzalmas vetett véget. Egy nyávogó hang.
-Roliiiiiii. Wá de jó hogy itt vagy- futott Daniella. Amikor odaért hozzánk szorosan megölelte Rolit és nyomott egy puszit(!!!) az arcára. Mi az ég történt amíg beteg voltam? És mi ez az egész? Nem vártam meg míg kiderül, elfutottam. Könnyek kezdtek potyogni a szememből. Nem hiszem el. Teljesen hülyét csinál belőlem.
- Elz várj hová mész?- kiáltott utánam Roli. Hátranéztem és láttam hogy Daniella nem engedi hogy utánam jöjjön. Csodás. Amikor végre visszaértem a koleszba azt hittem valamit kitéptek volna a mellkasomból. Becsaptam az ajtót és levágtam magam az ágyra. Most kezdtem annak örülni hogy egyedül vagyok. 
FOLYT.KÖV