Tizenegyedik rész

Szeptember 15. Hétfő

A hétvégén anyáék felutaztak meglátogatni, mivel már rég láttak. Anya elkezdte az aggódást amikor meglátott. Kicsit ki voltam készülve a péntek délutáni dolgokon. Mivel anyának nem akartam az igazságot elmondani, csak annyit mondtam hogy nagyon hiányoznak és kicsit honvágyam van. Ami nem feltétlen hazugság. Apu nem tudta elhinni hogy második lettem a gördeszkaversenyen. Csak úgy sugárzott belőle a büszkeség. Anyut inkább az érdekelte hogy milyen a suli meg a többi.Nagy vonalakban elmondtam hogy minden jó. Jó fejek az osztálytársak és a tanárok sem mind bunkók. Ja mondjuk azt nem említettem hogy az irodalomtanár utál. Nem hiszem hogy anya megértené azt ha azt mondanám az irodalomtanár első pillanattól kezdve utál, pedig nem csináltam semmit. Általában nem hiszi el ha ilyet mondok. Úgyhogy mindegy. A gyors látogatásnak hamar vége lett. Anyáék hazautaztak. A vasárnapot a szobába gubbasztva töltöttem.Mivel az összes házit megcsináltam, mindent megtanultam hétfőre, nekiálltam a mesének ami írószakra kell. Mivel nem akartam egy olyan állatról íri amit nagy valószínűséggel sokan fognak választani, elég sokáig törtem a fejem, mire meglett. Az alapok már megvoltak. Mivel úgy döntöttem nem kapkodom el, nem fejeztem be. Mindent alaposan kidolgoztam, átolvastam, újraírtam. Harócsnak egy szava sem lehet. Léna egész hétvégén a fiúkkal bandázott úgyhogy ismét egyedül voltam napközben. De nem bánom. Így tudtam kicsit magamra összpontosítani. 
Reggel arra ébredtem hogy Léna az ágyam előtt áll és rázza a karom hogy kelljek fel. Jó is így ébredni.
-Ajj már. Mi van? -bújtam a párnám alá.
-Kelj már fel Elz.-rázott tovább. csak azért sem akart békén hagyni.
-Mennyi az idő?
-Fél hat múlt-nézett az órájára. Mi van? Fél hatkor akar felkelteni? Mindenki meghibbant?
-Minek kelljek fel ilyen korán? Ezt te sem gondolhatod komolyan.-néztem rá.
-De komolyan gondolom. Meg kell beszélned Rolival a dolgokat. Hallod?
-Dehogy kell! Mégis minek? Nem láttad Daniellával? úgy akad rá az a csaj mind egy pióca.
-Az lehet de Rolit egyáltalán nem érdekli.
-Ezt meg honnan veszed?-mert azért a péntekit nehéz félreérteni. 
-Tudom és kész! Most meg felkelsz és kimész-utasított.
- Minek kéne kimennem? Nem értek egy kukkot sem ! Beszélj már érthetőbben-parancsoltam rá.
-Menj és nézd meg magad.-ennyit mondott. Feltápászkodtam és kinyitottam az ajtót. Ahol...Roli állt....és....a gitárja volt a kezében. Mit akar ez itt egy gitárral?. De mielőtt megszólalhattam volna elkezdett énekelni. A szám ismeretlen volt. életemben még nem hallottam és volt egy olyan sejtésem hogy más sem. 
-Nem tudom hogy m történt, csak azt tudom, hogy kellesz kellesz nekem-énekelte. Ajj szóval ez egy saját szám.És nekem írta.-Kérlek Elz hallgass meg. Csak egyszer kérlek hallgass meg!-ááá. Nem tudtam nem mosolyogni. És Léna a szobában ugyanezt csinálhatta. Amikor befejezte a dalt és magához húzott. Nem tudom mi történt, vagy hogy hogy de egyszer csak MEGCSÓKOLT!!! Hirtelen a mellkasom szorítani kezdett. Amikor elengedett alig álltam a lábamon. Forgott velem a szoba. Hirtelen Léna lépett ki a szobából.
-Na végre. Már azt hittem ezt sosem érem meg.. Na de szőke herceg most menj mert még nekünk készülődni kell.-azzal becsukta az ajtót. Én még mindig ugyanabban a pózban álltam az ajtóban. Nem tudtam mit mondjak vagy hogy mi volt ez? Csak azt hogy végre megtörtént aminek meg kellett. Gyorsan elkészültünk és alig vártam hogy újra lássam. Amikor kiléptem az ajtón Roli ott állt. Egy fantasztikus mosolyt küldött felém majd megfogta a kezem és elindultunk. Amikor beléptünk az osztályba mindenki tapsolt és fütyült.
-Éljen az ifjú pár!-kiáltott fel Marci. A fejemet meg elöntötte a pír. Zavartan leültem a helyemre és magam elé nézve mosolyogtam. Észre sem vettem csak úgy elrepült a nap. Arra sem emlékszem hogy milyen óránk volt. NA de ez megbocsátható bűn. Vagy nem? Írószakon ocsúdtam fel egy kicsit amikor Harócs a házi dogák felől érdeklődött. Mivel volt aki még nemkezdet bele nem akartam ötleteket adni, így csak annyit mondtam hogy jól haladok. Harócs kicsit furcsán nézett de hamar túltette magát rajta. Az igazi meglepetés szak után következett. Roli a suli előtt várt. RÁM. Úriiisten! Mivel még nem volt alkalmunk megbeszélni a dolgokat,ezért örültem neki. Roli teljesen más ember mint aminek megismertem. Nem nagyon vág fel azzal hogy minden lán belé szerelmes. Egyedül rám koncentrált. Nagyon jó eldumáltunk. Csak úgy ámultam. WOW. Ennyit tudnák mondani a mai napról.
FOLYT.KÖV